Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-14 / 15. szám

A Kálla (Calla aetiopica) Egyip­tomból származó meleg- és vízi­gényes dísznövény. Egyike a leg­ünnepélyesebb alkalmakra ter­mesztett virágjainknak. Gyönyörű, hófehér színével, egyenes tartásá­val tiszteletet ébreszt, szeretetet követel. Ezért vált oly népszerűvé. Termesztése különösebb szak­tudást nem igényel, mert aránylag igénytelen növény. Hazájában eredetileg vízi, mocsári növény volt; ebből adódik nagy vízigé­nye. Erős gyökértörzsekkel ren­delkezik, amelyek a talaj felszíné­hez közel helyezkednek el. A gyökértörzsek tápanyagot is raktá­roznak, s velük a növény vegeta­tív úton is szaporítható. A nyári hónapokban, mikor vi­rágja kevésbé keresett, ajánlatos a töveket pihentetni. Ilyenkor nem kell öntözni, így a levelei leszá­radnak. A nyár vége felé, augusz­tusban, szedjük fel a gyökértör­zseket, (a sérülteket, betegeket se­lejtezzük ki) és ültessük át őket. A gyökértörzsön található sok apró saijat is elültethetjük, de az abból fejlődő növények csak később fognak virágozni. A kállát általában ágyásokban nevelik, de ugyancsak jól fejlődik nagyméretű cserepekben, vagy fó­liazacskókban is. Az ágyúsokba ültetett tövek közötti távolság 30-40 cm lehet. Ha közelebb ül­tetjük a töveket, akkor az állo­mány gyorsan besűrűsödik és kis virágokat nevel. Naphossz iránt közömbös nö­vény, télen és nyáron is virágzik. A hőmérséklet alakulására érzé­keny, ezért télen csakis fűtött he­lyen termelhető. Levelei már a fagypont közelében megbámul­nák és elhervadnak. Legszebben 13-18 C-fok közötti hőmérsékle­ten virágzik. Magasabb hőmér­sékleten és tűző napon levelei el­hervadnak, ezért árnyékolással kell őket védeni. Nappal a 20-22 C-fokos hőmérséklet a legked­vezőbb fejlődéséhez. A növény tápanyagigénye nagy. Legjobb, ha érett istállótrá­gyával dúsított talajba ültetjük. A virágzás idején meghálálja a be­öntözéses tápanyagutánpótlást is. Ennél azonban ügyelni kell, mert a gyakori beöntözés a talaj kilúgo­zásához vezet. Ha nyáron pihentetni, illetve át­ültetni akarjuk a töveket, akkor jú­nius elején szüntessük be az öntö­zést, így a levelek augusztusra tel­jesen elszáradnak. Tapasztalatom szerint viszont a töveket 2-3 évig is egy helyben hagyhatjuk. A le­száradt leveleket szeptemberben szedjük le, majd bő öntözéssel a töveket újra hajtassuk ki. így a tél beálltára megfelelő hőmérsékleten dúsan zöldellő és virágzó növé­nyeink lesznek. A kálla kórokozói közül csak a fitoftóra érdemel említést. A meg­támadott töveket ne permetezzük, hanem távolítsuk el és semmisít­sük meg. Az állati kártevők közül a takácsatkák a legveszélyesebbek (főleg a száraz, meleg tavaszon), valamint a molytetvek és később a tripszek; ellenük Karate-val és Decis-szel védekezhetünk. OLGYAYEDE agrármérnök A ribiszke vírusos atavizmusa A betegségre Angliában és Hol­landiában már 1904-ben felfi­gyeltek, de csak az 1960-as években okozott súlyos gazdasá­gi kárt Európában. Jelenlétét több ribiszketermelő országban kimutatták. Nálunk is találkoz­hatunk vele; további terjedése és az általa okozott mind nagyobb termésveszteség reális veszély. A fekete-, a fehér- és a piros- ribizkét egyaránt károsítja. A megtámadott növényeken olyan elváltozásokat okoz, amely a ter­mésképzés csökkenéséhez vagy elmaradásához, súlyosabb ese­tekben a megtámadott gally vagy a teljes növény pusztulásá­hoz vezetnek. Fokozatos levéltorzulás A betegség okozója a Black currant reversion „vírus”, amelyről a közelmúlt kutatásai kiderítették, hogy mikroplazma szervezet és így a baktériumok­hoz, nem pedig a vírusokhoz áll közelebb. A beteg növényeken, a gallyak csúcsi részén, buja, sűrű hajtásképződés, seprűsödés ta­pasztalható. A gallyak felkopa­szodnak. Ezeken a hajtásokon a rügyek közel kerülnek egymás­hoz, vagyis az ízközök rövideb- bek, mint az egészséges vesszőkön. nyúlt, sötétzöld, súlyosabb eset­ben megvastagodik és merevvé válik, a levélnyél feltűnően hosszú. A ribiszke növekedésé­nek időszakában (május-június) a mikoplazmával fertőzött bok­rok középső részén levő gallya­kon, hajtásokon jól látható, sár­gán csíkos levelek fejlődnek. Jellemző még rájuk az is, hogy elveszítik különleges feketeri- biszke-illatukat. A ribiszke atavizmusos beteg­ségének tünetei a leveleken fo­kozatosan, mintegy négy év alatt alakulnak ki. Vöröses virágok A betegség legfeltűnőbb jelei a virágzaton láthatók: a virág- kocsány megnyúlt és görbe, míg a csészelevelek és a porzók kicsi, vékony, sziromszerű képződményekké deformálód­nak. A bibe természetellenes'en megnő, a magház pedig felső állásúvá válik. Erős fertőzés esetén a virágfürt hosszú, zöld hajtásformává torzul, a virág helyett pikkelyszerű képződmé­nyekkel. A fertőzött részek szőrözöttségének csökkenése miatt a virág szembetűnő vörö­ses színt kap. A kórokozó viru­lens törzseinek támadásakor el­marad a terméskötődés, a nem virulens törzsek pedig a gyü­mölcs aprósodását és gyümölcs­hullást okoznak. A tünetek kiterjedhetnek az egész bokorra, de gyakran előfordul, hogy csak egyes gallyakon mutatkoznak meg. A ribiszke atavizmusára jellemző még, hogy a tünetek időnként elmaradnak, ami természetesen nem jelenti a fertőzöttség megszűnését. Terjedése, vektora A betegség terjesztésében há­rom tényező játszik szerepet: a fertőzött szaporítóanyag, a kóro­kozóval szennyezett művelőesz­köz és nem utolsósorban a ri- biszkerügy-gubacsatka. A kóro­kozót más vektorok, szúró-szívó szájszerű rovarok (levéltetvek, kabócák, tripszek) is bizonyítot­tan terjesztik. A ribiszkerügy-gubacsatka és a mikoplazma közötti kapcsolat­ra jellemző, hogy a kórokozó olyan anatómiai elváltozásokat okoz a növényen (gyérebb szőrözöttség, a rügyek számának növekedése), amelyek elősegítik a kártevő megtelepedését. Védekezés A leghatásosabb védekezés a betegség fellépésének meg­előzése. Csak garantáltan egész­séges, ribiszkerügy-gubacsatká- tól mentes szaporítóanyaggal szabad ültetvényt létesíteni. Szaporítóanyagot csak egészsé­ges növényről szabad szedni, ezért a ribiszke virágzásának időszakában ellenőrizzük a nö­vények egészségi állapotát. Ott, ahol a betegség előfordul, ne szedjünk szaporítóanyagot min­daddig, amíg a fertőzöttség meg nem szűnik (3-4 év). Vegyük fi­gyelembe, hogy a tünetmentes­ség még nem jelent gyógyulást! Árutermelő ültetvényekben minden évben ellenőrizzük a növényeket a virágzás idején. A beteg bokrokat égessük el. Nem elég, ha csak a tüneteket hordo­zó növényi részeket távolítjuk el! Fokozzuk a növények ellen­álló képességét emelt dózisú ká­lium- és foszfortartalmú műtrá­gyával, valamint molibdént, bórt és mangánt tartalmazó le­véltrágyával. Kerülni kell a túl­zott nitrogéntrágyázást, mert az a fertőzés fokozódásához vezet. Védekezzünk az atavizmus oko­zójának terjesztője, a ribiszke- rügy-gubacsatka ellen. Kertészet és Szőlészet A levelek elveszítik a ribisz­kére jellemző ötös tagolódásu­kat: az erek számának csökkené­se miatt jellegzetes, részarányta- lan, hármas tagolódású levelek fejlődnek. Ezek vállöble nyitot­tabb, fogazottságuk csökken; a levélfogak csúcsi része lekerekí­tetté válik. A levél kisebb, meg­Szerkeszti: Pomichal Richárd Olvasói levél Rovatunkhoz nem ritkán érdekes, a szokvá­nyos kérésektől, köszönetnyilvánításoktól el­térő leveleket is kapunk. Az utóbbi hetekben közéjük tartozott kedves nagymegyercsi olva­sónk, Borsiczky D. Irén levele, amelyben egy új őszirózsafajta kinemesítéséről, annak folya­matban lévő bejegyeztetéséről számol be. Az új fajtát maga a kertész mutatja be: „Asztrák királynője” Az általam „Asztrák királynőjé”-nek elne­vezett fajta vágásra alkalmas, magassága eléri a 60-70 cm-t és növényenként 6-8 virágot ne­vel. Különlegességei: a virágfej formája (ez hasonlít az egysoros, úgynevezett szimpla asztrához), és a „fő” virág nagysága, amely eléri a 8-10 cm-t; a sárga „középrészt” több sor virágszirom övezi; a virágszirmok színe a nyíláskor krémsárga, leheletnyi halvány­zöld árnyalattal, amely a későbbiekben eltűnik. A virágok a túl erős napfény hatására érzé­kenyek, szirmaik megperzselődnek (amint ez a mellékelt képen is látható), ezért ajánlatos őket félárnyékban nevelni. BORSICZKY ÖURÚOVlC IRÉN Örménygyökér Az örménygyökér (Inula helenium) a kétszikűek legnépesebb családjába tartozik - a fészkesek (As- teracea) közé. Géncentruma Közép-Ázsia, de az egész világon, így hazánkban is elterjedt. Jói áttelel Háborítatlan környezetben évtizedekig is elél. Az évelőkre jellemzően, magról vetve első évben leve­leket fejleszt, s csak a tél után hoz virágot és magot. Hosszúnyelű tőlevelei 15-20 cm szélesek, a virá­gos száron helyet foglaló visszás-tojásdad alakú le­velei szárölelők, szürkészöldek, fonákukon moly- hosak, szélük fogas-fűrészes, érdes tapintásúak. A szárcsúcs általában magányos fészekvirágzat­ban végződik, csak ritkán, zömében valamilyen sérülés, külső behatás eredményeként jelenik meg egyszere több virág. A virágzat az egész növény­hez képest kicsi, 6-7 cm átmérőjű. A fészekpikke­lyek széles lapát alakúak, a levélhez hasonlóak. A fészek szélén található nyelves virágok meddők, csak a rovarok csalogatásában van szerepük, a fé­szek belsejében lévő csöves virágok hímnősek, a nyelveseknél kisebbek. Az összenőtt portokok portokcsövet alkotnak, tövükkel a pártához is hozzáforrtak. A portokok befelé a csőbe nyílnak, ide esnek a pollenszemek is. A porzó és a termő nem egyszerre érik, ezért a rovarmegporzásnak fontos szerepe van. Alsó állá­sú magháza két termőlevélből nőtt össze, száraz kaszattermésben egy-egy magkezdemény képződik. Magyarország hegységeiben vadon is előfordul, de bárhol termeszthető, ahol a környezeti igényeit kielégítjük. Közepesen melegigényes, fejlődésé­hez 15-20 C-fok elég. A nagy meleget jól tűri; az őszi fagyok hatására föld feletti része elpusztul, gyökere, illetve gyökértörzse a leghidegebb telet is jól átvészeli. Kétméteres szár A napsütötte, meleg domboldalakat kedveli, még a félámyékot is elviseli. Viszonylag magas. Termete miatt (szára eléri a 2 m-t) csak a nagyobb fák árnyékolják be. Vízigényes. Tartós szárazság esetén a föld feletti része elszárad, majd vízhet jut­va újra kihajt. A talajjal szemben nem igényes. Közömbös, gyengén savanyú kémhatású földben érzi jól ma­gát. Ártéri, árokparti területeken szépen virít. Köz­epes tápanyagigényű. Miután 10-20 évig is egy helyben marad, telepítése előtt célszerű alaposan feltölteni a talajt tápanyaggal, lehetőleg szerves trágyával. Telepítése előtt évelő voltát és magasságát ve­gyük figyelembe. (Az sem mellékes, hogy néhány év alatt gyökérrendszere igen erősen átszövi a felső talajréteget, így véglegesen kiirtani igen ne­héz.) Magvetéssel, tőosztással vagy gyökérdarabok­kal szaporítható. Magról szaporítva ajánlatos pa­lántát nevelni, majd a kis növényeket földlabdával együtt végleges helyre ültetni. Apró morzsás mag­ágyba, helyre is vethető. Kelés után az első kapá­láskor állítsuk be a tőszámot. Telepíthető sorba vagy fészekbe. A sortávolságot 60-70, a tőtávolsá­got 40-50 cm-nyire válasszuk. Az első évben többszöri kapálással, öntözéssel segítjük növeke­dését. A gyökértörzseket a 2. évtől kezdve lehet szed­ni. Ha nem szedjük ki az egész tövet, gyorsan megújul. A 3-4 évnél idősebb gyökértörzsek fá­sodnak, ez rontja a fogyaszthatóságát. A várárok partról Gyökeréből vonták ki először a fészkesek tarta­léktápanyagát az inulint, amely a növény latin ne­véről lett elnevezve. Nagy népszerűségnek örven­dett a középkorban is; a várak környékén minden­ütt előfordult, hogy a lakomák utáni emésztési za­varok esetén kéznél legyen. A népi gyógyászatban gyomor- és bélpanaszok ellen ajánlják, vizelethajtónak, epekiválasztás-ser- kentőnek, légzésjavítónak és vérnyomáscsök­kentőnek is ismerik. Magas inulintartalma miatt kiválóan alkalmas diabetikus készítmények alko­tórészeként. Nyugat-Európa országaiban manap­ság is használják az emésztés elősegítésére. Erre a célra a gyökértörzs-darabokat cukrozva tartósít­juk. Kertészet és Szőlészet Csicseriborsó Néhány évtizeddel ezelőtt ismertebb volt a csicseriborsó (bagolyborsó), mint ma. A Közel-Keletről került Európába. Levele, magja értékes anyagokat tartal­maz: fehérjéket, olajat, az ásványi anyagok közül kalciumot, foszfort, vasat, valamint B- és C-vitaminokat. Értékes takarmány; nitrogénmegkötő baktériumaival a talajt is javítja. A héjtaianított magvakat levesbe teszik, vagy lisztet őrölnek belőle. Keményítőjét textilfélék, gyapot, gyapjú, selyem enyvezé- sére és falemezek ragasztására használják. Délkelet-Ázsiában csemegének számít a pattogatott csicseriborsó. Leveléből főzelé­ket, valamint bronchitis, hasmenés, továb­bá bőrbetegségek gyógyítására szolgáló te­át készítenek. Nálunk is termeszthető, szárazságtűrő növény. Májusi vetését követően augusz­tusban szedhető. k.sz. HÁZUNK TÁJA 1996. április 14. UBSÉMBP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom