Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-27 / 300. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 27. KOMMENTÁR Kinek a fóruma? TÓTH MIHÁLY Az új évelső hetének végén értelmiségi konferenciát szervez két hazai magyar alapítvány. Idézet a meghívóból: „A rendezvényen a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum létrehozásának lehetőségét is megvitatnánk". így, feltételesen: megvitatnánk. Én felszólító módban és három felkiáltójellel írtam volna a két idézőjel közötti mondatot: Hosszú vajúdás után jöjjön végre világra az értelmiségi fórum! Ugyanis itt az ideje, hogy hét évvel a rendszerváltás (a fordulat, a kommunizmus bukása vagy ahogy tetszik} után valóban legyen egy fórum, amely időnként majd (a XX. századi brit politika klasszikusa után szabadon) ki meri mondani: a szlovákiai magyar politizálás túlságosan is komoly dolog, semhogy azt kizárólag a politikusainkra szabadna bízni. Lehet, hogy Franciaországban, Angliában vagy Amerikában egy civil szervezet legfeljebb egy lenne a sok közül, amely hatással van a törvényhozók magatartására. A mi közösségünkben teljességgel hiányzik az ilyen struktúra, vagy ha formálisan létezik is ilyen eleme, a politikusokra nem képes hatni, mert kulcspozícióban levő emberei a három magyar párt valamelyikétől függenek. Ez még rendjén való is lenne egy 5,10, netán 50 milliós közösségben, ahol szellemi és politikai áramlatok szerint jönnek létre magatartásformáló, a politikusokra is hatni tudó műhelyek és szervezetek. Egy 600 ezres lélekszámú közösségben azonban a polgári kezdeményezések pártfüggővé tétele a mindent egy lapra feltenni készek hazárdjátéka. Aggodalmamat csak fokozza, hogy az Újévi Fórum szervezőbizottságában van ugyan három parlamenti képviselő, de egyetlen pedagógus sincs benne, noha tudjuk, hogy a szlovákiai magyar értelmiség döntő többsége néptanítással keresi a kenyerét. És tudjuk, hogy elsősorban éppen pedagógusainknak lenne szükségük önbizalmuk gyarapítására. Hadd ne körtönfalazzak: néhány nappal az értelmiségi fórum megnyitása előtt attól tartok, hogy a találkozóra (ha a papírforma szerint nem is), a pártvezetők jelenléte nyomja rá a bélyegét, és ahelyett, hogy új gondolatok fogalmazódnának meg a hogyan továbbot illetően, ahelyett, hogy esetleg szentségtörő mondatok is elhangzanának a véleménycsere során, a meghívottak majd a pártok kötelezően udvarias vendégeinek tekintik magukat. JEGYZET Búcsú a Harvardtól TUBA LAJOS Jozef Magula pénzügyminisztériumi államtitkár elégedett lehet. A befektetési alapok ellen folytatott háborújában a napokban már a hozzá közeli főtisztek is letették a fegyvert. Közvetlenül karácsony előtt azok a Harvard alapok alakultak át közönséges részvénytársasággá, amelyek gazdáit Magula úton-útfélen minisztériumi kényszerkezelőként futtatta. Sőt még egy lapáttal rá is tettek, hiszen az új részvénytársaság nem lesz jelen a nyilvános értékpapírpiacon. Magyarul: a Harvardok volt részvényesei csak a főnökök segítségével és jóindulatával juthatnak hozzá az itteni vagyonukhoz. Az ilyen irányú fejlődés még a viszonylag fejlett tőkepiaci etikai szabályokkal rendelkező Nyugaton is életveszélyes lenne a kisrészvényesek szempontjából. Nálunk, ahol még a jobban ellenőrzött befektetési alapok egy része is sikeresen kitolt a részvényeseivel, ez hatványozottan érvényes. Annak, viszont, aki most azt gondolja, hogy annak idején nem erről volt szó, azért érdemes megjegyezni, hogy a tömeges átalakulási hullámot a koalíciós többség által támogatott, Magula-féle alapellenes keresztes hadjárat váltotta ki. Mivel a kisrészvényesek teljesen kiszolgáltatottá válnak, a politikus Magula kénytelen eljátszani, hogy ő azért küzd értük is. Először a cégbíróságoknak ajánlotta, hogy ne regisztrálják be az átalakulásokat. Ezek persze minden jogalapot nélkülöző ajánlását nem vették figyelembe. Következő porhintésként bejelentette, hogy a hatalma alatt álló Értékpapírközpontban zároltatja az átalakulást bejelentő alapok számláját. Persze, ezzel sem akadályoz meg semmmit. Kedvenc Harvardjai például az átalakulásról döntő közgyűlés előtt ugyanis mindent szépen átcsoportosítottak az új helyre. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214. Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teq'eszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Ilyen gyönyörű angyal még sohasem töltötte nálam a karácsonyi ünnepeket! (Barát József rajza) Hármashatár Vállalkozási övezet Bodrogköz. Ötven hármashatár menti magyarországi település előtt nyílt meg a rég várt fejlődés lehetősége azáltal, hogy december közepén a magyar kormány Záhonyt és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította. Ezért mindenképpen és mielőbb szükség lenne a területhez tartozó Tiszacsernyő-Záhony, illetve Dobra-Dámóc határátkelőhelyek és az itt tervezett vámszabadterület létrehozására. A Bodrogköznek ebben a csücskében igen nagy jelentőséggel bírna a vámszabadterület megvalósítása, hiszen ismert az itteni foglalkoztatási helyzet. A határ megnyitása, a vámszabadterülettel kapcsolatos beruházások, a későbbi üzemeltetés, a határon átnyúló kereskedelmi kapcsolatok kiépítése számos munkahelyet is teremtene. Információink szerint szlovák részről nincs akadálya a határátkelőhely* és vámszabadterület kiépítésének, csupán a magyar fél kedvező döntésére van szükség, (kat) Összefüggések az ország válságos állapota és a szlovákiai magyarság súlyosbodó helyzete között Az Újévi Fórum előtt Fontos változások érlelődnek térségünkben. 1997-ben alighanem eldől, mely közép-európai országok kapnak meghívót a NATO-ba, s az előjelek, enyhén szólva, nem éppen kedvezőek Szlovákia számára. GRENDEL LAJOS Magyarország viszont még az ezredforduló előtt esélyes a NATO-felvételre. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szlovák-magyar viszony már évek óta a térség legneuralgikusabb pontja, látnunk kell, ránk, szlovákiai magyarokra új veszélyek leselkednek s új kihívásokkal kell szembenéznünk. A legnagyobb kihívás a harmadik Mečiar-kormány leplezetlen magyarellenes politikája, amely persze része az alig kiépült demokratikus intézményrendszer elleni általános támadásának. Kulturális intézményeink ellehetetlenítése után nincs hová hátrálnunk. Fel kell vennünk a kesztyűt, mert ma még „csak" a színházaink, a könyvkiadásunk, a lapjaink kerültek végveszélybe, holnap viszont már az iskoláink következhetnek. S ma már nem elég a cselekvést kizárólag a politikai pártjainkra bízni. Politikusainknak azt is érezniük kell, hogy az őket választó polgárok maguk is készen állnak a cselekvésre. Ezért lehet közéletünk fontos eseménye a január 4-5-i Újévi Fórum. Ezen a szlovákiai magyar értelmiségi találkozón lehetőség nyílik rá, hogy megnevezzük a problémákat, felvázoljunk egy olyan stratégiát, amely a magyar kisebbség érdekeit az eddiginél hatásosabban tudja védelmezni. Meg kell neveznünk a céljainkat s a módszereinket, amelyekkel a kitűzött célokat meg is tudjuk valósítani. Ügyünknek meg kell nyernünk a demokratikusan gondolkodó szlovák értelmiséget és közvéleményt. Konkrét problémákra kell konkrét válaszokat megfogalmaznunk. Fel kell tárnunk az összefüggéseket az ország válságos állapota és a szlovákiai magyarság súlyosbodó helyzete között. Olyan működő fórumot kell létrehoznunk, amely képes naprakészen elemezni a fölmerülő kérdéseket, s azokra azonnal reagálni is tud. Olyan reprezentatív fórumra van szükségünk, amely a nemzetpolitikai szempontokat elébe helyezi a pártpolitikai érdekeknek, s országos ügyekben is hallatja a szavát. Amely higgadt és határozott, de a jó cél érdekében kompromisszumokra is kész. Azt hiszem, ezt várja most tőlünk a szlovákiai magyar közvélemény. Most ingyen jöttek, illetve azt a pénzt vágták zsebre, amit a Pro Slovakia alapítványtól kaptak Rendhagyó Csemadok-évzáró SZIGETI LÁSZLÓ Nemrégiben járásunk egyik élenjáró községének Csemadokévzáróján vettem részt, s amit láttam, hallottam és tapasztaltam, az megér néhány mondatot. Szívesen megyek mindenhová, ha hívnak, s ebben a községben is már harmadik éve ülöm végig a Csemadok évzáróját, úgyhogy ismerve a protokolít, minden a legnagyobb rendben zajlott, legalábbis az elején. Köszöntők, beszámolókjövő évi terv, vita stb., majd következett a kultúrműsor. Szép vers, az asszonykórus gyönyörű éneke, a fiatalok lendületes tánca - s ez mind hazai előadásban. Mint derült égből a villámcsapás ért bennünket a kultúrműsor következő része. A színpadra lépő hölgy, akiben egy újságírónőt OLVASÓI LEVELEK Képkiállítás Nagymácsédon Sok sikeres hazai és külföldi kiállítás után szülőfalujában is bemutatta képeit a nagymácsédi születésű Dolán György festőművész, aki megjárta Líbiát, Egyiptomot, Indiát, most pedig itthon alkot. Nagymácséd község képviselőtestülete Dolán György képzőművészt kiállítása alkalmából díszpolgárrá avatta. A község véltem felismerni, széles mosollyal az arcán közli: „A kultúrműsor következő része a Megbékélés Alapítvány támogatásával készült, amely a szlovákmagyar megbékélést és együttélést hivatott szolgálni". Ez itt a reklám helye, gondoltam, s bizonytalanul fészkelődni kezdtem - menjek vagy maradjak? A község, a Csemadok és a polgármester úr iránti tisztelet miatt maradtam. Ezután Goda Marika lépett a színpadra, aki fülbemászó dallamokkal szórakoztatta a közönséget. Majd, hogy a művésznő ruhát válthasson, az őt addig szintetizátoron kísérő Anton Čukan pozsonyi vendégművész Mozart Török indulójával kedveskedett a közönségnek. Ezt követte az est fénypontja. A művésznő e szavakkal tért címerével ékesített emlékplakettet Noszek Ferenc polgármester az 1996. december 13-án megtartott képviselő-testületi ülésén adta át a művésznek. Az ünnepség hangulatát a helyi alapiskola növendékeinek szavalatai, valamint a kecskeméti Kodály Kórus fellépése emelte. Falunk polgárai büszkék szülöttjükre, kívánságuk, hogy a jövőben a művész alkotói munkáját sok siker koronázza, hogy alkotásaival még sokáig öregbítse szűkebb hazája hírnevét. Brezina Lajos Nagymácséd vissza a színpadra: „A teraz mi dovoľte aby som Vám zaspievala záhorácke pesničky, ak sa Vám budú páčiť, spievajte spoločne." El is énekelt három-négy nótát, s kollégája Čukan úr ezt még néhánnyal megtoldotta. Egy pillanatra megszédültem: álom ez vagy valóság? Valóság volt a javából, igen, Csemadokévzárón vagyok, illetve voltam, mert szedtem a cókmókomat, s angolosan távoztam a „My sme chlapci od Trenčína" közepette. Ez lenne az autentikus, tiszta forrásból jövő magyar kultúra, amelyet a Csemadoknak szolgálnia kéne? Ez a műsor mindenhová illett, csak egy Csemadok-évzáróra nem! De nézzük, mi van a dolgok mögött. Ugyanezt a műsort Goda Marika és társai korábban 15 ezer koronárét kínálták a közönŐszutó Komáromban Egy párás és ködös őszi napon, pár nappal a karácsonyi ünnepek előtt a gombamódra szaporodó üzletekkel tarkított Petőfi utcán elindultam a belváros irányába. A Bello üzletközpontot elhagyva, a városi piac szomszédságában szemétlerakat és egy omladozó régi épület (a zsidó hitközség tulajdona?) árnyékolja be a környék képét. A kórház mellett folytattam utamat, ségnek - akkor drága volt. Most ingyen jöttek, illetve azt a pénzt vágták zsebre, amit a Pro Slovakia alapítványtól kaptak, és amit tőlünk, a szlovákiai magyaroktól vont meg a hatalom, mert a nemzetiségi kultúrát alig támogatja, s központi szervezetünk, a Csemadok, jóformán egy fillér támogatást sem kapott az elmúlt évben. Vigyázzunk az ilyen s ehhez hasonló jelenségekre. Figyeljünk oda kultúrrendezvényeink és Csemadok-évzáróink szervezésére. Ne kapjunk az első alkalmon, ne osszuk meg közösségünket a hosszú nevű, önmagát magyar politikai mozgalomnak nevező csoport és az általa kieszközölt júdáspénz miatt. A szerző az MKDM parlamenti képviselője nemsokára a Kossuth téren találtam magam, ahol érdeklődésemet felkeltette az ott található, zöldes kupolájú vásárcsarnok. Akinek van miből, az úgyszólván mindent megvásárolhat az üzletközpontban. Az impozáns építmény minden bizonnyal jól mutatna bármely közel-keleti ország piacán, de szerintem Komáromban a környező házakkal együtt nem alkot harmonikus egységet, túlságosan kirívó, kilóg a képből. Szabó Sándor Királyrév