Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-18 / 7. szám
M O .S O /. FO íí 7 LJISÍJK Két meztelen csiga találkozik egy hatalmas éticsigával. Irigykedve mondja az egyik:- Na, megnézném, miből telik neki saját házra! *- Olyan rövid a szoknyád, hogy az már kész vicc! - piron- gatja kislányát a mama.- Anyukám, te nem tudod, hogy a legrövidebb viccek a legjobbak? * Igazgató úr, fizetésemelést ígért nekem.- Igen, de csak azzal a feltétellel, ha sohasem ad rá okot, hogy elégedetlen legyek magával.- Nem is adtam.- Dehogyisnem! Amikor fizetésemelést kért! * A gazdának leégett a csűrje. Bemegy a városba, hogy a biztosítási dijat fölvegye. A biztosító igazgatója azt mondja neki:- Nézze, kérem, nekünk jogunkban áll, hogy fizetés helyett a csűrt állítsuk helyre. Hát ezt cselekedj ük. Megcsóválja fejét a gazda:- Mondja csak az úr, ha a feleségem, akit maguknál biztosítottam, el talál halálozni, helyette is másik asszonyt ajánlanak majd? * Kis és Nagy találkoznak. Kis vállán vadászpuska van.- Hát te hová mész?- Zergevadászatra indulok az erdőbe.- De hisz ott nincs is zerge!- Nem baj! Ügyis mindig mellélövök! *- Mondd, pajtás, melyiket vegyem el: a gazdag özvegyet, akit nem szeretek, vagy a szegény leányt, akit szeretek?- Csak annyit mondhatok pajtás, hallgass a szívedre.- Helyes, akkor elveszem a szegény leányt.- Okosan teszed! A gazdag özvegy címét meg ideadhatnád nekem. * Az irodalmi folyóirat szerkesztője nézegeti a kéziratot, és megkérdezi a szerzőtől:- Miért Bumeráng a címe?- Mert eddig minden szerkesztőségtől visszajött hozzám. *- Olyan szomorú vagy. Mi bajod?- Olvastam egy könyvet és nagyon szomorú volt a vége.- És mi volt az a könyv?- A betétkönyvem. *- Nézd csak, vegyük meg ezt a könyvet! Már a címe is sokatmondó: Mi kell a szerencséhez?- Jó, de akkor mindjárt vedd meg a büntető törvény- könyvet is. Fekete, az irodavezető odalép a kollégájához:- Kiss, fogadja őszinte részvétemet!- De mi történt, kérem! - hebegi Kiss elfehéredve.- A feleségem egy új kosztümöt vett, és ma este átmegy magukhoz, hogy megmutassa az ön feleségének... * Két moszat beszélget a tengerparton.- Maga is moszat?- Nem. Nekem moszógépem van... * A pszichiáter várójában kérdezi az egyik páciens a másiktól:- Ön most jött, vagy már távozóban?- Ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt! *- Ön hogyan veszítette el a hitelét?- Apródonként... * A mama indulatosan korholja a hajnalban hazatérő, megviseltnek tűnő leányát:- Mondd, Olga, ilyenkor kell hazajönni egy rendes, tisztességes lánynak?- Nem rajtam múlott, anyu - megtegetőzik a lány. - A fiúk eldugták valahová a szoknyámat, s anélkül mégsem jöhettem ki az utcára...- A „Tomi” jeligés levélben egy lány a következőket írja: A fiúmmal 2 éve élek nemi életet. Nemrégen megfigyeltem, hogy szeretkezésünk előtt a fiúm mindig megmossa nemi szervét. Megkérdeztem, hogy mi a baja, és ő nagynehezen megmondta, hogy a hímvessző makkján fehér váladék képződik, ami kellemetlen szagot áraszt. Kérem, mondja meg, mitől van és hogy lehet kezelni? Szappannal és vízzel, Kisasszony. Mind a férfi, mind a női nemi szerv bő állománya termel faggyúváladékot, amit naponta minimum kétszeri mosakodással kell eltávolítani. Ellenkező esetben kellemetlen szagot áraszt az ott elszaporodó baktériumok miatt. Szeretkezés előtt és után ajánlatos alaposan megmosakodni mind önmaga, mint partnere érdekében.- A „Rózsaszirom” jeligés levél a következőket tartalmazza: 20 éves lány vagyok, akinek 2 éve van állandó partnere, és kb. 1 1/2 éve élünk nemi életet. A problémám az, hogy képtelen vagyok a partnerem nemi szervét a számmal megérinteni, megcsókolni, de nem tudom, miért. A partneremet ez abszolút nem zavarja, azt mondja, hogy nem hiányzik neki, de én mégis szeretnék neki úgy örömet szerezni, ahogy ő nekem. Szeretném őt úgy szeretni, ahogy ő engem. Nagyon kérném a tanácsát. Kisasszony, az orális szex elkezdésénél nagyon fontos betartani az alapvető higiéniai szabályokat, mindkét részről. Valószínűleg az Önök esetében ez hiányzik, és Ön ezért idegenkedik tőle. Egy pár szexuális kapcsolatában minden megengedett, amit mindketten akarnak. Egyik sem kényszerítheti rá saját akaratát a másikra, és ha valamit nem szívesen csinál, akkor ne is tegye. A szexualitásban nagyon fontos a saját belső akaratunkból, elhatározásunkból létrehozott viselkedés. Ha ez a viselkedés külső (erőszakos) hatásra történik, akkor a szexualitásban átélhető örömszerzés színvonala fog csökkenni.- „Mászórúd” jeligével egy férfi a követ- ketőket írja: Érdeklődéssel olvasom tanácsait és bár nem vagyok már fiatal, még mindig sokat tanulok belőlük. Az abszolút inkognito meglepő dolgokat hoz ki az emberek legtitkosabb élményeiből. Sokat, jókat nevetek a leveleken, pl. a tyúkos bácsin, akit a felesége leplezett le. Hálából én is hozzájárulok egy- pár gondolattal, egyelőre csak eggyel, és kérem a magyarázatát. Kb. 9, 10 vagy 11 éves lehettem és tornaórán, ha fel kellett mászni a mászórúdra, a rúd felénél (különösen, ha a rúd vastagabb volt) furcsa kéjérzést kezdtem érezni. Erőlködnöm kellett, mert nem voltam erős fiú, és minél feljebb másztam, annál erősebb lett ez az érzés. A végén elérte a maximumot, nevezhetjük orgazmusnak is, merevedés nélkül. A mászásban meg kellett áll- nom és élveznem ezt az állapotot. A szomszéd mászórúdon éppen egy gyengébb fiú volt mellettem, aki ugyanúgy viselkedett, mint én. Tehát ugyanazt érezhette. Le is csúsztam a rúdon, de itt már nem éreztem semmit. A nadrágom száraz maradt. Valaki egyszer fölvetette a száraz orgazmus kérdését, és a doktor úr negatív választ adott. A tornatanáron észrevettem, hogy valami ellenszenv alakul ki benne irántam. Olyan megvetésféle. Már idősebb volt... Néha arra is gondoltam, hogy mikor üres a tornaterem, belopózkodom és végigcsinálom tanúk nélkül, de soha nem mertem megtenni. Önérzetből talán, hogy kinevetnek és híre megy az iskolában... Valahol olvastam, hogy lovaglás közben is lehet érezni ilyesmit. Kedves Uram, érdekes élményről számolt be, melyre viszonylag egyszerű magyarázattal szolgálhatok. A nemi szervek érzékenysége az idegvégződéseknek köszönhetően a születésünk után viszonylag elég korán kialakul. Ez az érzékenység serdülőkorban (12-16. életév) a nemi hormonok hatására csak fokozódik és ekkor kezdődik a herékben az ondósejt-termelődés is, valamint ekkor kezdi el a prosztata termelni váladékát. 10 éves kor körül (amikor Ön átélte a mászórúd által kiváltott kellemes érzést) még nincs sem ondósejt, sem prosztataváladék, ezért érezte azt, hogy ún. „száraz orgazmusa” van. Bár ekkor még nem beszélhetünk orgazmusról, csak kellemes élményről, mivel több kutatás bebizonyította, hogy a férfi orgazmusának az „elsütő szerkezete” a prosztata működésében keresendő, melynek funkciói csak serdülőkorban, a nemi hormonok termelődésével indulnak be, kb. a 12. és 16. életév között. Egyrészt ezért volt negatív egy korábbi levelemben a válaszom, másrészt pedig a száraz orgazmus csak valamilyen beavatkozás következtében jöhet létre, pl. a férfi sterilizálása esetén, amikor az ondóvezetéket elkötik, vagy valami miatt eltávolítják, de semmi esetre sem természetes folyamatként kezelendő a „száraz orgazmus”. Árulkodó kézírás Jelige: „Köszönöm” Kisebbségi érzése minden döntésében visszafogja. Sértett, megalázott, labilissá vált ember, akinek néha-néha még van ereje szóban védekezni. Segítségre szorul, mert már nem látja a társát. Ügy él, mintha özvegy lenne. Még akkor is így él, ha van mellette valaki. Elvágy akozik a környezetéből, de nem mer lépni. A szeretet miatti hiányérzet a szellemiségét és az idegrendszerét támadja. Ha üresek vagyunk, nincs bennünk szeretet. Ha nincs bennünk szeretet, akkor nem tudunk szeretni, mert a nincsből nem lehet adni. Pedig a szeretetet adni kell és adni lehet, de csak akkor, ha van miből. Az IGE feltölti az embert szeretettel, ezért azt tudom javasolni, hogy vegye kézbe a Bibiliát. Nyitnia kellene. Ha más felé nem megy, hát Isten felé. Köszönöm a bizalmát. Jelige:„Figyelő” A grafológus nem különleges ember és nem misztikus lény. Mégis lát valami különleges és misztikus erőt benne az, aki még nem tudja, hogy életünk minden mozzanatának nyoma marad. Nem csupán a kézírásunkkal hagyunk nyomokat, hanem gondolatainkkal, tetteinkkel is. Az Ön rajzkészsége kiváló, művészi képességekkel rendelkezik. Térigénye éppen olyan hatalmas, mint egy táncosnőé. Persze, éppen olyan érzékeny és sértődékeny is. Ami az önzését illeti, az a szép iránti érzékenységéből és térigényéből fakad. Ön nemcsak reggel és este néz a tükörbe, hanem napközben sokszor. Társait elnyomó típus, tehát az van, amit Ön akar. Nem tűri el, hogy valaki az akaratának ellenálljon, mert Ön úgy érzi, hogy tele van jóindulattal - altruizmussal - és mások ezért ki akarják használni. Ezt nem engedi! Az alárendelt szereptől fizikai és lelki fájdalmat érez. Minden meggyőző szándékot befolyásolásnak vesz és elhárít. Mégis fél. Megmegrémül néha önmagától és tetteitől. Az élete kettétört. Másképp értelmezi a társkapcsolatot, mint mások általában. Olykor nem akar meglátni valamit! A gyámkodó hajlam és az önszeretet túlzása sokszor összeütközik személyiségében. Ilyenkor fél attól, hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Hajlamos - saját elgondolásaival, eszméivel felülkerekedve, elég durván fogalmazva - másokat letorkolni. Ön valóban „figyelő”, és számításai néha még be is válnak, de ettől magányérzete nem fog feloldódni teljesen. De ezt Ön is tudja! Köszönöm a levelét. Jelige: „Tavaszi kankalin” Hogy belül mit érez, jól tudom. Mégis azt kell mondanom, hogy a belső út vezet oda, ahol mindenki oly módon és olyan nyelven fohászkodhat, ahogy akar. A szeretet útja szellemi út. Az „iskola” bennünk van. Mi állhatjuk útját saját magunknak ezen a szinten egyenként, külön-külön. A belső templomát mindenki saját maga rombolhatja csak le, de mindenki fel is építheti önmagában egyedül. Hisztérikus kirohanások, dúlás-fúlás mit sem ér akkor, ha szellemi szintről van szó. Ugyanis a szellemnek eddig határt nem volt képes szabni az ember. A gondolatok pedig szintén „vámmentesek”. Saját magunkban keressük a klauzúrát, mert ami akadályozza és határt szab a szellemi útnak, az nem más, mint a saját negatívan kódolt gondolataink, ebből eredő félelmeink, amelyek teljes zárlathoz vezetnek. Köszönöm a bizalmát. ÜZENETEK - HUMOR 1996. február 18. llBSÚmap
