Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-03 / 9. szám
Uasarnap 1996. március 3. riport Ve gY®sházasság • VegY®sházcssság • VegY®sházassóg • VegYesházasság • VegYesházasság • VegYesházasság T örtént egyszer, hogy egy dél-szlovákiai városban magyar szülőknek ikrei születtek. Mit hoz a véletlen, ugyanabban az évben, távolabbi városka szülészetén egy szlovák mama is ikreknek adott életet. A két boldog család egymásról mit sem tudva, végtelen szeretettel és gondoskodással nevelte ikergyermekeit. Közben teltek az évek és a magyar szülők nagy büszkeségére Petrácska hollófekete hajú bájos fityfirittyé, testvére, Péterke pedig legénykévé cseperedett. Nemkülönben a szlovák szülők Pavlinkája szép aranyhajú leánykává, testvére, Pavel meg helyre fiúcskává serdült. Ki tudja, milyen lehetett a csillagok állása az ikrek születésekor, de aligha akadna csillagjós, aki horoszkópjukból előre megjövendölhette volna sorsuk alakulását. Talán nem is találkoztak volna soha, ha egyszer valakinek eszébe nem jut megrendezni az ikerszülöttek országos találkozóját. Az akkor iskolás ismerőseink ott találkoztak először. Dehogy is gondolták volna, hogy a puszta véletlen folytán ott szőtt kapcsolatuk egy életre szólhat! Az ikrek természete, szokásai, ízlésük és kedvtelésük is hasonló. A szülők a megmondhatói, hogy fájdalomban, örömben egyaránt osztoznak, s ha egyikük sír, sír a másikuk is, hogy egyikük kacaja a másikat is kacajra deríti. De szűkebb környezetemben még nem tudok esetről, amikor élettársul is ikerpárt választottak volna. Pedig így történt. A szlovák Pavel a magyar Petrát, a magyar Péter a szlovák Pavlát vezette oltárhoz. Ha nem is volt hetedhét országra szóló lakodalmuk, a templomi esküvőn a város apraja- nagyja ott bámészkodott. A városkában ilyen esemény még nem volt, de még a környéken sem. A városka életében akkor nagy port kavaró esemény már rég a múlté. A házastársak gyermekei is iskolába járnak. A család éli megszokott életét. De mi maradt a nagy szerelemből, az eltökéltségekből? A hétköznapok szaporodó gondjai, másmás nemzetiségük, a durvuló emberi kapcsolatok nem vetettek-e árnyékot a családi együttélésre? Lehet-e jó és tartós kapcsolat más nemzetiségű házastársak között? A család békéjéért valamelyik fél nem kényszerül-e túl nagy engedményekre a másikkal szemben? Vegyes házasság... A két szülő, Petra és Pavel. Két fiúgyermekük anyanyelve magyar. Más nem is lehet. A szlovákot édesapjuktól és az iskolában tanulták meg. Velük él Petra édesanyja is, aki férje halála után költözött hozzájuk. A mama, egy személyben anyós is, szlovákul nem tud. Pavel az évek folyamán megtanult annyit magyarul, hogy megértik egymást.- Mennyi idő is telt el nevezetes házasságkötésük óta?- Rengeteg! - kacag fel a csinos szőke asszony.- Években számítva?- Tizenhárom meg egy arasz...- Hűha! Szerencsétlen szám.- Már akinek. A néphit szerint a házasságok válsága hétévenként ismétlődik. Az elsőn - állítólag a legveszélyesebben - szerencsésen túljutottunk. A második még csak most következik. Remélem, a mi kivételünk a szabályt erősíti.- Ismerőseik ma is emlegetik, hogy nagy szerelmi házasság volt.- Miért volt? - tiltakozik Petra asszony.- A szerelem vak - mondja a közmondás. S minél nagyobb, annál nagyobb a vakság is, amire csak később jön az ébredés? Pavel elnézést kér, amiért anyanyelvén szól, de így könnyebben fejezi ki magát.- Ezért jó, ha a fiatalok nem első fellángolásukban, sokszor alig egy heti ismeretség után rohannak az anyakönyvvezetőhöz, mint az manapság nem ritkaság. Az egész életre szóló igen elhangzása előtt sok mindent tisztázniuk kell, épp a későbbi csalódások elkerülése végett. Milyen bölcs a katolikus egyház regulája, hogy a jegyesek házasságkötési szándékát a templomban háromszor kihirdeti, nincsenek-e házasságot gátló, esetleg kizáró akadályok. Hát a jegyben járás? Ez is alkalom egymás megismerésére. Milyen hasznos is lenne a házasulandók figyelmét akár intézményesen felhívni a lehető buktatókra.- Petra és Pavel jól ismerte egymást?- Petra négy évig udvarolt nekem - mondja Pavel mosolyogva.- Talán fordítva! - tiltakozik a feleség. - Már elfelejtetted, mennyit loholtál utánam!?- Négy év elég egymás megismeréséhez?- Két ember élete végéig se ismeri meg egymást. Annál kevésbé, mivel az évek folyamán maga*is változik. Leginkább külső hatásokra és nem is mindig jó irányban.- Nemzetiségük soha nem befolyásolta hátrányosan kapcsolatukat?- A házaséletre felkészültünk. Számoltunk a nemzetiségi eredetű esetleges nehézségekkel is.- Tehát megegyeztek? Mindketten bólintanak. A szlovák férj és a magyar feleség megállapodott a gyermekek neveléséről, ami a vegyes házasságok legérzékenyebb pontja. Az anyanyelv adva van, így a magyar iskolai oktatás is, legalább alapfokon. A szlovák nyelv elsajátítása pedig gyakorlati szükség.- Előzetes megállapodás nélkül másképp is alakulhatott volna a család élete?- Ki tudja? - teszi fel a kérdést Petra, talán önmagának is. Bár értelmes emberek között bizonyos dolgok magától értetődőnek tűnhetnek, a család nem él légüres térben. Számtalan külső hatás éri. S hány kötelék bomlott fel épp a környezet, sokszor a rokonság káros befolyására. Pavel erről nem szívesen beszél, de szlovák barátai, munkatársai bizony csipkelődnek vele - hol komolyan, hol tréfásan -, amiért a szlovák családfő gyermekei magyar iskolába járnak. Különben ez a téma soha szóba nem kerülne közöttünk. „Jóakarói” megsúgták neki, hogy ezt a főnöke se nézi jószemmel. A gyámkodó honfitársak pedig kertelés nélkül nekiszegezték a kérdést, milyen szlovák az, aki gyermekeit magyar szellemben neveli. Petra és Pavel hogyan viselkedik e külső hatások présében?- Minden a régi - jelenti ki Pavel, de hangjából mintha némi bizonytalanság érződne. Petra náluk lakó édesanyja közben kávéval kedveskedik. Most szól közbe először.- Péter, ne áltassuk magunkat. Az utóbbi időben sok minden megváltozott. A szomszédék gyerekei azelőtt naponta itt voltak. Örültünk is, hogy a mieink gyakorolhatják a szlovák nyelvet. Hetek óta nem is mutatkoznak. Állítólag az apjuk megtiltotta, hogy magyar gyerekekkel pajtáskodjanak. Korábban ilyen azért nem volt. Pavel megvonja a vállát. Mit tehet? A nagymama még elmondja, hogy ő sajnos nem tanult meg szlovákul. Nem tehet róla, a körülmények hozták így. Nemrég a boltban valamit magyarul kért, mire a kiárusító durván kioktatta, elég öreg ahhoz, hogy ennyi idő alatt megtanulhatott volna szlovákul. Az ember hovatovább félve szólal meg magyarul. Már a farsangi bált is külön rendezik, nemzetiségi alapon. Talán már az is rossz pontnak számít, ha valaki magyar bálra megy. Keserűség, aggodalom lesz úrrá az embereken.- Mitagadás, félünk - vallja be Petra asszony. - A megélhetési gondok egyre szaporodnak, napirenden az elbocsátások. Félő, hogy ez is inkább a magyarokat sújtja. Lassan már az is bűn, ha valaki magyarul tud.- A testvérének bizonyára nincsnek ilyen gondjai.- A bátyámnak?- Bátyja? Másik testvére is van?- Ugyan! Ikertestvérek vagyunk, de Péter néhány perccel korábban született, így bátyámnak szólítom. Ahogy Pavel is húgának Pavlát. A bá- tyónak is megvannak a maga gondjai. Őt az „övéi” marasztalják el, amiért gyerekei anyanyelvi alapon szlovák iskolába járnak. A férjemre azért néznek rossz szemmel, mert a gyerekei elmagyarosodnak, a bátyámra meg azért, mert el- szlovákosodnak. Tegyen itt valaki igazságot! Lám, mennyire igaz, hogy az ikrek gondjai azonosak... Búcsúzáskor Petra asszony még arra kér, nevüket, lakóhelyüket ne említsem. Elárulja, a bátyja valaha magyar lapokba Írogatott, ma már nem, mert fél, hogy netán szlovák feleségének ebből hátránya származna... ZSILKA LÁSZLÓ Vlado Gloss felvétele VegYeshózasság • VegYesházasság • VegYesházasság • VegYesházasság • VegYesházasság • VegYesházasság
