Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-03 / 9. szám

Fontoljuk meg a palántázást Az az érvelés, hogy ültessünk pa­lántát helyrevetés helyett, mert így vetőmagot takarítunk meg, önma­gában kevés. A termelők a palánta­nevelés, -szállítás és -kiültetés költ­ségeit gyakran alábecsülik, sok esetben elhagyják az ültetést követő növényvédelmi és öntözési munká­latokat is. Nem kétséges, hogy a korszerű, intenzív termesztésmódra a palántázott növény jobban felké­szült, az ilyen gyorsabban termőre fordul. A sikert azonban már a pa­lántanevelés idején alapozzuk meg. Kis növény, gyorsan A 20-30 mm átmérőjű, szivaros palánták nevelési ideje egy hét. A május eleji szabadföldi kiültetés­hez április végén vetjük el a magot a fóliasátrakban vagy az üveghá­zakban. A kiültetésre kész növény két szikleveles, valódi levél azon­ban még nincs rajta. A szára, külö­nösen a gyökérnyak fölött, szilárd. Az elkészült, kis átmérőjű szivaros palánták nem maradhatnak sokáig a tálcákon. Ha nem tudjuk szétrak­ni, akkor a szik alatti szárrész megnyúlik, kifejlődik az első való­di levél és elhúzza a szárat. Az ilyen elöregedett palánta már a szállítást is nehezen bírja, kiültetés után pedig az első komolyabb szél megtöri. Meleg talajban Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az elkészült palántákat, a külső időjárást figyelmen kívül hagyva, mindenáron kiültetik. A gyakori május elejei lehűlések, esetleg fagyok a helyrevetett ubor­ka magját még a földben találják. A kiültetett palánta megsárgul, ha fázik, 0 C° alatt pedig megfagy. A kis átmérőjű szivarpalántákat célszerű mindig szakaszolva vet­ni, nevelni, így elkerülhetjük az öreg palánta kényszerű fölhaszná­lását, és pótolhatjuk a kipusztult töveket is. 5 ha-nál nagyobb sík- vagy tám- rendszeres uborkaültetvényt a leg­jobb munkaszervezés mellett is ér­demes szakaszosan ültetni. Ehhez a palántát is szakaszos vetéssel neveljük. A május közepi-végi ki­ültetéshez esetenként még rövi- debb palántanevelési idő is ele­gendő. A palánták edzése - külső hőmérséklethez szoktatása - elen­gedhetetlen. Heves és Békés megyében rég­óta termelnek korai salátauborkát. Legalább 40-50 mm átmérőjű pa­lántát ültetnek ki. Ezek a növények már 2-3 lomblevelet, szilárdabb szárat és erősebb gyökeret fejlesz­tettek. A koraiság fokozására a konzervuborkánál is használhatunk ekkora palántát. Kedvező kiültetés­sel július közepén már szedhető az állomány. Öthetes nevelés A palántanevelőben hosszabb ideig, körülbelül öt héten át na­gyobb átmérőjű cserepekben nevel­ve, minőségromlás nélkül tovább tarthatjuk kiültetés előtt a növé­nyeket. Az öthetes nevelés költsé­ge nagyobb, mint a szivarpalántáé. Az ilyen palánta természetesen drágább, viszont biztos szedés és igen korai termőre fordulás várha­tó. A 2-3 lombleveles palántákat nagy körültekintéssel szállítsuk. Ponyva nélküli kocsin, a csupasz, már lombos uborka összetörik és megfázik. Az így kiültett palánták sokáig kínlódnak, s ez jelentősen visszaveti a növény fejlődését. Kertészet és Szőlészet AMIT A KRIZANTÉMRÓL TUDNI KELL II. A vágott virág termesztésének több módját ismerjük. Legelterjedtebb a cserepes- és a szabadföldi módszer. A cserepes termesztés­nél a virágot általában az első bimbóra és három oldalhajtásra neveljük. A szabadföl­dinél pedig minden oldalhajtást eltávolítunk és csak a legfelső virágbimbót hagyjuk meg. Az oldalhajtásos nevelésnél a sortávolság nagyobb, 30-40 cm; az egy vázágas szárat pedig 30 x 25 cm-es kötésbe ültessük. A cserepes fajtákat két módszerrel ter­melhetjük:- A fiatal növénykéket májusban szabad földbe ültetjük ki, ahol szükség szerint visszacsípjük, hogy elágazzanak. Augusz­tus-szeptember folyamán pedig a növény­kéket cserepekbe telepítjük át és Uvegházba vagy más világos helyiségben helyezzük el. (Erre a célra megfelelő az előszoba is.)- A fiatal növénykéket egyenesen csere­pekbe ültetjük és ugyanúgy gondozzuk, mint a szabadföldön. Így azok is termelhet­nek krizantémot (erkélyen, teraszokon, kis udvarokban és más világos helyen), akiknek nincs kertjük. A nagyvirágú fajták esetében azonban másképp járunk el. A meggyökereztetett A sárga krizantémok közül telt virágaival tűnik ki a Jessica, amely szeptembertől október végéig, sőt, néha tovább is díszíti kertjeinket dugványokat olyan állandó helyre ültetjük, ahol meg védhetők (pl. fűtéssel) az őszi fa­gyoktól. A gyökereztetést júniusban, a kiül­tetést pedig július második felében végez­zük. Egy négyzetméternyi területre 48 dug­vány kerülhet. Az ültetéstől a színes virág­bimbó megjelenéséig tartó időszakban ügyeljünk, hogy a krizantém élőhelyének hőmérséklete ne csökkenjen huzamosabb időn át 16 C-fok alá. Ha a töveket már korábban, tavasszal ki­neveltük, akkor a szár megnyúlását több­szöri visszacsípéssel lassíthatjuk. Az utolsó visszacsípést júniusban végezzük. A szár egyenes növekedése érdekében tá­maszt használhatunk. Ez leggyakrabban há­ló, de megfelel a karózás is, amelyhez a nö­vényeket kikötjük. A célunk az, hogy minden növényen egy szép, nagy virág fejlődjön ki, ezért az oldal­hajtásokat és az oldalsó virágrügyeket ki­csípjük. Ne feledkezzünk meg a tápanyagok után­pótlásáról sem. Ezt az ültetés után 2-3 hét­tel kezdjük meg. Legfontosabb a mésznitro- gén, amelyet a növények töve köré szórunk és bedolgozunk a talajba, majd a krizanté­mot megöntözzük. Természetesen levéltrá­gyákat is alkalmazhatunk, melyeket hetente kell kijuttatni. Ha a leírtak szerint járunk el, akkor szép, saját termesztésű virággal emlékezhetünk meg a halottak napjáról. OLGYAYEDE agrármérnök A GOMBÁK YIVŐANYAGAI I. A forgalomba kerülő gombacsíráknak, a vivőanyag szerint, sokféle változata van. A szaporítóanyagot mindig a vivőanyagról nevezik el. Így ismerünk trágya-, szem-, dohány-, kukoricacsutka- és szemcsírát. A trágyacsíra a csiperkénél alkalmazott egyik legrégibb és legelterjedtebb szapo­rítóanyag. Ma már viszont a szemcsíra fo­kozatosan kiszorítja a termesztésből. A vivőanyag preparált lótrágya. Fontos szempont, hogy a felhasználás során a lótrágya friss legyen és valóban zabbal abrakolt lovaktól származzon. A trágya komposztálása ugyanaz, mint a termesz­téshez használt alapanyagnál, de csak két­szer forgatják. Két forgatás után két­szer—háromszor átmossák, hogy az am­móniát és a kötött szulfátot eltávolítsák. Ezután nedvességtartalmát 65 %-ra csök­kentik és 1 liter tartalmú, mindkét végén jól zárható üveghengerbe préselik úgy, hogy közepén az oltóanyag részére 1 cm átmérőjű csőszerű lyuk marad szabadon. Zárás után az anyagot 1 órán át autoklá­vokban 1,5 bár nyomáson és 140 C-fokon sterilizálják. Az oltást mindig steril körülmények között végzik. A hajtatás, átszövődés időtartama 20-22 napot vesz igénybe 22-25 C-fokos hőmérsékleten. Ilyenkor a megfelelő páratartalom 80% és naponta legalább egyszer szellőztetni kell. Kísérletek bizonyítják, hogy a micéli- um tevékenysége, fejlődése 0 és +3 C-fo­kon minimális, így tehát ez a legjobb tá­rolási hőmérséklet. A trágyacsírát a forgalomba hozatal előtt a hengerből kiveszik, 4 felé vágják és csomagolják. Száraz állapotban is forgalmazható. A szárítást 6-8 napon át 26 C-fokon végzik. Ebben a formában a csíra nedvességtartalma 16%. A szárított csíra előnye, hogy a minősége nem, vagy alig romlik. Hátránya, hogy a micélium lassan regenerálódik és a gomba fejlődé­se is lassúbb lesz. (Folytatjuk). J.A. Az uborkaháló mellé kiültetett növényen hamarosan megjelennek az első virág­kezdemények. Az alsó vízszintes huzal és a bakhát felszíne közötti távolság leg­feljebb 10 cm. Az uborka főszára azonnal megkapaszkodik a hálóban; mecha­nikai sérülés az ültetés után már nem éri a hajtásrendszert. Ügy látszik, vannak évről-évre, bumerángként visszatérő témák. Ilyen a különféle meztelencsigák kártételével, az ellenük való védekezéssel kacsolatos kérdéskör is. Januárban Kamocsáról kaptunk levelet, melynek írója (kérte, hogy nevét ne közöljük) arról panaszkodik, hogy kertjében 1,5 cm hosszú, „fekete meztelencsigák” okoz­nak komoly károkat. Megtámadják a burgonyát, belse­jét teljesen kirágják, sőt tavaly már a „sárgarépában is megjelentek”. Természetesen arra kíváncsi, hogyan le­hetne ellenük védekezni. Nyálkás kártevők A leírtak alapján a nálunk élő több mint egy tucat meztelencsiga-faj kö­zül olvasónk kertjében valószínűleg a palaszürke színű, viszonylag kis testű (max. 30-40 mm hosszú) élénk meztelencsigára (Árion subfuscus), vagy a hozzá nagyon hasonló „kerti” meztelencsigára (A. hortensis), illet­ve a náluk kisebb, max. 25 mm-re megnövő A. intermediusra tippelhe­tünk. Kertjeinkben közülük általában az A. hortensis károsít. A mezítelen csigákkal szembeni védekezés egyik fő mozzanata (faj­tól függetlenül) élőhelyeik felkutatá­sa, s amennyiben lehetséges, azok felszámolása. A meztelencsigák a nyirkos, párás mikroklímát, a sötét élőhelyeket kedvelik. Vannak fajok, amelyek két ásónyomnyi mélységig lehatolva, nyálkaburokban telelnek át, mások pincékben stb. húzódnak. Nem árt ezért még a tavasz beállta előtt számba jöhető búvóhelyeiket felkeresni, s az ott telelő példányo­kat összegyűjteni és besózással, for­ró vízzel vagy más módon elpusztí­tani őket. A védekezés alapelveihez tartozik az általános gyomirtás, a talaj helyes művelése. Távolítsuk el a kertből és házunk tájáról a rothadó zöldség- és gyümölcsmaradványokat, rongycso­mókat, faanyagot, cserepet, a külön­féle törmeléket, amely alatt napköz­ben megbújhatnak. Előszeretettel te­lepednek meg az ásott kutakban, víz­tároló edények alatt, de a talajrögök között is. (Az utóbbi helyekről ter­mészetesen nehezen gyűjthetők be.) Nagyon gyakoriak a 65-70%-os nedvességtartalmú, hűvös (14—18 C- fok) vályogtalajokon. Ha a megelőzés ellenére nagyobb számban jelennek meg, akkor ágyú­sainkat szórjuk körül nedvességelvo­nó anyagokkal - porított mésszel, szuperfoszfáttal, mésznitrogénnel stb. Egy-egy rongycsomót, korhadó deszkát, tök- vagy uborkadarabokat is elhelyezhetünk az ágyások mentén vagy a növények között, s alóluk az állatokat napközben összeszedhet­jük. Csapdával is foghatók ezek a kártevők: süllyesszünk néhány befőttesüveget egészen a talajszintig a földbe, s öntsünk bele két ujjnyi sört. A csigák felkeresik, belehulla­nak és elpusztulnak. Vannak persze speciális, üzlet­ben árusított készítmények, csiga- ölök (limecid-ek) is. Ilyenek a ná­lunk forgalmazottak közül például a Metaldehyd 5 G (15-20 g/10 m2), melynek alkalmazásánál ügyeljünk, hogy ne kerüljön kapcsolatba a nö­vényekkel, vagy a tárolt élelmiszer­rel; a Mesurol Schneckenkorn (3-5 g/10 m2) és a Delicia csigaölő (12-20 g/10 m2). Zöldségtározókban, élelmiszerrak­tárakban a mészpor mellett egyéb nedvszívókat - réz- és vasgálicot, fa­hamut - is alkalmazhatunk. Ezekkel szórjuk körbe a zöldség- vagy gyü­mölcsládákat, rekeszeket, prizmákat. A nedvszívóanyaggal érintkezve a csigák erős nyálkakiválasztásra kényszerülnek, így dehidratálódnak és elpusztulnak. Ha ezeket az anya­gokat alkalmazzuk, akkor négyzet- méterenként 20-30 grammot szór­junk belőlük a padlózatra. P.R. Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA • 1996. március 3. l/flSárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom