Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-27 / 300. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 3235. S PO RT /T ÉV É ÉS R ÁDIÓ - SZ OM BaT n G J Három nő egy fedél alatt. Szeretnek is, nem is. Erre betoppan egy idegen. Melyiküké lesz? Ä csillagokat is az égről Csíp a hideg reggel hétkor, valahol a Morva folyó partján, Dévényújfalu ha­tárában. Talpunk alatt ro­pog a sás, a bokrok „üveg­gé" fagytak. Leheletünk szinte megáll a levegőben, ujjainkban lassul a vérke­ringés. SZABÓ. C. LÁSZLÓ, Bán János, A csillagokat is az égről című új szlovák film kulcs­figurája ösvényt tapos magának a bevilágított fák alatt. Már vagy hatodszor kapja hátára megfa­gyott pillangóját, Alicát, azaz Slávka Halčákovát, aki első főszerepét játssza Eva Bo­rušovičová filmjében. Jozef és Alicá története őszi esőben kezdődik és vacogtató télben folytatódik. Kedves, pikáns ar­cú, vibráló lelkű a lány. Anyjával és nagyanyjával él egy fedél alatt. Három nő a közös lét min­den kínjával, gondjával, nehéz­ségével. Három nő és házon kí­vül: három férfi. Egy javakora­beli, egy fiatalabb és egy ka­maszképű. De csak egyikük az igazi. Jozef. Aki lényével, gesz­tusaival az egész család életét felkavarja egy kicsit. Mikor megy nehezebben a já­ték? Az ilyen csontfagyasztó hidegben vagy a perzselő nap alatt, elviselhetetlen hőség­ben? Én a hideget nagyon nem szere­tem. Talán mert fiatal korom­ban rengeteget fáztam. A főis­kola után is, amikor vidéken ját­szottam és Pesten még nem volt lakásom, sokszor fűtetlen pá­lyaudvarokon aludtam. Mint kamaszkoromban, amikor számkivetettnek éreztem ma­gam. A hőséget hihetetlenül jól viselem. Amikor a Julianus ba­rátot forgattuk Tunézia déli ha­társzélén, a sivatagban, még a helybeli „pun harcosokon" is túltettem. Ők felváltva itták a hideg vizet és a meleg teát, én meg semmit. Csak este, a szállo­dában. Másfél liter víz és egy üveg bor. Ez volt a napi ada­gom. Jozefként, illetve még mielőtt kamera elé állna, pár korty ru­mos tea segíti a munkában. Nehéz helyzetben vagyok. Nem­csak a hideg - a szerep miatt is. Ilyen feladattal még soha, senki nem bízott meg. Jozef nem egy hétköznapi figura. Nem tudok róla konkrétumokat mondani, mert sok benne a talány. Alica mellett olyan atyainak tűnik, Marta asztalánál ő az ideális férj. Szerintem mindkét nő életé­ben a lelki megváltó. Igen, a leginkább az. Lelki meg­váltó. Alicáhozjó barátként von­zódik, a lány anyja azonban na­gyobb hatással van rá. Előfordult már az életében ha­sonló helyzet? Hogy meglátta a lányt és beleszeretett az any­jába? Még nem. De nyitott vagyok. És még fiatalnak érzem magam. Ti­zenhattól ötvenig nagyon sok nő passzol még hozzám. Eva Bo­rušovičová történetét első hal­lásra megszerettem. Három nő, három nemzedék egy lakásban. Itt van mit „kukkolni". Mi, férfi­ak ugyanis alapvetően kíváncsi természetűek vagyunk. Az ilyen intim helyzetek mindig érdekel­nek bennünket. A neveltetésem is olyan volt, hogy a nőket sze­retni kell, nem pedig bántani. A költeményeket általában mi, vv A neveltetésem is ** olyan volt, hogy a nőket ** szeretni kell >> férfiak írjuk, de a költészetet a nők jelentik számunkra. A nők ugyanis rendkívül sok dolgot ké­pesek motiválni, és bár sok min­denről úgy gondoljuk, hogy azt mi találtuk ki, igazából ők csi­nálták. Az életben maradásra is sokkal alkalmasabbak, mint a férfiak. Alkalmasabbak, mert sokkal erősebbek. Egy éwel ezelőtt Szabó Ildikóval forgat­tam a Csajokban. Az is ilyen női film volt. Annak a szellemiségé­Ketten a filmből: Bán János és Slávka Halčáková (Václav Polák felvétele) vei, annak a kicsengésével azon­ban nem tudtam sem azonosul­ni, sem egyetérteni. Szabó Ildi­kó tudniillik a szegény, elnyo­mott nő prototípusát akarta megfogalmazni. Érdekes volt a megközelítése, és hordoz magá­ban némi igazságot is, Eva film­je mégis közelebb áll hozzám. Pedig az ő figurái is szabadok, és egyedül irányítják az életüket. Talán éppen ezért magányosak is. A nő mellé férfi kell. Éz így van kitalálva és nem véletlenül. Alica, miután lehuppan Jozef hátáról, egy tó fölé hajló fán hintázik őszibarackot maj­szolva. Kellemes szeptember vége a jeges decemberben. Slávka Halčáková össze sem rezzen a hidegtől. Szerepe szerint már szerelmes egy ki­csit. Alica számára Jozef a Férfi. Nem Juraj, a barátja, akitől te­herbe esik, hanem ez az idegen, váratlanul betoppanó, negyve­nes földmérő. Hol az apját, hol a kedvesét látja benne, de min­denképpen az ideális férfit. Aki­re a lelke mélyén minden nő na­gyon-nagyon vágyik. Egy másodéves főiskolás mi­lyen partnerről álmodik? Mostantól fogva már csak olyan­ról, mint Bán János. Felemelő érzés vele játszani. Rokonszen­ves, nyitott, érzékeny ember. Rengeteget tanultam tőle. A szeméből olvastam. Mindig ész­revettem benne, mikor kell töb­bet adnom és mikor kevesebbet. Meg is jegyezte egyszer, hogy „érzem, hogy érzel". És így ját­szottunk kezdettől fogva. Ezen a hullámhosszon. Tíz évvel ezelőtt vált kormányzati szinten programmá Elhunyt Linter István, Köbölkút festője Magyarságkutatás 1995-96 Alkotott építészként és szobrászként is KÖVESDI KAROLY A „Magyarságkutatás könyvtára" sorozatcímet viselő kiadói prog­ramban eddig is több figyelemre méltó, az önismeretünket bővítő kiadvány jelent meg Budapesten. Csak néhány felfigyeltető cím a ti­zenkilenc kötet közül: Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467­1706; Hetven év. A romániai ma­gyarság története 1919-1989; Georg Brunner: Nemzetiségi kér­dés és kisebbségi konfliktusok Ke­let-Európában; Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz; Magyarok kisebbségben és szór­ványban. De ebben a sorozatban jelent meg Liszka József: Fejeze­tek a szlovákiai Kisalföld népraj­zából című munkája is, 1992-ben. A közelmúltban kiadott, a sorozat huszadik kiadványaként jegyzett Magyarságkutatás 1995-96 című kötet a 80-as évek második felétől intenzíven folytatott magyarság­kutatás programjaiból ad áttekin­tést. A Teleki László Alapítvány által gondozott és Diószegi László által szerkesztett kötet éppen ezért jellegénél fogva is kissé eltér az eddigi tanulmányoktól és mo­nográfiáktól. A szerkesztői szán­dék, mint azt a kötet előszavában olvashatjuk, nem az volt, hogy az elmúlt tíz esztendő kiváló kutatá­sait bemutassa, hanem hogy „az érdeklődő ízelítőt kapjon e rend­kívül szerteágazó kérdéskör kü­lönböző szegmenseiből, az utóbbi évek legérdekesebb munkáiból." Tudnivaló, hogy a magyarságku­tatás, a dunatáji népek, nemzeti­ségek és emikai kisebbségek múltjával és jelenével való foglal­kozás évtizedekig mostohagyer­meke volt a tudományos életnek, s ebben csak a nyolcvanas évek