Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-19 / 20. szám
A torreádorok többsége úgy véli, nem lenne érdemes pompás ünnepi ruhába bújni, ha a bikaviadalokra nem járnának nők. Ugyanakkor azt vallják, a nők csak arra alkalmasak, hogy figyelemmel kövessék a viadalt, éljenezzék a torreádorokat. A történelem során mégis akadtak olyan hölgyek, - köztük egy magyar is - , akik torreádorként bemerészkedtek az arénába, mert fékezhetetlenül csábította őket a „corrída” veszélye. Róluk írt könyvet Muriéi Feiner amerikai írónő, aki Spanyolországban telepedett le, s vérbeli spanyol torreádorhoz ment feleségül. Lánya, Blanca Veronica, ha felnő, torreádor akar lenni - állítja. A 17. században szoknyába, cifra ruhába bújtatott alakok „sündörögtek” az arénában. Valójában ezek az „alakok” férfiak voltak női ruhában, s deletek álltak. Muriéi Feiner példaként említi a La Revertének nevezett Maria Salomét, aki a 19. század végén sikert és elismerést aratott, karrierje útját azonban királyi verdikt keresztezte, amely tiltotta, hogy „a nők állva bikákkal küzdjenek”. La Reverte egy radikális megoldást választott. Augustín Rodrigezzd változott, majd a köztársaság kikiáltása, s az említett rendelet érvénytelenítése után ismét „női alakban” tért vissza az arénába. Vele ellentétben több sorstársa külföldön, mindenekelőtt Mexikóban kereste a szerencséjét. Ám nemcsak a bikaviadalok őshazájában vagy Mexikóban csináltak karriert a női torreádorok. Bármily furcsának is tűnik, más országokban is viaskodtak bikákkal olyan hírességek, mint a német Isabel Beniers, a chilei Conchita Cintrón vagy a magyar torreádornő, akit Százszorszépnek becéztek. A merész spanyol hölgyek többsége Franco diktatúrája idején is disszi- dens maradt, egészen Angéla Her- nández érkezéséig. Három évig harcolt azért, hogy Spanyolországban ismét az arénába léphessenek a nők. Lényegében neki köszönheti mostani, egyre inkább felfelé ívelő karrierjét a fiatal Cristina Sánchez is. Ő segített Murielnek a könyv megírásában. A találkozókra - állítólag - miniszoknyában jött... (ug) Cristina Sánchez A Cambio 16 felvételei sűrűn előfordult, hogy idegessé vált, s ilyenkor mindig lebegni kezdett. 1868. december 16-án történt az eset Londonban. D.D. Home, a híres médium egy előkelő ház szobájában a levegőbe emelkedve, 24 méter magasságban egyszercsak kireazért alkalmazták őket, hogy színesebbé, érdekesebbé tegyék a torreádorok, pikadorok felvonulását, az egész előadást. Később a 19. századi Sevilla torreádoriskolájának alapítója rendelelet adott ki, mely szerint olyan női tanoncokat is felvesznek, akik „bort isznak, dohányoznak, eró'sek és okirattal bizonyítják, hogy férfias hajlamaik vannak”. Hivatalosan 1856- tól engedélyezték a nők szerepvállalását az arénában, de abban az időben a spanyolok minimális érdeklődést tanúsítottak irántuk, illetve rövid bohózataik iránt, amelyekkel a közönséget igyekeztek szórakoztatni. Hiába voltak merészek, torreádori karrierjük útjában előítéletek és renCsaknem minden ember életében előfordult már, hogy álmában repült, vagy csak egyszerűen felemelkedett s a szoba plafonja alatt lebegett. De az sem ritka álomjelenség, amikor az embert üldözik egy nyílt terepen. Legtöbbször zöld réten. A sarkában van(nak az üldözőjk, már-már elkapnák, amikor hirtelen, maga sem érti, hogyan, felemelkedik... Száll a zöld gyepszőnyeg felett. A repülés! Szerkezetek segítségével az embernek sikerült megoldania azt, amire Ikaros óta oly sokan vágytak. Vannak olyan esetek is - nem a trükkös zsenikre, a „cop- perfieldek”-re gondolok -, akik állítólag képesek puszta pszichikai erejük által leküzdeni a gravitációt. A tibeti kolostorok mélyén, az évezredek nyomán - szemtanúk állítása szerint - voltak olyan lámák, akik elsajátították a levitáció tudományát. Alexandra David-Nell a neve annak a francia hölgynek, aki életének másfél évtizedét Tibetben töltötte. 