Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
A frézia virágtengelyeinek nagysága függ a fajtától, az ültetés idejétől, a gumók méretétől és a termesztési feltételektől is. A nagy, jó erőben lévő gumó 3—4 virágot is hozhat, de ez nem mindig következik be. Egy gumóról átlagosan csak két virágra számítsunk. A virágzatot - minél hosszabb virágtengellyel - csak akkor metsszük le. amikor egy vagy két virága már kinyílt. A metszést legjobb ollóval végezni. A virágzatot a virágtengelyek hossza s a bennük lévő virágok száma szerint osztályozzuk. A lemetszett virágzatot 1-2 C-fokon 6-8 napig tárolhatjuk. A virágzás befejezése után a töveket még egyszer jól öntözzük meg, majd a talajt 4-5 hétig hagyjuk száradni. Ez alatt az idő alatt a gumók jól beérnek és sok apró gumócska képződik rajtuk. A növény levelei közben elhervadnak, megbámulnák és ekkor megkezdődhet a gumók felszedése. Ezt követően a gumókat két-három hétig (nem a napon) szárítjuk, majd megtisztítjuk és szétválogatjuk. A legértékesebbek a legnagyobb, 6-7 cm kerületűek, de elfogadhatók még a 4—5 cm-es körméretű gumók is. A szárítás után megkezdődhet a preparálás, ha ezt nem kezdjük meg, akkor a gumókat 20-25 C-fokon kell tárolni. Az alacsonyabb hőmérsékleten történő tárolás a gumókra nagyon érdekesen hat. Az így kezelt példányok az elültetés után nem hajtanak gyökeret, sem levelet, hanem felső részükön egy újabb, kisebb gumó képződik. Ugyanez történik akkor is, ha nem tartjuk be a preparálás időtartamát. A nagyon alacsony, vagy a nagyon magas hőmérséklet hatására, ha közben a páratartalom sem megfelelő, a gumók megszáradnak és elveszítik csírázóképességüket. Az ilyen példányok megszürkülnek és megkeményednek. Ha a virágzás idején a kelleténél magasabb a hőmérséklet, akkor a virágrügyek elszáradnak, vagy nem feslenek ki. Ugyanez történik akkor is, ha a szellőztetés következtében gyorsan csökken a pára- tartalom. Nagy páratartalom és rendszertelen öntözés mellett viszont a virágtengely és a szár hosszában felreped. A kórokozók ellen a gumók csávázásával védekezhetünk. Erre a célra 0,2-0,3 %-os Orthocidot vagy Fundazolt használhatunk. A műveletet már a tárolás során végezzük el. A vegetációs időszakban Dithane (0,3%), Orthocid (0,2%), Ronilan (0,1%), Fundazol (0,2%), Polyram Combi (0,15%) alkalmazásával védekezhetünk. A frézia leggyakoribb kártevői a levéltetvek és az üvegházi molytetvek, amelyek egyúttal veszélyes vírusokat is terjesztenek. Jobb, ha ellenük megelőző permetezést alkalmazunk - elsősorban foszforsav- tartalmú szerves vegyületeket, Decist, Karatane-t. A fáradságos munkát a frézia gyönyörű, illatos virágaival, kedves, tavaszt sugárzó tekintetével bőven meghálálja. OLGYAY EDE agrármérnök PARÁNYI ELLENSÉGEK Virágtripszek A dohánytripszhez hasonlóan a többi faj hossza is 1 mm körül mozog. Szívogatásukkal, vírusok terjesztésével szintén komoly károkat okoznak. Néhány évtizede jelent meg nálunk egy a dohánytripsznél is veszélyesebb faj, a nyugati virágtripsz amely polifág (többféle növényen szívogató) rovar. A különféle dísznövényeket részesíti előnyben. Megtámadja a krizantémot, fréziát, gerberát, dáliát, kálát, rózsát s a szegfűt is. Kisebb-nagyobb mértékben egyéb dísznövényeket is károsít. Veszélyességét fokozza, hogy nálunk több nemzedéke van, amelyek viszonylag gyorsan követik egymást, s így könnyen kialakulhat náluk a vegyi anyagokkal szembeni ellenállás (rezisztencia). Veszélyes virágkártevő