Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-12 / 19. szám

Világvége. Már a gondolat árnyéka is mindenkit megborzongat, legyen bár megszállott látnok és próféta, vagy pedig egyszerű halandó. Jön az özönvíz, a mindent elborító tűz vagy a fagyhalál borzalma... netán valami más. Ütközés. Netán egy kisbolygóval; egy, a világminden­ség feneketlen bugyrából szabadult, leszakadt csillagdarabbal... Üveg- ház-hatás, nukleáris háború, láncre­akció... Bőséges a választék. A tudósok nem „elégszenek” meg ennyivel. Prognoszták hada ál­lítja, hogy földünk erőtartalékai előbb-utóbb felmondják a szolgála­tot a hatalmas iramban mindent el­uraló iparosodás, a nyersanyag-tar­talékok korlátlan kiak­názása miatt. Nem is beszélve az iszonyatos tempóban sokasodó emberiségről, a nép- szaporulat hatványo­zott emelkedéséről és az ebből adódó élelmi­szerhiányról, a táplálék egyenetlen elosztásá­ról. Az ebből követ­kező nyomorról, amely a hatalmas méretű epi­démia-hullámok me­legágya. Senki sem tudja biz­tosan, hogy mindezek a neurotikus pontok a vi­lág végét okozzák-e, de az emberiség neurózisát, az élővi­lág végveszélybe sodródását szinte biztosan előidézik majd. Az antik világ egyik jelentős fel­fedezése volt az úgynevezett időóra. „Ez a zodiákus - írja Char­les Berlitz egyik könyvében - egy 12 csillagképet tartalmazó nagy forgó kerék, amely minden 25 920 évben tesz meg egy teljes kört, de mind a 12 csillagképnek sorban aszcendenciája van a Föld ege fel­ett, minden 2 160 évben.” Megfi­gyelték, hogy mindegyik aszcen­denciás átmenet valamilyen megha­tározó változást, vagy új irány kez­detét jelenti a Földön. Nostradamus, a XVII. századi, zsidó származású francia jós prófé­ciái között található - a számos ho­mályos, csak a megsejtés szintjén bizonyítható utalás mellett - egy igen konkrét jóslat is: „Az 1999-es év huszadik hónapjában az égből eljön majd a terror királya... ” Ha belegondolunk, a most élő generá­ciók közül jónéhánynak módja lesz meggyőződni a jóslat hiteléről. Világvégi hisztériáról az emberi­ség történelme során nem egy kró­nika tesz említést. Az egyik ezek közül éppen a 999. év december 31-én söpört végig Európán. A Pa­radicsomba való kerülés megváltá­sa okán az emberek alázatos bűnbánatot gyakoroltak. Már az év során furca dolgok történtek. Há­zasságtöréseket vallottak be és bo­csátottak meg egymásnak a házas­felek. Az orvhalászok és -vadászok bevallották bűnös tetteiket a földes­uraiknak, azok mégsem büntették meg őket. Inkább megengedték, hogy tovább űzzék törvénybe üt­köző tetteiket. A bűnbánók azon­ban elhárították maguktól a kegyes lehetőséget, s inkább koplalva vár­ták a végítélet bíráját. A koldusok­nak is igen jó soruk volt, a gazda­gok bőségesen etették, és ruházták őket és a templomok, zárdák, szé­kesegyházak nem győzték fogadni a gyónni vágyókat. Jeruzsálemet elárasztották az Európából érkező zarándokok seregei, ostorcsapások­tól véres, meztelen háttal, szemük­ben a fanatizmus tüzével... Amint elérkezett a 999. szilvesz­ter éjszakája, csúcspontjára hágott a hisztérikus őrület. Frederich H. Mantens történész Az emberi élet története című munkájában csodá­latosan érzékelteti a történteket, amelyek Rómában, a Szent Péter- bazilikában zajlottak: „ II. Szilveszter pápa az oltárnál állt. Mindenki térdre ereszkedett. A csend olyan nagy volt, hogy a pápa fehér ru­haujjának a suhogása is hallatszott, ahogy az oltár körül járkált. (...) Elhangzott az éjféli mi­se, és halálos csend ho­nolt. (...) Mint a sö­téttől félő gyerekek, a templomban mindenki arccal a földön feküdt és nem mert felnézni. A rémület végigfolyt jó néhány szemöldökön. Lábaik és térdeik telje­sen elgémberedtek. És akkor hirtelen - az óra abba­hagyta a ketyegést... A hívők között jó pár torokban formálódott már a rémület sikolya. Ekkor az óra elin­dult. Ütött egyet, kettői, hármat, négyet... Tizenkettőt ütött. (...) Ekkor