Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-27 / 300. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 27. KOMMENTÁR Kinek a fóruma? TÓTH MIHÁLY Az új évelső hetének végén értelmiségi konferenciát szervez két hazai magyar alapítvány. Idézet a meghívóból: „A rendez­vényen a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum létrehozásá­nak lehetőségét is megvitatnánk". így, feltételesen: megvitat­nánk. Én felszólító módban és három felkiáltójellel írtam volna a két idézőjel közötti mondatot: Hosszú vajúdás után jöjjön végre világra az értelmiségi fórum! Ugyanis itt az ideje, hogy hét év­vel a rendszerváltás (a fordulat, a kommunizmus bukása vagy ahogy tetszik} után valóban legyen egy fórum, amely időnként majd (a XX. századi brit politika klasszikusa után szabadon) ki meri mondani: a szlovákiai magyar politizálás túlságosan is komoly dolog, semhogy azt kizárólag a politiku­sainkra szabadna bízni. Lehet, hogy Franciaországban, Angliában vagy Amerikában egy civil szervezet legfeljebb egy lenne a sok közül, amely ha­tással van a törvényhozók magatartására. A mi közösségünk­ben teljességgel hiányzik az ilyen struktúra, vagy ha formáli­san létezik is ilyen eleme, a politikusokra nem képes hatni, mert kulcspozícióban levő emberei a három magyar párt vala­melyikétől függenek. Ez még rendjén való is lenne egy 5,10, netán 50 milliós közösségben, ahol szellemi és politikai áram­latok szerint jönnek létre magatartásformáló, a politikusokra is hatni tudó műhelyek és szervezetek. Egy 600 ezres lélek­számú közösségben azonban a polgári kezdeményezések pártfüggővé tétele a mindent egy lapra feltenni készek ha­zárdjátéka. Aggodalmamat csak fokozza, hogy az Újévi Fó­rum szervezőbizottságában van ugyan három parlamenti kép­viselő, de egyetlen pedagógus sincs benne, noha tudjuk, hogy a szlovákiai magyar értelmiség döntő többsége néptanítással keresi a kenyerét. És tudjuk, hogy elsősorban éppen pedagó­gusainknak lenne szükségük önbizalmuk gyarapítására. Hadd ne körtönfalazzak: néhány nappal az értelmiségi fórum meg­nyitása előtt attól tartok, hogy a találkozóra (ha a papírforma szerint nem is), a pártvezetők jelenléte nyomja rá a bélyegét, és ahelyett, hogy új gondolatok fogalmazódnának meg a ho­gyan továbbot illetően, ahelyett, hogy esetleg szentségtörő mondatok is elhangzanának a véleménycsere során, a meghí­vottak majd a pártok kötelezően udvarias vendégeinek tekin­tik magukat. JEGYZET Búcsú a Harvardtól TUBA LAJOS Jozef Magula pénzügymi­nisztériumi államtitkár elé­gedett lehet. A befektetési alapok ellen folytatott hábo­rújában a napokban már a hozzá közeli főtisztek is le­tették a fegyvert. Közvetle­nül karácsony előtt azok a Harvard alapok alakultak át közönséges részvénytársa­sággá, amelyek gazdáit Ma­gula úton-útfélen miniszté­riumi kényszerkezelőként futtatta. Sőt még egy lapát­tal rá is tettek, hiszen az új részvénytársaság nem lesz jelen a nyilvános értékpapír­piacon. Magyarul: a Harvar­dok volt részvényesei csak a főnökök segítségével és jóin­dulatával juthatnak hozzá az itteni vagyonukhoz. Az ilyen irányú fejlődés még a viszonylag fejlett tőkepiaci etikai szabályokkal rendel­kező Nyugaton is életve­szélyes lenne a kisrészvénye­sek szempontjából. Nálunk, ahol még a jobban el­lenőrzött befektetési alapok egy része is sikeresen kitolt a részvényeseivel, ez hatvá­nyozottan érvényes. Annak, viszont, aki most azt gondol­ja, hogy annak idején nem erről volt szó, azért érde­mes megjegyezni, hogy a tö­meges átalakulási hullámot a koalíciós többség által tá­mogatott, Magula-féle alap­ellenes keresztes hadjárat váltotta ki. Mivel a kisrész­vényesek teljesen kiszolgál­tatottá válnak, a politikus Magula kénytelen eljátszani, hogy ő azért küzd értük is. Először a cégbíróságoknak ajánlotta, hogy ne regisztrál­ják be az átalakulásokat. Ezek persze minden jogala­pot nélkülöző ajánlását nem vették figyelembe. Követ­kező porhintésként bejelen­tette, hogy a hatalma alatt álló Értékpapírközpontban zároltatja az átalakulást be­jelentő alapok számláját. Persze, ezzel sem akadályoz meg semmmit. Kedvenc Harvardjai például az átala­kulásról döntő közgyűlés előtt ugyanis mindent szé­pen átcsoportosítottak az új helyre. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214. Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teq'eszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Ilyen gyönyörű angyal még sohasem töltötte nálam a karácsonyi ünnepeket! (Barát József rajza) Hármashatár Vállalkozási övezet Bodrogköz. Ötven hármashatár menti magyarországi település előtt nyílt meg a rég várt fejlődés lehetősége azáltal, hogy decem­ber közepén a magyar kormány Záhonyt és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította. Ezért min­denképpen és mielőbb szükség lenne a területhez tartozó Tisza­csernyő-Záhony, illetve Dob­ra-Dámóc határátkelőhelyek és az itt tervezett vámszabadterület létrehozására. A Bodrogköznek ebben a csücskében igen nagy je­lentőséggel bírna a vámszabadte­rület megvalósítása, hiszen ismert az itteni foglalkoztatási helyzet. A határ megnyitása, a vámszabad­területtel kapcsolatos beruházá­sok, a későbbi üzemeltetés, a ha­táron átnyúló kereskedelmi kap­csolatok kiépítése számos munka­helyet is teremtene. Információ­ink szerint szlovák részről nincs akadálya a határátkelőhely* és vámszabadterület kiépítésének, csupán a magyar fél kedvező dön­tésére van szükség, (kat) Összefüggések az ország válságos állapota és a szlovákiai magyarság súlyosbodó helyzete között Az Újévi Fórum előtt Fontos változások ér­lelődnek térségünkben. 1997-ben alighanem eldől, mely közép-európai országok kapnak meghí­vót a NATO-ba, s az elője­lek, enyhén szólva, nem éppen kedvezőek Szlová­kia számára. GRENDEL LAJOS Magyarország viszont még az ezredforduló előtt esélyes a NA­TO-felvételre. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a szlovák-ma­gyar viszony már évek óta a tér­ség legneuralgikusabb pontja, látnunk kell, ránk, szlovákiai magyarokra új veszélyek lesel­kednek s új kihívásokkal kell szembenéznünk. A legnagyobb kihívás a harmadik Mečiar-kor­mány leplezetlen magyarelle­nes politikája, amely persze ré­sze az alig kiépült demokrati­kus intézményrendszer elleni általános támadásának. Kultu­rális intézményeink ellehetetle­nítése után nincs hová hátrál­nunk. Fel kell vennünk a kesztyűt, mert ma még „csak" a színházaink, a könyvkiadá­sunk, a lapjaink kerültek vég­veszélybe, holnap viszont már az iskoláink következhetnek. S ma már nem elég a cselekvést kizárólag a politikai pártjainkra bízni. Politikusainknak azt is érezniük kell, hogy az őket vá­lasztó polgárok maguk is ké­szen állnak a cselekvésre. Ezért lehet közéletünk fontos eseménye a január 4-5-i Újévi Fórum. Ezen a szlovákiai ma­gyar értelmiségi találkozón le­hetőség nyílik rá, hogy megne­vezzük a problémákat, felvázol­junk egy olyan stratégiát, amely a magyar kisebbség érdekeit az eddiginél hatásosabban tudja védelmezni. Meg kell nevez­nünk a céljainkat s a módszere­inket, amelyekkel a kitűzött cé­lokat meg is tudjuk valósítani. Ügyünknek meg kell nyernünk a demokratikusan gondolkodó szlovák értelmiséget és közvéle­ményt. Konkrét problémákra kell konkrét válaszokat megfo­galmaznunk. Fel kell tárnunk az összefüggéseket az ország vál­ságos állapota és a szlovákiai magyarság súlyosbodó helyzete között. Olyan működő fórumot kell létrehoznunk, amely képes naprakészen elemezni a fölme­rülő kérdéseket, s azokra azon­nal reagálni is tud. Olyan repre­zentatív fórumra van szüksé­günk, amely a nemzetpolitikai szempontokat elébe helyezi a pártpolitikai érdekeknek, s or­szágos ügyekben is hallatja a szavát. Amely higgadt és hatá­rozott, de a jó cél érdekében kompromisszumokra is kész. Azt hiszem, ezt várja most tőlünk a szlovákiai magyar köz­vélemény. Most ingyen jöttek, illetve azt a pénzt vágták zsebre, amit a Pro Slovakia alapítványtól kaptak Rendhagyó Csemadok-évzáró SZIGETI LÁSZLÓ Nemrégiben járásunk egyik élenjáró községének Csemadok­évzáróján vettem részt, s amit láttam, hallottam és tapasztal­tam, az megér néhány mondatot. Szívesen megyek mindenhová, ha hívnak, s ebben a községben is már harmadik éve ülöm végig a Csemadok évzáróját, úgyhogy ismerve a protokolít, minden a legnagyobb rendben zajlott, leg­alábbis az elején. Köszöntők, be­számolókjövő évi terv, vita stb., majd következett a kul­túrműsor. Szép vers, az asszony­kórus gyönyörű éneke, a fiata­lok lendületes tánca - s ez mind hazai előadásban. Mint derült égből a villámcsapás ért ben­nünket a kultúrműsor követ­kező része. A színpadra lépő hölgy, akiben egy újságírónőt OLVASÓI LEVELEK Képkiállítás Nagymácsédon Sok sikeres hazai és külföldi kiállí­tás után szülőfalujában is bemu­tatta képeit a nagymácsédi szüle­tésű Dolán György festőművész, aki megjárta Líbiát, Egyiptomot, Indiát, most pedig itthon alkot. Nagymácséd község képviselő­testülete Dolán György képzőművészt kiállítása alkalmá­ból díszpolgárrá avatta. A község véltem felismerni, széles mo­sollyal az arcán közli: „A kul­túrműsor következő része a Megbékélés Alapítvány támoga­tásával készült, amely a szlovák­magyar megbékélést és együtt­élést hivatott szolgálni". Ez itt a reklám helye, gondoltam, s bi­zonytalanul fészkelődni kezd­tem - menjek vagy maradjak? A község, a Csemadok és a polgár­mester úr iránti tisztelet miatt maradtam. Ezután Goda Marika lépett a színpadra, aki fülbemászó dalla­mokkal szórakoztatta a közön­séget. Majd, hogy a művésznő ruhát válthasson, az őt addig szintetizátoron kísérő Anton Čukan pozsonyi vendégművész Mozart Török indulójával ked­veskedett a közönségnek. Ezt követte az est fénypontja. A művésznő e szavakkal tért címerével ékesített emlékplakettet Noszek Ferenc polgármester az 1996. december 13-án megtartott képviselő-testületi ülésén adta át a művésznek. Az ünnepség hangu­latát a helyi alapiskola növendéke­inek szavalatai, valamint a kecske­méti Kodály Kórus fellépése emel­te. Falunk polgárai büszkék szü­löttjükre, kívánságuk, hogy a jövőben a művész alkotói munká­ját sok siker koronázza, hogy alko­tásaival még sokáig öregbítse szűkebb hazája hírnevét. Brezina Lajos Nagymácséd vissza a színpadra: „A teraz mi dovoľte aby som Vám zaspieva­la záhorácke pesničky, ak sa Vám budú páčiť, spievajte spo­ločne." El is énekelt három-négy nótát, s kollégája Čukan úr ezt még néhánnyal megtoldotta. Egy pillanatra megszédültem: álom ez vagy valóság? Valóság volt a javából, igen, Csemadok­évzárón vagyok, illetve voltam, mert szedtem a cókmókomat, s angolosan távoztam a „My sme chlapci od Trenčína" közepette. Ez lenne az autentikus, tiszta forrásból jövő magyar kultúra, amelyet a Csemadoknak szol­gálnia kéne? Ez a műsor min­denhová illett, csak egy Csema­dok-évzáróra nem! De nézzük, mi van a dolgok mö­gött. Ugyanezt a műsort Goda Marika és társai korábban 15 ezer koronárét kínálták a közön­Őszutó Komáromban Egy párás és ködös őszi napon, pár nappal a karácsonyi ünne­pek előtt a gombamódra szapo­rodó üzletekkel tarkított Petőfi utcán elindultam a belváros irá­nyába. A Bello üzletközpontot elhagyva, a városi piac szom­szédságában szemétlerakat és egy omladozó régi épület (a zsi­dó hitközség tulajdona?) árnyé­kolja be a környék képét. A kór­ház mellett folytattam utamat, ségnek - akkor drága volt. Most ingyen jöttek, illetve azt a pénzt vágták zsebre, amit a Pro Slova­kia alapítványtól kaptak, és amit tőlünk, a szlovákiai magyarok­tól vont meg a hatalom, mert a nemzetiségi kultúrát alig támo­gatja, s központi szervezetünk, a Csemadok, jóformán egy fillér támogatást sem kapott az el­múlt évben. Vigyázzunk az ilyen s ehhez hasonló jelenségekre. Figyeljünk oda kultúrrendezvé­nyeink és Csemadok-évzáróink szervezésére. Ne kapjunk az első alkalmon, ne osszuk meg közösségünket a hosszú nevű, önmagát magyar politikai moz­galomnak nevező csoport és az általa kieszközölt júdáspénz miatt. A szerző az MKDM parlamenti képviselője nemsokára a Kossuth téren talál­tam magam, ahol érdeklődése­met felkeltette az ott található, zöldes kupolájú vásárcsarnok. Akinek van miből, az úgyszólván mindent megvásárolhat az üz­letközpontban. Az impozáns építmény minden bizonnyal jól mutatna bármely közel-keleti ország piacán, de szerintem Ko­máromban a környező házakkal együtt nem alkot harmonikus egységet, túlságosan kirívó, ki­lóg a képből. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Oldalképek
Tartalom