Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-14 / 2. szám

n. Étkezés után Egy-két pohár bor a vérkeringést is kedvezően befolyásolja, tágítja az ere­ket, ezzel javul a szív és az agy mun­kája. Ehhez kapcsolódik a bor stresszoldó, feszültségcsökkentő, jó kedvet fokozó hatása is. Mindez akkor érvényesül igazán, ha a borfogyasztás szabályait betartjuk. Ez szerves része lehet az egészséges életmódnak, amelyhez a napi rendsze­res testmozgás éppúgy hozzátartozik, mint a kalóriaszegény táplálkozás. A bort tehát az étkezéshez kapcsolva fo- gyassszuk, soha ne igyunk éhgyomor­ra! A mérsékletes borfogyasztás nem ártalmas az egészségre, de ugyanúgy, mint a hús, a zsír vagy a cukor, káros lehet, ha túl sokat fogyasztunk belőle. Különösen figyelemre méltó, hogy a többi alkoholos italhoz képest mennyi­vel egészségesebb a bor. (A tömény italoknak nemcsak az alkoholtartalma mérgezi a szervezetet, hanem más ká­ros vegyi anyagokat is tartalmaznak, amelyek elsősorban a májat teszik tönkre. A sörivók pedig a szervezet vízháztartását veszélyeztetik. A túlzott mennyiségű folyadék rendszeres fo­gyasztása egyben mérhetetlen elhízás­hoz is vezethet.) Jő bijf; Jő napság könnyen az állásába kerülhet bárkinek. Tiltás helyett Lehet-e egyszerre az alkoholizmus ellen küzdeni, és a kulturált borfogyasz­tást népszerűsíteni? Meg kell kísérelni, mert ha jól belegondolunk, mindkettő az ország gazdasági érdeke. Egyrészt ne kelljen milliárdokat költeni az alkoho­lizmus kártétele miatt, másrészt viszont meg kell adni annak a néhány százezer embernek a megélhetését, aki a szőlőműveléssel,1 borászattal foglalko­zik. Indokolt lenne az égetett szeszes italok forgalmazását korlátozni. Jó pél­da erre Svédország. Természetesen nem tiltásról van szó, egy ilyen intézkedés kudarcra lenne ítélve, de az ésszerű ren­delkezések talán visszaszorítanák e tár­sadalmat sújtó átkot. A borászok ezalatt majd bizonyítják a maguk igazát: több bortermelő or­szágban kétszeres az egy főre jutó éves borfogyasztás a miénkhez képest, még sincs több alkoholista, mint nálunk. Ne igyunk tehát röviditalt, mert ká­ros az egészségre. Tönkreteszi a májat, belegázol a családok életébe, de igenis igyunk bort, mert ennek évezredes ha­gyományai vannak, védi az egészsé­günket és szebbé teheti az ünnepnapja­inkat! Kertészet és Szőlészet Legális drog Az alkoholisták többnyire nem a borivók közül kerülnek ki, ezért a kér­dés komolyságával és veszélyeivel ér­demes tisztában lenni. Érdekes megfigyelni, hogy a társa­dalom, miközben érthetően retteg a ká­bítószer elterjedésétől, a jelen levő al­koholizmus veszélyeit nem ítéli el kellő súllyal, holott a szeszesital a vi­lág számos országában azonos elbírá­lás alá esik a drogokkal. Orvosi szem­pontból is ugyanúgy kialakulhat a függőségi állapot, a különbség csupán annyi, hogy az alkohol hosszabb idő alatt teszi tönkre a szervezetet. A fo­lyamat hasonló. Először csak a feszült­ségoldás a cél, a kellemes bódulat, utá­na a rendszeres napi fogyasztás és ettől már csak egy lépés a függőségi vi­szony. Az elmúlt években egy kissé tán ja­vult a helyzet. Ennek egyik oka két­ségtelenül az elszegényedés, hiszen a szeszes italok ára is állandóan emelke­dik, de talán szerepet játszik az is, hogy mind több ember ismeri fel, hogy az egészség nagy érték, amit vé­deni, óvni kell. A rendszerváltás óta az emberek felelősségtudata is válto­zott, az egyén társadalmi jelentősége megnőtt. Egy rendszeresen ivó ember munkaképessége csökken és ez ma­M inden kertészkedő szeretné, ha növényei egészsé­gesen fejlődnének, s ha terményeit minden gond nélkül tudná értékesíteni. Kevesen tudják azon­ban, hogy ehhez nem mindig elegendő csak a kellő tapasz­talat, hanem nagyon fontos a talajvizsgálat is. Kevesen gondolnak rá, hogy a műtrágya túladagolása emeli a talaj sótartalmát, melytől a növények fogékonyab­bak lesznek a betegségek­kel szemben. A zöldsé­gekben felhalmozódó nit­rátok pedig károsan hat­nak az egészségünkre. Természetes