Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-07 / 1. szám

Arra lennék kíváncsi, hogy meddig vagyok köteles eltartani a gyermeke­met, meddig vagyok köteles tartásdí­jat fizetni neki? A Családjogi Törvény erre a kér­désre látszólag nagyon egyszerű vá­laszt ad, amikor megállapítja, hogy a szülőknek a gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettsége addig tart, amíg a gyermek nem válik önál­lóan is képessé arra, hogy eltartsa magát. Ezt a képességet a gyermek nem egy bizonyos kor (illetve a nagykorúság) elérésével, a 18. életév betöltésével szerzi meg, hanem azzal, hogy a saját keresetéből, a saját jöve­delméből fedezni tudja a megélheté­sével kapcsolatos kiadásokat, mégpe­dig lehetőleg tartós, állandó jelleggel. Éppen ezért a szülő gyermektartási kötelezettsége nem szűnik meg ak­kor, ha a gyermeke mondjuk a nyári hónapok alatt végzett munkájával még a szüleinél is magasabb jövede­lemhez jut. A tartási kötelezettség megszűnésének további eseteiről a Családjogi Törvény nem tesz ugyan konkrét említést, de ezek más rendel­kezésekből következhetnek. így pél­dául a tartási kötelezettség megszűnik akkor is, ha a gyermeket valaki örökbe fogadja (hiszen ilyen esetben a gyermek és az eredeti szülő közötti mindenféle jogi kapcsolat megszűnik); vagy ha a gyermek férj­hez megy, megnősül, és ha a házas­társa olyan jövedelemmel, vagyoni viszonyokkal rendelkezik, amelyből teljesíteni tudja a házastársak között fennálló tartási kötelezettségét. Hómentes télen Télen is érdemes útra kelni, kimenni a természetbe. Úgy tervezzük meg utunkat, hogy még sötétedés előtt, három óra, fél négy körül megkezdhessük a hazauta­zást. Talán csak két-három olyan időjárási jelenség van, amelyben meggondolandó, elinduljunk-e. Ilyen az ónos eső, a tartós köd és a hófúvás. Az ónos eső még a gyakorlott túrázókat is próbára te­szi. Egyetlen tényleges segítség csak egy sajátos esz­köz: a jégsarok. A tartós, nagy ködben igen nehéz a tá­jékozódás. A hóvihar veszélyeit, úgy gondolom, nem kell külön ecsetelni. Viszont ha reggel a városban köd van, még nem jelenti azt, hogy a hegyek között is ködös az idő, vagy hogy pár óra múlva nem száll föl. Érdemes az időjárás-jelentést figyelni. Fagyos, ködös időben nagy valószínűsége van a vastag zúzmararéteg kialaku­lásának. Ilyenkor ezüstfehérbe öltözik a táj; ha rásüt a nap, üvegként csillog, s az „Üveghegyen túli” mesebeli „Uvegerdőben” járhatunk. SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata • A „Szeretném megmenteni” jeli­géjű levelet egy 23 éve házasságban élő hölgy írta, aki arra kért, hogy leveléből ne idézzek. A levélíró férje alkoholizmu­sáról és családi gondjaikról szól.- Asszonyom, leveléből kérésére nem idézek, bár nem szívesen teszem, mivel elég fontos, és talán más csalá­dokra is jellemző dolgokat írt, ami az alkohol függvényében elég gyakran je­lentkezik. Válaszomat három pontban foglalnám össze: 1. Az alkoholizálás szintjét sok esetben nehéz megállapíta­ni. Alkoholistának azt az embert tekin­tik, aki akár testileg, akár lelkileg függővé vált az alkoholtól. Az alábbi­akban leírok egy kis tesztet, amely se­gít kideríteni, hogy férje milyen „vi­szonyba” került az alkohollal. Ezt jó lenne a féijének kitölteni és más olyan egyéneknek is ajánlható, akik úgy ér­zik, hogy gondjaik vannak az alkohol- fogyasztással. Minél hamarabb fedezi fel az ivással kapcsolatos gondjait, an­nál könnyebben szabadulhat meg tőlük. Az alábbi kérdések segítenek annak felismerésében, hogy ön milyen mértékben rabja az italnak. Elérkezett az idő, amikor teljesen őszintének kell lennie magához, csak ön tudhatja iga­zán, hogy az alkohol szerepe az ön éle­tében mennyi kárt is okoz. 1. Valaki, önhöz közel álló személy mondta-e már, hogy aggódik amiatt, hogy ön iszik? 2. Gyakran fordul-e az alkoholhoz, ha valami problémába ütközik? 3. Előfordul-e néha, hogy nem tud eleget tenni otthoni vagy munkahelyi kötelezettségének az ivás miatt? 4. Szorult-e valaha ivással kapcso­latban orvosi segítségre? 5. Tapasztalt-e valaha teljes film- szakadást - tehát teljes emlékezetkie­sést ébrenlét alatt - ivás közben? 6. Került-e valaha is összeütközésbe a törvénnyel az ivással összefüggően? 7. Gyakran tapasztalja-e, hogy nem tartja be önmagának tett ígéretét arra vonatkozóan, hogy mennyit iszik? Ha bármelyik kérdésre a fentiek kö­zül igennel válaszolt, ivási szokásai valószínűleg jelentősen befolyásolják életét, és ezen változtatni kellene vala­hogyan - mielőtt még rosszabbra for­dulna a helyzet. 2. A mértéktelen alkoholfogyasztás rontja a szexuális életet és a férfiaknál előbb-utóbb potenciazavarokat okoz és csökkenti a nemi vágyat. 3. Nálunk al­koholelvonó kúrára csak önként jelent­kezhet az alkoholbeteg. Sem család, sem munkahely nem kérheti a gyógy­kezelés megkezdését, ha az egyén nem egyezik bele. A kényszerkezelések megszűntek, abból az elvből kiindul­va, hogy mindenkinek jogában áll tönkretenni önmagát. Asszonyom, azt ajánlom, próbálják meg férjével közösen eldönteni, hogy férje mennyire vált függővé az alko­holtól. Amennyiben kedvezőtlen ered­ményt kapnak, keressenek fel egy pszichiátert, aki elkezdheti a kezelést. HORGÁSZAT Csukára várva Valamikor az élt a köztudatban, hogy csukázni csak késő ősztől, a vizek lehűlésétől, a kishalak nagy töme­geinek elbúj ásától kezdve érdemes, mert ilyenkor már nehezen talál élelmet ez a falánk, a nagy hidegek idején is táplálkozó ragadozó. Ez az elmélet már régen megdőlt. Bebizonyosodott, hogy még a legnagyobb ká­nikulában, a legnagyobb kishalbőség idején is lépre le­het csalni a csukát. Az azonban kétségtelen, hogy a leg­nagyobb valószínűséggel mégiscsak ősszel és télen szá­míthatunk eredményre. Ehhez viszont a horgásznak - hacsak nem a pergetés valamilyen módjára esküszik - csalihalra van szüksége. Egyik-másik üzletben egész télen át árulnak élő kis­halat, csakhogy nagyon drágán. Ezért érdemes más megoldást keresni. Lehetőség van rá bőven, csak idejé­ben kell kiválasztani a módszert, vagyis éppen most, amikor még akár horoggal, akár kishálóval könnyen meg tudjuk fogni az apróságokat. Vegyünk sorra né­hány ilyen lehetőséget. Több tanyán régi szokás, hogy a gondnok nagyméretű tartóban összegyűjti ilyentájt a csalihalat, s egész ősszel megfizethető áron ellátja vele a vendégeket. Ahol csak lehet, beszéljük rá erre a munkára a tanya őrzőjét, s ha kell, segítsünk is neki a bárka elkészítésében, a kishalak összegyűjtésében. Otthon is tárolhatunk apróságokat. A legegyszerűbb módszer: hűvös, de nem fagyos helyen, például pincé­ben, töltsünk meg vízzel valamilyen nagyobb edényt, hordót. Ha a vizet időnként kicseréljük (s nem próbál­juk etetni halainkat), akkor így hónapokig vígan élnek. Persze megtehetjük ezt kisebb szobai akváriumban is, de ott gyakrabban kell cserélni a vizet, és a szellőzte­tésről is gondoskodnunk kell. Ha már az akvárium szóba került, érdemes megemlí­teni, hogy a valódi akváriumi halak, főként az élénk pi­rosak, de még a kevésbé színes guppik is, a legjobb csa­lihalnak számítanak, természetesen nem csak a csukára, hanem süllőre, sügérre stb. is. Aki már próbálkozott ez­zel, csodálatos történeteket mesél az eredményekről. De nincs is feltétlenül szükség élő kishalra. Sokan es­küsznek rá: élettelen aprósággal vagy haldarabbal, hal­szelettel - akár fenekezve, akár mártogatva vagy von­szolva - még nyáron is ugyanúgy lépre csalható a raga­dozó, mint élő csalival. Régebben sóban vagy formaiinban tartósították az ilyen csalit, de ma már sokkal egyszerűbb a dolog, hi­szen nagyon sok háztartásban ott a fridzsider. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy kisebb, egy-egy kirándulásra szánt csomagokban helyezzük el a csalit a fagyasztó­ban, s a felhasználás előtti este vegyük ki onnan, hogy reggelre felengedjen. ’ Az utóbbi időben sokat lehet hallani, olvasni arról, hogy a garda húsában létezik valami olyan ízanyag, amely különösen felkelti a ragadozók érdeklődését, ét­vágyát. Nem csak horogra tűzik a szeletet, hanem van, aki gardapéppel keni be a tvisztert, wobblert, s így sok­kal jobbak az eredmények. Érdemes ezt is megpróbálni. Jjl GASZTRONÓMIA A családi étkezés kultúrája Az ízléses terítésre időt kell szakítani. Adjunk keretet az otthoni étkezésnek, ápoljuk a régi szép hagyományokat, szokásokat. A közös családi étkezések hangulata meghit­té teszi az otthont, emlékképe elkíséri egész életükön ke­resztül a gyermekeket. Nem egyedül a háziasszony fel­adata, hogy terítsen, segíthet benne a félj, a gyerekek. Kedves követelmény, hogy étkezéskor - legalább egyszer egy nap - együtt legyen a család. Ha erre vala­milyen okból nincs mód, ügyeljünk arra, hogy a később érkező, magányosan étkező családtagot ne várják az asztalon az étkezés „romjai”. Tiszta abrosz, megterített asztal várja. Étkezés alatt ne vitatkozzunk, a gyereket se ilyenkor szidjuk meg. Az étkezés idejére időzített viták, veszeke­dések nemcsak az étvágyat rontják, az emésztést is ked­vezőtlenül befolyásolják. Egyre kevesebb családban uralkodik az a szép szokás, hogy étkezés előtt jó étvágyat kívánnak egymásnak az asztalnál ülők. Pedig a jó étvágy kívánása mintegy be­vezetője az étkezés „szertartásának”. Arra sem minde­nütt ügyelnek, hogy csak akkor kezdjék el kanalazni a levest, amikor már mindenki (a háziasszony is) szedett magának a tálból. Ápolandó szokás, hogy étkezés után egymás egészségére kívánják az ebédet, a vacsorát. Beszélni kell arról is, hogy ne csámcsogjon, ne szür- csöljön senki az asztalnál, és ne is beszéljünk tele száj­jal. Ne nyúljunk kézzel a tálba! Legyen tálalóeszköz a hús, a köret, a saláta mellett, hogy azzal vehessünk, és ne saját evőeszközünkkel. Ez nemcsak étkezési, ez egészségügyi szabály! Ne tálaljuk a levesestálba a sültet, hogy ezzel a moso­gatás munkáját megtakarítsuk. Inkább vonjuk be a mo­sogatás munkájába a családtagokat. Az étkezés befejeztével ne ugráljunk fel az asztaltól, váltson még néhány mondatot a család, ami ízlett, di­csérjék meg. Ne hagyjuk az asztalon a szennyes edényt. Fogjon a család minden tagja kézbe néhány holmit és saját kezűleg vigye ki a konyhába. Árulkodó kézírás JELIGE: „BARI” Fantáziadús. Szellemi képességeivel együtt érdekes természe­te van: törik, de nem hajlik. Kritikus egyéniség és kíváncsi. toltál z, 8outi - 0. uuxl- nj^M/y tíit ^ Hajlamos arra, hogy egyszerre több dologba belefogjon, így aztán keveset fejez be. Minden férfiban hibát talál ahhoz, hogy magányossá váljon. Lelki élete nem kiegyensúlyozott. A megbántódások láncolata érzékelhető kézírásában. Nem tud igazán alkalmazkodni, ettől sokszor fizikai fájdalmat érez. Az élete kettétört. A lelki megrendülései ellenére erős aka­ratú és bizony támadó, harcias is tud lenni. Esetében az érze­lem és a jóindulat helyébe az akarat, olykor az akaratosság lép. Pedig legtöbbször képes fékezni magát, de a keserűség és a lelki fájdalom nyomot hagyott idegrendszerén. A fáradtság jelei is érzékelhetők kézírásában. Nyugalomra, főleg lelki nyugalomra lenne szüksége, mert a stresszhatások részben már gyengítették a szervezetét. Köszönöm bizalmát. JELIGE: „EGY SZLOVÁK OLVASÓ” Irásnyomásából ítélve, de a többi írásjegyet is figyelembe vé­ve azt tudom mondani, hogy lelki labilitása ellenére próbáljon meg kitörni depressziójából. Tudom, hogy nehéz ezt megten­ni, de senki sem teheti meg Ön helyett, az orvosok sem. Akar­ni kell meggyógyulni és hinnie kell önmagában, hogy képes a lelki válságát megszüntetni. Kérem, fogalmazza meg azt, mitől fél - és írja meg nekem. Gondolja át azt: a születés magában hordozza azt is, hogy a y-yy-í. test megfárad, de a lélek és a szellem nem. Gondolja át azt, hogy mi az élet, mi az élet célja? Írja meg nekem, hogy mi az Ön sajátos célja az életében. Hozza felszínre tudatában azokat a rejtett vágyait - biztosan vannak vágyai! -, amit meg tud valósítani az életében. Mindent lehet, Asszonyom, csak akarni kell! Ebből induljon ki, és akarjon legalább egy átmeneti célt elérni: horgoljon vagy kössön pulóvert vagy egy sálat. Teremtse meg a gondo­lataiban a következő célját és érje el. Például az is egy célja lehet, hogy olykor mosolyog is, hiszen erre is vágyik. Érje el. Így fogja jól érezni magát. Köszönöm a bizalmát és várom az újabb levelét. SEGÍTHETÜNK? 1996 január 7. KI RÁNDULUNK JOG-SEGÉLY Dr. Andrássy István rovata

Next

/
Oldalképek
Tartalom