Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-10 / 10. szám
Sokan elcsodálkoznak, amikor a Csorba-tói üdülőközpont gépkocsiparkolójában a meseautójukból kiszállva lovasszán-taxiba „ütköznek”, s a fogathajtó felajánlja nekik a sétaszánkózást. Vagy azt, hogy pár koronáért felviszi őket a síterep térségébe, esetleg a Tátra azon csúcsközeli nevezetes kirándulóhelyeire, ahová gépkocsival tilos a közlekedés, vagy a nagy hó miatt lehetetlen. Egyik színfoltja, ékessége, érdekessége a téli tátrai életnek, turistaközlekedésnek ez a szolgáltatás. És újkeletű, mert csak pár éve jutott eszükbe a tátraalji lovasgazdák leleményesebbjeinek, hogy a pajta mélyén porosodó faszánt kár az enyészetnek adni vagy eltüzelni, mikor az másképpen is hasznosítható. Ma néhány felújított helyi lovasszán az aranykorát éli. S persze a tulajdonosuk is. Mert a szántaxi a fő idegenforgalmi idényben olyan becses közlekedési eszköz lett a Tátrában, mint amilyen a gondola Velencében. Megfigyeltem, milyen könnyen megérti egymást a német, holland, orosz, magyar vagy más külföldi turista a fogathajtókkal a taxiállomáson, valamint sétaszánozás közben is. Hol az egyikük, hol a másikuk keresi olykor- olykor a könnyebben megérthető nemzetközi kifejezést, ám ez a nyelvtorna nekik mintha külön élményt is jelentene. És ha mondjuk a Csorba-tó és a Poprád-tó közötti emelkedőn haladva netán elfogy a közös beszédtéma, akkor az izzadó paripák dolgát könnyítve a kocsis leszáll az ülésről, a szán mellett baktat. Fogja a gyeplőt, fél szemmel a szánon ülőkre ügyel és közben szájhar- monikázik, vagy dalol. Az utasok pedig gyönyörködnek a tájban, keresik a hótakarós fenyők mögött hol elbújó, hol megjelenő sziklacsúcsokat, a közelükbe merészkedő mókusokat, filmeznek, fényképeznek... És nagyokat szippantanak az éles, tiszta tátrai levegőből. GAZDAG JÓZSEF (A szerző-felvételei) A pontyokat má fogát.. ” Csak kevesen tudják, hogy a sporthorgászatnak két szakága van. A halfogó igen széles bázison nyugszik, ám a leginkább a sportlövészettel rokonítható dobóág (casting) kevésbé ismert, noha az eszközök ugyancsak könnyen beszerezhetők. A dobósportban kilenc versenyszámot különböztetnek meg. Ezen belül két főcsoport létezik: a műlegyes (skish) céldobás, valamint az egy-, illetve kétkezes távdobás. A szabályzat az ún. katapult és parittyá- zó dobás kivételével minden sportszerű dobásmódot megenged. Ki gondolná, hogy ennek a nem éppen népszerű sportágnak a világcsúcstartója Érsekújvárott él. Ján Mészárossal, az 1994-ben világbajnokságot nyert 19 éves sporthorgásszal az idei szezonnyitó versenyt követően beszélgettem. • • Az ún. „vizes” sporthorgászattal szinte mindenki tisztában van. Viszont a technikai számokkal, a „szárazföldi dobásokkal” csak kevesen foglalkoznak. Annál is inkább, mivel a pecázás jóval attraktívabb...- Attól függ, hogy kinek. Aki kellő szinten elsajátítja a dobóág versenyszámait, jobban szórakozik, mint a vízparton ülő horgász. Nálunk nem a halakon múlik a siker... Viszont az is világos: a pontyokat mások fogják, mi gyepszőnyegen, télen pedig csarnokban, parkettán „pecázunk”. A legközelebbi fedett terem Németországban, pontosabban Berlinben található. Rendszerint itt kezdem az idényt. • Vajon hol tudsz készülni a szezonnyitó viadalra ?- Csak erőnléti edzéseket végzek, éppen ezért a dobások pontosságával baj van. Kár, hogy nálunk nincs nagyobb csarnok... Tavasszal aztán rövid idő alatt behozom a lemaradásomat. • Hogyan kerültél közeli kapcsolatba a „ technikai sporthorgászattal ” ?- Édesapám 22 éven át szerepelt a csehszlovák válogatottban, szinte minden komolyabb versenyre elvitt. Szemtanúja voltam, amikor - hatalmas csatában - Európa-bajnok lett, majd amikor ezüstérmet harcolt ki a világbajnokságon. Tizenhárom évesen úgy gondoltam, megpróbálom én is. Óriási előnyben voltam a többiekkel szemben, hiszen velem jóval többet foglalkoz(hat)tak. Odahaza mindig hosszasan elemeztük az edzéseket. Nemcsak vele, hanem a bátyámmal is, aki már évek óta az edzőm. • Ezeknek a túlóráknak meg is lett az eredménye, ugyanis csakhamar ismert versenyző lettél a „szakmában”...- Öt évig keményen gyakoroltam, ha lehetett, minden versenyre elmentem. Felfigyeltek rám a sportág szakvezetői, ezt bizonyítja az is, hogy junior korú versenyzőként szerepeltem először a felnőtt válogatottban. Várakozáson felülit nyújtottam a hat selejtező viadalon, s indulhattam az 1994-es zürichi világbajnokságon. • Ott aztán alaposan meglepted a favorito- kat!- Világcsúccsal nyertem a távdobást, ami hatalmas sikernek számított. A 71,51 méteres teljesítményre még álmomban sem mertem gondolni, annál is inkább, mert a vb-n 20 ország 120 sporthorgásza indult. • Kilenc hónappal később, tavaly júniusban megint felhívtad magadra a figyelmet. Milyen elképzelésekkel utaztál Nymburkba, a Cseh Nagydíjra?- Eszem ágában sem volt a világcsúcs, csak az ötödik számot, a távdobást szerettem volna megnyerni. Aztán - nem kis meglepetésre 74,06 méterre röpült a 7,5 grammos ólomsúly. Tehát másodszor is sikerült világcsúcsot javítanom! • Milyen eredményeket értél el a kilenc számból álló összetettben?- Mint már említettem, a kilenctusa versenyei közül a távdobás az erősségem, ennek vagyok jelenleg a világcsúcstartója. Apropó, öszetett: Zürichben a 14. helyen kötöttem ki, Nymburkban pedig a huszadikon. • Ezek szerint elégedett lehetsz az 1995-ös teljesítményeddel ?- Részben igen, ugyanis az idény második felében voltak elhibázott dobásaim. Már a múlt év vége óta az idei világbajnokságra összpontosítok. Csak egy nagy baj van, hogy a vb Dél- Afrikában lesz, ami azt jelenti, az utazás és az ott-tartózkodás nem filléres dolog. Remélem, sikerül szponzorokat, támogatókat találni. • Ha már szóba került a pénz, megkérdezem: mennyibe kerül egy komolyabb felszerelés?- Minden versenyszámban más-más botot, orsót használunk. A legrövidebb 137 centiméter, a leghosszabb pedig 520 centi. Természetesen az árak is különbözőek: a legolcsóbb 1300 koronába kerül, a legdrágább 28 ezerbe. Az orsókat 700-6000 között árusítják. A zsinórok is különféle márkájúak lehetnek, ugyanolyan da- milokat használunk, mint a pecázók. • Biztosan kipróbáltad már a vízparti sporthorgászatot is ?- Évente körülbelül tízszer kiülök a tó- vagy a folyópartra. Órákat azonban nincs türelmem várni a kapásra. Ezért inkább kishalakra horgászom, hajszálvékony zsinórral, icipici horoggal. Ha jön egy nagyobb példány, akkor rendszerint szakítás a vége... • Az eddigi legnagyobb fogásod?- Évekkel ezelőtt megakasztottam egy hatkilós csukát, majd nem sokkal ezután egy 3,20-as tükörpontyot. Ej, de régen volt! • Nemcsak profi sporthorgász vagy, hanem igazoltkézilabdázó is. Hogy tudsz „két széken ülni”?- A kézilabda amolyan kiegészítő sportág, már tizedik éve űzöm; a II. ligás újvári Start csapatában játszom. Egy biztos, nem vagyok őstehetség, ám nagyon szeretem ezt a terem- sportot. Talán ezért (is) tűrnek meg a társak és az edzők. Minden vágyam, hogy pályára léphessek az I. kézilabdaligában. Erre minden reményünk megvan, hiszen az őszi idény után ott vagyunk az élmezőnyben. • A berlini idénynyitón már túl vagy, mik a terveid?- A már említett okok miatt ezen a viadalon különösebb sikerre nem számíthatok. Majd nyáron ismét formában leszek! Jó lenne harmadszor is világcsúcsot javítani, eljutni a délafrikai vb-re, s ott sikeresen szerepelni, hogy aztán a ‘98-as érsekújvári világbajnokságon ismét felállhassak a győzelmi dobogóra. • Jó „fogást", sok szerencsét! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ KALEIDOSZKÓP 1996. március 10.