Szilveszter pápa megfor­dult és győztes, büszke mosolyával áldásra emelte a kezét a templomot megtöltő emberek feje fölé. A Te Deum Laudamust énekelték: „Téged dicsérünk, Uram!” Az emberek egymás nyakába bo­rultak, sírtak és nevettek... így ért véget a Krisztus születése utáni 999. év” (Nemes István fordítása) Egyre kisebb az esélye annak, hogy bolygónkat valaha is visszaál­lítsuk „paradicsomi” állapotába, de arra talán még van esély, hogy az életet - ezt a páratlan csodát - megóvjuk az önkezünk általi vég­pusztulástól. A rajtunk kívül álló katasztrófa­lehetőségek ellen - ma még úgy­sem tehetünk semmit.-Kpj.­Annus horribilis - mondhatná az idén is II. Erzsébet, akinek másod­szülött fia, András a közelmúltban jelentette be hivatalosan is válását, akinek elsőszülött fia - Károly her­ceg - immár majdhogynem közne­vetség tárgya a rebellis Dianával ví­vott végtelen csörték sorával. Ilyen csapások árnyékában készült megül­-TOirira] ni a Windsor-ház a királynő 70. szü­letésnapját. A történelem furcsa csavarintásának eredménye csupán, hogy Erzsébet Ale­xandra Mária - ahogy az 1926. április 21-én született leánygyermeket anya­könyvezték - ül most Anglia trónján, s ;■ nem unokatestvére, azaz édesapja báty- í jának utódja. Vili. Eduárd 327 napi uralkodás után, a koronázást meg sem ] várva úgy döntött: inkább a szívére hallgat, s egy elvált amerikai hölgy ol­dalán távozott a trónról, átadva azt becsének, VY. Györgynek, Erzsébet ap­jának. Ezzel vehette kezdetét az a szá- ga, amelyről manapság még az udvar­ban is sokan úgy tartják: az utolsó epi­zód lehet a brit monarchia regényfolya­mában. Hogy valóban így lesz-e, az a jövő titka, tény azonban: az uralkodói ház feje évtizedeken keresztül jelképez­te a nyugalmat a morzsolódó birodalom fővárosában. Jegyrendszer volt még, amikor György király halála hirtelen ki­rálynővé avatta a 26 éves hercegnőt, majd jött Szuez, s kormányválság, font­válság, a polgárháború kezdete Ulster- ben, a londonderry-i vérfürdő, a királyi családtól is véráldozatot követelő IRA- merényletek sora, EK-csatlakozási hu­zavona, munkanélküliség és infláció, falklandi háború, s a birodalma elvesz­tésére keservvel ráébredő ország sok egyéb nyavalyája jelentette a nem könnyű fél évszázad mérföldköveit. Ha a királyi család a nyugalom jelké­pe volt ezekben az évtizedekben, mára az udvar vált a nemzet cirkuszává. A királyi család említésére az alattvalók­nak sokkal előbb jut eszükbe a Károly és Diana között dúló zajos adok-kapok, András és Sarah válása, a trónörökös uralkodói képességeit megkérdőjelező Diana-interjú, mint a korona dicsősége. 1984-ben a briteknek 77 százaléka val­lotta, az ország szegényebb lenne a ko­ronás államfő nélkül, ám az utóbbi fel­mérés során már a megkérdezettek alig 34 százaléka vélekedett így. Az udvar azonban még ünnepel: 70 éves uralkodó ül a brit trónon. Ilyen esemény 2018-ban fordulhat elő újra, III. Károllyal, azaz a jelenlegi walesi herceggel, feltéve, hogy lesz még trón, s feltéve, hogy ő lesz az utód ezen a trónon... Panoráma Az Egyesült Államokban fergeteges iramban csökken a dohányosok szá­ma, de a hollywoodi prominensek maroknyi csapata nem hajlandó meg­válni a büdös drogtól. A gazdag összeesküvők olykor a Beverly Hills-i Grand Havana Room épü­letében találkoznak. Felvonó viszi fel őket az első emeletre, lég­kondicionált szobába, ahol egy hatalmas szekrény, összesen 350 i | —-—- —­----- '.'JJH.Utl bókjában őrzik szivar­ra l vagy cigarettával telített dobozaikat olyan sztárok, mint Ar- nold Schwarzenegger (felvételünkön), Róbert de Niro, Jim Carrey, Mel Gibson. „Schwar­zenegger és Carrey fi­ókjában még Fidel Castro ideje előtti szi­varok is találhatók” - állítja egy „megfi­gyelő”. Ez nagy érték, hiszen az Egyesült Ál­lamok a hatvanas évek óta tiltja a havanna be­hozatalát. (P-í) ÉRDEKESSÉG 1996. nmájus 12. I/BSŰmap

Next

/
Oldalképek
Tartalom