Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-19 / 20. szám

Nem kérdeztem Nem kell- Anyu, képzeld, holnap nem kell iskolába mennem.- Ez képtelenség - néz rá értetlenül az anya.- A tanár néni azt mondta, hogy lát­ni sem akarja azt, aki nem tanulja meg a verset. Nagyon száraz- Miért raktad a lavórba a könyvet? - mérgelődik Peti édesanyja.- Azért, mert apu azt mondta, hogy ez nagyon száraz olvasmány. Megbosszullak Két seriff áll egy fogadó előtt. Egy veszélyes gengsztert akarnak elfogni. Megszólal az egyik:-Menj előre! Ne félj, megbosszullak! Éhes Két férfi találkozik az utcán. Az egyik nagyon siet. A másik megkérdi:- Hová rohansz, öregem?- Sietek haza, meg kell főznöm az ebédet.- Beteg a feleséged?-Á, dehogy! Éhes! Haldoklik Doktor D.-t felhívták a körzeti ren­delőben, hogy siessen egy bizonyos Kovácshoz, mert nem tudni, mi van vele, de úgy látszik, haldoklik. Dr. D. kapta a táskáját, és rohant. Sikerült is éppen akkor betoppannia a beteghez, amikor az kamasz fiának a második pofont kente le röptiben.- Nekem azt mondták, hogy maga haldoklik - állt meg az ajtóban a dok­tor, némileg megdöbbenve.- Haldoklóm is! - kászálódott vissza ágyába a beteg - De hát lehet ettől a kölyöktől? Nem ismeri Két öregúr beszélget:- Képzeld, kedves Palikám, mit mondott nekem az unokám. Nekem, aki két világháborút túléltem, hat évig hadifogoly voltam, kétszer váltam, há­romszor kiraboltak, öt műtéten men­tem keresztül, kigyulladt egyszer a la­kásom, és azt mondja az unokám, hogy: „Nagypapa, te nem ismered az életet!”- Halló rendőrség?- Igen.- Kérem, jöjjenek azonnal, betörő van a lakásban.- Hogy hívják?- Nem kérdeztem tőle... Először lő Egy turista a faluban járva látja, hogy egy kerítés tele van rajzolva kö­rökkel, és mindegyiknek pont a köze­pében van egy lyuk. Megkérdezi egy odavalósitől:- Ki lőtte ezeket a lyukakat?- Hát a fővadász úr.- Ilyen pontosan céloz?- Dehogyis! Először lő, aztán meg­rajzolja a köröket... Milyen szálloda ez? Egy részeg éjjel megy haza a szállo­dába és nem találja az ajtaját. Benyit az egyik szobába, de gorombán rákia­bálnak, hogy menjen a dolgára. To­vább keresi a saját ajtaját, és keresés közben megint ugyanabba a szobába nyit be. A lakó most még dühösebben kergeti el. A részeg odébbáll, és to­vább keres. Pechjére harmadszor is be­nyit:- A fenébe - ordít rá a lakó -, hát magától már nem lehet nyugton lenni?- De kérem - mondja a részeg -, midocsa szálloda ez, minden szobában maga lakik?! Válóper A falusi bácsi találkozik a finánccal, amikor a szamarát vezeti.- Ej, hát kend hová viszi a felesé­gét? - évődik az egyenruhás.- A törvényszékre. Válni akarok tőle, mert a minap megcsalt egy fi­nánccal. Nincs más? Férj mondja a feleségének:- Mindig csak ruha, ruha és ruha! Nincs más mondanivalód?- Dehogynem. Cipőre is szükségem van. Ő is tartozik Két amerikai beszélget:- Érdekes, rólad mindig egy kollé­gám jut eszembe...- Miért? Hasonlítok rá?- Nem, de ő is tartozik nekem öt dollárral. Gyarmatosították volna Angol hittérítő egy hindut akar, meggyőzni:- Hogy üdvözülhessen - magyaráz­za -, ahhoz feltétlenül el kell hagynia eddigi hitét, és fel kell vennie a mi hi­tünket. A hindu nem válaszol.- Maga nem akar a Paradicsomba jutni? - kérdi a hittérítő.- Egyáltalán nem - válaszolja a hin­du. - Mert nézze csak, ha az a Paradi­csom valóban olyan jó, mint amilyen­nek mondja, akkor az angolok vagy az amerikaiak már rég gyarmatosították volna. Butikban- Ez a kalap valódi nyúlszőr?- Hogyne, kérem! Ha vadászt lát, mindjárt felborzolódik a félelemtől.- Amióta vegetáriánus lett az uram, minden nap lejön egy kicsit legelni... Ea SZEXPOSTA <0 Dr. Bordás Sándor rovata * * * A „Homo Sapiens célja” jeligés levélben egy 19 éves fiú a követ­kezőket írja: ,Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az, hogy miért élek? Középiskolás koromban azt gondoltam, hogy ha valami maradandót alkotok, azzal elér­tem az életem célját. Azt is gon­doltam, hogy ha egy lánnyal jó kapcsolatot alakítok ki és meg­értjük egymást, szexuálisan is teljesé válik az életem. Van egy barátnőm, akit nagyon szeretek, ő is engem, szexuális kapcsola­tunk is jó, de én többet vártam. Többet vártam magától a szextől is, de csalódnom kellett. Ne ért­sen félre, a partnerem jó szexuá­lis partner és nekem is van fan­táziám, de talán túl sokat vártam a párkapcsolattól és nem kaptam annyit... Valószínű, a könyvek, a TV és a filmek hatására túl ma­gasra tettem a mércét, hogy mi­lyen szép lesz és azzal valami be fog teljesedni az életemben. Nem így lett... Az egyetemen is mindig keresem a dolgok értelmét, ezért sokszor hülyének néznek... Mit gondol, van az éleinek értelme? Zárkózzak be egy párkapcsolat­ba és ne foglalkozzam mással, hátha akkor jobb lesz?” Kedves Uram, nehezeket kérdez tőlem, ha én ezt tudnám, akkor va­lószínű nem levelekre válaszolgat- nék. Egyébként tetszik a leveléből kisugárzó, a valódi egyetemistákra jellemző mindent tudni akarás. El­képzelhetőnek tartom, hogyha partnerével mélyebb érzelmi kap­csolatot épít ki, csökkenni fognak a fenti kételyei. Gondolom, nem veszi rossznéven, ha Teller Ede híres atomfizikus idősebb kori verséből idézek, és ezzel próbálok válaszolni az Ön filozofikus kér­déseire. Az idézet így szól: „hogy nincsen cél, Tudni, hogy nincsen Isten Félni, hogy talán még igazság sincsen, Tudni, az ész rövid, Az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva A vak véletlenre És makacs reménnyel Mégis, mégis hinni. Hogy amit csinálok Az nem lehet semmi.” Névvel és címmel ellátott le­vélben egy fiú a következőket írja: „ 16 éves fiú vagyok és meg­lehetősen furcsa problémával fordulok Önhöz. A gondom az, hogy nagy a képzelőerőm. Ez még nem is volna baj, de min­denkiről mindenféle rosszat gondolok, vagyis képzelek, és nem tudok tőle szabadulni. Már írtam kétszer egy pszichiáternek, de az egyszer sem válaszolt a le­veleimre. A „képzelődés” akármelyik pillanatban rámtör és minden rosszat gondolok. Pl. jártam egy lánnyal és rámjött gondolatban, hogy bántom őt, pedig sose tud­nám, és hogy mással jár, meg ennél csúnyábbat, emiatt az ő érdekében el is hagytam őt. Né­ha azt képzelem, hogy a saját anyámmal „szeretkezek”, és utána próbálok úgy tenni, hogy nem is gondoltam erre. Amikor ez rámjön, török-zúzok, mert én nem vagyok szexőrült, hogy min­denkiről ilyeneket gondolok, főleg az anyámról. Nem! Azt hiszem, már nem tudom, milyen vagyok. Nem tudok sza­badulni a képzelődéseimtől. Már öngyilkossággal is próbálkoz­tam, csak a sors úgy hozta, hogy sose jött össze. Doktor úr, megőrültem, vagy meg fogok, vagy szexmániás vagyok?” KedVes fiatal úr, serdülőkor­ban előfordul, hogy a ser­dülőnek olyan gondolatai, vá­gyai, ötletei támadnak, melyek­kel tudatosan nem ért egyet. Ezeket kényszeres gondolatok­nak nevezzük, bár ritkábban kényszeres viselkedésekkel is találkozunk, pl. tízszer vissza­megy megnézni, hogy bezárta-e az ajtót, vagy a diákok gyakran kényszerességből ugyanabban a ruhában mennek érettségizni is, vizsgázni is, mert ha mást venne fel, akkor szerinte nem sikerülne a vizsga, stb. Maguk a kénysze­res gondolatok ritkán válnak át cselekedetté. Azt ajánlom, ne levelet írjon a pszichiáternek, hanem keresse fel, akivel bővebben elbeszél­gethet gondjairól. Árulkodó kézírás Az öngyilkosjelöltek kezevonása Az öngyilkosság az életfelfogás kérdése. A katolikus egyház el­ítéli, a második világháború éveiben a japánok fanatizálták a ka- mikazékat, ma a Hamaz fundamentalistái fanatizálják az öngyil­kos terroristákat. Sokak szerint az öngyilkosság az öngyilkosje­löltek számára kiút az élet nehézségeiből. Ezt a nézetet el lehet fogadni, legalábbis addig, míg az öngyilkosjelölt csak a saját éle­tére tör, tettével nem veszélyezteti mások életét. Sajnos, az utóbbi időkben egyre gyakoribb jelenség az olyan öngyilkosság, amely mások életét is veszélyezteti. Módunkban áll megakadályozni az öngyilkosságot? Bizonyos mértékben igennel lehet válaszolni e kérdésre. Ehhez jó emberismeretre és egy kis megértésre van szükség. Az öngyilkosság gondolata csak ritkán merül fel az öngyilkosságot megelőző legrövidebb időben, az el­határozás gondolata napok kérdése, fokozatosan „érik be” az első gondolattól az elkövetésig. Ez az az idő, amikor az öngyilkosságra készülő egyén viselkedé­sében és a kézírásában is változásokat lehet megfigyelni. Az öngyil­kosjelöltek életúntak, lehangoltak, rosszkedvűek, kerülik a társas­ágot, általában zárkózottak. Ezek a tulajdonságok megfigyelhetők az írásban is. A fáradt, életúnt emberek sorvezetése lefelé futó, kb. ígv: ja ¿tolj Az öngyilkosok legtöbbje a melankolikus természetű egyének közül kerül ki. Az ilyenek általában túlérzékenyek, aminek a jele az írásban a túlságosan, kb. 30’szögben jobbradőlő írás. A magá­nyosság, zárkózottság jele a nagy szó és sorköz. Az ilyen írás semmi jót nem enged sejtetni az író lelkiállapotáról. Ide sorolhatjuk még az introverzió és zárkózottság jeleit, me­lyek balradőlő és kacskaringókkal díszített írásban nyilvánulnak meg, pl. így: ' a ■ Ezek a jelek még csak figyelmeztetőek, nem minden esetben árulkodnak öngyilkossági szándékról. Mindenesetre, ha ilyen je­leket veszünk észre valakinek az írásában, tapintatosan meg kell próbálkoznunk megállapítani a lehangoltság okát. Az öngyilkosjelöltek közt olyanok is akadnak, akik csak játsza­doznak a gondolattal, nem akarnak megválni az életüktől, tettüket úgy valósítják meg, hogy ne legyen befejezve, csak kísérlet ma­radjon. Az ilyenek sikertelen kísérletükkel akarják magukra fel­hívni a figyelmet, elváiják a segítséget. Az öngyilkosságra készülődök álltaidban búcsúlevelet is hagy­nak hátra. Azoknál, akik komolyan veszik a szándékukat, a bú­csúlevél nemcsak a tartalmával bizonyítja az öngyilkosjelölt lelki- állapotát, de az írás külalakjával is. A búcsúlevelek felbomlott írás vezetésről, dülöngélő betűkkel, egyenetlen, lefelé irányuló sorvezetéssel íródnak és nehezen olvashatók. Pl. így: Aki búcsúlevél megírására adta a fejét, azon már nehéz segí­teni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom