Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-14 / 15. szám

ilasúrnap 1996. április 14. RIPORT Szob rok. Korok, társadalmak, kultúrák üzenetének hordozói. Maradandó értékek s mú­landó eszmék megtestesítői. Az emberiség történelmének néma tanúi. S ahogy születé­süknél, úgy pusztulásuknál is mindig ott áll az ember. Tájainkon mintha a rendszerváltozások alaptermészetéhez tartozna a rombolás. A szo­borrombolás is. Az új rendszer görcsösen igyekszik megszabadulni az előző eszméit, cél­jait, nagyjait megörökítő emlékektől. A köztéri szobrok, a nyilvános helyeken elhelyezett emléktáblák, domborművek rendszerint az elsők között estek áldozatul az új hatalmasok tisztogató buzgalmának. Ezért kellett egykor porba hullania Mária Teréziának, Ferenc Jó­zsefnek, darabjaira esnie Sztálinnak, néhány éve pedig levegőbe röpülnie Gottwaldnak. Mert sorsukat a szobrok 1989 után sem kerülhették el. Az első forradalmi nekibuzdulás szinte tűzzel-vassal irtotta a kommunista rendszer propagandisztikus alkotásait. A népha­rag eltüntette a terekről a hős felszabadítókat, a rendíthetetlen milicistákat, pártunk és kormányunk valamikori nagyjait. Az őket ábrázoló „műalkotások” a történelem szemét­dombjára kerültek. Ám van egy hely, ahol Kelet-Közép -Európában, sőt a világon is egyedülálló gyűjteménye található a szocialista kultúrpolitika és ideológiai eszmerend­szer igényei szerint készült köztéri szobroknak. A Budapesti Szoborpark Múzeum hosszas viták után 1993 őszén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Célját, küldetését megálmodója és megteremtője, Eleőd Ákos a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: „...Öröm részt venni a könyvégetés elmaradásában. A pályamű ezen gondolat jegyében fogalmazódott: a rezervátum összezártságán túl töreke­dett az egyes alkotások gúnyos felhangoktól sem mentes, korrekt bemutatására - ez nem egy vicces park, abszolút nem az—,se szobrok születésénél bábáskodó ideológia kritiká­ját a park egészének hangulatával, egyes elemek hangsúlyos alkalmazásával kívánta megfogalmazni. ” S ez sikerült is, noha az eredeti elképzelés korántsem valósult meg teljes egészében. Mindmáig hiányzik például az a folyamatosan végigfutó téglafal, amely a bemutatott al­kotásokat egységes keretbe foglalná. Ennek ellenére a létesítmény hatása döbbenetes. A látogatót már a monumentális fal sötét kapuzata előtt hatalmába keríti valami megfogha­tatlan szorongató érzés. A bejárat fölött Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének sorai olvashatók, két oldalt a marxizmus-leninizmus fő ideológusainak, Lenin, Marx, Engels szobrainak társaságában. Belépvén a kapun egy nyomasztó, keskeny siká­toron kell keresztülhaladnia a látogatónak, miközben fokozatosan tárul fel a látvány: a park központi útja, a rá merőleges, nyolcas alakú sétányok (a matematikában a végtelen szimbóluma), melyek mentén sorakoznak a szobrok: a szovjet „felszabadítóké”, a tanács- köztársaságé, a munkásőröké, az ötvenhatos „mártíroké”, s persze a mozgalom nagyjaié - Kun Béláé, Szakasits Árpádé, Ságvári Endréé, Münnich Ferencé és a többieké. Közöt­tük vezet az Út, mely „egy és oszthatatlan”. Le lehet ugyan róla térni - a nyolcas sétá­nyok mentén, ám ezekről a kalandozásokról mindig kénytelen a látogató visszatérni az „igaz útra”, mely a végén Osztapenko és Steinmetz szobrai között a végfalba ütközik. Innen nincs tovább. Vissza kell fordulni. Zsákutca. Egy ilyen zsákutca volt térségünk történelmében az elmúlt majd ötven év is, melynek emlékeit a Budapesti Szoborpark Múzeum őrzi. Mementóként és okulásul. Remélhetőleg nem hiába. (forgott) „Ez a park rettentő kényes. Igyekeztem ezt a na­gyon komoly témát méltó komolysággal végiggon­dolni. Hogy mi az Igazság, azt persze nem tudom. Töprengések vannak. IDŐ van. Rá kellett döbbennem, hogyha ezt a parkot di- rektebb, drasztikusabb, aktualizáltabb eszközök­kel csinálom meg - mint ahogy ezt jónéhányan gondolták -, tehát végül is ezekből a propagandisz­tikus szobrokból egy ellen-propagandisztikus par­kot építek, akkor öröklött receptjét, Ez a park a diki bán, amikor ez ki abban a pillanat szól! Csak a de hetőségét, hogy diktatúráról - vaj bármiről.” %

Next

/
Oldalképek
Tartalom