Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
Több, mint négy év eltelt azóta, hogy 1991 decemberében végleg kivonultak Szlovákiából, vagyis még Csehszlovákiából az „ideiglenesen” több, mint két évtizede itt állomásozó szovjet csapatok. A kivonulás, persze, nem volt valami dicső hadművelet, a szovjetek katasztrofális állapotban hagyták itt az általuk használt, sok esetben az általuk - többnyire feketén - épített objektumokat. Az üzemanyag-tárolók környékén a talaj elszennyeződött, az épületek szinte romos állapotban maradtak hátra, de azok többsége már új korában sem felelt meg a csehszlovák szabványoknak. Ebből kifolyólag akár a hadsereg, akár a községek örökölték az objektumokat, csak problémát okoz a felújításuk vagy eltakarításuk. 1991-ben az akkori szövetségi védelmi minisztérium, csupán a talaj- szennyezések felszámolásához szükséges költségeket 931 millió koronára becsülte... kifelejtett részeg zászlós Szlovákia területén 18 helységben - Sliac, Leüt', NemSová, Rimaszombat, Komárom, Párkány, Rózsahegy, Zólyom, Vágújhely, Rozsnyó, Jolsva, Késmárk, Nagymihály, Vrútky, Skalka nad Váhom - állomásoztak szovjet csapatok, s minden szovjet objektum nagy probléma az „örökösöknek”. Mikulás Czocher ezredestől, a védelmi minisztérium munkatársától azt is megtudtuk, hogy Lest' gyakorlóterén mintegy ötszáz lakás áll kihasználatlanul, hiszen a jelenleg ott állomásozók száma távolról sem közelíti meg az egykor itt élő szovjetekét. Egy egész divízió állomásozott ott, az pedig a szovjet hadseregben legalább 10-13 ezer embret jelentett. Az említett ötszáz lakásban a szovjet tisztek családjai laktak, a „településen” iskola és játszótér is épült.- Lehet, hogy csábítóan hangzik, valahol több száz lakás áll kihasználatlanul, figyelembe kell venni azonban, hogy ezeket a lakásokat általában a szovjetek építették a saját „szabványaik" szerint - figyelmeztet a szovjet építészet hiányosságaira Maros Har- dela őrnagy, a védelmi minisztérium beruházási osztályának igazgatója. - Például a mi szabványaink szerint a lakás belvilágának legalább 2,5 méternek kell lennie, ők pedig 2,2 méter magasságú lakásokat építettek. Az elrendezésük sem felel meg a mi elvárásainknak. A folyosón elhelyezett közös vécé, vagy konyhák a szlovákiai standardhoz szokott embert elriasztanák attól, hogy ilyen lakásba költözzék. Az őrnagy azt is elmesélte, hogy amikor a szovjet kivonulás után az itt hagyott objektumokat kellett átvenniük, sorsot húztak, ki menjen be az épületbe, mert szinte valamennyiben elviselhetetlen kosz és bűz volt. Czocher ezredes a rózsahegyi laktanyában élte meg a kivonulás utáni „élményeit”: - Képzelje el, hogy ott az összes szociális helyiséget át kellett építenünk, mert a szovjetek úgy csináltak az angol vécéből úgynevezett guggolás vécét, hogy a vécékagylót peremmagasságig egyszerűen körbebetonozták, a mosdóban pedig nem voltak vízcsapok, a csövekből állandóan folyt a víz. Bejöttek, megmosakodtak, kimentek, a víz pedig folyt tovább. Egy fémszerkezetű raktárát, amelyben 250 darab éles harckocsiakna volt, az oroszok szétszedtek, és elvittek magukkal, az aknákat pedig otthagyták. Hatvan tíztonnás teherautó-rakomány szemetet szállítottunk el a laktanyából, és ebben még nem volt benne az épülettörmelék, csak öreg ruhák, matracok és egyéb ócskaságok. Az irodaépület pincéjében felfedeztünk egy helyiséget, amelynek ajtaján KOMNATA DLJA OTDICHA OFICJEROV felirat volt, benne pedig vaságy matracokkal. Es persze kibírhatatlan bűz. Valószínűleg a túlságosan „fáradt" tisztek aludták itt ki „fáradalmaikat”. A konyhát olyan állapotban találtuk, mintha az utolsó vacsorát ülték volna benne. Az asztalon otthagyott bögrék és tányérok, rothadó hús és bűzlő csontok. A rózsahegyi laktanyából a hivatalos adatok szerint 1990. december 11-én távozott az utolsó szovjet katona, de Czucher ezredes helyesbít: - Az utolsó orosz valójában három nappal később hagyta el a laktanyát, akkor találtak rá egy részeg zászlósra az egyik raktárban. Repülőbenzin a talajvízben Szlovákia területén 14 lokalitásban volt szükség a talaj szanálására olajszennyezés miatt. Az 1990-es felmérés szerint 350 ezer köbméter földet, illetve 20 négyzetkilométernyi területe/i a talajvizet kellett megtisztítani. Vagyis kellett volna, ha lett volna rá pénz... De nemcsak az olajszennyeződések, hanem a szeméttelepek is gondot okoznak. Például Sliaéon azért kell felszámolni egy szemétlera- katot, mert a területet visszaigényli az eredeti tulajdonos. - Itt szinte archeológiái munkával, félméteres rétegenként bányásszuk a szemetet, mert abban az. ismeretlen vegyi anyagoktól az éles töltényekig minden megtalálható - ecseteli munkájuk „szépségeit” Ond- rejcáková asszony, a védelmi minisztérium környezetvédelmi csoportjának tagja. Sliacon pedig a szennyezett talajvíz szivattyúzására szolgáló furatba ismeretlen „forrásból” egyszeriben tiszta repülőbenzin került. Érsekújvár: Laktanyából piaccsarnok Érsekújvárott két laktanya állott a szovjetek rendelkezésére, az egykori huszárlaktanyákból kialakult Dózsa és a Csapájev kaszárnyák. A szovjet tisztek volt lakásainak túlnyomó részét a kivonulásuk után az akkori csehszlovák hadsereg kapta meg, ma a közeli katonai alakulatoknál, Komáromban vagy Nyitrán szolgáló tisztek lakják ezeket. A laktanya a város tulajdonába került, mára beleköltözött a civil élet: élénk forgalmú vásárcsarnok és piactér lett belőle. Annak idején a jelenlegi polgármester, Csanda Endre a járási nemzeti bizottság fejlesztési osztályának vezetőjeként személyesen kísérte ki a kivonuló szovjeteket, és vette át az objektumot. Az ő fejében fogant meg az üzletközpont gondolata, és a két tervezőmérnök, Istenes József és Szegheő Zsiga közreműködésével már 1991 februárjában hozzáláttak a terv megvalósításához. A város létrehozta a Novocentrum nevű üzemet, ennek az igazgatása alá tartozik a bevásárlóközpont, és a további felújítási munkálatokat is ez az üzem végzi. Az eredetileg istállónak épült, majd később a szovjet haditechnikát rejtő garázsokból butiksor lett, ahol ma cipőjavító, csemegebolt, halárus, videókölcsönző és több tucatnyi más szolgáltató- egység kínálja szolgálatait és portékáját. A másik garázs fedett piactérré alakult, itt a zöldségesek a műszaki cikkek árusaival és a ruhabutikosokkal versengenek a vevőkért. Az egykori „buzerplacc”, vagyis a gyakorlótér ma külső kiállítási terület, és van itt egy nagy szabadtéri színpad is, amely éppúgy megfelel színdarab előadására, mint diszkók rendezésére. Az első nyilvános rendezvényen, a szüreti bálon mintegy háromezer ember szórakozott azon a helyen, ahol nem is olyan régen még katonabakancsok csattogtak. A város mintegy 40 millió koronát költött a bevásárlóközpontra, de még van tennivaló bőven. Horváth Károlytól, a Novocentrum igazgatójától megtudtuk, hogy a laktanya régi szárnyépületében szintén butikok, szabadidőközpont kap majd helyet, és a huszárok egykori lovardája, a múlt század végén épült, fa tetőszerkezetű, 26,5 méterszer 68,5 méteres csarnok is felújításra vár. Komárom: Kovászos uborka a kazamatában NEC ARTE NEC MARTÉ - se csellel, se erővel - olvasható a komáromi erődítményrendszerhez tartozó Újvár nyugati bástyájának csúcsán. A jelmondat nem véletlenül került a bástyacsúcson álló kőszűz lábaihoz, hiszen ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődítménye. Évszázadokig ellenállt az ostromoknak, mígnem 1968 után bevették. Annak idején 200 ezer emberre méretezték az erődrendszert, de hogy a szovjetek mennyien voltak Komáromban, arról máig nem kerültek nyilvánosságra pontos adatok. - Ez valóságos állam volt az államban, kívülállónak abba nem volt betekintése - jellemzi a szovjet megszállást Boris Novák őrnagy, a komáromi erődben jelenleg székelő szlovák katonai alakulatok parancsnoka. Novák őrnaggyal az egykori parancsnoki épületben beszélgetünk - jelenleg egyedül ezt használja a hadsereg. A sárgára festett, felújított épület igencsak elüt a körülötte hatalmas U alakban terpeszkedő, málló vakolatú, betört ablakú, de még így, „romjaiban” is impozáns, a napóleoni háborúk idején emelt kaszárnyaépülettől. A hatalmas épület jelenleg üresen áll, mégpedig szó szerint, mivel abból nemcsak a berendezést vitték el, hanem még a padlót is felszaggatták. Igaz, ez utóbbi már nem írható a szovjetek számálájára, ezt a „nagytakarítást” a helyi polgárok végezték. Az utolsó szovjet katona 1990 novemberében hagyta el a komáromi erődöt, a szlovák alakulatok pedig 1991 tavaszán foglalták el mostani állomáshelyüket. .Ián Kovác főhadnagy, az alakulat kultúrfe- lelőse kíséretében bejárjuk az egész erődöt. Az Óvárat az Újvártól - a szépen faragott Ferdinánd kapun kívül - drótkerítés választja el, az Újvárban szolgáló katonáknak ide tilos a belépés. A Ferdinánd kapun belépve szögletes udvarba jutunk, amelyet kívülről hatalmas földsáncok határolnak, a sáncok gyomrában pedig az udvar felől nyíló, égetett téglából épített nagy, boltíves helyiségek sorakoznak. Legtöbbjük garázsként, illetve raktárként szolgált a szovjeteknek. Az egyik ajtó felett cirillbetűs feliratot látok: KVAS- PUNKT, amit hiába szedem össze csekély orosztudásomat, sehogy sem tudok valamiféle katonai szakszóként lefordítani. Szerencsére Kováé főhadnagy kisegít: - Itt volt az oroszok káposztasavanyítója. - S valóban, a hosszú, boltíves helyiségben több méter mély betontartályok sorakoznak egymás mellett, a falon pedig OGURCI SZOLENIE, távolabb KAPUSZTA KVASZENAJA felirat olvasható. A betonkád aljáról áradó savanyú bűz pedig bizonyítja, hogy valóban arra használták, amire a feliratok utalnak. A talajszennyezésről már szóltunk. A komáromi helyzetet legszemléletesebben Gráféi Lajos, a korr tes vezetője festi a képet, ha a tál siti az épület fi anyag raktáránc szennyeződött a víz, hanem a zsit — /■
