Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-18 / 295. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 18. KOMMENTÁR Oda-vissza diszkréciót TÓTH MIHÁLY Ha mindentől eltekintünk, igaza van Augustín Marián Húská­nak, amikor azon méltatlankodik, hogy a kereszténydemok­rata Mikuláš Dzurinda a sajtó rendelkezésére bocsátotta Her­bert Bösch levelét, amelyben az EU és Szlovákia közös parla­menti bizottságának társelnöke amiatt tiltakozik, hogy Gau­liedert megfosztották mandátumától. Ha mindentől eltekin­tünk, akár úgy is vélekedhetünk, hogy noha Bösch odaadta Dzurindának a Húskának címzett levél másolatát, tartalmát talán mégsem kellett volna közhírré tenni. Húska méltatlankodása úgy is értelmezhető, hogy nem a sajtó útján való üzengetések híve, hanem inkább a diszkrét diplo­máciát részesítené előnyben. Örvendetes, hogy Bösch pozsonyi partnere a metternichi stílus mellett tört lándzsát. Kérdés, hogy a történtek után ez most már megvalósítható-e. Ugyanis a kormánykoalíció működése inkább egy lerobbant külvárosi bérkaszárnya udvarának mindennapjai­ra emlékeztetett, semmint a politika és a diplomácia írott és írat­lan szabályaihoz való ragaszkodás színhelyére. A „bérkaszárnya" udvarán történtekből egyeden epizód sem titkolható el. Nem le­hetett eltussolni, hogy mi történt 1994. november 3-4-én. Eltit­kolhatatlan, hogy miként zajlik a privatizáció. Nyilvánvaló, hogy milyen hátsó szándékkal hajtották végre a közigazgatási határok . átrendezését. Vagy tegnap miért hagyták jóvá a Btk. köztársaság­védelmi paragrafusait. Slota és Ľupták úgy „eb ura fakózik", vala­hányszor az EU-ba és a NATO-ba való belépés feltételei teljesíté­sének számonkéréséről van szó, mintha, mondjuk, Németország óhajtaná magát Szlovákiához csatoltatni. Egyszóval: túlteng a szlovák önérzeteskedés, a mindent kiteregetés, alpári propagan­da, amivel hatni lehet a hazai lakosság egyharmadára, de nem le­het vele elkápráztatni a nyugati politikusokat. Nem csoda, hogy Uyen viszonyok között akad Szlovákiában poli­tikus, aki jó néven venné, ha a Nyugat a kritikát rejtjelezve, csak a beavatottaknak címezve juttatná el Pozsonyba. Brüsszel és Strasbourg talán az ilyen megoldásra is vevő volna. Balekségre azonban semmiképpen sem hajlandó, és ezen azt kell érteni, hogy nem kész figyelmen kívül hagyni azt, ami nálunk a belpoli­tikában történik. Egészen Washingtonig elhallatszik a téglamezei stadiont szinte szétvető handabandázás, és ezzel magyarázható, hogy a nyugati szervezetek a velünk kapcsolatos levelezésükben a „vastag zsákra durva folt illik" elvet alkalmazzák. A finom lelkű Húska diszkrécióra vágyik a diplomáciában. Kérdés, van-e a kormánygarnitúrában olyan mérvadó politi­kus, akiben megvan az akarat arra, hogy kétirányúan civili­zálttá tegye a Nyugattal ápolt kapcsolatokat. JEGYZET nem egyezik is az anyagi érde­keivel. (Más kérdés, hogy egyeseknek anyagüag is jól jö­vedelmez, hogy a kisebbségi szerepkörben tetszelegnek.) Nehezebb a dolog a többség oldaláról nézve, ahol gyakran a közhangulat ellen kell hatni a megértés szavával, a társa­dalmi béke érdekében. Mert a társadalmi békéről, sőt egyál­talán a békéről van szó ebben a viszonylatban, amely mindig törékeny és sérülékeny. Kisebbségben élni nem jó, nem természetes állapot. Ki tudná ezt nálunk jobban, akik egész életünket így éljük le? Mai főhajtásom mégsem azoknak szól, akik feladva egyéni érde­keiket saját népcsoportjuk ja­vára szorgoskodnak, hanem azoknak, akik a fasizmus, naci­onalizmus vagy egyszerűen a butaság betegségét a kényel­mes többségi helyzeti előnyük dacára tudatosítják, és szót emelnek ellene. Értünk. Persze ők is tudják, hogy bárki kerül­het kisebbségi helyzetbe (nem csak a szó politikai értelmé­ben), s hogy az a bizonyos ha­rang mindenkiért szól. És nem csak egy napon. A világ min­den napján. Kisebbség, többség... KÖVESDI KÁROLY Az ENSZ-nek a kisebbségek jo­gairól szóló nyilatkozata fon­tos dokumentum, amiként fontos az is, hogy a sok vüág­nap mellett Magyarországon akadt egy nap a kalendárium­ban a kisebbségek számára is. Nekem a kisebbségről mégis a többség jut eszembe, mert a ki­sebbségek gondjainak a meg­oldása mindenütt a többség kezében van. Ha díjalapító vagy adományozó volnék, én a kisebbségi díjaimat a többség legtoleránsabb képviselőinek adnám. A kisebbségben élő ember amúgy is a bőrén tanul­ja meg a tolerancia, a másság elviselése, tisztelete, a faji, nyelvi, vallási türelem fogal­mát és napi gyakorlatát. Bele­születik ebbe a léleknyomorító „ünnepkörbe". Elemi ösztönei­nek engedelmeskedik, ha óvja anyanyelvét, kultúráját, s ha szót emel azokért, akiknek ez nem adatik meg. Mondhat­nánk, nem nagy kunszt, hisz az érdekeit védi, még ha ez Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Engem végképp nem izgatnak ezek a magas árak, mert olyan szegény vagyok, mint az állam költségvetése az egészségügyre... (Gossányi Péter karikatúrája) Találkoztak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom egykori vezetői Kiútkeresés 7 év után Hét év után újra egy asz­talhoz ültek a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen moz­galom első koordinációs bizottságának tagjai, köz­tük a Független Magyar Kezdeményezés által an­nak idején a testületbe de­legált képviselők. GRENDEL LAJOS Ennek a találkozásnak ma termé­szetesen nincs különösebben nagy politikai jelentősége. A hét végén Modor mellett tartott két­napos konferencián elhangzottak inkább a történészek számára le­hetnek érdekesek, ha majd könyv ... a novemberi fordulat szlovákiai szereplői azó­ta szétszóródtak... alakban is hozzáférhetővé válik Soňa Szomolányi bevezető előadása és az azt követő vita anyaga. Hiszen a novemberi for­dulat szlovákiai szereplői azóta szétszóródtak a különféle (ma új­ra ellenzéki) pártokban, emigrál­tak (Fedor Gál, Ľubomír Feldek), illetve régen kivonultak a politi­kai életből. Már az is csoda (de egyben jelzés­értékű is), hogy a meghívottak közül nagyon sokan megjelentek, s így a hajdani események részt­... a konferenciára súlyos belpolitikai feszültségek árnyéka vetült. vevői közül véleményt cserélhet­tek azok is, akik nemrég szinte köszönő viszonyban sem voltak. Előrelátható volt, hogy a vita nem lesz mentes feszültségektől. A szenvedélyes, sokfelé ágazó és olykor személyeskedésekbe át­csapó véleménycsere során kide­rült, hogy a vita résztvevői közöt­ti törésvonalak nagyjából ma is ott húzódnak, ahol 1990júniusá­ban, az első szabad választások idején. A kényes kérdéseket il­letően - a csehekhez (az egykori Polgári Fórumhoz) való viszony, a szlovák-magyar probléma, a lusztráció helyessége vagy hely­telensége - alig-alig látható el­mozdulás. Az önigazolási szán­dék - különösen az első napon ­megbénította az önkritikus refle­xiót. Pedig arra nagy szükség vol­na manapság, hiszen a konferen­ciára súlyos belpolitikai feszültsé­gek árnyéka vetült. Igaz, a hét év­vel ezelőtti vitáknak óriási tétjük