a gla- diólusztripsz. A kardvirágállományban 90%-os pusztítást is okozhat. Egyaránt kedveli a növény gumóját, levelét, virágát. Mindenütt ezüstös szívásnyomok (a hagymagumókon ezek besüppedt foltokban láthatók) jelzik a jelenlétét. A szívogatás következtében a levelek torzulnak, a virágszirmok szélei elszáradnak és befelé sodródnak. Ezzel természetesen díszítő-, s így piaci értékük is csökken. Szerencsére az idei kemény tél után kisebb valószínűséggel számíthatunk kártételére, ugyanis ez a faj a nagyobb hideget áttelelés közben rosszul tűri,-3 C-fok alatt általában elpusztul. Az áttelelt példányok május végén, június elején jelennek meg; tömeges előfordulásuk pedig július végén várható. A szegfűnek is megvan a maga specifikus tripszfaja, a szegfűtripsz. Jelenlétére a szívásnyomok mellett a szegfű alulról felfelé bekunkorodó levelei is utalnak. A levelek gyakran egész hosszukban becsavarodnak és meggörbülnek. Szívogatásuknak „köszönhetően” a bimbók torzulnak, féloldalasán nyílnak, vagy ki sem bomlanak. Dél-Európából került hozzánk. A talajban telel át, s a szegfűn április második felében jelenik meg. Párás, meleg tavaszon szaporodik el a borsóföldeken a bor- sótripsz. A házikertben elterjedésének a zárt, sűrű állomány, a nedves, meleg mikroklíma szintén kedvez. A borsótripsz 1,5-1,7 mm-es nagyságával szinte óriásnak számít a trip- szek között. Bimbón, virágon (ezek elbarnulva lehullanak), fiatal hüvelyeken (ezeken ezüstösbarna deformálódott felületként jelentkezik a kárkép) má- jusban-júniusban szívogat. A vele szemben való védekezésnél jelentős szerepe van a megfelelő vetésváltásnak, s a borsóföldeknek más kultúrák segítségével történő izolálásának. A közönséges lentripsz károsítása helyi jellegű, s ott veszélyes, ahol olajlentermesztés folyik. Ellentétben a korábban említett fajokkal, a lentripsz a száraz, tehát csapadékban szegény, meleg tavaszokon jelent komolyabb veszélyt. A vegyszeres védekezés csak akkor lehet hatásos, ha az adott faj ellen a legérzékenyebb fejlődési szakaszban valósítjuk meg. Ne alkalmazzuk ellenük egymás után többször ugyanazt a szert, mert így hamar rezisztenssé válik a helyi állomány. A szakirodalom szerint heti egy-két alkalommal, váltakozva a következő anyagok használhatók: Chinetrin 25 EC, Ekalux 25 EC, Decis 2,5 EC, Lannate 20 L, Sherpa, Vydate L. A vegyszeres védekezésnél mindig vegyük figyelembe az egyes szerek munkaegészségügyi várakozási idejét. A gumós, hagymás növények esetében ne mulasszuk el a gumók, hagymák in- szekticidekben (Actellic 50 EC, vagy - ha még maradt a raktáron - Metation E 50) történő csávázá- sát sem. —r— szóló metszésé III. Szálvesszők leívelése A vesszők leívelése A leívelés a szálvesszős metszés továbbfejlesztett változata. Itt, az eddigiektől eltérően - a felkopaszodást elkerülendő - nem ugarcsappal, hanem a vesszők leívelésével védekezünk. Előzőleg azonban a kordonkaron hagyott szálvesszőt két kezünkbe fogva, óvatosan megropogtatjuk és a tartóhuzal alatti segédhuzalba rögzítjük. Ha nem végeznénk el a vessző ízközről ízközre történő megropogtatását, akkor az könnyen eltörhetne. A szálvessző tövénél fejlődő hajtások függőleges irányban erősebben fejlődnek, mint a fürt súlya alatt lefelé hajlók. A következő év tavaszán a leívelt szálvesszőt az alapi részhez legközelebb lévő erőteljes vesszőig visszavágjuk és ebből hagyjuk meg az új szálvesszőt, s azt újból leíveljük. Ősszel újra a leívelt szálvessző alapi részénél fejlődnek a legerősebb vesszők. A következő tavasszal ismét hasonlóan járunk el, mint az előző évben. A leívelt szálvessző rügyei jobban kifakadnak, mint a vízszintesen lekötötté, ezért velük nagyobb a tőke megterhelése. A leíveléses metszést csak tápdús talajon, öntözés mellett érdemes alkalmazni. Jó eredményt adhat a leívelt szálvessző az erőteljesen növekedő, de apróbb fürtöket adó Leányka borszőlő esetében. Ifjításos metszés A rövidcsapos metszés és a váltómetszés hatásosan megelőzi a tőke felkopaszodását, de azt teljesen nem küszöböli ki. A felkopaszodott részeket két vagy három év alatt ifjíthat- juk meg. Két év alatt az ifjítást a következőképpen végezzük: a több éves fás részből alul kifejlődött fattyúvesszőt kétrügyes biztosítócsapra metsszük vissza. Őszre az alsó csapból erőteljes vesszőt kapunk. Metszéskor a termőalap felmagasodott részét eltávolítjuk, és a biztosítócsapon lévő két vesszőn váltómetszést végzünk. Ha az alulról előtörő vessző gyenge fejlődésű (nem éri el a ceruzavastagságot), akRégebben alkalmazott bakművelés felkopaszodott termőrésszel (A szerző felvételei) kor csak három év alatt végezhető el az ifjítás. Ilyenkor az idősebb részből előtörő gyenge fattyúvesszőt egyrügyes biztosítócsapra vágjuk vissza. Őszre az egyrügyes biztosítócsapból már erősebb vesszőt kapunk. A megüresedett vesszőt tavasszal már kétrügyes biztosítócsapra vágjuk vissza. A második év őszére két erőteljes vesszőt kapunk. A harmadik év tavaszán az alsó részeken nevelt két vesszőből a már ismert módon ifjíthatunk. Az ifjítás alkalmával nagy sebeket ejtünk. Ha ezek beszáradnak, akadályozhatják a nedvkeringést; ennek veszélyét csökkenthetjük, ha a sebeket oltóviasszal vagy fehér olajfestékkel kenjük be. Az idősebb, vastagabb részeket ajánlatos kis kézifűrésszel eltávolítani, a sebek szélét pedig oltókéssel vagy kacorral simára vágni. JAKAB ANDRÁS Azoknak, akik a bioorganikus módszer szabályai szerint gazdálkodnak, nem ritkán gondot okoz, hogy a meleget kedvelő paradicsom, paprika, tojásgyümölcs vagy az uborka palánták kiültetése előtt milyen előveteményt alkalmazzanak. Véleményem szerint erre a célra nagyon jól megfelel a Facélia amely egy régi, csaknem elfeledett növény. A legtöbb zöldségfélével, s más növényekkel szemben közömbös hatású. Növekedése gyors, ezért kitűnő talajtakaró. Magvai aprók; kora tavasztól, szakaszosan, az egész éven át vethetők. A növénykék a sorok között „finom, könnyű szőnyeget” alkotnak. Virágzáskor kellemes, kék színfoltot teremtenek. Jó harmatfogók, az esővíz pedig könnyen átcsorog állományán. Hosszú ideig virágzik. Átható illatú virágai vonzzák a beporzást végző rovarokat, valamint a zengőlegyeket (Sírphi- dae), amelyek a levéltetvek ellenségei. A facéliát (Phacelia ta- nacetifolia) paradicsom, paprika, uborka, tojásgyümölcs és egyéb zöldségfélék előveteményeként alkalmazhatjuk. A fő növény kiültetése előtt a facéliasávokat le kell sara- bolnunk. Több munkánk azonban már nincs velük, ugyanis ott hagyhatjuk a sorközökben, ahol továbbra is segítségünkre vannak. Védik a talajt a napsugarak, a szél szárító hatásától. Jó táplálékul szolgálnak a földigilisztáknak és így elősegítik a gyors elszaporodásukat. A sorközökbe vetett parajjal együtt pedig alapját képezik a felületi komposztálásnak. A facéliát napjainkban nem könnyű beszerezni, csak kevés szaküzletben árusítják magvait. KÖTELES GÁBOR mérnök HÁZUNK TÁJA 1996. április 7. UasÉmap