persze az is, hogy a tápanyagokban szegény talajon nem érünk el jó eredményt. A megoldás tehát egyér­telmű - meg kell vizsgáltatnunk kertünk, gyümölcsösünk stb. talajának összetételét. A komplett talajelemzésnél kimutatott értékek (ezek a pH-szint, a nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, a magnézi­um, valamint a különféle mikroelemek, pl. vas, cink stb. mennyisége, a só- és humusztartalom) alapján meghatároz­ható bármely növény termesztése esetében a szükséges műtrágyamennyiség és szervesanyag-pótlás. így biztosítha­tó a gazdaságos termesztés, az optimális tápanyagellátás, a növények egészséges fejlődése. Megelőzhetjük a talaj túlsó­zását, így a növénybetegségek felléptét, s az ebből adódó károkat. Minden gramm műtrágya, amire a növénynek nincs szük­sége, károsan hathat, számunkra pedig feleslegesen kidobott pénz is. Érdemes a talajt azért is kivizsgáltatni, mert gyak­ran előfordul, hogy csak egy, esetleg két elemből van hiány, s ezért nem kell mindig kombinált, ún. NPK műtrágyát hasz­nálnunk. Ha ezt nem tud­juk, akkor pl. magas fosz­fortartalom esetén, szuperfoszfátot kijuttatva csak tovább növeljük az említett elem mennyiségét a talajban, ez pedig gátolja a nitrogén és a kálium, valamint a mikroelemek fel­szívódását a növényekbe. A végeredmény egyértelmű: fe­lesleges kiadások, élettani betegségek, s ebből következően jóval kisebb hozamok. Nagy László GAZDÁLKODJON OKOSAN! Ha elmulasztjuk, pénzünk bánja rrn°o v ^ nTi T 11 m©üs®1lli® m ©s®(nl®ip Az amerikai növénynemesítők állítot­ták elő. A vadon termő földiszederrel ellentétben hajtásai nem tövisesek, ter­mései nagyobbak, bogárfeketék, ízük, zamatuk sajátos. Frissen fogyasztva vagy szörpnek, befőttnek elkészítve, fagyasztva nagyon finomak. A hűvösebb, csapadékosabb, kie­gyenlített éghajlatú területeken érzi jól magát. Túlságosan nagy hőingadozást nem visel el. A talaj iránt nem igényes. Fagyzugos vagy túlzottan felmelegedő élőhelyekre ne ültessük. Ősszel és tavasszal egyaránt telepít­hető. A tavaszi telepítés biztonságo­sabb. Az ajánlott sortávolság 2,5-3, a tőtávolság 1,5-2 méter. Alaptrágya­ként 100 négyzetméterre számítva ajánlatos 500 kg szervestrágyát, 2-2,5 kg káliumot, 1,5-2 kg foszfort, 0,5-1,0 kg nitrogént tartalmazó műtrágyát ki­juttatni a talajforgatás előtt. A telepítés előtt két hónappal 35-45 cm mélyen szántsuk fel a területet. Mi­vel igen erős vegetatív fejlődésű nö­vény, ezért erős és magas támaszrend­szert igényel, amelynek el kell bírnia nagy tömegét. Oszlopnak nagyon jól megfelel a kellő számú 3 m hosszú, úgy 15 cm átmérőjű akácrönk. Ezeket legalább 80 cm mélyre kell leásni, majd alaposan tömöríteni kell körülöt­tük a talajt. A sorok végén álló oszlo­pokat még külön támoszlopokkal is rögzítenünk kell. Csak így kapunk a fagyhatásnak ellenálló, a nagy zöld tömeget elbíró támrendszert. A huza­lokat váltakozva - hol az oszlopsor egyik, majd a másik oldalán vezetve - 50, 100, 150, 200 cm magasságban fe­szítjük ki. Rögzítésükhöz U-szögeket használjunk. Ültetéskor a szedret 2-3, az első év végén az egy vagy két kifejlődött vesszőt 4-8 rügyre csípjük vissza. Ezt a műveletet december-február folya­mán (korai fakadása miatt!) végezzük el. A második év végén az első évben meghagyott 4-8 rügyes vesszőket - amelyek a nyáron teremtek - tőből tá­volítsuk el. A nyár közepén fejlődött hajtásokból kialakult vesszők közül ál­talában a két legerősebbet hagyjuk meg; ezeket 1,5-2 méteresre vágjuk vissza. A harmadik év végén a letermett vesszőket tőből kell eltávolítani. Az újonnan kifejlődött hajtásokból a nö­vény erősségétől függően 2^4 vesszőt hagyjunk meg. Hosszuk 2-3 méter le­gyen. A meghagyott vesszőket a huza­lokra kötözzük. A növények gondozása egyszerű, csak a gyomtalanításról kell gondos­kodnunk. A nyár közepétől erőteljesen fejlődő hajtásokat - mivel ezek törésre hajlamosak - kötözzük a huzalokhoz. Amennyiben 4-6 hajtásnál több fejlődne, akkor a gyengébbeket tőből el kell