második felében végbement vál­tozások hoztak fordulatot: 10 év­vel ezelőtt vált kormányzati szin­ten is programmá a téma. Ezek­nek a kutatásoknak az eredmé­nyeit prezentálta a tíz év alatt megjelent tizenkilenc kötet. A Magyarságkutatás 1995-96 másfél tucatnyi tanulmánya öt té­maköréből (nemzetfelfogás, ha­táron túli magyarság, határrégi­ók, magyarországi nemzetiségek, hírünk a világban) érdekes kalei­doszkóp áll össze, amely a tágabb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. Különösen érdek­feszítő Polányi Imre tanulmánya, a Szlovák-szlovákiai magyarság­kép, de csemegének számít Kiss Endre munkája, a Tizenkilence­dik századi nemzetkoncepciók ideológiája, vagy Romsics Ignác: Franciaország dunai politikájá­nak dilemmája a 20. század ele­jén c. tanulmánya.(Teleki László Alapítvány Budapest, 1996) Köbölkút. Hatvankét éves korá­ban elhunyt Linter István, Köböl­kút festője. Már diákként kitűnt osztálytársai közül szép rajzaival, festményeivel. A Losonci Építé­szeti Szakközépiskolában érettsé­gizett, majd építésvezetőként, később szakfelügyelőként dolgo­zott. Köbölkút több középítmé­nye fűződik a nevéhez. E munkája mellett Linter István gyakran fes­tett tájképeket falujáról, és a kör­nyező községekről. De nemcsak festészettel, szobrászattal is fog­lalkozott. Kerámiaművész lányá­val és egy morvaországi harang öntő műhellyel közösen alkották meg Köbölkút község névadó kút­ja, a Köbölkút-emlékmű felett lát­ható domborműveket. (K. F.) A Golden Globe várományosai Az angol beteg című film kapta a legtöbb jelölést a Gol­den Globe díjra, amelyet az Oscar-díj előhírnökének te­kintenek. A legjobb alakítá­sért járó díjra olyan ismert előadók pályáznak, mint Ma­donna, Courtney Love és Bar­bra Streisand. A jelöltek kö­zött van Mel Gibson, Tom Cruise, Eddie Murphy, vala­mint Antonio Banderas. A Golden Globe legjobb film­rendezői díjára jelöltek kö­zött ott van Milos Formán és Alen Parker is, az Evita ren­dezője. Az életműdíjat ezúttal Dustin Hoffman kapja - írta az AP. A díjátadás január tizenkilen­cedikén lesz. Az Oscar-díjjal ellentétben az ötvennégy éve alapított Gol­den Globe-ra pályázó alkotá­sokat két kategóriába sorol­ják: dráma, illetve musical vagy filmvígjáték. A kilenc­ven tagú jelölőcsoport kivá­lasztja a legjobb tévéfilmet is. A Golden Globe-nak ugyan nincs akkora súlya a filmvi­lágban, mint az Oscarnak, de befolyásolja az utóbbit. Az Oscar-díj várományosainak névsorát február tizenegyedi­kén teszik Közzé. (MTI) Ötvenéves a Covent Garden London királyi operaháza, a Covent Garden még csak öt­ven esztendős, de a világ négy másik nagy dalszínhá­zával együtt az első he­gedűsök közé tartozik. A Co­vent Garden nemzed<özi hír­neve az elmúlt fél évszázad­ban olyan mértékben megnőtt, hogy csak a New York-i Metropolitan, a milá­nói La Scala, valamint a mu­zsika berlini és bécsi szen­télye mérhető hozzá. A Bow Streeten emelkedő épület második otthona az olyan sztároknak, mint Placido Do­mingo, Luciano Pavarotti és Jósé Carreras. A Covent Gar­den függönye tizennégy alka­lommal ment fel ősbemutató kezdeteként. (MTI) SZÍNHÁZ KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Szerencse, egészség, szent béke (19) illllilliffi POZSONY HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15 A hatalmas Afro­dité (am.) 17, 19, 21 