Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-31 / 13. szám
1996. március 31. GYERMEKVILÁG KO SZTOLÁNYI DEZSŐ T) 1 • tizenkét éves, har- L C111 madik gimnazista. Náluk vacsorázom. Vacsora után, mikor a vendégek a társalgóban poharaz- nak és füstölnek, tizenegy felé fényt látok a diákszobában. Bekémlelek az üvegajtón. A kisdiák ott gubbaszt a zöld viaszkosvászonnal bevont asztalnál, kezében toll, előtte papír. Homlokát ráncolja, sóhajtozik. Rágja tollszárát, bele-belemártja a tintába. De nem ír. így múlik öt perc. Akkor benyitok.- Kezét csókolom.- Szervusz. Mi az, te még nem alszol?- Házi dolgozatot kell írnom, holnapra.- Miről?- Édesapámról.- Ajha! - mondom. - Az édesapádról?- Arról - szól s elém tolja a füzetét. Cím: Édesapám. Az édesapa szerkezete a következő: a/ bevezetés: leírása; b/ tárgyalás: jelleme, szokásai; c/ befejezés: mivel tartozunk édesapánknak? Leülök az asztalához, vele szemben, s figyelem őt. Arca zavart, szeme lázas, szőke haja zilált, mint egy elborult lángelméé, aki az alkotás gyötrelmében hánykódik. Orra tintás.- Mit írtál eddig? - vallatom. - Mutasd.- Ez csak a piszkozat - mentekezik. A „piszkozat” valóban piszkos. Mindössze néhány paca van rajta, egy elmasza- tolt állat rajza - kutya vagy disznó kérdőjelek, fölkiáltójelek s egyetlen szó: „édesapám”. De utóbb ezt is áthúzta, kitörölte, mintegy megsemmisítette. Tehát nemigen haladt előre. A papírlapot némán visszaadtam.- Na, folytasd - biztatom. - Érted, hogy miről van szó. Édesapát mindenekelőtt három részre kell osztanunk. Várok türelmesen. Ismerem őt: értelmes fiú, kitűnő tanuló, korát meghaladó tudással, látókörrel. Megint csak bámul maga elé, ráncolja homlokát, sóhajtozik.- Nem jut eszembe semmi - sopánkodik. Csóválom a fejem. Szereted az édesapád?- Hogyne - szól s elmosolyodik.- Vagy nem szereted?- Dehogynem - szól, s újra elmosolyodik. Most részvétet érzek iránta, de egy kis kajánságot is, s kegyetlenül gonoszul élvezem vergődését, nyilván gyermekkori tusáimra emlékezve, melyeken már többé- kevésbé túl vagyok. Hallgatok. Ezt gondolom. „Mit írtam volna én 12 éves koromban édesapámról? Hegyláncnak láttam őt, sötét őserdőnek. Hangja mennydörgőn. Reszketve imádtam, s kétségbeesve, dühöngve keltem fel az asztaltól, mikor észrevettem, hogy modoros szokása szerint kissé megszagolja a húst, a másik szobába menekültem. Néha féltem, hogy főbe lövi magát.” Ilyesmik azonban nem férnek bele egy iskolai dolgozat keretébe. Később ezt gondolom: „Ha most Pali meg tudná írni, ami valóban benne él, ő lenne a világ legnagyobb írója, akihez mérve Shakespeare csupa elcsépeltség, Tolsztoj silány gyermek, a parttalan, korlátlan személyesség, melyet még nem határol a forma merevsége. De épp ezért nem tud személyes lenni. Megriad a benne lakó zabolátlan élettől. Félénk, szemérmetes. Mit ér az a sok láng, mely benne lobog? A tűzhányó kráterénél még senki sem gyújtott rá egy cigarettára.” Pali közben megivott egy pohár vizet, prüszkölt, köhögött, ismét leírta „édesapám”, és ismét áthúzta. Egy új papírlapot vett elő, mely irdatlan fehérségével vádlóan mered rá. Álmosan pislog. A szánalom fog el. Így sohasem készülünk el- nógatom. - Kezdjünk hozzá fiam. Milyen az édesapád? írjuk le. Diktálok, eleinte elfogó- dottan, nagyon lassan:- „Édesapám negyvenegy esztendős. Magas, izmos, férfias. Fekete haja a halántékán már deresedik, homlokát az évek redőkkel vésték tele...” Pali gyorsan, hibátlanul ír. Minden mondat után rám tekint, lesve megváltó szavaimat. Én is belemelegszem, bátorságra kapok, már gondolkodás nélkül, pimasz szemtelenséggel diktálok.- „Arca jóságos”. Mi is a második rész? Mi is a második rész? Ja, a jelleme. Mondjuk egyszerűen, hogy: „Jellemes. Mindig egyenes, határozott. A szigort bölcsen egyesíti a jósággal. Ha elfáradt az élet harcában, esténként családja körében találja meg a vigasztalást, s akkor a lámpafény körében felderül...” A befejezést már rá bízom. Itt a szókráteszi módszerrel élek.- Remélem - mondom tudod, mivel tartozol édesapádnak?- Hálával - válaszol Pali gépiesen.- Úgy van - bólintok hálával „azért a sok szerétéiért, azért a sok áldozatért, azért a végtelen sok...” Éjfél van, mire befejezzük. Akkor visszamegyek a társalgóba, barátaimhoz.- Hát te hol voltál? - kérdezi Pali apja.- A fiadnál.- Mit csináltál?- Neveltem őt - feleltem.- Az életre neveltem. Megtanítottam hazudni. SZÉCSI MARGIT Déli szellők, fújjatok csak, játsszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág. Szebb a somfa gyenge szirma, mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. |j Jó volna a nagykabátot í félredobni s könnyeden játszani és birkózni a város végi zöld gyepen. Jó volna már munkálkodni; arra vár a kert, mező. Szép reményhez, szorgalomhoz kell a fény, a jó idő. Pacsirtának kék magasság, vetőmagnak tiszta föld - Jöjj el, tavasz, földről, égről már a telet eltöröld! HA MEG NEM TUDNÁD! A tengerek vérszomjas ragadozójaként ismert gyilkos bálna egyáltalán nem vérszomjas. A legújabb kutatások pedig a tengerek legbékésebb ragadozójaként emlegetik. A gyilkos bálnák bármelyik tengerben előfordulhatnak, bár a hidegebb vízben érzik jól magukat. Csapatokba tömörülve tűnnek fel itt-ott, a nyílt tengeren éppoly gyakran, mint partközeiben. Nagyságukat tekintve egy kifejlett hím elérheti a 10 méteres hosszúságot is, míg a nőstény legfeljebb 8 méterre nő meg. A hátukon lévő impozáns uszony a hímeknél 2 méteres is lehet. A gyilkos bálnák esetében agresszióról szinte egyáltalán nem beszélhetünk. Néha megsebesítik ugyan egymást a párválasztási összecsapások során. Ezek a sérülések azonban mindig csak figyelmeztető jellegűek, s elvétve fordulnak elő. A cetek békés természete abban is megnyilatkozik, hogy amikor két csoport találkozik a nyílt tengeren, képesek órák hosszat együtt úszni, ahelyett, hogy territóriumukat védve egymásnak esnének. Még egy érdekesség a gyilkos bálnákkal kapcsolatban. A kommunikáció. A gyilkos bálnák „beszédét” kutatók víz alatti mikrofonok segítségével figyelhették meg. A hangoknak két fő funkciójuk különböztethető meg: a kommunikáció és az érzékelés. Ün. kattogó hangokat használnak a távolság, mélység érzékelésére, míg egymással különböző frekvenciájú füttyögő, éles hangokkal „beszélgetnek”. Hangok segítségével képesek halakat is megbénítani. A gyilkos bálna agyának nagy része kimondottan hangjelzések befogadására, elemzésére specializálódott. AFRIKAI NÉGER NÉPMESE Niamje isten összehívta teremtményeit, az embereket és az állatokat, s így szólt hozzájuk:- Mindnyájan kívánhattok tőlem valamit, teljesítem. De jól gondoljátok meg, mit szeretnétek, mert újabb kívánsággal nem állhattok elém! Először az ember mondta el, hogy mit kíván:- Faluban akarok élni, földemet művelni, hogy annak gyümölcséből éljek.- Legyen a te kívánságod szerint - mondta neki Niamje.- Mi pedig erdőben, az erdő sűrűjében akarunk élni, az emberektől távol vadászni - mondták a vadállatok.- Legyen a ti kívánságotok szerint - mondta Niamje. - És te, kaméleon, te mit kérsz tőlem?- Én azt kérem, hogy mindenütt otthon lehessek. Azt akarom, hogy a faluban is, az erdő sűrűjében is otthonra leljek.- Legyen a te kívánságod szerint - mondta Niamje, az egek és földek fejedelme. Ettől fogva az emberek falvakban élnek, a vadállatok az erdő sűrűjében, a kaméleon pedig aszerint változtatja színét, amilyen környezetbe éppen kerül. Más színt ölt az erdő sűrűjében, mást az út porában, mást napsütötte kövön - így teljesült a kívánsága. Bartócz Ilona átdolgozása Gondolkodom, tehát... Szerkeszti: Tallósi Béla 'Turku'j ok u ctk Ha ránézel a rajzunkra, rögtön rájössz, hogy ez a faladat torkosoknak való, vagyis azoknak, akik szeretik a hasukat. Persze képzeletben más is nekiláthat a falatozásnak, és megoldhatja a feladatot. A bibi csak az, hogy azért mindent mégsem lehet együtt enni. Itt is van valami a finom falatok között, amit félre kell tenned, mert valamiért nem illik a többi közé. Nos, te mit tennél félre? Mi a kakukktojás? Készítette: Miroslav Motyőík MEGFEJTÉS A március 10-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a csengő (vagy kis harang). Nyertesek: Bőgi Gábor, Dunaszerdahely; Bartos Ilona. Érsekújvár; Vajas Ferenc. Komárom; Chrenko Ildikó, Párkány; Bencz Benjámin, Zsére.