távolítanunk. A jelenlegi tapasztalatok szerint rendszeresen csak téli lemosó permete­zésre van szüksége. Nyáron, a virágzás előtt egy, utána két alkalommal a le­vélrozsda és a szürkerothadás ellen Cuprosan SD 0,5 %-os, Topsyn methyl 0,1 %-os oldatával ködszerűen permetezzük. A tüskétlen szedren egyelőre rovar­kártételt nem észleltek. Augusztus elejétől szeptember köze­péig érik. Gyümölcse - az időjárástól függően - 2-3 naponként szedhető. Vigyázzunk, mert nem utóérő, s így csak a teljesen érett, fénylő, fekete, könnyen leválasztható gyümölcsöt szabad leszüretelni. a. A> m Szerkeszti: Pomichal Richard I IDEÁLIS SZOBA NÖVÉNY A buzogányvirág A diffenbachia fiatalítása és szaporítása nagyobb pá­ratartalmat kedveli. Az eléggé világos, de a közvetlen fénytől vé­dett, meleg helyeken a buzogányvi­rág még két méternél is nagyobbra nő. Ügyeljünk rá, hogy télen a helyiség hőmérséklete ne süllyedjen 16 C-fok alá. Még a leg­alaposabb gondozás esetén is ritka­ságnak számít, ha nem veszíti el egy-egy levelét. Gyakori látvány ezért a többé-kevésbé felkopaszo­dott példány. Ha a szár levéltelen részét nem takarja el egy-egy fiata­labb hajtás, akkor az ilyen felkopa­szodott példányt fiatalítanunk kell. Éles késsel, úgy 10 cm-nyire a legalsó levél alatt, vágjuk le a növényt, s vízbe ál- 1 í t v gyöke reztes sük. vasta­gabb szárú példányok eseté­ben a vágási felületet szórjuk be fa­szénporral, leve­leit kössük össze (így keve­sebb vizet párolog­tat), s dugjuk bele tőzeg és homok Él­hez arányú keveréké­be. A diffenbachiát szár­dugványokkal és tőhajtá­sokkal is szaporíthatjuk. A dugványok cserepeit felülről ajánla­tos műanyag zacskóval le­fedni. A kórokozók közül a diffenba­chiát csak egyes baktériumok tá­madják meg. Ismert betegség az ún. baktériumos foltosság. A leve­leken ilyenkor áttetsző, nyálkás központú foltok jelennek meg, s megbámulnák. Az ilyen, beteg le­veleket el kell távolítanunk, s a növényt szárazabb és valamivel hűvösebb helyre kell költöztet­nünk. A bakté­riumos rot­hadás le- vélherva- dással je­lentkezik. A levelek szállí­tóedényei (erei) meg­bámulnák, s a levelek lehullanak. A szár megpuhul és megfeketedik. Az ilyen növényt általában már nem lehet megmente­ni, ezért jobb, ha kidob­juk. A levél egyes részei­nek elhalását, a levelek hullását fényhiány, ala­csony hőmérséklet, „napszúrás” és alacsony páratartalom is okozhatja. Hasonló hatást válthatnak ki a peszti- cidek is. Irena Rajtlová A Diffenbachia picta elhelyezésénél ügyeljünk arra is, hogy ne érje hirte­len lehűlés, huzat (A szerző felvétele) A buzogányvirág, vagy Diffenba- chia picta, Dél-Amerikából szárma­zik. Brazília és Kolumbia trópusi esőerdőiben mintegy 30 Diffenba- chia-faj fordul elő. Nagy, puha, fehéren foltos levelei vannak, s megfelelő körülmények között 2 méter magasra is megnő. Viszonylag jól alkalmazkodik a pa­nellakások száraz levegőjéhez és a központi fűtéshez is. Levelei azon­ban sok vizet párologtatnak, ezért - főleg nyáron - gyakrabban kell ön­tözni és tápanyag-utánpótlásban ré­szesíteni. A növény meghálálja, ha leveleit időnként nedves ronggyal letörölgetjük, Növényeink számára ideális cse­répföldet kisebb rész savanyú tőzeg, nagyobb rész komposzt és kevés agyag felhasználásával állít­hatunk elő. Ha lakásunkban buzogányvirágot nevelünk, akkor azt is tudnunk kell róla, hogy mérgező növény, mely­nek nedvei a bőrön kellemetlen ki­ütéseket okoznak. Mérgező anyagai a nyálkahártyára kerülve (pl. a nyel­ven) kiterjedt gyulladásokat idézhet­nek elő. Kisebb háziállatok, ha a dif­fenbachiát megrágják, el is pusztul­hatnak. Kisgyerekes családok jobb, ha nem nevelnek diffenbachiát! meive na azo­kat rendszere­sen szo­bahőmérsék­letű vízzel permet- szerűen le­mossuk. Té­len kevesebb vizet kapjon, de a permete­zését - főleg a száraz le­vegőjű helyi­ségekben - ne mulasszuk el! Gondoljunk rá, hogy a dif­fenbachia a HÁZUNK TÁJA 1996. január 14. llBSÚrnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom