Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-26 / 26. szám

6 1996 .június 26. Gazdaság és fogyasztó Heti gazdaság Módosult törvény A szlovák parlament 16. ülésszakán módosítottak néhány törvényt. Ezek közül kiemelhető az a változtatás, amely az üdítőitalok gyártó­it és forgalmazóit érinti. Az eddigi előírások azok szá­mára kedveztek, akik ás­ványvizet tartalmazó üdítőt forgalmaztak, mivel ennek a hozzáadottérték-adója 6 százalékos volt. A természe­tes vízből készült üdítők vi­szont 23 százalékkal adóz­tak. A parlament a törvény módosításával a két árucso­portot egységes adókulcs alá vette. Japán teljesítménye növekszik A tavalyi utolsó negyedév­vel összehasonlítva 3 száza­lékkal növekedett az év első három hónapja alart a bruttó nemzeti termék Ja­pánban. Ez azt is jelenti, hogy egy év alatt a növeke­dés 12,7 százalékos volt. Ez a növekedési ütem a legma­gasabb 1973 óta. Problé­mát jelent azonban az, hogy a japán gazdaságot az állami szektor kereslete, nem pedig a magánszféra igényeinek növekedése jel­lemzi. A bérek mégis nőnek A munkaügyi minisztérium adatai szerint a veszteséges vállalatokban gyorsabban nőnek az átlagbérek, mint a nyereségesekben és a két fize­tési átlag közötti különbség mára csak 232 koronára zsu­gorodott. Példa erre a mezőgazdaság, ahol a veszte­séges szövetkezetekben 2,2 százalékkal növekedtek gyorsabban a bérek, mint a nyereséges szövetkezetek­ben. Még kirívóbb a helyzet a magán kereskedelmi társasá­gokban, ahol a negatív gazda­sági eredményeket produkáló vállalkozások 4 százalékkal magasabb bért fizettek, mint a haszonnal dolgozók. Romlik a kereskedelmi mérlegünk A Szlovák Nemzeti Bank in­tézkedések foganatosítására készül, mivel az ország ke­reskedelmi mérlege a várt­nál sokkal kedvezőtlenebbül alakul, és az első negyedév­ben 15 milliárdos veszteség­gel zárt. A statisztikai ada­tok szerint az importot főként gyümölcs,üdítők és szeszes italok, takarmány, ércek, ásványi fűtőanyagok, szerveskémiai termékek, gyógyszerek, műanyag, papír, acél, atomreaktorok részei, elektronikai termé­kek, gépkocsik és optikai eszközök alkotják, míg kül­földre főleg sót, meszet, ce­mentet műanyagipari ter­mékeket, fát, papírt, ruhá­zati cikkeket, cipőt, üveget, vasat és acélt, bútort és vilá­gítótesteket szállítunk. A ki­alakult helyzeten nem könnyít majd az sem, hogy július elsejétől 10-ről 7,5 százalékra csökken a hazai termékeket védő vámpót­lék. Áruimport és -export Már megkezdődött a vállalatvezetési szerkezetek átalakítása A jövő évezred menedzsere A menedzseri munka olyan, mint egy hosszútávfutás akadályokkal tarkítva. Ráadásul a célt sem lehet szem elől téveszteni. A menedzserek tevékenysége lassan kulcsfontosságúvá válik nemcsak a gazdaságban, ha­nem a társadalomban is. A nagyvállalalatok vezetőinek ke­zében jelentős hatalom kon­centrálódik. Döntéseik követ­keztében nemcsak az adott vál­lalat fejlődése vesz új irányt, ha­nem gyakran egész régiók jövője fordulhat jobbra vagy rosszabbra. Ezért a menedzser­nek mindinkább stratégiai és globális viszonylatokban kell gondolkodnia. Annál is inkább, mert minden döntésnek, akár a pillanatnyi elhatározásnak is, hosszú távú következményei vannak és ezeket sokszor na­gyon nehéz megváltoztatni, új irányba terelni. Egy vállalatóri­ás csúcsvezetőinek döntése or­szágok sorsát is meghatározhat­ja, akár évtizedekre is, ezért fe­lelősségük néha nagyobb, mint a politikusoké. A közelmúlt pél­dája erre a posztkommunista országokban való befektetések kérdése, amelyek legtöbbször az érintett közép- vagy kelet-eu­rópai ország politikai és társa­dalmi életére is kihatással vol­tak és vannak ma is. Ami közvetlenül a vállalti irá­nyítást illeti, a menedzserek szakértelme és személyes adottságaik a vállalkozás fejlődésének alapvető feltéte­lei közé tartoznak. Mára már világossá vált, hogy a sikeres vállalatok stratégiája az ún. evolúciós menedzsmenten áll vagy bukik, tehát az olyan me­nedzsereken, akik problémamegoldás­orientáltak és képe­sek távlati elképze­léseket (a szakiro­dalom divatos sza­vával: víziókat) al­kotni, természete­sen a megfelelő időhatárokkal. A problémát az je­lenti, hogy ilyen tudást nem lehet az iskolákban elsajá­títani. Két évszázadig gya­korlatilag Adam Smithnek az az elve érvénye­sült a vállalatirányításban, hogy a termelést a legegy­szerűbb műveletekre kell fel­osztani és ezek a folyamatok könnyen áttekinthetőek és irányíthatóak lesznek. Aho­gyan azonban egyre növeke­dett a részlegek száma, az irá­nyítás egyre nehezebbé vált. Növekedett az irányítók szá­ma is, főleg a középszintű ve­zetésben. A jövőben éppen el­lenkező irányítási módszerek hódíta­nak majd teret, ame­lyek egységes vál­lalati folyamatokká próbálják egyesíteni a részfeladatokat. Ez a trend, amelyet a szakirodalom reen- gineeringnek nevez és amely a kilencve­nes évek elején in­dult meg, átszervezi majd a vállalatokat. Új irányítócsapato­kat hoz létre, ame­lyek önirányító jel­legűek lesznek. A jövő vállala­tában kevesebb lesz az idő, kevesebb az elkölthető pénz, kevesebb lesz a vezető beosz­tású menedzser, de ezzel együtt kevesebb lesz a le­hetőség hibák elkövetésére is. A csapatmunka lesz az irány­adó, amely az eredményes­ségre koncentrál majd. Az irá­nyítás szerkezete kevesebb szintűvé válik, célirányos lesz és a megrendelővel nagyon szoros összhangban működik majd. Sokkal kevesebb lesz az olyan beosztás, amely csak el­lenőrzi mások munkáját, s már ma is* megmutatkozik, hogy a „központokban” dol­gozók lassan kivesznek a gaz­daságból. Ezzel szemben a vállalatok, mindenekelőtt ve­zető egyéniségeket keresnek majd, akik tudnak másokkal kommunikálni, másokat ösz­tönözni és motiválni, mások bizalmát megszerezni, a vál­tozásokat kézben tartani és irányítani, a csoportokat ve­zetni. Az eddigi, hagyományos cé­gekben fontos a munkaszer­vezés sémája, mert ennek se­gítségével, vagy ennek útján oldódnak meg a felmerült problémák. Ez a szervezési ábra azonban egyre laposab­bá válik majd nemcsak azzal, hogy néhány irányítási szint kimarad belőle, hanem azzal is, hogy lecsökken a vállalat- vezetést alkotók száma. Amíg az eddigi, hagyományos el­rendezésben a vezető kiosz­totta a munkát, ellenőrizte annak végzését, az egyik meg­valósítási fázisból a másikba való átmeneteket, addig az új folyamatokban dolgozó csa­patoknak nem lesz szükségük majd vezetőre (a szó főnöki értelmében), hanem inkább tanácsadókra, határesetekben szakmai döntéshozókra. Milyen típusú ember a jövő menedzsere? • Vizionárius, aki képes építeni, motiválni annak érdekében, hogy víziója megvalósuljon • Inkább stratéga, mint taktikus • Képes figyelemmel követ­ni a változásokat és reagálni rájuk • Egyensúlyt tud tartani az emberek iránti tisztelet és a döntéshozatali felelősség között • Egyéniség, olyan tudással és tapasztalatokkal, amiket nem az iskolában oktatnak • Megérti saját vállalata és a külvilág kapcsolatának összefüggéseit • Kreatív, aki képes össze­kapcsolni a részleteket és maradandót létrehozni • Aki a fizetés és a szolgálati előmenetel lehetőségének megesillantásán túlmenően mással is tud motiválni • Képes tolerálni az emberek hibáit, de van bátorsága szembeszegülni a militáns ellenfelekkel is • Opportunista, aki jól infor­mált és szakavatott • Képes hozni valamit a rendszerbe, ami működik • Türelemesen meghallgat, megmagyaráz és segít • Olyan döntést is képes hoz­ni, amelynek helyessége csak öt év múlva mutatkozik meg Egy vállalat- óriás csúcs­vezetőinek döntése országok sorsát is meghatá­rozhatja. Kedvencünk, a Figaro Szlovákia legnagyobb édesipari gyára, az amerikai Philip Morris vállalat-birodalomhoz tartozó pozsonyi Figaro három termék­családdal kedveskedik a vevőknek. A Figaro és Milka márkajelzésű csokoládékkal, nugátokkal és desszertekkel, valamint a Jacobs kávéval. Ezek közül az évek során leginkább a Figaró-termékek váltak széles körben ismertté, kezdjük hát ezekkel az ismerkedést. Nin­csen olyan édesszájú szlovákiai polgár, aki ne evett volna életé­ben legalább egy Figaro csoko­ládét. A szájban szétolvadó, fi­nom aromájú nyalánkságról nem lehet leszokni, különösen nem az utóbbi években, ami- koris az intenzív fejlesztés kö­vetkeztében gyakorlatilag vala­mennyi termék csomagolása és íze részben vagy egészében megváltozott - bátran mond­hatjuk, hogy előnyére. A ked­vező árfekvésű tejes, tejszínes, mandulás, mogyorós, nugátos, jogurtos-epres és kókuszos cso­koládék az ország valamennyi élelmiszerboltjának, csemege­üzletének polcain megtalálha­tók. Az elegáns csomagolású desszertek skálája szintén bővült, elegendő a likőrös- meggyes Bolero, a mogyorós Tereza, a mogyorókrémes Ma- riana, a gyümölcsízű Aida vagy az elegáns kivitelezésű, több ízt felsorakoztató Royal Figaro ter­mékre gondolni. Természete­sen azokat sem veszítik szem elől, akik nem csupán baráti összejöveteleken csemegéznek a bonbonokból, hanem jártuk- ban-keltükben megéhezve egy kis nyalánkságra vágynak. A kétharapásnyi nugátokra, cso­kiszeletekre vágyók igényeit a kókuszos Mangó, az epres Ólé, a mogyorókrémes Nugáta, a málnaízű Maiina, a rumos Rumba, valamint a mandulás, ületve kókuszos Ina elégíti ki. A kedves fogyasztó mindezekhez a csokoládékölteményekhez nyugati minőségben és hazai árakon jut hozzá. A Figaro tehát nemcsak dalra fakaszt, aho­gyan a cég szlogenje állítja, ha­nem kellemes és egészséges ha- rapnivalókkal bővíti étrendün­ket. (só)

Next

/
Oldalképek
Tartalom