volt, hiszen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kezében valódi hatalom összpontosult. A mostani vitáknak ilyen tétjük már nem volt. Ám ha tekintetbe vesszük, hogy a hét végihez hasonló, tisztázó, ki­utat kereső viták több szereplője is fontos posztot tölt be pártjában (František Mikloško, Ján Budaj, Milan Kňažko, Peter Zajac), más­képpen fest a dolog. Nem mind­egy ugyanis, hogy Budaj és Zajac beszélő viszonyban vannak-e, s hogy milyen álláspontot foglal­nak el a (teljes!) Magyar Koalíció­val vagy a DBP-vel való jövőbeli együttműködés kérdésében. Biz­tató, hogy Milan Kňažko javasla­ta, amely a tanácskozás végén hangzott el, és úgy szólt, hogy a múlt heti tanácskozás résztvevői még a karácsonyi ünnepek előtt találkozzanak újra, s vitassák meg a jelenlegi belpolitikai hely­zetet, kedvező visszhangra talált. PRAVDA Anton Poliak, a szlovák parla­ménr mandátumvizsgáló és men­telmi bizottságának munkásszö­vetségi elnöke nyíltan foglalko­zik a lemondás gondolatával. En­nek oka, hogy alkotmányellenes­nek tartja František Gauliecu.r mandátumának megvonását. Ezt a véleményét a parlamenti szava­zás során saját pártjának képvi­selői nem támogatták. Az alkot­mánybíróság döntése után sze­rinte többeknek pironkodniuk kell majd. Végül azonban lehet, hogy mégsem mond le. Állítása szerint sokan elmarasztalják, mondván, utána olyan következ­hetne, aki hűségesen teljesítené mások akaratát. „Igaz ugyan, hogy a 15 tagú bizottságban úlő 8 DSZM-tag már most is bármit megszavazhat, de legalább fel­hívhatom a figyelmet arra, ami történik" - nyilatkozta.. SME A múlt pénteken a parlament nem tárgyalhatta meg a Nemzeti Vagyonalap jövő évi költségveté­sét, mert sem az intézmény elnö­ke, sem pedig alelnöke nem je­lent meg a törvényhozás előtt. Ma már tudjuk, hogy Gavorník és Rehák azért hiányzott, mert a va­gyonalap éppen privatizált. Arról döntött, hogy ki kapja a Benzinol 12, a Slovakopress 42, illetve egy trencséni építővállalat 97 száza­lékát. Tette ezt annak ellenére, hogy az alkotmánybíróság alkot­mányellenesnek ítélte ezt a pri­vatizációs formát. Amennyiben a hatalmon lévő koalíció ezt a lé­pést is úgy fogadja, mint a Nafta Gbely privatizációját, vagyis nem javasolja Gavorník és Rehák le­váltását, akkor maga is felelőssé válik. Éppen úgy, mint a vagyon­alap összes eddigi döntéséért. PRÁCA A prágai Na Homolce kórház cá­folta azokat a híreket, melyek szerint az úgynevezett gamma­késsel hamarosan náluk műte­nék Vladimír Mečiar szlovák kormányfőt. A készülék agyda­ganatok eltávolítására szolgál, és egy megállapodás értelmé­ben Csehország és Szlovákia polgárai azonos összegért vehe­tik igénybe. A Szlovák Dunahajózási Vállalat mérlegeli, hogy felkérje-e a hadsereget a Ďumbier roncsainak kiemelésére Jövő novemberig a Dunában marad HOLOP ZSOLT Október 22-étől pihen a Duna fenekén a Freudenaunál el­süllyedt Ďumbier tolóhajó, és közel egy évig még ott is marad. A napokban megállapodás szü­letett a Szlovák Dunahajózási Vállalat, az osztrák közlekedési tárca és a kivitelező Donaukraft­werke közt, hogy az erőmű első két turbinájának átadásáig, il­letve a Duna közepén kialakított mesterséges sziget eltávolításá­ig, azaz 1997 novemberéig nem kezdenek hozzá a kiemeléshez. Az Ausztriában érvényes előírá­sok szerint a hajó tulajdonosát terhelik a kiemelés költségei, OLVASÓI LEVELEK Szerencsés viszontlátást! Ezzel a gondolattal búcsúztak el egymástól a párkányi papírgyár nyugdíjasai. Körülbelül 400-500 nyugdíjas fogadta el a vállalat meghívását, és a gyár ét­terme december 6-án zsúfolásig megtelt. Örömmel üdvözölték egymást: kézszorítás, mosoly. A régi emlékek felidézése felvidí­totta a volt munkatársakat. A nyugdíjasok találkozóját a gyár függetlenül attól, hogy ki okozta a balesetet. A felelősség megál­lapítása bíróságra tartozik, s ha az a szlovák felet felmentené, a költségeket a baleset okozója té­ríti meg. A Szlovák Dunahajózá­si Vállalat szerint a Ďumbier haj­tóművei nem hibásodtak meg, és a hajó kapitánya sem szegte meg az előírásokat, hanem az irányítótorony parancsnoka hi­bázott, aki a magas vízállás elle­nére engedélyezte az áthajó­zást. Biztosra azért a cég sem megy, mivel nem egyezett bele, hogy osztrák vállalat végezze a kiemelést, hiszen ezzel alaposan megemelkednének a költségek. Tény, hogy a kapitány „zöldet" vezetői nyitották meg, a jelenle­gi helyzetről kapott tájékoztatás után kulturális műsor követke­zett. Gyermekek, felnőttek sze­repeltek, többek között a Štú­rovčatá gyermekfolklórcsoport, a Júlia énekcsoport, valamint a szálkái vegyes kórus és a kecses, klasszikus táncokat bemutató Rocky-Ritmus. A nyugdíjasok nagy száma, a találkozás is bizo­nyítja, hogy rohamosan öreg­szik régiónk, és kevés az olyan fiatal, aki meghallgatná az idősek panaszait. Hajtman Kornélia Nána kapott, viszont az irányítóto­rony arra hivatkozik, hogy ha úgy ítéli, veszélyes az átkelés, jogában állt volna kikötni. Oszt­rák álláspont szerint mindkét fe­let terheli a felelősség, s így a költségeket is közösen kell állni. A Ďumbier egy londoni társa­ságnál volt biztosítva: az ango­lok mindenképpen állják a Szlo­vák Dunahajózási Vállalatra eső költségeket. Döntést a bécsi tar­tományi bíróság hoz. A Ďumbier tehát még mindig a Duna fenekén van, s elképzel­hető, hogy gyomrában rejti a le­génység három tagját is. Január­ban búvárok kutatják át a ron­csot, majd acélhuzalokkal a part­Ovisszáj Munkahelyem közelében gyak­ran sétálnak óvodások, és zavar­talanul csacsognak. Élmény őket hallgatni. Én is gyakran le­sem őket, mivel az egyik kis u­nokám is óvodás. Mindig na­gyon örül, amikor meglát. Néhány hete a művelődési ház­ban vendégszerepelt egy cir­kusz. A társulatnak nem voltak egetverő számai, a kisebb gye­rekeknek mégis élmény volt látniuk a majmot, kígyókat, idomított kutyákat, krokodilt. Hogy érdekesebb legyen szá­hoz erősítik. A hajózási vállalat mérlegeli, hogy műszaki segítsé­get kér a szlovák hadseregtől a roncs kiemeléséhez; ennek legfőbb akadálya, hogy külföl­dön kellene használni szlovák hadifelszerelést. Nem kizárt, hogy az osztrák védelmi minisz­térium nyújt segítséget a roncr átvizsgálásához. Minden elhunyt felesége eddig 50 ezer, gyerme­kei pedig fejenként 30 ezer koro­na gyorssegélyt kaptak, az egyet­len túlélő, Emil Šimek is 50 ezer korona segélyben részesült. A Kelet-szlovákiai Vasmű egymil­lió, az államvasutak félmillió, a közlekedési tárca 100 ezer koro­nát utalt át a károsultaknak. mukra az előadás, az idomár körülhordozta a kígyót, maj­mot és a krokodilt, s meg is le­hetett simogatni az állatokat. A mozdulatlan krokodil simoga­tásakor az egyik kis ovis felkiál­tott: „De hisz ez ki van szárad­va!" A Mikulás utáni napon megkér­deztem a sétáló óvodásokat: „Mit kaptatok?" Az egyik azt fe­lelte, hogy virgácsot. Mire a má­sik rávágta: „Ültesd el, jövőre majd terem!" Hát nem aranyosak? Ondró Ernő Kéménd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom