Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-10 / 10. szám
Az egész világsajtó közölte a szenzációs hírt: „Doktor Fracasse, a fiatal francia orvos agyvelő átültetési kísérleteket végzett. Hosszú hónapokon át képes volt életképes állapotban tartani az ember koponyájából kioperált agyvelőt.” Később az angol sajtó egy szokatlan gyilkosságról írt: „Tegnap meggyilkolva találták Lyda Mi- rinát, a tizenkilenc éves táncosnőt. A tettesek semmiféle nyomot nem hagytak maguk után.” Aztán újabb szenzáció következett, mellyel sokáig foglalkoztak az újságok: „Doktor Fracasse, az agybetegeségek szakorvosa agyonlőtte magát.” A negyedik közleményt a gyászjelentések közt tették közzé: „Thonet lord, főügyész a szanatóriumban elhunyt.” A fenti négy közleményt négy különböző időpontban közölte a sajtó. Látszólag nincs köztük összefüggés. Amikor megjelent a következő, az előzőt már rég elfeledték. Pedig mindegyik közlemény ugyanannak a filmnek volt az alkotóeleme, melyet az élet rendezett. A párizsi klinika laboratóriuma már nem volt elég Fracasse doktor számára. Érdeklődési köre túlhaladta az élettant, s a lélektan kiderítetlen tájai felé irányult. Fracasse doktornak egyetlen célja volt: az agyvelő belsejébe kívánt hatolni. Látni akarta az emberi gondolkodás csodálatos szervét, s meg akarta találni az agyban azt a helyet, ahol a jóság és a gonoszság központja van. Hosszú éjjeleken át olyan kísérleteken törte a fejét, amilyeneket a világ egyetlen klinikáján sem végezhetett. Meg volt győződve arról, hogy az emberi agyból nemcsak a daganatokat lehet műtét útján eltávolítani, hanem azokat a sejteket is, melyek a gonoszság okozói. Azt állította, hogy az agyból nemcsak eltávolítani lehet sejteket, hanem átültetni is olyanokat, melyek a gonosztevőt jó emberré alakítják át. Bebizonyítani azonban mindezt nem tudta, mert nem engedték meg neki, hogy élő embereken végezzen kísérleteket. Egy szép napon azonban mégis teljesült az álma. A francia igazságügyi minisztérium főorvossá nevezte ki őt Guayanába, ahol a legnagyobb gonosztevők töltötték büntetésüket. Ezenkívül engedélyt kapott arra is, hogy az egyik halálra ítélt fegyencen próbálja ki a műtétet. Ez az ember testileg, lelkileg egészséges, normális volt, de úgy viselkedett, hogy reménytelen volt számára a kegyelem. ***- Nos, ez az 1254-es számú fegyencünk - mondta a fegyenctelep gondnoka. - Igazi gonosztevő. Többszörös gyilkos. Megölte a szüleit meg a feleségét, és felgyújtotta a szülőfaluját... Nemrég szökni próbált. Elfogtuk, s most szigorított zárkában van. Maga a megtestesült gonoszság... Végezze el rajta a kísérletét, hadd legyen ez az ember legalább egyetlen alkalommal a társadalom hasznára. Két nappal később Fracasse doktor ott állt a gonosztevő nyitott koponyája előtt, s kezében tartotta a páciens agyvelejét. Hibát keresett rajta. Meg is találta! Az agy egyik fele torz volt. Energikus mozdulattal levágta, s egy zöldes színű folyadékba helyezte, melyben a fél agy tovább élt. A páciens néhány nap múlva magához tért. Doktor Fracasse ujjongott a siker láttán. A műtét sikerült. Amikor az 1254-es fegyenc három hét múlva elhagyta a kórházat, a társai rá sem ismertek. Csendes, nyugodt ember lett belőle. Arcvonásai ellágyultak, a gonosz vonások teljesen eltűntek az arcáról. Hamarosan kiderült, hogy ő a fegyenctelep legjobb munkása. A műtét eredménye mindenkit meglepett.- Gratulálok, doktor úr! - mondta a fegyenctelep gondnoka. - Már jelentést küldtem Párizsba... Ön biztosan magas kitüntetést fog kapni. Egy hónappal később Fracasse doktort meghívták a londoni egyetemre. Az egész világ sajtója írt róla. *** Egyik este választékosán öltözött lány mutatkozott be a doktornak.- A nevem Gina Thonet, Thonet lord lánya vagyok... Ön bizonyára ismeri az apám nevét...- Ha nem tévedek, lord Thonet az államügyész...- Igen, róla van szó, professzor úr. Meg kell őt menteni. Egy héttel ezelőtt elájult a dolgozószobájában. Amikor magához tért, fejfájásra panaszkodott. A végtagjai néha megmerevednek, néha órákon át egyáltalán nem lát, s elveszíti az egyensúlyát... A háziorvosunk azt mondja, hogy meg fog halni... Professzor úr, csak ön mentheti meg! A lány keservesen zokogni kezdett. Három nappal ezután doktor Fracasse megműtötte Thonet lordot. Eltávolította az agydaganatot, s a helyére a keze ügyében levő fél agyat tette, amely a guayanai fe- gyencé volt. A műtét sikerült. Két hét múlva lord Thonet felkelhetett a betegágyából. Fájdalmai nem voltak, egészséges és üde volt. De doktor Fracasse továbbra is megfigyelés alatt tartotta őt. Kíváncsi volt, mi történik vele.- Ön megmentette a papámat, professzor úr - mondta neki Gina. - Miként háláljam meg?- A jutalmamat már megkaptam, Gina kisasszony... számomra legnagyobb ajándék a sikeres műtét. Nekem ez elég... Lord Thonet lepihent. Elaludt, s csak a telefon sürgető csengésére ébredt fel. Felvette a telefonkagylót, s megmondta a nevét:- Lord Thonet...- Itt a Scotland Yard... Rejtélyes gyilkosság történt, lord... Meggyilkolva találták Lyda Mirinát, a tizenkilenc éves táncosnőt... Lord Thonet fogta a noteszét, ceruzáját és jegyzeteket készített. Nyomban utasítást adott, hogy kezdjék el a nyomozást. Aztán hirtelen eltorzult az arca, megtántorodott, s a telefonkagyló kiesett a kezéből. A szeme félelmet árult el. A tekintélyes vizsgálóbíró hirtelen reszkető bűnössé változott. A telefonkagylóból még hangok hallatszottak, de lord Thonet mintha már nem is hallotta volna. Fel-alá járkált a szobájában, mint oroszlán a ketrecében. Nem tudta, mióta jár-kel így, de már esteledett, mire összeszedte magát. A telefonhoz ment, s felhívta a Scotland Yardot. További információkat kért. De csak kitérő válaszokat kapott.- Vannak bizonyos újabb nyomok, főügyész úr, de... sajnáljuk... ezekről még nem beszélhetünk...- Hogyan! Itt lord Thonet beszél, az állami főügyész...! A Scotland Yard munkatársa letette a telefonkagylót. Lord Thonet meglepődött.- Tudják... Mindent tudnak! Tudják, hogy én vagyok a tettes! Remegő kézzel sorra kinyitotta az asztalokat és szekrényeket, magához vette a pénzét és az értéktárgyait. El kell szöknie, még mielőtt letartóztatják! Abban a pillanatban, amikor el akarta hagyni a helyiséget, megdöbbent: az ajtóban doktor Fracasse állt. Már néhány napja megfigyelés alatt tartotta Thonet lordot. Az orvos a lord házában kapott egy szobát, ahonnan látta a lord minden egyes mozdulatát. A lordon izgatottság látszott, ezért jött el hozzá. Amikor közelről megpillantotta ezt az arcot, látta, hogy egy gonosztevő arca. Megpróbált barátságos lenni a lordhoz.- El akar utazni, uram? Miért ily hirtelen? Lord Thonet kis ideig bámult, aztán kiabálni kezdett:- Igen, el akarok utazni... elmenekülni! Elmenekülni, még mielőtt letartóztatnak mint gyilkost! Igen, gyilkos vagyok, én öltem meg Lyda Mirinát!... De ön a bűntársam... Az ön ördögi műtétje bűnözőt csinált belőlem...! Tűnjön el innen, takarodjék, mert.... Nem fejezte be: felkapott egy súlyos bronzszobrot és doktor Fracasse fejéhez vágta. Fracasse doktor, akit a halántékán ért az ütés, holtan roskadt a puha szőnyegre. *** Másnap egész Londont bejárta a hír, hogy a neves specialista, Fracasse doktor agyonlőtte magát. Ezzel egyidejűleg hivatalos jelentést adtak ki, hogy lord Thonet, a főál- lamügyész, ismételten megbetegedett, és egy vidéki szanatóriumba vonult vissza. A fiatal táncosnő, Lyda Mirina halála felderítetlen maradt. Fél évvel később lord Thonet elhunyt a kis vidéki szanatóriumban. Szinte ugyanaznap szabadult ki a guayanai fe- gyenctelepről az 1254-es számú fegyenc. A zsebében ott lapult a kegyelemről szóló határozat, valamint a fegyenctelep gondnokának ajánlólevele. A fegyenc határozott és vidám léptekkel haladt a tengerparton a kikötő felé. Gyönyörű, napsugaras idő volt. Űtközben emberekkel találkozott, de nem nézett rá senkire, nem is kérdeztek tőle semmit. A háta mögött nem dübörögtek a fegyőr léptei. S amikor este hajóra szállt, még egyszer visszanézett a fegyenctelepre. Önmagától kérdezte:- Valóban gyilkos voltam én? Ám bármennyire is erőltette az agyát, nem tudott visszaemlékezni semmire.... Sági Tóth Tibor fordítása Wfiiïïîf '•’SW"" ' Szabó Ottó rajza KÖNYVESPOLC Blaskovics József: Rimaszombat és vidéke a török hódoltság korában 1929-ben, bő tíz évvel az első világháború után mérhetetlenül gazdag kincs került elő Rimaszombatban, egy öreg ház bontása során: kétszázötvenhat török okiratot találtak, melyek a hódoltság korából származtak, s amelyek évszázadok óta vártak kutatói, hozzáértő kezekre. Blaskovics professzor, a neves turkológus közel egy évtizedes munkával fordította le és dolgozta fel az iratokat, melyeket oszmán hivatalnokok írtak. A nagyrészt adólajstromokat, szultáni fermánokat tartalmazó iratok a hódoltság második korszakának életébe engednek betekintést. Fontosságuk szinte felbecsülhetetlen, hiszen, mint Blaskovics József írta róluk, azon túl, hogy ezek az értékes források a legújabb időkig hozzáférhe- telenek voltak, ösztönzést adnak ahhoz is, hogy megszabaduljunk a hódoltság korának keresztény-mohamedán anta- gonisztikus szemléletétől. Megismerhetjük belőlük az oszmán birodalom rendkívüli szervezettségét, a hódolt területek jogi és közigazgatási viszonyait - azaz a mindennapi életet. A korról alkotott törtéBlaskovics József RIMASZOMBAT ÉS VIDÉKE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORÁBAN nelmi képünk így árnyaltabbá és pontosabbá válik. A kötet magyar megjelenése bűnösen sokáig váratott magára. Több zátonyra futott próbálkozás után (előbb angol, majd orosz nyelven készültek kiadni) 1974-ben szlovák nyelven jelentette meg az Obzor Kiadó. A Madách-Po- sonium gondozásában a közelmúltban megjelent könyv tehát nagy adóssága a magyar tudományosságnak és felbecsülhetetlen értékű forrásanyag a kutatók és a közönség számára. Szlovák eredetiből Ozogány Ernő fordította magyarra. F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár F. Scott Fitzgeraldot, a huszadik századi amerikai próza egyik mesterét a magyar olvasó elsősorban A nagy Gatsby és Az éj szelíd trónján című regényei révén ismeri (előbbiből sikeres filmet készítettek). Az utolsó cézár, Fitzgerald utolsó műve torzó, hiszen a hirtelenül elhunyt író nem fejezhette be. Ennek dacára „messzemenően a legjobb hollywoodi regény” (Edmund Wilson), sőt a modem amerikai próza egyik legfontosabb alkotása. T. S. Eliot szerint „Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban”. A könyv a Kalligram Könyvkiadó Koáti Könyvek sorozatában jelent meg, amely a XX. F, SCOTT FITZGERALD Az utolsó cézár századi amerikai próza egy-egy jelentős alkotását teszi le az olvasó asztalára. A Bárt István fordításában megjelent kötet méltán arathat sikert az igényes olvasók körében. Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története A régi pozsonyiak még élénken emlékezhetnek egy falura a Duna jobb partján, amelyet Ligetfalunak hívtak. De a közép- nemzedék is ismerhette még ennek egy részét, a Zabost, amelynek apró, hangulatos kertes házai, zegzugos utcái végképp eltűntek a föld felszínéről, átadva helyüket egy szomorú, szürke rekordnak: itt terpeszkedik Közép-Európa legnagyobb lakótelepe. Ligetfalu és a pozsonyi hídfőként közismert falvak (Wolfsthal, Berg, Köpcsény, Horvátjárfalu, Oroszvár és Du- nacsúny) a trianoni egyezmény után kerültek Csehszlovákiához. Nem azonnal és egyértelmű döntés alapján, hiszen a Károlyi Mihálynak 1918 karácsonyán átadott antant-diktátum szerint Csehszlovákia és Magyarország ideiglenes határát a Duna kéFogarassy László LIGETFALU ÉS A POZSONYI HÍDFŐ TÖRTÉNETE Madách-Posotúare pezte. Hogy mégis másként alakult, s hogyan alakult, erről szól Fogarassy László helytörténeti munkája. S nemcsak erről: a honfoglalástól napjainkig taglalja a Madách-Posonium által nemrég megjelent kötet „Közép-Európa viharsarkának” a történetét. (y) IRODALOM , _______________________________ , 1996. március 10. l/fttórnap
