Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-12 / 24. szám
Kultúra 1996 .június 12. Duna Menti Tavasz ’96 A gyermekszívekből kisugárzó szeretet Az idei fesztivál középpontjában a mese állt Prikler László felvétele Dusza István Másfajta érzékelők kellenének, mint amelyeket az ember birtokol, ha a lényeget szeretné megragadni. Sokkalta összetettebbre gondolok, mint a szem, a fül, a nyelv, az orr, a tenyér. Az a bizonyos „hatodik” nélkülözhetetlen a gyermekszívek kisugárzásának leképezéséhez. Éneket, mozdulatot, látványt sem lehet igazán enélkül érzékelni, de megértésükhöz kellene a szeretet sugárzásának vételére alkalmas láthatatlan készülék, ami sokkal többet adna át holmi megsejtésnél. Gyerek ül a nézőtéren, s a bábu minden mozdulatát szinte újra éli, máskor meg unatkozva ásít, pedig a látnivaló nem szűnt meg, nem tűnt el, csupán az idő okozta fáradtság kerekedett felül. Aztán egyetlen szempillantás alatt megváltozik minden, amikor a bátor Kiskakas minden veszély ellenében legyőzi a nagyhatalmú Török Császárt. Hogy a Rebró Ágota vezette, az idei Duna Menti Tavaszon fődíjat nyert felsővámosi Tiki- riki bábcsoportnak a mesteri bábuk szépségén és a mese örökérvényűségén túl más titka is van, az bizonyos. Sok-sok órás közös játszások, a gyermek és a pedagógus szeretetteljes kapcsolata, a közös alkotás és a egyén képességeit kiteljesítő komoly játék. A gyermek színjátszók és bábjátszók idei fesztiváljának a középpontjában a mese állt. Annak is a dramatizált népmesétől a színpadra írt mesejátékon át a versekből szerkesztett dramatizált történetig érő sokfélesége. Korosztályoktól függetlenül a mese erkölcsi törvényei minden gyermeket lenyűgöznek. Erre jó példa a színjátszócsoportok fődíjasa, a gútai Nagyboldogasszony Nyolcéves Magyar Gimnázium Rizsegő együttese, akik Pilinszky János Ének a kőszívű királyról című meséjét adták elő, formailag igényesen kivitelezett mozgásszínházként. Rendezőjük, Zsélyi Katalin a szakmai ismereteken túl olyan pedagógiai tudás birtokában van, amellyel ezt a csoportot szlovákiai és magyarországi keretekben szemlélve újra a legjobbak közé emelte. De ott voltak a többi színjátszók is Ipolyságról, Királyhel- mecről, Szepsiből, Tornáról, Alistálból, Fülekről, Nyárasd- ról, Nádszegről, Léváról, Rimaszombatból, akik minden esetben más-más színt, más pedagógiai szemléletet és egy- egy régió üzenetét hozták magukkal. Mint ahogyan a bábosok Perbenyíkről, Pozsonye- perjesről, Tárnokról, Duna- szerdahelyről, Farkasdról, Ud- varnokról, Nyárasdról, Párkányból és Nagyszarvából. Ha jól és jókor figyelt gyermek és felnőtt az idei Duna Menti Tavaszon, akkor sokszor foghatta a gyermekszívekből kisugárzó szeretetet. Egy a gyermekszívek dolgához nagyon közelálló és a színpad csodáiban járatos szakember mondta, hogy a résztvevő ötszáz gyerek igazából majd felnőttként érti meg, mily szerencsések voltak, hogy irántuk ennyire érzékeny és humánummal elkötelezett pedagógusokkal és felnőttekkel találkozott. Regény Heti kultúra A XXXIII. Jókai Napok műsora Június 18 kedd: 19.00-B. Brecht-K.Weill: Koldusopera - a Csemadok őrsújfalusi a. sz. és a komáromi VMK színjátszó együttese; Június 19, szerda: 9.00 - Garai Gábor: Orpheusz - MASZK Diákszínpad, Érsekújvár; 10.30- Presser-Sztevanovity: A padlás - a KGSZT, Kassa; Sá- rogh György: Álmok - KÁOSZ, Királyhelmec;15.00- Sándor György: Én egy analfabéta vagyok: - Benkő Géza és Tóth Attila előadása; 19.00-JánChalupka: Avén szerelmes - Garamvölgyi Színpad, Léva; 21.30-H. Pintér: Az ügynök - Stúdió Havran, Bratislava; Június 20, csütörtök: 9.00 - Ismeretlen: Bachus-„X” Iparista Kisszínpad, Kassa; N. Tóth Anikó: Pipin,a történelemcsináló -JAKISZ, Ipolyság; Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - Apropó Kisszínpad, Fülek; 15.00-Jókai Mór: A debreceni lunátiukus: - MIRANDA sz. egy. Rozsnyó; 20.30-B. Hrabal-I. Krobot: Szigorúan ellenőrzött vonatok - Zsákszínház, Fülek; Június 21, péntek: 9.00 -Exu- péry: A kis herceg - Csuszareszelő kisszínpad, Udvard; Héger István-Kovács Szilárd: Szeretlek-Torony, Diákszínpad, Dunaszerdahely; Örkény István: Bevégezetlen ragozás-Fókusz, Dunaszerdahely; 15.00-Hajdú István: A púpos (monodráma)- Előadja: Demjén Attila; Félúton - Duboszky László zenés irodalmi műsora; 19.00- H. Pintér: A forrásnak sós íze, avagy szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak - Kármán József Színkör, Losonc; 21.00-T. Topon Kihallgatás - Bárka Színpad, Léva; 22.00 - Bródy János koncertje; Június 22, szombat: 10.00-P.Weiss: Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása - Watari- dori Színkör, Budapest; 16.00 - F. Werfel: A Musza Dagh 40 napja - HUM-ART Színiakadémia, Budapest; 19.00 - Az országos vers- és prózamondó verseny döntőjének gálaműsora, közreműködik: Vas Ottó (Hol az ember - önálló előadói est); KOR-ZÁR együttes, Június 23, vasárnap: 10.00-Záróműsor, díjkiosztás, Jókai Mór szobrának megkoszorúzása. Könyvespolc Kiss József: Múltfaggatás „...Mire ez a cikkgyűjtemény megjelenik, már fel is nőtt az eszmélődés korába lépett néhány évjárat, mely nem nagyon érti az 1989 utáni időszaknak a korábbi évekbe visszanyúló, nem túl gyakori egyéni és közösségi önelszámolásait...” - olvashatjuk a kötet előszavában, ami akaratlanul is rímel a publicisztikai válogatás szellemiségével. Kiss József kultúrtörténeti, kisebbségi és közösségi sorssal foglalkozó publicisztikája elsősorban attól izgalmas és időszerű, hogy a szerző éppen a fenti utalásban olvasható attitűdből közelít napjaink változó és képlékeny kérdéseihez, mindenütt azokat a konstansokat keresve, amelyek rendszerek és politikai kurzusok változásaitól függetlenül foglalkoztatják a szlovákiai olvasót. lró még mindig hitetlen- kedve ingatta a fejét, pedig erősen fájt már a nyakszirtje. Ennyi szokatlan információ ritkán érte érzékeny idegrendszerét, akkor sem ilyen sűrű alkoholpárában.- Nekem elhiheti - folytatta a józanodás egyértelmű tüneteit mutató egyén -, most nincs munkanélküliség, nincs lakásprobléma, a fizetések szédítően magasak, a táplálkozás hús- és zsírmentes, a sör olcsó.- Ez most nem érdekel! - mondta az lró. - Inkább azt mondja meg, hogyan jutok vissza innét! A részeg ettől a kérdéstől színjózan lett.- Megmondom, de előbb kínáljon meg egy cigarettával! -Tessék!-Tüzet is kérek!-Parancsoljon! Az őslakos ekkor kissé odébbült és jóízűen röhögni kezdett.- Most meg mit nevet?- Már ne haragudjon, de az előbb égbekiáltó marhaságot kérdezett.- Miért? Hajön errefelé vonat, nyilván megy is.- Az igen, de maga itt marad. Maga nem megy sehová!- Miért ne mennék? Külföldi állampolgár vagyok. Nincs az az erő, ami itt tarthatna! Angyal a körhintán Z. Németh István 3.rész- Az nincs. De a következő vonat csak egy év múlva jön.- Ne szórakozzon velem, mert most a folyóba hajítom a szökőkút helyett! Az őslakos fürgén elugrott a feléje lendülő ököl elől, furcsa grimaszokat vágott, majd tréfásan a levegőbe bokszolt az író felé. Ugrott egyet-kettőt, mint a bakkecske, aztán fáradtan kicsavarta nadrágszárából a vizet.