Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-14 / 2. szám
Itesárrap 1996. január 14. KISEBBSÉGPOLITIKA * NY ELVRONTÁS MILLIÓKÉRT A Slovenská REPUBLIKA NEMZETISÉGI MELLÉKLETÉBEN, AVAGY: Hogyan lesz a védőernyőből oltalmazó köpönyeg? A köpönyegnek, kérem, az adott esetben fontos szerepe van: a köpönyeg ezúttal nem kevesebb, mint oltalmazó. A szó átvitt értelmében, persze. Az, hogy az esetleg anakronisztikusnak is tűnhető ruhadarabról olvashatunk, potom 27 millió szlovák koronába „fájhat”. Évente. Na, de vegyük sorjában! A Slovenská republika című újság négy nyelven ad ki mellékletet, ezt mindenki, vagy majdnem mindenki tudja: Národnostné noviny, vagyis Nemzetiségi Újság, illetve Zeitung dér Nationalen Minderheiten, alias Nacionalna gazeta címen. A múlt év novemberének egy ködös, borongós szombat reggelén eme újság eme melléklete köszönt jó reggelt Szlovákia polgárainak, mármint azoknak, akik e nevezetes sajtóterméket megvették. S magyar nyelvű része öles címben szinte harsogta: „Oltalmazó köpönyeg a kisebbségek felett”. (Egyébként az eredeti szlovák címben och- ranny dázdnikról, magyarán: védőernyőről volt szó.) A cím olvastán nekem azonnal az „Eső után köpönyeg” szólás jutott az eszembe, amely O.Nagy Gábor szólás- és közmondásgyűjteménye szerint pontosan azt jelenti, hogy „...elkésett, s ezért már nem hasznosítható segítség, különösen olyan mentőötlet, amelyre a baj bekövetkezése előtt lett volna szükség...” Világos. Magának a köpönyeg szónak ettől sokkal gazdagabb a szólás- és közmondásvilága. Mondhatjuk például, hogy „köpönyeget fordított”. Magyarázatra semmi szükség, elég egy dátum: 1989 novembere. De van egy másik is O.Nagy szerint: ,Jiöpönyeg alatt mutat fügét”. Az okos könyv erről a szólásról azt „mondja, hogy ezt az teszi, aki alat- tomban gúnyolódik. S ha ezt összevetem a Národnostné noviny, vagyis a Nemzetiségi Újság 1995. november 18-án megjelent cikkével, s főleg az írás fordításának minőségével, megmosolyogtató, illetve felbosszantó tükörfordításaival, akkor már csak az a kérdés, hogy ki gúnyolódik ve- lem-velünk, illetve édes anyanyelvűnkkel, méghozzá alattomban! Az inkriminált cikk címe ugyanis pontosan ez volt: „Oltalmazó köpönyeg a kisebbség felett", s felcíme is van, ahogy egy igazi újságban dukál: .Jiogyan vannak átvetítve az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 1-18 cikkei az SzK belügyi jogszabályaiba". Értik? Igen? Akkor jó, mert én nem. Az idézőjelbe tett mondatokba kéretik, nyelvi lektor urak és hölgyek, nem belemászni vigyázó pennájukkal! Szóval egy terjedelmes írás következik az épületes felcím és főcím alatt, lényegében arról, hogy milyen jó itt nekünk. És nemcsak nekünk, tudjuk meg, ha figyelmesen olvasunk. Igaz, hogy nem mindig érthető, ami írva van, pedig nyilván magyarul akarták írni, akárkik is vetették papírra. Csak türelem kell hozzá, s rájön az ember, mit is jelent az „oltalmazó köpönyeg”, „s hogyan vannak átvetítve az... SzK belügyi jogszabályaiba". Mondom, kihámozható a lényeg és még a külügyes főigazgató magyarra „ferdített” szavait is megértjük, ha nagyon akarjuk, márminthogy .„..Európa számára tanulságos volt az, hogy a lakosság némely csoportjai eltérőségének túlságos hangsúlyozása és csoportos jogok nyújtása nem a legmegfelelőbb megoldás..." Értem én, értem, hisz ez tökmagyarul van írva és én olyanul tudok, nemhiába nyújtották ennyit nem csoportos jogaimat. No, de most hagyjuk a Národnostné noviny, vagyis a Nemzetiségi Újság nyelvi oldalát, azzal foglalkozzanak inkább Jakab, vagy Lanstyák tanár urak, ha van elég vörös tintájuk! Figyelmükbe ajánlom különben az október 10-i mellékletet, amely a névhasználati törvény kapcsán a házasság felbontása helyett, a házasság elválasztását emlegeti. Meglátják, felváltva fogják majd a hasukat a röhögéstől, olykor pedig a dühroham kerülgeti önöket, kedves nyelvész urak! Vegyük inkább más szempontból szemügyre a bizonyos „oltalmazó köpönyegről” elmélkedő cikket! Az „alapadatok” fejezetben megtudunk néhány érdekes dolgot. Például azt, hogy 1995- ben a költségvetésből mennyit fordítottak erre az oltalmazó köpönyeghez hasonlatos melléfordításoktól hemzsegő bizonyos mellékletre. Azt olvashatjuk, hogy : „Pénzeszközök elosztása állami költségvetésből, b. : periodikus sajtó, többnyelvű mutációban (Slovenská re- publika, Htas ludu, BBDO és Kubko- Goral ): 27 millió kétszázezer. ” Pont. Ennyi. Pont ennyi! Hát ennyi pénzből valamivel jobb fordítókat és nyelvi szerkesztőket is szerződtethettek volna! Persze, lehet, hogy a Nemzetiségi Újságot, mármint a mutációt az a csapat készíti, amelyik az egykori 2ivot strany, vagyis a Pártélet híres-nevezetes lapcsoda szerkesztésében négerkedett. Kár, hogy a tím névtelen, pedig nincs mit szégyellniük. A flekkpénzt meg pláne nem, mert gondolom, a csinos huszonhétmilliós keretből nyilván nem garasoskodnak. Ne higgyék, hogy a sárga irigység beszél belőlem! Nem a szakmai irigységtől sárgulok, hanem attól hervadok le, ahogy ez a gárda papírra veti az iskolákat oltalmazó köpönyeg-programot: „Az oktatás és a művelődés a nemzeti fejlődésű hozzámért érdekeinek terjedelmében valósul meg, és biztosítva van a joguk nyelvükön való műveltségre”. Nos, drága feleim, mutációs kollégáim, tisztelt Nemzetiségi Újság, avagy Naci- onálna gazeta, avagy Zeitung dér Nationalen Minderheiten (most veszem csak észre, a német nyelvű rész fejléce hibás, hiányzik az utolsó szóból a „t” betű) szerkesztősége: már csak azt szeretném tudni, hogy önök mihez mérik a „hozzámértet”? No, persze, azt nem állíthatom, hogy teljesen névtelen a Nemzetiségi Újság, hiszen azért vannak bátor emberek, például a külügyes Ján Gábor igazgató úr, aki nyilván szlovákul írta cikkét, s vélhetően mit sem sejtve gyanútlanul bízta azt a magyarra átültető urakra. Az ő esetében enyhítő körülmény, hogy nem tud magyarul. Am a „ferdítő” kollégák esetében súlyosbító tényező, hogy tudnak, vagy legalábbis azt hiszik magukról. Én viszont kisebbségiként kénytelen vagyok megkövetelni: a 27 millióból, kérem, igenis, tessék tisztességes lapot csinálni! Vagy vicclap szerepelt az eredeti költségvetési tételben? Akkor OK! Annak jó! Így már értem a következő mondatot is a Nemzetiségi Újság szóbanforgó számában: „Igazolva a saját politikájuk vagy a gyakorlat integrációs célkitűzéseit amely a kisebbség ezekhez tartozó személyek asszimilációjára irányulna akaratuk ellenére és védelmezni fogják ezeket a személyeket bárminemű tevékenység ellen, ami asszimilációhoz vezetne”. Tudnak követni? Igen? Az jó, mert én megint kezdem elvesztem a fonalat. És még csak a nevezetes gazeta második oldalánál tartok! No, persze, mint mondtam, nem olyan nagyon névtelen ez az újság, hisz van impresszuma is. És lám: a főszerkesztő Ján Smolec, a képviselő úr, az új forradalmi zsurnalisztika teoretikusa, az ún. oknyomozó újságírás új módszerének megteremtője. Igen, ő az! Aki leírta lapjában, hogy az igazság kiderítése érdekében az újságírónak szabad csalnia, sőt, okiratot hamisítania. Te jóságos ég!? Az „oltalmazó köpönyeg”, vagyis hát a Slovenská republika (nem ország, újság) nemzetiségi melléklete vajon nem hamisítvány? Csak úgy nyomozati okokból? Az igazság kiderítése érdekében? No, nem, nyugtatom magam, hiszen a fejlécében államnyelven hirdeti, hogy Pre mensiny o mensinách, ami magyarul annyit jelent, hogy Kisebbségeknek kisebbségekről. Meg az is ott van, hogy „zadarmo”, ami mifelénk annyit tesz, hogy „teljesen ingyenes”. Az igaz, hogy a Slovenská republika (nem ország, újság) ára 5 korona, de ez, kérem, más kérdés. Annyit az is áldozhat rá, aki holmiféle oltalmazó köpönyegről akar benne olvasni. Ha már Hudec úrék a 27 millió nagy részét erre a rémes magyar nyelvezetűre sikeredett kiadványra dobták ki az ablakon! Hogy én vagyok a hülye? Miért vettem meg és miért rágtam át magam rajta? Mélységes igazság ez, kérem, s a Nemzetiségi Újság stílusától megfertőződve erre így felelhetnék: „ez egy olyan fejlődmény, amely eltérőségemre és nyújtott csoportos jogaimra utal”. Ha elolvastam, hát elolvastam! Az vesse rám az első követ, aki eddig csak Arany Jánost olvasott. Egyébként is: illik valami módon „köszönetét mondani” a fügéért. Még ha köpönyeg oltalma alatt kaptuk is. Polák László KISEBBSÉGEK Hol, hányán? Európában csak Portugália tekinthető lényegében színtiszta nemzetállamnak. Másutt mindenütt egy, vagy több nemzetiségi kisebbség él együtt a többségi nemzettel. Az alábbiakban rövid áttekintést nyújtunk az Európa Tanács néhány országának lakossági összetételéről. Belgium: a flamandok alkotják a lakosság 58, a vallonok pedig a 32 százalékát, 66 ezer a németajkú polgárok száma; Bulgária: 92 % bolgár, 900 000 török, 2,5 % roma; Cseh Köztársaság: 81,4 % cseh, 13,2% morva, 0,4% sziléziai nemzetiségű, 3% szlovák, 0,6% lengyel, 0,5 % német, 0,3% roma, 0,2% magyar; Franciaország: a franciákon kívül kilencszázezer breton, 1,2 millió elzászi és lotaringiai polgár, kétszázezer olasz és korzikai, háromszázezer katalán, kétszázezer flamand, száz- ötvenezer baszk és 3,5 millió külföldi; Dánia: (két autonóm területet, Grönlandot és a Farőer-szigeteket leszámítva) 96,5 % dán, 1,7 % német, 0,4% svéd; Finnország: 93,6% finn, 6% svéd, 1 730 lapp; Litvánia: 76% litván, 9,4% orosz, 7% lengyel, 0,7% fehérorosz, 1,2 % ukrán, zsidó, tatár, lett, német; Magyarország: 90% magyar, 2,5% német, 1% szlovák, 1% jugoszláv, 0,3% román, 300 000 roma; Németország: a németeken kívül 600 000 luzsicai szerb, 300 000 dán, mintegy hatmillió külföldi, ebből 1 millió 800 000 török; Lengyelország: 99% lengyel, félmillió német, 180 000 ukrán, 170 000 fehérorosz, 21 000 szlovák, 19 000 orosz, 12 000 roma, 10 000 litván; Ausztria: 98% osztrák, 22 000 horvát, 16 ezer szlovén, 12 ezer magyar, 600 ezer külföldi, ebből 11 ezer cseh és szlovák; Szlovákia: 85,6% szlovák, 10,8 % magyar, 1,5% roma, 1% cseh, 0,3% ruszin, 0,3% ukrán, 0,1% német és lengyel. (CTK) ( A jövő tanévben vajon hány iskolában hány gyermek tanulhat majd az anyanyelvén, esetünkben magyarul? Fotó: viado cuoss
