Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-12 / 19. szám
M050Z, CJIW M< * Peches fa Kis meséli Nagynak:- Képzeld, a kertemben van egy peches fa, arra már három anyósom akasztotta fel magát.- Nem adnál nekem egy oltványt belőle? Izgága?- Azzal vádoljuk, hogy súlyos testi sértést követett el a pincér ellen.- Igenis, bíró úr, de jogos felháborodásomban!- Maga egy kemény tárggyal fejbeverte őt!- Igenis. Amikor nehezményeztem, hogy a bifsztek ehetetlen, kijelentette, hogy én izgága vagyok.- Erre maga a kemény tárggyal megsebesítette. Mit vágott a fejéhez?- A bifszteket. Túl drága- Mondja, mit vegyek a feleségemnek születésnapjára?- Legokosabb, ha ezt tőle kérdi meg.- Gondoltam rá én is. De az túl drága. Itt a papagáj beszél Éjfélkor éktelen telefoncsörgés veri fel a rendőrséget. Az ügyeletes tiszt felemeli a kagylót:- Mi történt?- Egy macska bemászott az ablakon! Mire a rendőrtiszt kissé méltatlankodva megjegyzi:- De uram! Ilyesmiért felzavarja a’ rendőrséget?- Semmi uram! Itt a papagáj beszél!... Északi irány Az autó megáll egy szép nő előtt. A vezető, egy magabiztos fiatalember, kiszól a kocsiból:- Szép kisasszony, nem szállna be?- Északi irányba megy?- Igen.- Akkor üdvözlöm az eszkimókat! Már tudta- Te mondtad Kovácsnak, hogy én hülye vagyok?- Nem. Már tudta. Nekem való hely!- Jó napot kívánok! A hirdetésre jöttem. Itt keresnek bejárónőt?- Itt valami tévedés lesz. Én minden munkát magam végzek.- Igazán? Ez lett volna egy nekem való hely! Tapintat Az igazgató behívatja magához egyik hivatalnokát, aki ellen rengeteg a panasz. Leülteti, nagyot sóhajt, s ezt mondja neki:- Nem is tudom, hogyan fogunk boldogulni maga nélkül... De elsejétől mindenesetre megpróbáljuk... Buli- Fiacskám, Kovácsék kölcsönkérték ma estére a magnónkat.- Mi a csoda? Táncolni akarnak?- Dehogy. Aludni. Töprengés A papa este magába roskad.- Min töprengsz fiacskám? - érdeklődik a felesége.- Azon töprengek: honnan tudod, mit kell megtiltanod a lányaidnak, ha te azt sohasem csináltad? Tartozás Nagyképű utas száll ki egy taxiból és há- nyavetin odaszól a gépkocsivezetőnek:- Mennyi az összes tartozásom?- Azt én nem tudom - mondja közömbösen a taxis nekem mindenesetre tessék ötven koronát fizetni. Az egyetlen- Hogy van az, hogy maga a feleségével örökké civakodik, az anyósát ellenben imádja?- Annak idején az anyósom volt az egyetlen, aki ellenezte a házasságunkat. Takarékos ember Kovácsot - hivatalba menet - megtámadta egy leopárd. A vadállat a közeli cirkuszból szökött el, és rongyokra tépte Kovács ruháját. Aztán - néhány perccel később - Kovács fejére esett egy cserép virág.- Adjatok kölcsön egy kis pénzt - mondja a hivatalban a barátainak. - Kell vennem egy ruhát, és el kell mennem egy orvoshoz is.- De hiszen van pénzed! Éppen tegnap mondtad....- Ahhoz nem nyúlok. Azt előre nem látott kiadásokra tartogatom. Pedagógia A tanár el akarja magyarázni a gyerekeknek, hogy mi a csoda, ezért elmond egy történetet:- Egyszer egy tetőfedő lezuhant a hatemeletes ház tetejéről, és amikor odarohantak hozzá, kiderült, hogy él. Mit gondoltok, mi ez? Pistike jelentkezik:- Én tudom, tanár úr kérem. Baleset! A tanár türelmesen tovább magyaráz:- Ez a tetőfedő ismét felment a hatemeletes ház tetejére, de ott ismét megcsúszott, lezuhant és amikor odarohantak hozzá, kiderült, hogy él. Szerintetek ez mi?- Szerencse - feleli azonnal Pisti.- No, várj egy kicsit! Ez a tetőfedő egy harmadik alkalommal is lezuhant a magasból és ismét nem történt semmi baja. Ezt mondjátok meg, hogy micsoda? Pisti habozás nélkül válszol:- Megszokás, tanár úr kérem... Dr. Bordás Sándor rovata „Segítség” jeligével egy lány a következőket írja: A fiúm 22 éves, én 18 éves voltam, amikor elkezdtünk járni. Ennek már három éve. Nekem ő volt az első, neki már volt előttem valakije. Persze, mindig voltak ki- sebb-nagyobb veszekedéseink, de a legnagyobb gondot a féltékenységem okozta, és még okozza máig is. A nő, akivel volt, nem egy közönséges lány, szebb szóval kifejezve „szajha”. A faluban csaknem mindenki volt már vele (többen nősek is), fiatalabbak és öregebbek egyaránt. A fiúm azt mondja, egyáltalán nem érzett iránta semmit, csak „arra" volt jó neki. (2 évig!) Még nemi bajt is kapott tőle, szerencsére nem komolyat. Meglehet még AIDS-t is, csak ez még eddig nem derült ki. A nő csaknem mindennap volt valakivel, olykor egymás után többel is. Nem tudom, mit ettek rajta annyian, hiszen egyáltalán nincs nőies alakja, sovány, elhanyagolt külsejű, túl a 30- on, három gyerekkel a nyakán. -Az is bánt, hogy én mennyire elütök tőle, és a barátom egy olyannal is tudott lenni (igaz, akkor még nem ismert engem, de hogy jöhetek egy olyan után én a képbe?). Talán ennyire nem válogatnak a férfiak, ha szexre van szükségük? Sok nős férfinak is, aki volt vele, igazán vonzó felesége van, és mégis. Közös barátainktól is csak azt hallom, hogy ez is volt vele, meg az is volt vele, milyen volt, hogy csinálták, szóval sokszor ő a téma, és utálom már ezt az egészet. A gondomat csak tetézi, hogy a nő a fiúm szomszédja! Jóban vannak, sokszor átmegy hozzá szórakozni. És én bízha- tok-e abban, hogy nem ugyanazt csinálják, amit régen? A fiúm már el szeretne venni, családi életet élni velem, és ez csak őnáluk lehetséges, így hát előbb-utóbb oda kell majd költöznöm, és nem tudom, hogyan fogom bírni a szomszédom látványát. A nővel látszólag én is jóban vagyok, még van annyi erőm, hogy ne mutassom ki előtte, de magamban majd megőrülök. Barátom azt mondta, hogy a buta féltékenységemről mondjak le, mert saját magamat és a kapcsolatunkat fogom tönkretenni. Ezt én is tudom, de a féltékenységről le lehet-e mondani? Kérem, pszichológust ne ajánljon, nem tudott segíteni, és úgy érzem, nem tud senki, ezért kérem az Ön segítségét, az utolsó reményemet. Meglehet, hogy szüleim nevelésén is függ az, hiszen arra tanítok, hogy ne bízzak meg senkiben, ők se bíztak bennem, és én sem őbennük. Mindennek a rossz oldalát látták, belém is ezt nevelték. Meg tudom-e változtatni magam? Szeretnék bízni, és boldogan élni, elfelejteni a féltékenység érzetét, de nem tudom, hol kezdjem, egyáltalán lehetséges-e? Kisasszony, a túlzott (alaptalan) féltékenység mögött gyakran a féltékeny ember önbecsülésének hiánya, önértékelési zavara húzódik meg. Az Ön esetében úgy tűnik, féltékenysége eléggé megalapozott (erre utalnak a hároméves múltjukban található tények), ezért nagyon fontosnak tartanám, ha mélyen elgondolkodna azon, hogy mit jelent Önnek ez a kapcsolat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elég az, ha Ön most úgy érzi, hogy tudna vele élni, hanem arra van szükség, hogy azt érezze, nem tud nélküle élni. A két érzés között óriási különbség van. Amennyiben az utóbbi mellett dönt, azt javasolnám, hogy költözzenek egy harmadik városba, vagy negyedik faluba, ahol csak ketten egymással élhetnének, így több problémától megmentheti kapcsolatukat. A belénk nevelt helytelen szülői viselkedésminták ellen lehet tudatosan harcolni, bár ez sok esetben energiaigényes és nem mindig kivitelezhető, mert könnyebb spontán viselkedni, az általunk is rossznak ítélt szülői viselkedési mintát követni, mint valami újat, talán tőlünk kissé idegen viselkedést produkálni. De egyet viszont hangsúlyozni kell, hogy nagyon sok esetben MEGÉRI. Kisasszony, helyes döntést kívánok Önnek. „Egy 19 éves lány” Túlérzékenységében talán még nem jött rá, hogy a jóindulatot, a segítőkészséget is lehet mértéktelenül osztogatni, elfecsérelni. Gondolom, arra sem eszmélt még rá, hogy az Élet nem iskolapad, hanem valamiféle VILÁGOSISKOLA első osztálya itt, a Földön, egy fiatal lány számára, s ahol mindannyian - fiatalok, öregek - válogatás nélkül megkapjuk túlzásainkért a „pofonokat”:- Ha többet képzelünk magunkról, mint amennyik vagyunk.- Ha kevesebbet!- Ha jobbak vagyunk valamiben az átlagnál.- Ha rosszabbak!- Ha „mankóval járunk”.- Ha mi vagyunk a „mankó”. Miért van ez így? Azért, mert az egyensúlynak meg kell teremtődnie bennünk, akkor is, ha a kínok-kínját éljük át szépségünkért - csúnyaságunkért, tudásunkért - butaságunkért, szeretetünkért - haragunkért, de folytathatnám a sort. Minden írás szimbólumok hordozója. Az Öné is: tele gátlásokkal, kisebbségi érzésekkel, mert térigényre van szüksége. A „nem tartozom senkihez” érzete miatt lelkileg, fizikailag gyenge. Szellemi praktikumra törekszik, de a stressz - és amit még titkol, elfed - energiavesztéssel jár. Oldja fel önmagát! Mert görcsösen árad Önből a rettegés, a félelem, ami elvonja a legfontosabbtól - az ÉLETTŐL - a figyelmét. Nézzen körül szűkebb és tágabb környezetében, és hirtelen rá fog döbbenni a LÉNYEGRE. Akaratában megerősítheti egy pszichológus. Köszönöm a bizalmát. f lc I'Ükülá ip Vtíjrjtdn^ (fi íj) ¡rí LÍdL{f3r/ d /¿ V? :f tfcf ÍjAi.IlL LrtO^L: II Cjn ¿4 t líf-E-ul, (Jifj —■£?. éI L jljU * ÜZENETEK, HUMOR 1996. április 28. l/flSÚMIBP