- Na, jöjjön, meghívom egy féldecire!- Nem iszom - morogta a jövevény.- Higgye el, a következő vonat tényleg csak egy év múlva indul. Addig itt kell élnie. Talán kap kiutazási engedélyt, talán nem. De hát annyira sürgős? Nemsokára hatalom- váltásra kerül sor, egy kis ügyességgel itt is megcsinálhatja a szerencséjét!- Milyen pozíciót szeretne?- Kiküldött tudósító...- Abban ne reménykedjen, olyan itt nincs. Nem kockáztathatunk. Most építjük a Közép- Európai Nagy Falat, amely majd garantálja, hogy ami benn van, az ne legyen kinn, és fordítva. A határok szentek, legalábbis mi szentül meg vagyunk róla győződve. Illetve győzve.- Jó amit mond, de nem szellemes - dörmögte az Író, majd visszasétált a bőröndjeihez. A toprongyos alak követte. -Hagyjon békén!- Na, mitől lett ilyen durva egyszeriben? - csodálkozott amaz. - Nélkülem semmire sem jut a városban! Éhen hal, szomjan veszik, minden annyira megváltozott! Megeszik a patkányok! Felfalják az ellenzéki pártok! Az író megállt. Gondolkodott. Egyedül most tényleg nem sokra jutna. Erősen esteledik, s ebben a városban valószínűleg minden kapualjból közveszélyes őrültek ugranak az ártatlanjárókelők nyakába, de legalábbis divat lett az emberevés. Jobb lesz, ha reggelig megpróbálja elviselni ezt a furcsa utcai manót, aztán majd tiszta fejjel meglátja, merre tovább. Sóhajtott, és rándított egyet a vállán.- Na látja! - tapsoít az őslakos.- Tudok a közelben egy irtó aranyos kis kocsmát. Ott leöblítheti az út porát. Mesélhet is valamit, szájtátva fogják hallgatni. Jöjjön már, ne kéresse magát! Hajói fog viselkedni, megígérem, hogy bemutatom a szervezetünk elnökének. Meglátja, olyan fényes karrier előtt áll, amely a gondolatait is elvakítja majd...- Egy kis pihenés tényleg rámférne. Éhes is vagyok. Vacsora után majd telefonálok - mert telefon az csak van, nem? -, hogy küldjenek értem egy helikoptert. „Milyen naiv!” - gondolta eközben az őslakos, aki már nem szándékozott sokáig szomjas maradni. „Ha tudná, hogy még a határ vonalán szitává lövik az olyan kis légi vacakokat! Mert azért katonaság az van! A demokráciát meg kell védenünk!” A városra leszállt az alkony. A csendes szürkületbe lassan két alak olvadt bele. Az egyik imbolyogva haladt és hangosan csuklóit. A másik nehéz bőröndöket cipelt és halkan átkozta a balszerencséjét. Fél órai bandukolás után egy meglehetősen romos lakótelepre értek. Az őslakos nagyot nyelt.- Látja? Az ott az Oázis! A törzshelyem! Az író semmit nem látott, mert nem volt közvilágítás, s a hold is éppen egy felhőfoszlány mögé bújt. Még mielőtt kettőt is léphettek volna, éles dörrenés hasított a levegőbe. Legalább egy tucat fenyegető árnyék bukkant elő a romos falak mögül.- Ti nem tudjátok, hogy kijárási tilalom van?! - kiáltott rájuk a legmagasabb árnyék.- De szesztilalom nincs, ugye?- kérdezte az öreg szeszkazán pimaszul, s lazán hátbavere- gette a fegyverével hadonászó alakot. - Ajó édes pártelnökötöket ijesztegessétek máskor!- Zuzmó bácsi! - hallatszott egy meglepett hang a csapatból. - Pedig gondolhattuk volna, hogy maga az! Az írónak csak most volt ideje figyelmesen szemügyre venni a „támadókat”. Ijedtsége rögtön elmúlt, amikor meglátta, hogy valójában tizenéves kölykökkel áll szemben. A harcias csapat igencsak furcsán nézett ki: kopott rongyokba burkolóztak, mindegyikük jókora husángot markolt. Valódi fegyvere csak a vezérnek volt. (Folytatjuk)
