Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-25 / 8. szám
l/HSflrrap 1996. február 25. RIPORT * PR OKES NAGYPAPA HAGYATÉKA Fámád valaha az esztergomi érsekség nagyközségei közé tartozott. A helység nevét 1156-tól jegyzik a krónikák, 1295-ben pedig már plébániája is volt. A XIV. században a jómódú községek közé sorolták, ám a történelem viharai nem kerülték el sem a falut, sem népét. A XVIII. század közepén Farnad újra benépesült. Gróf Eszterházy Imre hercegprímás 1732-ben a két romba dőlt egyház köveiből templomot emeltetett a faluban. Ekkor már, 1701-től, saját tanító oktatta a farnadiakat, a népiskola 1856-ban épült. Farnad idős polgárai emlékeznek arra, hogy valaha a falunak 2 200 lakosa volt. Mára sajnos, úgy mint a Lévai járás szinte minden községében, egyre kevesebben vannak. A községben jelenleg 1438-an élnek, magyar nemzetiségűnek 1265-en, szlováknak 180-an vallották magukat, de találunk itt cseheket és németeket is. És mégis: a többségi magyar faluban csupán 6 nebulót írattak a helyi magyar alapiskola első osztályába, a szlovák iskolába viszont 13 gyereket. (Az arány eddig mindig fordított volt.) A falunak 8-10 éve nincs saját plébánosa, ugyanis a parókia romokban hever. Bár az ölvedi pap jól és szeretettel gondozza a farna- di hívőket is, a falu új parókia építéséről, saját lelkipásztor szükségességéről döntött. Néhány évvel ezelőtt a plébánia romjai között egy majdnem ép márványtáblára bukkantak a farna- diak. Kiderült, hogy 1928-ban a kétosztályos katolikus iskolához az iskolaszék tagjai új tantermeket építtettek. A márványtábla 14 köz- tiszteletben álló iskolaszéki tag nevét őrzi, s közöttük, közvetlenül a pap után, de a kántor tanító és a templomatya neve előtt, Prokes József úr neve szerepel. Aki nem más, mint a magyarellenességéről nevezetes Jozef ProkeS képviselőnek, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnökének a nagyapja. Múltkutatás Hogy kerültek a ProkeS ősök Farnadra? És hogy jutottak birtokhoz? - kérdezték egymástól a falusiak, s többen is csodálkoztak amikor kitudódott, hogy a képviselő úr édesapja visszakövetelte és megkapta a falu határában található Vinckopörös nevű birtokot. A fenti kérdések felkeltették érdeklődésünket, ám bárkivel is beszéltünk a faluban, az emberek úgy tettek, mintha semmiről sem tudnának. Kivéve néhány idősebb far- nadit, akik viszont nevük elhallgatását kérték.- A Prokesék bennünket, nyugdíjasokat nem bánthatnak, de nem akarjuk, hogy esetleg gyermekeinken, unokáinkon álljanak bosszút. Ma, aki magyarnak vallja magát, bizony fél. Ennek legkézenfekvőbb jele az, hogy a magyar szülők szlovák iskolába íratják gyermekeiket. Pedig hány neves szlovákiai magyar értelmiségi került ki magyar iskolából! Az itteni szülők sajnos nem tudatosítják, hogy Léván csak arra várnak, mikor szüntethetnék meg iskolánkat. Nem véletlen, hogy a szomszéd községben épp a minap váltották le az iskola igazgatóját. Pedig Farnadon mindig volt magyar iskola. Erről tanúskodik a márványtábla is. Persze, a Prokes unoka nem fog dicsekedni azzal, hogy cseh nagyapja egy magyar iskola iskolaszéki tagja volt. A múltkutatás során sajnos, nem sokat tudtunk meg. Annyit viszont igen, hogy a ProkeS nagypapa 1918 •után vette bérbe Vinckopöröst. Azután, hogy a háborús vesztesként kezelt magyaroknak a törvény értelmében nem lehetett 50 hektárnál nagyobb birtokuk. Amikor viszont 1938-ban Farnadra bejöttek a magyarok, a ProkeS família Csehországba tért. Az eredetileg is egyházi föld ismét egyházi birtok lett, ám ennek ellenére az az évi termés még a ProkeS családot illette. Ha Vinckopörös 1918 előtt és 1938 után is az egyházé volt, minek alapján kapta vissza az 51 hektárnyi földet a képviselő úr édesapja? - tettük fel a kérdést a helyi szövetkezetben. — Vinckoperes, vagyis ahogy mi mondjuk, Pörös a málasi kataszterhez tartozik. 1950-ben a zselízi állami gazdaságé lett, 1967-ben a farnadi szövetkezethez csatolták. Az iratok szerint Pöröst a Nyitrán élő dr. Jozef Prokes (szül. 1917- ben), a birtokot valaha bérlő iskolaszéki tag fia vásárolta meg még 1946-ban. Amikor bejelentette igényét, mi csak azt szerettük volna, ha az 51 hektárt másutt mérhettük volna ki, ne legyen a birtok szétszabdalva. A tulajdonos az eredetihez ragaszkodott. Tudtunkkal a földet kiadták, az öreg úr ennek ellenére néha ellátogat a faluba. A szlovák köszöntésre gyakran magyarul válaszol. Voltak, akik szóvá tették képviselő fia magyarellenes- ségét. Ilyenkor sokatmondóan legyintett, s közölte, vannak dolgok, melyekben nem ért vele egyet. Persze, akadnak, akik attól félnek: mi lesz Fámádból, ha az idős urat elszólítja az úr, hiszen az egyik jogos tulajdonos épp a mélyszlovák képviselő lesz?! Finom úr volt A faluban sajnos nem él már senki, aki személyesen ismerte volna a ProkeS nagypapát.- Édesapám sokat mesélt azokról az évekről, amikor aratógazda volt Prokeséknál. Valamikor 1921 tájékán került Pörösre, ahol 8 család élt. Rajtuk kívül a nagy munkákra 52 pár aratót (marokszedőt és kaszást) fogadtak fel. Apám szerint Prokes úr finom ember volt, cselédeivel jól bánt. A gyerekeket kocsival szállíttatta az iskolába. Köztiszteletnek örvendett. Ha nem így lett volna, ha nem támogatta volna a helyi iskolát, neve aligha került volna a márványtáblára - emlékezett édesapja szavaira id. Békési József. Érdekes módon arról, hogy 1946-ban Vinckopöröst a volt bérlő valamelyik fia vásárolta volna meg sem ő, sem a falu idősebbjei nem tudnak. Nem mintha ez nem volna fontos, de írásunk most másról szól. A cseh Prokes József úrról, aki magyar munkásainak magyarul köszönt. A cseh Prokes József úrról, aki feltételezhetően anyagilag is támogatta a helyi katolikus magyar iskolát. S Fámádon márványtábla őrzi nevét. PÉTERÉI SZONYA Tizennégyen voltak... (Prikler László felvételei) A romos épületből mentették ki a táblát
