Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-19 / 20. szám
Nem kérdeztem Nem kell- Anyu, képzeld, holnap nem kell iskolába mennem.- Ez képtelenség - néz rá értetlenül az anya.- A tanár néni azt mondta, hogy látni sem akarja azt, aki nem tanulja meg a verset. Nagyon száraz- Miért raktad a lavórba a könyvet? - mérgelődik Peti édesanyja.- Azért, mert apu azt mondta, hogy ez nagyon száraz olvasmány. Megbosszullak Két seriff áll egy fogadó előtt. Egy veszélyes gengsztert akarnak elfogni. Megszólal az egyik:-Menj előre! Ne félj, megbosszullak! Éhes Két férfi találkozik az utcán. Az egyik nagyon siet. A másik megkérdi:- Hová rohansz, öregem?- Sietek haza, meg kell főznöm az ebédet.- Beteg a feleséged?-Á, dehogy! Éhes! Haldoklik Doktor D.-t felhívták a körzeti rendelőben, hogy siessen egy bizonyos Kovácshoz, mert nem tudni, mi van vele, de úgy látszik, haldoklik. Dr. D. kapta a táskáját, és rohant. Sikerült is éppen akkor betoppannia a beteghez, amikor az kamasz fiának a második pofont kente le röptiben.- Nekem azt mondták, hogy maga haldoklik - állt meg az ajtóban a doktor, némileg megdöbbenve.- Haldoklóm is! - kászálódott vissza ágyába a beteg - De hát lehet ettől a kölyöktől? Nem ismeri Két öregúr beszélget:- Képzeld, kedves Palikám, mit mondott nekem az unokám. Nekem, aki két világháborút túléltem, hat évig hadifogoly voltam, kétszer váltam, háromszor kiraboltak, öt műtéten mentem keresztül, kigyulladt egyszer a lakásom, és azt mondja az unokám, hogy: „Nagypapa, te nem ismered az életet!”- Halló rendőrség?- Igen.- Kérem, jöjjenek azonnal, betörő van a lakásban.- Hogy hívják?- Nem kérdeztem tőle... Először lő Egy turista a faluban járva látja, hogy egy kerítés tele van rajzolva körökkel, és mindegyiknek pont a közepében van egy lyuk. Megkérdezi egy odavalósitől:- Ki lőtte ezeket a lyukakat?- Hát a fővadász úr.- Ilyen pontosan céloz?- Dehogyis! Először lő, aztán megrajzolja a köröket... Milyen szálloda ez? Egy részeg éjjel megy haza a szállodába és nem találja az ajtaját. Benyit az egyik szobába, de gorombán rákiabálnak, hogy menjen a dolgára. Tovább keresi a saját ajtaját, és keresés közben megint ugyanabba a szobába nyit be. A lakó most még dühösebben kergeti el. A részeg odébbáll, és tovább keres. Pechjére harmadszor is benyit:- A fenébe - ordít rá a lakó -, hát magától már nem lehet nyugton lenni?- De kérem - mondja a részeg -, midocsa szálloda ez, minden szobában maga lakik?! Válóper A falusi bácsi találkozik a finánccal, amikor a szamarát vezeti.- Ej, hát kend hová viszi a feleségét? - évődik az egyenruhás.- A törvényszékre. Válni akarok tőle, mert a minap megcsalt egy finánccal. Nincs más? Férj mondja a feleségének:- Mindig csak ruha, ruha és ruha! Nincs más mondanivalód?- Dehogynem. Cipőre is szükségem van. Ő is tartozik Két amerikai beszélget:- Érdekes, rólad mindig egy kollégám jut eszembe...- Miért? Hasonlítok rá?- Nem, de ő is tartozik nekem öt dollárral. Gyarmatosították volna Angol hittérítő egy hindut akar, meggyőzni:- Hogy üdvözülhessen - magyarázza -, ahhoz feltétlenül el kell hagynia eddigi hitét, és fel kell vennie a mi hitünket. A hindu nem válaszol.- Maga nem akar a Paradicsomba jutni? - kérdi a hittérítő.- Egyáltalán nem - válaszolja a hindu. - Mert nézze csak, ha az a Paradicsom valóban olyan jó, mint amilyennek mondja, akkor az angolok vagy az amerikaiak már rég gyarmatosították volna. Butikban- Ez a kalap valódi nyúlszőr?- Hogyne, kérem! Ha vadászt lát, mindjárt felborzolódik a félelemtől.- Amióta vegetáriánus lett az uram, minden nap lejön egy kicsit legelni... Ea SZEXPOSTA <0 Dr. Bordás Sándor rovata * * * A „Homo Sapiens célja” jeligés levélben egy 19 éves fiú a következőket írja: ,Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az, hogy miért élek? Középiskolás koromban azt gondoltam, hogy ha valami maradandót alkotok, azzal elértem az életem célját. Azt is gondoltam, hogy ha egy lánnyal jó kapcsolatot alakítok ki és megértjük egymást, szexuálisan is teljesé válik az életem. Van egy barátnőm, akit nagyon szeretek, ő is engem, szexuális kapcsolatunk is jó, de én többet vártam. Többet vártam magától a szextől is, de csalódnom kellett. Ne értsen félre, a partnerem jó szexuális partner és nekem is van fantáziám, de talán túl sokat vártam a párkapcsolattól és nem kaptam annyit... Valószínű, a könyvek, a TV és a filmek hatására túl magasra tettem a mércét, hogy milyen szép lesz és azzal valami be fog teljesedni az életemben. Nem így lett... Az egyetemen is mindig keresem a dolgok értelmét, ezért sokszor hülyének néznek... Mit gondol, van az éleinek értelme? Zárkózzak be egy párkapcsolatba és ne foglalkozzam mással, hátha akkor jobb lesz?” Kedves Uram, nehezeket kérdez tőlem, ha én ezt tudnám, akkor valószínű nem levelekre válaszolgat- nék. Egyébként tetszik a leveléből kisugárzó, a valódi egyetemistákra jellemző mindent tudni akarás. Elképzelhetőnek tartom, hogyha partnerével mélyebb érzelmi kapcsolatot épít ki, csökkenni fognak a fenti kételyei. Gondolom, nem veszi rossznéven, ha Teller Ede híres atomfizikus idősebb kori verséből idézek, és ezzel próbálok válaszolni az Ön filozofikus kérdéseire. Az idézet így szól: „hogy nincsen cél, Tudni, hogy nincsen Isten Félni, hogy talán még igazság sincsen, Tudni, az ész rövid, Az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva A vak véletlenre És makacs reménnyel Mégis, mégis hinni. Hogy amit csinálok Az nem lehet semmi.” Névvel és címmel ellátott levélben egy fiú a következőket írja: „ 16 éves fiú vagyok és meglehetősen furcsa problémával fordulok Önhöz. A gondom az, hogy nagy a képzelőerőm. Ez még nem is volna baj, de mindenkiről mindenféle rosszat gondolok, vagyis képzelek, és nem tudok tőle szabadulni. Már írtam kétszer egy pszichiáternek, de az egyszer sem válaszolt a leveleimre. A „képzelődés” akármelyik pillanatban rámtör és minden rosszat gondolok. Pl. jártam egy lánnyal és rámjött gondolatban, hogy bántom őt, pedig sose tudnám, és hogy mással jár, meg ennél csúnyábbat, emiatt az ő érdekében el is hagytam őt. Néha azt képzelem, hogy a saját anyámmal „szeretkezek”, és utána próbálok úgy tenni, hogy nem is gondoltam erre. Amikor ez rámjön, török-zúzok, mert én nem vagyok szexőrült, hogy mindenkiről ilyeneket gondolok, főleg az anyámról. Nem! Azt hiszem, már nem tudom, milyen vagyok. Nem tudok szabadulni a képzelődéseimtől. Már öngyilkossággal is próbálkoztam, csak a sors úgy hozta, hogy sose jött össze. Doktor úr, megőrültem, vagy meg fogok, vagy szexmániás vagyok?” KedVes fiatal úr, serdülőkorban előfordul, hogy a serdülőnek olyan gondolatai, vágyai, ötletei támadnak, melyekkel tudatosan nem ért egyet. Ezeket kényszeres gondolatoknak nevezzük, bár ritkábban kényszeres viselkedésekkel is találkozunk, pl. tízszer visszamegy megnézni, hogy bezárta-e az ajtót, vagy a diákok gyakran kényszerességből ugyanabban a ruhában mennek érettségizni is, vizsgázni is, mert ha mást venne fel, akkor szerinte nem sikerülne a vizsga, stb. Maguk a kényszeres gondolatok ritkán válnak át cselekedetté. Azt ajánlom, ne levelet írjon a pszichiáternek, hanem keresse fel, akivel bővebben elbeszélgethet gondjairól. Árulkodó kézírás Az öngyilkosjelöltek kezevonása Az öngyilkosság az életfelfogás kérdése. A katolikus egyház elítéli, a második világháború éveiben a japánok fanatizálták a ka- mikazékat, ma a Hamaz fundamentalistái fanatizálják az öngyilkos terroristákat. Sokak szerint az öngyilkosság az öngyilkosjelöltek számára kiút az élet nehézségeiből. Ezt a nézetet el lehet fogadni, legalábbis addig, míg az öngyilkosjelölt csak a saját életére tör, tettével nem veszélyezteti mások életét. Sajnos, az utóbbi időkben egyre gyakoribb jelenség az olyan öngyilkosság, amely mások életét is veszélyezteti. Módunkban áll megakadályozni az öngyilkosságot? Bizonyos mértékben igennel lehet válaszolni e kérdésre. Ehhez jó emberismeretre és egy kis megértésre van szükség. Az öngyilkosság gondolata csak ritkán merül fel az öngyilkosságot megelőző legrövidebb időben, az elhatározás gondolata napok kérdése, fokozatosan „érik be” az első gondolattól az elkövetésig. Ez az az idő, amikor az öngyilkosságra készülő egyén viselkedésében és a kézírásában is változásokat lehet megfigyelni. Az öngyilkosjelöltek életúntak, lehangoltak, rosszkedvűek, kerülik a társaságot, általában zárkózottak. Ezek a tulajdonságok megfigyelhetők az írásban is. A fáradt, életúnt emberek sorvezetése lefelé futó, kb. ígv: ja ¿tolj Az öngyilkosok legtöbbje a melankolikus természetű egyének közül kerül ki. Az ilyenek általában túlérzékenyek, aminek a jele az írásban a túlságosan, kb. 30’szögben jobbradőlő írás. A magányosság, zárkózottság jele a nagy szó és sorköz. Az ilyen írás semmi jót nem enged sejtetni az író lelkiállapotáról. Ide sorolhatjuk még az introverzió és zárkózottság jeleit, melyek balradőlő és kacskaringókkal díszített írásban nyilvánulnak meg, pl. így: ' a ■ Ezek a jelek még csak figyelmeztetőek, nem minden esetben árulkodnak öngyilkossági szándékról. Mindenesetre, ha ilyen jeleket veszünk észre valakinek az írásában, tapintatosan meg kell próbálkoznunk megállapítani a lehangoltság okát. Az öngyilkosjelöltek közt olyanok is akadnak, akik csak játszadoznak a gondolattal, nem akarnak megválni az életüktől, tettüket úgy valósítják meg, hogy ne legyen befejezve, csak kísérlet maradjon. Az ilyenek sikertelen kísérletükkel akarják magukra felhívni a figyelmet, elváiják a segítséget. Az öngyilkosságra készülődök álltaidban búcsúlevelet is hagynak hátra. Azoknál, akik komolyan veszik a szándékukat, a búcsúlevél nemcsak a tartalmával bizonyítja az öngyilkosjelölt lelki- állapotát, de az írás külalakjával is. A búcsúlevelek felbomlott írás vezetésről, dülöngélő betűkkel, egyenetlen, lefelé irányuló sorvezetéssel íródnak és nehezen olvashatók. Pl. így: Aki búcsúlevél megírására adta a fejét, azon már nehéz segíteni...
