Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-31 / 13. szám
É ljen bár az ember a földgolyó bármelyik pontján, szinte biztosra veheti, hogy gyalogszerrel is bizton elérhető távolságban él valaki a környezetében (ha nem éppen ő maga az), aki élete során találkozott már valamilyen szörnnyel; olyan titokzatos lénnyel, amely „rendesen” csak a mesék birodalmában szokott előfordulni. Évszázados históriák léteznek repülő felszíni vagy víz alatti démonokról, amelyek időnként kegyesen megmutatkoznak a „kiválasztottak számára”. Hatalmas mennyiségű feljegyzés, újsághír és tanulmány foglalkozik ezzel a jelenséggel világszerte. Ezeknek egy szerény csokra következik, hogy érzékeltesse csupán a téma „sokszínűségét”. Annales Francorum Regmim címen ismert az a krónika, amely egy 856-ban a porosz Frier városka templomában zajlott eseményt ír le. Az írás egy hirtelen felbukkanó hatalmas kutyáról tesz említést, amely mintha a föld alól bukkant volna elő, hogy a kint tomboló vihar közepette halálra rémíssze a természeti jelenség miatt amúgy is rettegő gyülekezetét. 1171. karácsony estéjén az angliai Andover templomában egy disznószerű lény felbukkanása keltett hatalmas rémületet. 1125-ből való a Deutsche Ságén című régi német könyv feljegyzése: „Ebben az évben egy tüzes férfi kísértett a hegyekben, mint valami látomás. (...) Az őr azt mondta, olyan volt, mint egy ragyogó tűz. (...) Első megjelenése egy vasárnap éjszakán történt. (...) Egyik határkőtől a másikig haladt, majd éjfél után hirtelen eltűnt.” 1893-ban Oroszországban, a Moszkvától délre lévő körzetben egy hosszú, fekete teremtmény támadott nőkre és gyermekekre. Lapos pofája, kerek, elálló fülei voltak és hosszú, sima farka. Talán maga az ördög, vélték akkoriban. A róla szóló sötét legendáknak az sem vetett véget, hogy a környék alapos átvizsgálása után csupán méretes kutyalábnyomokat találtak... Sokkal később, sőt napjainkban is szárnyra kapnak olykor hasonló esetekről szóló hírek. 1966. augusztus 1-jén az Associated Press beszámolója a kelet-pakisztáni Jessoréban felbukkanó bestiáról ad hírt, amely egy riksát, egy asszonyt és egy leánygyermeket ölt meg. Támadásai után mindig nyoma veszett. Csak óvatosan utaltak arra, hogy esetleg egy tigris is lehetett... A Daily Mirror 1966. május 16-i számában megjelent cikk részlete: „Két méternél is magasabb, vérengző emberek tartják rettegésben a tömegeket a dzsungelben. A vademberek létezéséről egy brazil repülős kadétcsapat számolt be, akik egy kalandos kiképzési utat tettek a dzsungelben. A kadétok szerint a helyiek Krem-Akaro- re néven ismerik az óriásokat. (...) A barátságos Calapalos törzs tagjai, akik egy rezervátumban élnek, elmesélték, hogy elfogtak egy Krem-Aka- rore fiút, aki kétszáznegyven venti magas volt. Ahogy növekedett, olyan erős és lázongó lett, hogy a törzsfőnök halálra ítélte és kivégezték.” Igaz, a vidékre érkezett expedíció nem találta meg a lények egyetlen példányának nyomát, vagy földi maradványaikat sem - ahogy ez már gyakran lenni szokott ilyen alkalmakkor -, ám Nálunk ő is rémületet keltene. Ez a furcsa madár Zambia mocsaraiban él. (Foto: archív) más jelentések „kézzel fogható” nyomokról is beszámolnak. 1969 tavaszán például a Rómától kb. hatvan mérföldre elterülő Terracinában egy gyár alapjainak kiásásakor ötven, egyenként kétméteres férfi csontjaira bukkantak egy régi tömegsírban. Mellettük semmilyen eredetükre utaló tárgy maradványaira sem bukkantak. Talán valamilyen, a római korból származó katonai egység, speciális csapat tagjai lehettek, vélik a történészek. 1966. november 12-én kezdődött az alábbi hát- borzongató történet a nyugat-virginiai Clendeninben. A temetőben öt sírásó dolgozott éppen. A közeli fáról egy barna bőrű emberhez hasonlatos „valami” szállt fel és alacsonyan suhant el a fejük felett. „Ügy egy percig láthattuk” - mondta az egyik szemtanú, Kenneth Duncan. Ámulva néztek utána, hiszen nem hasonlított semmiféle madárhoz. Teljesen emberforma teste volt. Az eset el is felejtődött, ha nem sokkal később a közeli Ohio Roverben egy kétéves kisfiú be nem szalad az udvarról, ahol éppen játszott, s nem újságolja lelkesedve, hogy látott az udvar felett egy angyalt repülni. 1966 nyarán egy másik asszonnyal történt hasonló „látomás”. Az elkövetkező hónapok során ez a terület a „madárember” kedvenc területévé vált. A területen több száz hold erdő, nyílt mező és hatalmas, igluknak nevezett betonépületek voltak. A második világháború alatt ezekben az iglukban a közeli gyárakban előállított robbanóanyagot tárolták. Alagutak egész rendszere hálózta be a területet.... Ugyanez év november 21-én, este 10.15 órakor izgatott telefonhívás érkezett Charleston város rendőrségére: a hívó Richard West ragaszkodott hozzá, hogy egy „denevérember” ül a szomszédos ház tetején. „Repült?” - kérdezte a Tucker nevű szolgálatos rendőr. „Egyenesen fölfelé, mint egy helikopter” - hangzott a válasz. Az ala bamai madárember, vagy talán denevérember.’ története egész kötetre való dokumentumanyag- és vallomáshalmaz kíséretében néhány hónapos kísértés után végleg eltűnt erről a területről. A képen látható fehér gorillát 1966-ban új- zélandi parasztok ejtették foglyul. Ma a barcelonai állatkert féltett kincse. Ki tudja, talán ez a lény is lehetett volna valamely szörnyről szóló legenda hőse... A földünket benépesítő különös alakú és méretű lények azonban korántsem tűntek el, sőt arzenáljuk egyre növekszik. S köztük mindenféle furcsaság előfordul. Démoni kutyák és szárnyas macskák, óriási, szőrös lények, úszó és kúszó teremtmények, tengeri óriáskígyók és a Himalája vademberei... John Kell a Strange Creaturs from Time and Space (Sphere Books edition publicist, 1976.) című könyve például bőséges tárházát kínálja a témának, a forrásanyagok megjelölésével együtt. Ennyi biztosan igaz. A többi pedig talány... KISS PÉNTEK JÓZSEF Az új Meggie Schell, mint bíboros Meggie - akinek szerepét Amanda Donohue vette át Rachel Wardtól - gyermekeivel, Justi- ne-nel és Dane-nel a Drogheda Ranchen él. Kibékül férjével, Luke- kal, s bár nem vallja be neki, hogy Dane Ralph de Bricassart fia, hűséget esküszik neki. Fogadalmát mégsem tudja betartani: Ralph visszatér, s a szenvedélyek ellenőrizhetetlenné válnak... A rebellis érsek De Bricassart érseket a második világháború Rómában éri, ahol a Vatikán beleegyezése nélkül zsidókat bújtat a nácik elől. Rebellis magatartása miatt el kell hagynia Olaszországot - Ausztráliába küldik, ahol ismét találkozik Meggie-vel. Luké, a farmer (Simon Westawey) tudja, Meggie sohasem fogja tisztelni, becsülni őt, sosem fog felnézni rá, mint Ralphra. Amikor az érsek ismét megjelenik, kiérzi, hogy felesége a válásra gondol. Luké a bírósághoz fordul: magánál akutja tartani a ,fiát”. Ezzel hadat üzen Meggie-nek... ({•drukkerek reménykedhetnek abban, hogy újabb folytatásokban Ivenceiket”. Örülhetnek azok a tévénézők is. akik - most legutóbb — (tornáján tíz héten át izgalommal figyelték, hogyan is alakul Ralph tggie sorsa. Az Egyesült Államokban a közelmúltban kezdék vetíte* fc” újabb részelt, melyekben a sorozat alkotói a főhősök második vt* Itatásait dolgozták fel. Nyár elején már a német és az osztrák televí- az új sorozatot. A jó hír után egy kevésbé jót a régi szereplőgárda Chamberlain kénytelen volt új partnerekkel forgatni. Maximilian Schell Vittorio bíboros szerepében próbálja védelmezni Ralphot, aki tétlensége miatt bírálja az egyházat. Vittorio úgy véli, hogy barátja és tanítványa a Vatikánnal szembeni magatartása miatt további karrierjét veszélyezteti, ezért távozásra szólítja fel Ralphot. A Die Zeit alapján nagy titok Meggie lánya, Justine (Olivia Burnette) a szülők válása után anyjánál marad. Öccse, a 10 éves Dane nem is sejti, ki az igazi apja, de furcsának találja, hogy megmagyarázhatatlanul vonzódik Ralphoz. Dane eltökéli, hogy pap lesz. Anyja elhallgatja az igazságot. Richard Chamberlain, a 61 éves ameri- kai színész, a nők bálványa, szeret visszavonultan, csendben élni. Kerüli a hangos társaságot, legszívesebben hawaii házában festeget, kutyáival sétálgat, kellemes órákat tölt barátaival, s - ha kell - fellép a környezetrombolás ellen Kaliforniában és Hawaiion. A Neue Zürcher Zeitungban nemrég megjelent interjújából kiderül az is: nem tartja valószínűnek, hogy valaha is megnősül. Kedvenc szerepe a „Tövis- madarak" Ralph atyája, a „My Fair Lady” musicalben életre keltette Henry Hig- ginsről (akinek szerepét New York-i, párizsi, berlini, zürichi és bécsi színházakban mintegy hatszázszor játszotta el) nincs jó véleménnyel. Szerinte a nyelvészprofesszor „infantilis, önző alak, elfogult disznó, ... aki aztán mégis képes szeretni”. Chamberlain hamarosan egy új televíziós sorozat forgatását kezdi: ebben egy rendőrt játszik, aki beleszeret egy indián asszonyba. A megrögzött agglegény a filmvásznon, a tévéképernyőn nem tud szabadulni a szerelmi történetektől, ám saját bevallása szerint nem is akar. Panoráma