1931-ben megjelent Mystère et magicue en Tibet című könyve, amelyben olyan hajmeresztő élményeiről számol be, mint például az az eset, amikor egy ruhátlan, ám súlyos láncokat viselő férfival találkozott. Ez a fura aszkéta misztikus lelki gyakorlatai folyamán olyan állapotba jutott, hogy csak ezek a láncnehezékek tartják a földön. Ha levetné láncait, azonnal a levegőbe emelkedne és elrepülne... Számos fényképdokumentum őrzi egy-egy keleti mágus vagy indiai fakír levitációjának fázisait. A transzcendentális meditációnak állítólag létezik egy olyan fázisa, amikor a kellő gyakorlat, elmélyülés a lebegés jelenségét eredményezheti. Az emberi akarat és a koncentráció nagyon nagy erőket rejt magában; ez már bizonyított tény a parajelensé- gek más területéről is. Lehet, úgy van megalkotva az ember, hogy az akarat mérhetetlen ereje által alkalmas a súlytalanság elérésére? Csupán ellent tud állni a Földön mindenütt jelenlevő gravitációnak. A jelenség igen ritka, akárcsak más, megmagyarázhatatlan dolog. Mint például az akarattal történő fényképezés, az érintés nélküli tárgymozgatás vagy a spontán égés jelensége. Vili. Orbán pápa ugyancsak meglepődhetett, amikor Co- pertino-i Szent Józsefi 1603-1663) egy orvos és két bíboros jelenlétében egy közös elmélkedés során egyszercsak a levegőbe emelkedett. Az ingerlékeny szenttel állítólag elég pült a nyitott ablakon, majd a másikon visszarepült. Képessége arra is kiterjedt, hogy tárgyakat tudott a levegőbe emelni. Egyszer-egyszer súlyos zongorát lebegtetett perceken át, a közönség ámulatától kísérve. (Eszembe juttatja velem a kedélyeskedés ördöge, hogy nevezettet praktikus célokra is fel lehetett volna használni. Képzeljük el a neves médiumot, amint trógerként - költöztetési segédmunkás - keresi „könnyed" kenyerét...) Stanislawa Tomczyck-nak hívták azt a lengyel médiumot, aki önmagát ugyan nem, de tárgyakat gyakran lebegtetett. A neves spiritiszta médium hírében álló hölgy egyszercsak hirtelen felhagyott a spiritizmussal és más pszichés jelenséggel is. Tisztességes háziasszonyként élte maradék életét. Többé semmit és senkit nem lebegtetett. A krónikák által feljegyzett levitálók közé tartozik Assisi Szent Ferenc (1181-1226 körül) is. Főleg élete utolsó szakaszáról maradt fenn számos olyan feljegyzés, amelyek szerint egy alkalommal olyan magasra emelkedett, hogy figyelői a szemük elől veszítették alakját. Minél közelebb jutunk napjainkhoz az időben, annál ritkább a szavahihető történet erről a bámulatos jelenségről. A legutolsó hitelt érdemlő dokumentumok egy Mária Júlia Jahenney nevű hölgy és a neves Pio atya lebegéseiről adnak hírt. Ez utóbbi arról is híres volt, hogy testén gyakran megjelentek a stigmák, Jézus Krisztus kereszthalálának sebei. Ezek az események századunk ötvenes éveiben következtek be. A jelenségre többféle magyarázatot is próbálnak találni. A szkeptikusok elsősorban abból indulnak ki, hogy a jelenség merő tömegszuggesz- tió. Ezt azzal is igyekeznek alátámasztani, hogy a levitáció állapotában látható alak lényegében egy merev alak, egy szuggerált kép. Más feltételezés^ azt állítja, hogy a levitáció előidézése a hipnotikus transz állapotában lehetséges. Ugyanúgy, mint a fájdalomérzet, sírás vagy a nevetés-inger elérése. A feltevések közé tartozik dr. Alexander Dubrov megdöbbentő elmélete is. Szerinte az élő szervezet bizonyos körülmények között képes arra, hogy sejtjeinek atomjait sokkal szorosabbra kényszerítse, s ez változásokat idézhet elő a gravitációs viselkedésben, pontosabban a gravitációs hullámok viselkedése változik meg. Ez a jelenség máig a fizika ellentmondásos jelenségei közé tartozik. v. ÉRDEKESSÉG 1996. május 19. ÜBSÉmap
