Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-31 / 303. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 31 KOMMENTÁR —MM Lakatot rá! GORFOL ZSUZSA Megint lezártunk egy évet - mondogatjuk. Ha a világ eseménye­it vesszük számba, az 1996-os esztendőt legfőbb ideje lezárni ­hét lakattal! Ritka rossz év volt: a válsággócok száma nem csök­kent, viszont módunkban állt alaposan felfrissíteni földrajzi is­mereteinket. A hírekben korábban alig emlegetett országok, ré­giók, népek lettek mindennapos ismerőseinkké valamilyen tra­gédia, konfliktus vagy egyszerűen (?) csak feszültség okán. Nézzük előbb a „klasszikusokat". Rabin izraeli kormányfő meggyilkolása, úgy tűnt, megöli a közel-keleti békefolyamatot is. Netanjahu hajszálnyi választási győzelme után ez még való­színűbbnek tűnt. Ma talán megegyezés születik Hebronról, s ta­lán felcsillan egy.új remény is. A hangsúly változatlanul a „ta­lányon van. Dél-Libanonban menetrendszerűen ismétlődnek az összecsapások, Algériában a merényletek, Kasmírban a temp­lomgyújtogatások, Sri Lankán a bosszúhadjáratok. Változó in­tenzitású, de valós a polgárháború Afganisztánban, Kelet-Ti­morban, Csecsenföldön. Latin-Amerika újsághírekben visszakö­szönő „nyugtalanjai" Peru, Kolumbia, Mexikó. Nem jobb a hely­zet a Távol-Keleten sem, Tajvan körül heteken át dúlt a vihar, s időről időre magasra csaptak a hullámok a japán-kínai-tajvani szigetvitában is. Irakról újra és újra bebizonyosodott, hogy vál­tozatlanul készen áll tömegpusztító fegyverek gyártására. Európa legsajgóbb sebe a délszláv válság. Már nem lőnek, de marnak. Ugyanazok marakodnak a koncon, akik tavaly még fegyverrel harcoltak egymás ellen. S a nemzetközi közösség minden erőfeszítése lényegében abban merül ki, hogy igyekszik kordában tartani ezt a gyűlölködést, mert tisztában van vele: a harcok ismételt fellángolása még mindig reális veszély. Egészen új összefüggésben ragozzuk viszont immár második hónapja Belgrád nevét: az ellenzék tiltakozása tömeges méretei­vel és makacs elszántságával világszerte tiszteletet ébreszt. Burundi, Ruanda, Tanzánia, Zaire, hutuk és tuszik. Menekültek, "éhezők, halottak százezrei. Ami ebben a térségben zajlik, az Af­rika tragédiája, az emberiség szégyene. Kurdok, tadzsikok, cse­csenek, baszkok, írek, palesztinok... Magyarok. Valami véget ért, valami elkezdődik. Romániában - úgy tűnik - valami jó. Ná­lunk... Majd meglátjuk. JSGYZET '97-re várva AVAR JÁNOS Ritkán fordul elő a történe­lemben, hogy előre megjósol­ható egy évről: sorsforduló le­het, sőt valamilyen értelem­ben lesz is. Talán 1913 kará­csonyán a jó orrú európaiak már a levegőben érezték az első világháború (balkáni had­viselésekkel megelőlegezett) füstszagát. 1939 sem érte iga­zán váratlanul a Hitler csilla­píthatatlan békevágyától s az új meg új, de mindig az „utol­sónak" hirdetett bekebelezé­sekkel mind kevésbé meg­nyugtatható európaiakat. 1945 viszont már kiszámítha­tó volt '44 végén, bár az atom­bomba titkáról mit sem tudók alighanem még hosszú ázsiai háborúval számolhattak. 1956 küszöbén legfeljebb a „titkos" pártkongresszusi beszédére készülő Hruscsov és a Szuezi­csatornára szemet vető Nasszer sejthette előre: sors­döntő esztendő következik. Különös módon most magá­nak a világpolitikának a már kitűzött napirendje biztosítja, hogy 1997 bekerül a történe­lembe, akár így, akár úgy. Mert ugyan ki más, mint a po­litikusok és diplomaták volná­nak verhetetlenek a döntések elhalasztásának sportjában, ám ezúttal „megfogták" ma­gukat. Viszonylag jobb hely­zetben az Európai Unió van, amelynek amszterdami csúcs­értekezletén le kellene zárni a kormányközi egyeztetést, s egyúttal megkezdeni a tárgya­lásokat a csatlakozni kívánó keletiekkel. Bár az egykori Kö­zös Piac már hírhedtté tette magát az „órák megállításá­nak" gyakorlatával, de valami­kor csak felveszik szegény szomszédaikat. A NATO vi­szont már kimondta az „á"-t, s ha a madridi csúcson elma­radna a „b", az mindenképpen meghátrálásnak minősülne, s e csatlakozási egyeztetés túl­ságosan el nem húzható. Már csak azért sem, mert júliusig ádáz érvcsatákra és az oro­szokkal való alkudozásra szá­míthatunk, vagyis „döntési helyzet" létrejöttére, s Clinto­nék visszakozására egyetlen alibit maguk a közép-európai­ak kínálhatnák, ha ók köszö­nik, de nem kérik a NATO-tag­ságot. Ha mindehhez hozzá­vesszük, hogy Hongkong visszaadása Kínának ugyan­csak határidős, akkor 1997 kétségtelenül izgalmasnak ígérkezik. S még mit sem sej­tünk váradan fejleményeiről, pedig anélkül ritkán telik el egy átlagév is. Mindenesetre, szemben a hasztalan várt Go­dot-val, 1997 kérlelhetetlenül megérkezik. A jegyzetíró a Magyar Nem­zet munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­' tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická ] 813 8T Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őraínk meg és nem küldünk vissza. - Hajnalban, hajnal előtt. - Géza, hát egy órával ezelőtt nem te jöttél haza? (Bene Erzsébet karikatúrája Mit várnak a Magyar Koalíció pártelnökei ezerkilencszázkilencvenhéttől? Pillantások a jövőbe Ha hihetünk politikusaink jövendöléseinek, akkor 1997-ben több rosszra, mint jóra számíthatunk. Hacsak nem történik vala­milyen váratlan fordulat, amiről - úgymond - ma még nem illik beszélni. HORVÁTH GABRIELLA A. Nagy László, a Magyar Polgá­ri Párt elnöke úgy véli, hogy az 1997-es év alakulására befo­lyással lesz az a frusztráció, amely a kormányzó erőket jelle­mezte az idei év második felé­ben. Ez, megítélése szerint, az első kormányválsággal vette kezdetét, amikor a kormánypár­tok képtelenek voltak meg­egyezni a pénzintézetek privati­zálásában. A megegyezés végül megszületett, ám nem állíthatta vissza a belső egyensúlyt, mivel Érvényt kell szerezni a politikai hatalom való­di értelmének. a kormány nincs tekintettel az általánosan elismert és kötelező érvényű politikai, morális, em­beri értékekre. Ennek következ­tében olyan bűncselekmények borzolják a nyilvánosság kedé­lyét, melyek mögött minden va­lószínűség szerint a Szlovák In­formációs Szolgálat, követke­zésképpen a kormány áll. „A kormány és a SZISZ tevékenysé­ge a kommunista éra utolsó időszakára emlékeztet, amikor ezek a szervek elidegenedtek a lakosságtól, s csak saját érdekei­ket tartották szem előtt" - véle­kedett az MPP elnöke. Ebből a válságból csak egyetlen kivezető utat lát: érvényt szerez­ni a politikai hatalom valódi ér­OLVASÓI LEVELEK „Történelem­csinálás" Az emberiség és a nemzetek tör­ténelmének kutatása, az elért eredmények publikálása óriási felelősséggel terheli meg az er­re a feladatra vállalkozó publi­cistákat. A történelmi tények adottak, melyeket minden kuta­tónak illene figyelembe vennie. E ponton lényeges és meghatá­rozó a publicista objektivitása, igazmondása, de főleg az a cél, melynek érdekében kutatásait végzi. Mert létezik mondvacsi­nált, minden történelmi alapot nélkülöző „történelem" is. S itt telmének - ez a lakosság érde­kében történő tevékenység. Mi­vel a jelenlegi kormány erre nem képes, A. Nagy szerint jövőre folytatódni fog politiku­sainak és pártjainak bizalom­vesztése. Ez befolyással lesz a lakosság értékítéletének kiala­kulására és a politikai erők pola­rizálódására. 1997-et a Mečiar­kormány bukásának fináléja jel­lemzi majd, amelyet drámai ese­mények kísérnek. A. Nagy attól tart, hogy ezek többsége krimi­nális jellegű lesz. A megoldást a lakosság józan ítélőképességé­ben látja, aminek köszönhetően erősödik az ellenzéki pártok tá­mogatottsága. Bugár Béla, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom elnö­ke szerint 1997 a hatalom köz­pontosítását célzó igyekezet je­gyében telik majd el. Nézete sze­rint számítani lehet a kormány politikusai és tisztségviselői ar­roganciájának növekedésére és az ún. felső tízezer, valamint a lakosság szegény rétegei közti szakadék mélyülésére. Ami az ország nemzetközi helyzetét ille­ti, fel kell készülni arra, hogy Szlovákia a demokráciát erősítő feltételek teljesítésének hiányá­ban nem kap meghívót a júliusi madridi NATO-csúcsra, ahol a szövetség keleti bővítésének első fordulója ügyében várható dön­tés. Bűnbakot, felelősöket keres majd, s ezt a szerepet Bugár sze­rint nagy valószínűséggel a Ma­gyar Koalícióra és a parlamenti ellenzékre hárítja. 1997 várha­tóan kedvező lesz a Kék Koalíció és a Magyar Koalíció közti együttműködés tekintetében. Januárban megkezdődnek a két tömörülés közti tárgyalások, amelyek az együttműködés szerződéses formájához vezet­hetnek. Bugár kedvező alkot­mánybírósági döntésre számít a érkeztem el mondanivalóm magvához. A kormány napilapjában, a Slo­venská Republikában hosszabb ideje jelenik meg egy sorozat, melynek már a gyűjtőcíme is félrevezető: „A nomád magya­roknak a Kárpát-medencébe va­ló betörése előtt ott már ószlo­vákok éltek". Ha ugyanis „szlá­vokról" volna szó, akik nem fel­tétlenül szlovákok, akkor egy szót sem szólnék. Az említett sorozatban annyi szemensze­dett hazugság, célzatos ferdítés és oktalan gyanúsítás jelent meg, hogy a történelmi ismere­tekkel nem nagyon rendelkező szlovák olvasó előtt őseink egytől egyig rablók, gyilkosok és a szlovák nőket megerősza­nyelvtörvény ügyében, és pozi­tív eredményt remél a magyar pártok kapcsolatelmélyítő tárgyalásaitól. Ez a Magyar Koa­líció közös programjának kidol­gozásával tetőzhetne. Egy ilyen programra szükség van azért is, mivel jövőre feltehetően meg­változik a parlamenti választá­sokról szóló törvény, s nem ki­zárt, hogy lehetetlenné válik a koalíciók létrehozása. „Ha a tör­vény lehetetlenné teszi, hogy koalícióban induljunk, valami­féle választási pártot kell létre­hoznunk" - állapította meg az MKDM elnöke. Duray Miklós, az Együttélés el­nöke semmi jót nem vár az 1997-es évtől. A belpolitikai hangulat romlására számít, és biztosra veszi, hogy romlani fog a gazdasági helyzet is. „Az em­berek egymáshoz való viszonya is romlani fog, mert a félelem nagyobb mértékben uralkodik majd el, mint 1996-ban. Lesz­nek ugyan kísérletek ennek a folyamatnak a megváltoztatásá­ra, ám attól tartok, hogy ezek nem lesznek sikeresek. Hacsak Egyetlen esély van: ha megváltozik a kor­mány vagy a kormány­zás módja. nem következik be egy olyan esemény, amit nem illik előre megjósolni" - szögezte le. Ah­hoz, hogy Szlovákiában javuljon a helyzet, Duray szerint más kormánypolitikára, más at­moszférára, nagyszámú törvény megváltoztatására lenne szük­ség. „Ennek elérésére azonban csak egyetlenegy esély van. Ha megváltozik a kormány vagy a kormányzás módja" - összegez­te véleményét. koló, ferdeszemű, piszkos, nyers húst zabáló, talán ember­számba sem veendő nomádok voltak. Az ilyen írásoknak az a célja, hogy a mit sem sejtő, min­den írást készpénznek vevő, jó­hiszemű olvasóval mindezt el­hitesse. Eleinte libabőrösen, fej­csóválva olvastam ezeket a för­medvényeket, elcsodálkozva azon, hogyan lehet a huszadik század legvégén, a modern, kulturált Európában, egy baráti jobbot nyújtó szomszéd néppel szemben valakikben ennyi gyűlölet. Később rájöttem, hogy „a cél szentesíti az eszközt". El­képedésemet tetézte a sorozat ez év december 13-án megje­lent fejezete, L. Z. író alkotása, melyben azt fejtegeti, hogy a TALLÓZÓ PRAVDA Roman Kováč, a DSZM egykori második számú államfőjelöltje szerint a mozgalom az aranyidai akcióprogram elfogadása után kezdte meg az általa definiált többségi diktatúra módszerével a totalitárius típusú kormányzás bevezetését. A köztársasági elnök közvetlen megválasztásával azt szeretnék elérni, hogy a jelenlegi elnök mandátumának lejárta után az alkotmányos joghézag miatt a parlamentben ne alakul­jon ki patthelyzet. SME ...':;. Január elsejétől eltörlik a fogyasz­tási cikkekre jelenleg érvényes 7,5 százalékos vámpódékot, vagyis ezen a téren árcsökkenést kellene tapasztalnunk. A keres­kedők szerint viszont ez leghama­rabb január végén várható. A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a kormány csak nullakulcsot alkalmaz, vagyis szükség esetén bármikor felújíthatja a vámpódé­kot. A pódék a behozott áruk 15 százalékára vonatkozott, de ezek közé tartozott ä napi fogyasztási cikkek nagy része. NÁRODNÁ OBRODA A Világbank szerint a szlovák tőkepiacról ki kellene vonni a kis és kevésbé likvid társaságok rész­vényeit. Ezzel egy időben ezek­nek olyan formában kellene áta­lakulniuk, hogy megfelelő módon biztosítsák a kisrészvényesek jo­gait. Ezenkívül a forgalom növe­lése érdekében fontolóra kell ven­ni a két tőkepiac összevonását vagy legalább szorosabb együttműködését. PRÁCA A kormányhivatal nem kommen­tálja azt az információt, hogy Mečiar fél évig jogtalanul hasz­nálta a JUDr. címet. Pedig erre a belügyminiszteri funkció gyakor­lásához nem is volt szüksége. An­na Nagyová például nemhogy doktori, de évekig jogi végzettség nélkül is vezethette Mečiar kor­mányfői irodáját, sőt ezenkívül még a belügyi és a katonai hír­szerzést is. Nem volt szüksége végzettségre, hiszen mesteri mó­don befolyásolta a legfontosabb szervet - a kormányfőt. NOVÝ ČAS A Miss Szlovákia szépségver­senyt 1994-ben a komáromi Ni­koleta Mészárosová nyerte. A dí­jak között szerepelt az East West Leasing által felajánlott egyéves gépkocsihasználat. Sokáig azon­ban nem örülhetett, mivel a cég két hónap múlva elvette tőle a Ci­troen Xantiát. Ezután a komáro­mi Mazda-kirendeltségen intézett el egy M-121-est, azzal, hogy egyévi használat és a cég reklá­mozása után a birtokába kerül. Amikor viszont az egy év letelte után el akarták azt tőle venni, a bírósághoz fordult. A pert két év múltán , a pozsonyi kerületi bíró­ság ítéletével nyerte meg. magyar államiság szimbóluma­ként tisztelt Szent István-koro­nát, melyet II. Szilveszter pápa ajándékozott első királyunk­nak, tulajdonképpen Svátop­luktól „örökölte". Azt, hogy lop­ta vagy rabolta, mégsem meré­szelte állítani. Itt már megáll az ész. Hát már ezt is lehet? Mit szólnak ehhez a történelemtu­dósok? És ezeket az uszító cik­keket hetente közli az említett lap. Egy nemzet nagyságát nem a saját múltjáról kitalált törté­nelem teszi. Azzal, hogy más népeket ócsárolnak, saját törté­neímük még nem lesz dicsőbb, nemzetük jelene sem lesz fé­nyesebb. Tomanovics Zoltán Pozsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom