Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
Jê L így tartja a népi bölcsesség, de vajon igaza van-e? Ami jó a termelőnek, az elfogadható-e a társadalom számára is? Köztudott, hogy az alkoholfogyasztás országos probléma. Milyen hatással van tehát a borfogyasztás az egészségre? Táplál, fertőtlenít A szőlőtermesztés több évtizedes történetében a bornak gazdasági, politikai, kulturális hatásán kívül az egészségre gyakorolt hatása is roppant tanulságos. Ez a szerep csak a 19. sz. közepétől változott meg. Addig ugyanis Európa legnagyobb részén a borivás nem elsősorban a mai értelemben vett élvezeti értéke miatt volt lényeges, hanem egészségvédő hatásáért. Franciaország déli vidékein, ott, ahol ma az állam hatalmas összegekkel támogatja a szőlők kivágását, a víz ihatatlan volt, emiatt a bor vette át a víz szerepét. így volt ez számos más vidéken is. Az ókori orvosok köteteket írtak a bor orvosi szerepéről, a leggyakoribb gyógyszerként alkalmazták. Magyarországon pl. a zirci pa- tikában 1 742-ig egyetlen gyógyszert árusítottak: különböző típusú borokat. Melyek azok a hatások, amelyek a mai borokban is éppúgy megvannak, mint annak idején, csak napjainkban már elvesztették jelentőségüket? Közismerten nagy a bor kalóriatartalma. Ma erről is fogyókúrás tanácsadásokon szerezhetünk tudomást. De a múltban, amikor az éhhalál ré- m é v e 1 gyakran kellett a szegény embernek szembe- nézni, talán milliók életét mentette meg, ha napi néhány pohár bor még jutott nekik, amikor az élelmiszer már elfogyott. A Biblia egyik legszebb példabeszédéből, az irgalmas szamaritánusról szóló történetből megtudhatjuk, hogy a bor fertőtlenítő hatását az ókor embere pontosan ismerte (Lukács 10, 30-37). A járványok ellen ugyancsak a bor jelentette a legbiztosabb védelmet. Ma már tudjuk, hogy ezt a hatást a bor polifenolos vegyületei idézik elő. Egy perc sem kell hozzá, hogy a borba kerülő kolera vagy tífusz kórokozó elpusztuljon. Tudták ezt a hadvezérek is, nem véletlenül itattak a katonákkal állandóan bort. (Igaz, volt ennek más oka is, az alkohol gátlásokat csökkentő hatása megkönnyítette az ártatlan emberek legyilkolását is. Ez a helyzet sajnos ma sem változott, a „kulturált” emberiség örök szégyenére.) A bor egészségvédő szerepéből napjainkban az emésztésre való kedvező hatás a legfontosabb. Ez a borban lévő szerves savaknak köszönhető (ezek hasonlítanak a legfontosabb emésztőnedvekre), valamint az értékes ásványi anyagoknak. Étvágyfokozó és jótékony étrendi hatást fejt ki. Különösen a legyengült és az öreg szervezetekre van jó hatása. Innen ered az a mondás, hogy „a bor az aggastyánok anyateje”. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet A LASKAGOMBA TERMESZTÉSE \Tc©ií^©iíJái"Üb'©mi Az átszövetést végezhetjük szabadon, veremben vagy egyéb létesítményben. A tuskókat és az egyedül álló rönköket mindig a szabadban szövetjük át. Ebben az esetben ezeket oltás után fóliával és földdel takarjuk. A fóliát ráhúzzuk a tönkre vagy a tus- kóra és a széleiket földdel rögzítjük. A tetejére szintén föld kerül. A veremben történő átszövetésnél mindig ideiglenes, 100-120 cm széles és 120 cm mély gödröt használjunk. Ebben helyezzük el a rönköket úgy, hogy a szaporítóanyagot az alsó rönk alá, a rönkök közé és a felső rönk tetejére helyezzük. Ha a verem megtelt, fóliával beborítjuk és a kiszedett talajjal teljesen betakarjuk. Nagyon jól megfelelnek ennek a célnak a pincék és kamrák, de az átszövetés bármilyen létesítményben megtörténhet. A rönkök állhatnak egymás mellett, de egymásra is helyezhetők. Fóliatakarásra itt is szükség van. Klímaszabályozás csak a létesítményekben szükséges és lehetséges. Optimális körülményeket a 20 C-fok körüli hőmérséklet és a legalább 70 %-os páratartalom jelent. Öntönzi csak akkor kell, ha a minimális páratartalom nincs meg. Mivel a tenyészet levegőigénye minimális, ezért szellőztetésre csak ritkán van szükség. A tökéletes átszövődést a-faanyag „kifehéredése” jelenti. Ennek ideje 3-4 hónap. Utána a tuskókat ki kell bontani és a rönköket pedig kivenni. A rönköket mindig árnyékos, félámyékos helyre telepítjük; ez a rönkök talajba helyezését, rögzítését jelenti. Félig-kétharmad részig kerüljenek a talajba. Egymástól való távolságuk 30-40 cm legyen. A jól átszőtt, augusztusban telepített anyag már ősszel termőre fordul. Ehhez nedves, hűvös idő kell. A termések az első őszi fagyok után jelennek meg. Öntözéssel (a talaj nedvesen való tartásával) a termőre fordulás előbbre hozható. A gomba 4-6 évig terem; a puha fákon rövidebb, a keményeken hosszabb ideig. Egy-egy (évenkénti) termőidőben 1-2 terméshullámmal, 3^f szedéssel kell számolni. A várható termés - 4, illetve 6 év alatt - 100 kg faanyagon 16-30 kg gomba. (A mézgásodásra hajlamos fafajokon 16, a nyárfán és a dión pedig 30 kg.) A telepeket évközben, termőidőszakon kívül, alig kell ápolni. Az ápolás a termés (pontosabban termőtestek) megjelenésével kezdődik. Ilyenkor gyomtalanítunk, szárazság esetén öntözünk és védekezünk a kártevők (gombalegyek, meztelencsigák stb.) ellen. Jakab András !NOK Az egyre emelkedő áraknak köszönhetően csak kevesen engedhetik meg maguknak a primőr zöldségeket. Persze a téli vitaminszegény időszakban az üvegházak, fűthető fóliasátrak tulajdonosai egy kis többletmunkával maguk is megtermelhetik a szükséges zöldségféléket, de mit tegyenek a panelházak lakói? Nem kell kétségbe esniök! Még a kispénzű nyugdíjasok számára is van megoldás. Termeszthetnek például metélőhagymát (Album schoenoprasum). Akik rendelkeznek már némi tapasztalattal, azok már az ősz folyamán felkészültek a télre, és virágcserépbe ültették át e vitamindús növény töveit, s fokozatosan hozzászoktatták a panellakás száraz, meleg klímájához. Világos helyen, rendszeresen öntözés mellett két hét alatt szépen megnő. Zöldjét a tél folyamán háromszor vághatjuk le. Tavasszal a „letermett” növénykéket, hogy regenerálódjanak, újból ültessük ki a szabadba. Akkor sem kell lemondanunk a frisg, vitamindús hajtásokról, ha termesztésére az ősz folyamán nem készültünk fel. A metélőhagymát a piacon és a zöldségesnél is beszerezhetjük. Ha a növényeket nagyon gyorsan hajtatjuk, akkor a leveleik világosak és vékonyak lesznek, s eléggé rosszul tűrik a lombozat metszését. Jobb azért, ha a vegetatív részek fejlődését kissé visszafogjuk, alacsonyabb hőmérsékleten hajtatunk. Tavasszal a töveket ültessük ki a szabadba, hogy megerősödjenek. Lakásunkban - pl. az ablakpárkányon - legkönnyebben kerti zsázsát (Lepidium sativum) termeszthetünk. A kerti zsázsa nem érzékeny a nappalok hosszára, így egész télen át, s persze a tavaszi hónapokban is nevelhető. Termesztése nagyon egyszerű. Jól megfelel erre a célra a sterilizált kerti föld (ha pl. forró gőzzel sterilizálunk, akkor megakadályozhatjuk a gyommagvak kicsírázását), a homok és tőzeg keveréke, sőt a perlit is. Melegebb helyiségben aljzatként a vastagabb szűrőpapír („itatós”) is megteszi. A csíráztatáshoz a lapos, 100-150 mm átmérőjű tálacskák nagyon jól megfelelnek. Használhatunk nagyobb Petri-csészéket is (laborüveg), kisebb, sekély foto- tálakat stb. Ezeket színültig töltsük meg a tápközeggel, vagy tegyünk az aljára összehajtogatott szűrőpapírt. Az aljzatot mérsékelten tömörítsük, felszínét egyengessük el és sűrűn vessük be. Ezt követően terítsünk a magokra vékony rétegben földet. A vetést öntözzük meg, s a tálacskát állítsuk meleg, s minél világosabb helyre, például két ablaktábla közé (ablakközbe). Rövid időn belül a magvak kicsíráznak. A „betakarításra” akkor kerülhet sor, mikor a viszonylag húsos sziklevelek már teljesen kizöldültek, s megjelennek közöttük az első valódi levelek. Az „aratáskor” ollóval az egész növénykét (a sziklevelek alatti fehér szárral, ún. hipokotillal együtt) vágjuk le. (Éles kést, zsilettet is használhatunk.) A kerti zsázsa vetését csak egyszer hasznosíthatjuk, ezért a letermett állományt ki kell dobnunk. Ha tehát folyamatosan akarjuk fogyasztani, akkor 7-10 napos időközökben újabb és újabb állományt kell vetnünk. A zsázsát általában nyersen (persze megmosva), minden elkészítés nélkül adhatjuk húsokhoz, vagy vajaskenyérre tehetjük. Kevés étolaj hozzáadásával édes-savanyú lében saláta is készíthető belőle. Hideg, sajtos mártásokat is ízesíthetünk vele. Aki még nem kóstolta, azt az első alkalommal bizonyára meglepi erős, jellegzetes fűszeres íze, amit a következő alkalommal már bizonyára kellemesnek talál. Az említett módon különféle gabonafajtákat is csíráztathatunk. Például rozsot, amely, bátran állíthatjuk, nagyon jó ízű csemege. Vagy közvetlenül csíráztatva, vagy salátát készítve belőle fogyasztható. Hogy kedvet csináljunk hozzá, hadd említsük meg kedvező hatásait. A rozs keményítője egyszerűbb cukrokká alakul szervezetünkben, s a véráramba kerülve fokozza a munkabírásunkat. Telítetlen zsírsavai kedvező hatást fejtenek ki a szívre és a vérkeringésre. Nem tartalmaz koleszterint. Káliumot, foszfort, fluort, vasat tartalmaz. A kálium fokozza az izmok teljesítőképességét, pozitívan befolyásolja a szervezet víz- háztartását. A foszfor és a fluor (fogzománc!) szintén hozzájárul szervezetünk zavartalan működéséhez; a vasról pedig köztudott, hogy nélkülözhetetlen része a hemoglobinnak, amely a vörös vértestekben található. B-vitamint és mangánt is tartalmaz. Az utóbbi az enzimműködést segíti elő. -rSzerkeszti: Pomichal Richard Á tél a kertészkedő ember számára a pihenés időszaka. Olykor mégis jólesik kimenni a kertbe és elvégezni ezt-azt. ! Ilyen a díszcsetjék metszése. Lombtalan állapotban a bokrok ágrendszere jól áttekinthető, jobban láthatjuk a felkopaszodott, elöregedett ágakat, amelyeket tőből kell eltávolítani. A metszést fagymentes időben, a korán fakadó cserjékkel (aranyeső, ribiszke) kezdjük. Ezekben a nedvkeringés már az első enyhébb, tél végi napokon megindul, és a metszési helyeken jelentős mennyiségű nedv szivárog ki, ez persze tápanyagveszteséget jelent. A későn kihajtó cserjéket (füge, lila akác) és a fagyérzékenyeket (nyári orgona, hortenzia) hagyjuk utoljára, mert ezek még április végén is metszhetők. A tű- és a lomblevelű örökzöldek (fenyők, cédrusok, tuják, mahóniák, borókák) még télen is vesznek fel tápanyagokat (ha gyökérzónájukban nem fagyott a talaj), illetve adnak le vizet és oxigént. Ezek a növények ezért nem is annyira a hidegtől, mint inkább a vízhiánytól szenvednek. Az átfagyott talaj morzsái között ugyanis a víz jég formájában van jelen, s ezt a gyökerek akkor sem képesek felvenni, ha átmenetileg a levegő hőmérséklete a fagypont fölé emelkedik. Nagyon hasznos ezért, ha hosszabb szárazság után az örökzöldeket télen is megöntözzük. Ezt fagymentes napokon, nagy mennyiségű vízÓnoseső, vízhiány és teleltetés zel tegyük. Különösen érzékenyek a téli vízhiányra az ősszel ültetett örökzöldek, ezért ne mulasszuk el őket télen is megöntözni. A télen gyakori ónoseső sokszor akár 1-2 cm vastag jégréteggel vonja be a fák és bokrok ágait, amelyek a nagy terhelés következtében meghajlanak, lerepednek. A jégpáncél a növények légzését is akadályozza. A legaktívabban lélegző rügyek a jégbevonat alatt nem jutnak oxigénhez, megfulladnak, elpusztulnak. Ha a jég másnapra nem olvad el, akkor óvatosan le kell veregetni az ágakról. Erre legalkalmasabb a cirokseprő. A cserepes, ládás növények (kerti muskátli, futó muskátli, leander, fukszia, rozmaring) nyáron szép leveleikkel, formájukkal, gazdag virágpompájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Délről származnak, így nem viselik el a nálunk szokásos téli fagyokat, ezért késő ősszel védett, fagymentes helyre kell őket rakni. Az edényes növények téli fény- és hőigénye igen eltérő. A teleltetés alapszabálya, hogy a helyiség hőmérséklete még átmenetileg se süllyedjen fagypont alá. Nem kedvező számukra az erős napsütés, s különösen rosszul viselik el a léghuzatot, a hirtelen hőmérsékleti változásokat. A legtöbb edényes növény lépcsőházakban, előcsarnokokban, világos szuterénekben jól átteleltethető. Rosszul viselik viszont a hely- változtatásokat, ezért a tél folyamán lehetőleg ne mozgassuk őket. A telelő növények életfolyamatai erősen lelassulnak, így igen kevés vizet vesznek fel és párologtatnak, ezért ritkán kell őket öntözni. Miklós Dénes kertészmérnök HÁZUNK TÁJA 1996. január 7. llBSÚmap Me télő hagynia, kerti zsázsa, rozs