Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-12 / 24. szám
8 1996. június 12. A község évszázadok óta a magyar és a szlovák népesség nyelvhatára Palóc szívóssággal a puszta magmaradásért Zsilka László Palást „Palócország” és a magyar nyelvterület északi végvára. A község őskori település. Külföldi krónikák szerint Attila, a rettegett hun vezér is itt ütötte fel vezérszállását. A honfoglalás előtt feltehetően ősszláv település volt. Lakosságának palóc ősei egyes feltevések szerint Árpád honfoglaló törzseivel érkeztek a Kárpát-medencébe, más források alapján csak egy-két évszázaddal később telepedtek itt le. A Palástra vonatkozó első írásos adat 1156-ból származik. A település Plast néven szerepel Hont vármegye tizenegy helysége között, amelyek dézsmáját Márton esztergomi püspök a megye káptalanjának adományozta. Palástot ekkor már a módos falvak között tartották számon. A falu birtokosai évszázadokon át a Pa- lásthyak voltak. A család ősének II. Endre adományozta a nemességet a szentföldi kereszteshadjáratban tanúsított vitézségéért. A Palásthyak ugyan hét évszázad múltán birtokuktól megválva távoztak a faluból, de emléküket máig őrzi a szép neoromán templom, a parókia, a szebb időket látott kastély és az iskola épülete. A község az elmúlt évszázadok folyamán sokszor került a történelmi események sodrába. Itt zajlott le a törökök elleni egyik legjelentősebb ütközet, amely palásti csata néven került be a történelembe, abban az időben itt ülésezett a vármegye, sokszor országos jelentőségű ügyekről döntve. Bizonyos időszakokban több Palást is létezett: Alsó-, Körossz szervezés következtében hamar csődbe ment. A másik üzemnek mondható létesítmény Molnár János asztalos és gépjavító műhelye volt. Több környékbeli ház, kastély, iskola, hivatal, templom őrzi műhelyének munkáit. Termékeit a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal is kulturális örökségként tartja számon. A község egyik büszkesége a dombon emelkedő templom. Két esztendő múlva százéves lesz. A plébános gondoskodása és a hívők munkája nyomán addig még tovább szépül. A falu védőszentjének, a sárkányölő Szent Györgynek a képe ott díszeleg a főoltár fölött, de a község múlt századbeli pecsétjén is megtalálható. A falu védőszentjének megválasztása összefügghetett lakóinak életmódjával, akik messze híres állattenyésztők voltak. Az elmúlt századok folyamán a falu sokat próbált népe bizony sokszor kérte védőszentje oltalmát a sors és a világi hatalmasok ellen. Mikszáth Kálmán, aki műveivel megismertette és megszerettette a sokszor lenézett palócokat, nem sokkal halála előtt féltő aggodalommal szólt jövőjükről. „A palócság szaporátlanságánál fogva kiveszőben van. Egy-két évszázad múlva csak nyoma lesz, hogy volt, mert elnyelik a hegyek...” A nagy palóc, aki a terjeszkedő szlovákságtól féltette palóc népét, nyugodtan pihenhet. Ez a nép máig megőrizte magyarságát, s a szlováksággal együtt, velük békés egyetértésben alakítja jövőjét. Ha politikusaiké nem is, az ő érdekeik közösek. zép-, Felső-, Radó-Palást és Lit- varc. Mindegyiknek külön bírája volt, akik fölött a főbíró állt. A község évszázadok óta a magyar népesség nyelvhatára a szlovákság szomszédságában. Ez a határ már országhatár is volt, de soha nem volt választóvonal a két nép között. Tatár- és török- dúlás idején a létfenntartás, a békés időszakokban a megélhetés, a vagyoni és családi szálak szőtték át a település két népének életét. így volt ez egészen addig, amíg a nagy politika durva módon be nem avatkozott a kis nemzetek sorsába. Ez a politika mély nyomokat hagyott a község életében, a magyar és a szlovák lakosság együttélésének alakulásában. Az 1938. évi bécsi döntés után a magyar-szlovák határ Palást és a szomszédos Rykyncice (Rakonca) között húzódott. A háború után a Csehországba történt deportálások súlytották a palásti magyarokat, de a falu lakossága a nagy megpróbáltatások ellenére is megőrizte ősi hitét, kultúráját, szokásait. A falu nyolcszáznegyven éves múlttal büszkélkedhet. A nagy évfordulóra most egyaránt büszkén készülnek a falu magyar és szlovák polgárai. Hisz közös a múltjuk, ahogy jelenük és jövőjük is. Az évfordulós megemlékezések az egész évet kitöltik. Előkészítésükre és lebonyolításukra bizottság alakult. A rendezvények sora márciusban kezdődött dr. Csáky Károlynak, az ipolysági egyházi iskola igazgatójának előadásával. Májusban kerül sor Danis Ferenc, az ipolysági Hont Múzeum és Galéria igazgatójának, majd dr. Kiss László előadására. A főünnepségek augusztusban lesznek, ariiikor megemlékeznek a palásti csatában elesett Sbar- delatti Ágoston váci püspökről, lesznek kulturális rendezvények és sportesemények is. A múltba pillantás mindenkor a jövő képét is idézi. A palástiak jelenére a munka- nélküliség, a létbizonytalanság és a kisebbségi sors mostoha alakulása veti árnyékát. Ám lakossága nehezebb megpróbáltatásokat is átvészelt. Palóc szívóssággal szállt szembe a nehézségekkel, ez segítette őt a túlélésben A múlt századok során csakúgy, mint ma. Ennek ékes bizonyítéka a nemrég alakult Hortex Kft. textilüzeme, ahol bakfis rukát varrnak a külföldi megrendelő részére. Termékeik iránt már most nagy az érdeklődés, vállalkozásukat akár holnaptól bővíthetnék. Ennek pillanatnyi akadálya a beruházási eszközök, a hely és a szakképzett dolgozók hiánya. Paláston nincs nagy hagyománya az ipari termelésnek. A falu megfelelő közlekedés híján a század közepéig elmaradt az iparosodásban. A századforduló táján működött itt ugyan egy üveggyár, de az érdektelenség és a A község a századok során sokszor került a történelmi események sodrába. A kenderfeldolgozásnak nagy hagyományai voltak Paláston. A falu határában egy részt „kenderföldnek” neveztek, ott termesztették a kendert, amit hosszú téli estéken az asszonyok nemzedékről nemzedékre szálló hozzáértéssel fonallá dolgoztak, és megszőttek. A kender feldolgozásához szükséges házi eszközöket a falumúzeum őrzi.