OBZOR: Kolja (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Hull a pelyhes (am.) 15, 17.30 Barb Wire (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 14, 15.30, 16, 17, 21 Trainspotting (ang.) 17.30, 19.15, 21 Dr. Moreau szigete (am.) 19 Barton Fink (am.) 19 Elemi iskola (cseh) 19.15 ISTROPOLIS: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30 Teljes kockázat (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Sárkányszív (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A Not­re Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17.45 Intim részletek (am.) 20 CAPITOL: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.45 Kolja (cseh) 18,20.15 ÚSMEV: A hatalmas Afrodité (am.) 16,18,20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 Gömör vármegye klasszicista építészete Könyvbemutató Putnok. A Tompa Mihály Kultu­rális Alapítvány december har­mincadikán délután három óra­kor tartja Putnokon a református parókia gyülekezeti termében dr. Erdélyi Géza református lelk­ipásztor, művészettörténész, a Szlovákiai Református Keresz­tyén Egyház püspöke Gömör vármegye klasszicista építészete című könyvének sajtóbemutató­ját. Nagy Károly felelős kiadó, a könyv szerkesztője mutatja be a szerzőt, majd szól a könyv ma­gyarországi kiadásáról. Áz eseményen közreműködik az Ózdi Erkel Ferenc Zeneiskola Blockflőte kisegyüttese. (Ú) Elhangzott a rádióban, egy kortalan költő megkésett évnapján Arckép a csúsztatott időben VÖRÖS PÉTER Úgy hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha leírom: a szeretet diszkréciójának is megvannak az íratlan szabályai. Egy költőt hatvanegy évesen is lehet szeret­ni ugyanolyan hőfokon, mint mondjuk a kerek, hatvanadik év­fordulón. Mert nem tudni, mi ok­ból, de a szlovákiai magyar líra poeta ludensét, Zs. Nagy Lajost úgy egyéves csúsztatással kö­szöntötte a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Erről a baráti és őszinte hangvételű ünnepi ülésről rádiónk Irodalmi mozaik című műsora hangképes össze­foglalót sugárzott. Baráti (pálya­Nagy Zoltán rajza társi) tisztelgések egész sora hangzott el, s hogy ki mit mon­dott róla, s neki? Grendel árról a „zsénagy"-ról szólt, akit az „egyszeműsök pél­daképüknek tekintenek, s aki a groteszket belopta az irodal­munkba". Ágh István azt a Zs. Na­gyot mutatta be, aki „több mint az egyik a legjobbak között". Az utána következő Tőzsér mondan­dójában pedig halkan felszólított: adassék tisztelet a költőnek". An­nak a költőnek, aki Duba szerint „éli, s megéli a költészetét". Majd Turczei tanár úr éltető derűvel a fiatal (Zs.) Nagy Lajos arcélét raj­zolta meg. A pokoljáró „bettespis­ta" pedig kettejük „tetten érhető szellemi rokonságáról" valott, hogy végül Dénes György ki­mondhassa a hatvanegy évesen is hatvanéves(?I) költőnkről: ő az, aki „nem hasonlít, csak önmagá­hoz". De az összefoglaló szentencia Zs. Nagy szájából hangzott el: „Olya­nok az én verseim, mint egy ki­vénhedt bokszoló, mindig beta­lálnak." Azt már én teszem hoz­zá, hogy egész eddigi életműve értelmes, nagy telitalálat. Az iro­dalmi műsor refrénjeként három Zs. Nagy-mű hangzott el Török Adrienn, Illyés Kinga és Molnár László előadásában. Jut eszem­be: a jóra, igaz jobb későn, mint soha - de mégjobb, ha idejében...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom