Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-17 / 294. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 14. SporT/Tévé és Rádió - szombat b Bettes István verstáncai a Hun bál-ban Ha a költő cifrázza Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az asztalomhoz. Mert az biztos: december 17-én, azaz ma délután öt és este hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fórum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hallgatás is lehet is sokatmondó. Szeretettel: Dusza István SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Becket (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: A testőr (11) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 13, 15., 17, 19, 20.45 OBZOR: New York-i pihenő (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Különös napok (am.) 15, Í7.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30,16,17, 21 A csodabogár (am.) 17, 20.30 Jack (am.) 17, 19 A gyógyszer (cseh) 17.30 Nixon (am.) 17.15 19 Veronika két élete (fr.lengy.) 19 Két gyilkosság elég, drágám (cseh) 19.15 ISTROPOLIS: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30 Barb Wire (am.) 18, 20.30 KASS

A DRUŽBA: New York-i pihenő (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17.45 Eraser (am.) 20 CAPITOL: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.45 18, A gyilkosság ideje (am.) 20.15 ÚSMEV: Hull a pelyhes (am.) 16, 18, Kolja (cseh) 20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 Ötven évvel a kitelepítések után Szomorú évforduló Aki egy kicsit is járatos a szlovákiai magyar költészetben, aligha lepődik meg Bettes István Hun bál című kötetét olvasva, amelyben tegnapi, mai és holnapi gyerekeknek írt verseit szedte háronrciklusba. DUSZA ISTVÁN Költőnk versvilágának sajátossága a groteszk és a nonszensz, amely meghatározások a szellemes szójátékokon kívül a világra még mindig gyermeki szemmel rácsodálkozó felnőtt gondolatainak'is formát adnak. Bettes verseinek ihletettsége minden tekintetheti sajátos. Egy sajátos, mégiscsak létezőnek mutatkozó metanyelven írt versvarázslat. Ha a magyar gyermeklírában hagyományosnak számító történetmesélő verseit vizsgáljuk (Rimái rák vacsorája, Tündérkórban, A hangya kalandja) akkor is szembeötlő a látás és a láttatás nyelvközpontúsága. De egész sor olyan verse olvasható a kötetben, amely látszatra valamiféle halandzsaszövegnek tetszik, de közelebbről megvizsgálva ezekét, igazából egy sajátos, mégiscsak létezőnek mutatkozó metanyelven írt versvarázslat. A hangzók, a szótagok, a ritmusok kavargásából kibontakozó zeneMN-INFORMÁCIÓ Budapest. Eddig legalább másfél száz magyar írót és költőt ihletett fordításra, átdolgozásra a Zsoltárok könyve. A Duna televízióban december 24-én, szenteste 19.20-kor elhangzó zsoltárok feldolgozója Sumonyi Zoltán, aki tíz kevéssé ismert ószövetségi imát szedett versbe, hogy azokat Gryllus Dániel dallamaira a Gryllus testvérpár, Dániel és Vilmos Sebestyén Mártáiség vissza hallgatása boldoggá tesz gyereket és felnőttet. A Bondele mél?(Hun lakodalmas) és a Galibabu abuliba( gagaga) című opuszok csak látszatra érthetetlen és öncélú játszadozások. Szavaik kapcsolódása, a visszájáról leírt szavak, a nyelvi játék virtuóz folyamatában más nyelvek szavai is megjelennek a versorokban. Méltánytalan lenne, ha elhallgatnám: a Galibabu abuliba(gagaga) című versét annak idején Bettes István első kötetében (Bohócok áldozása, 1981) a hatalom részéről olyan felháborodás fogadta, hogy R.Z. az Új Szó akkori főszerkesztője a kommunista párthatalom sugallatára bértollnokot fogadott. Ez a kvázikritikus igyekezett bebizonyítani, hogy Bettes versei rossz versek és üres játszadozások. Pedig akkor is csupán arról volt szó, hogy a játék - a költői játék - szabadságától rémült meg a hatalom. S hogy most ebben a kötetében a gyerekek tiszta szabadságát önmagában megőrizve sorakoztatta fel verseit, örömmel tölthet el mindannyiunkat. A Hun bál-ban számos olyan vers van, amely a szülőföldet, Gömör falvait, folyóit - köriilszövő hangulatokból, emlékekből született. Egyetlen sorából sem veszik ki a humor, az olvasó gondolkozására ható groteszk láttatás. Ezeket a verseket olvasva csodálkozhatunk rá igazán, hogy egy-egy tájleíró sor mögött - megtekerve a szót, a rímet - is felvillan a költészet val együtt adja elő. A részben Dávid királynak tulajdonított zsoltárok egy csoportja Jeruzsálem pusztulásáról, a babiloni fogságról, és a hazatérés reményéről szól. A filmet, amely ószövetségi énekek friss magyar feldolgozását jeleníti meg, ugyanaz a Cselényi László rendezte, akinek esztendeje a Hegyi beszéd modern televíziós változatát köszönhettük a Magyar Televízió ünnepi műsorán. derűje. De nem csak az, hiszen A bálna álma című versben összesűrített emberi csoda a gondolkodás és a képzelet náEgyetlen sorából sem veszik ki a humor, a groteszk láttatás. szából születő költészet bölcsességéről szól. Megmagyarázhatatlan lelki mélységek és távolságok egyenlítődnek ki az olvasó emberben Csuang Ce kínai ÚJ SZÓ-HÍR Simonyi. A Simonyi Alapítvány kuratóriuma 1996, december 13-án tartotta ülését Simonyiban. Megtárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek az alapítványokról szóló új törvény életbe lépésével függnek össze. Megállapította, hogy az alapítvány jelenlegi vagyonát 1 millió 196 ezer Sk alkotja, melyből 1997 januárjáig 1 millió 50 ezer Sk kötött betéten szerepel. Továbbá döntést hozott arról, hogy miután a Simonyi Alapítvány alapszabályát összhangba hozta a hatályos törvénnyel, eredeti célkitűzéseinek megfelelően kezdi működtetni az alapítvány felhasználandó pénzeszközeit. A kuratórium megvitatta az Viva Verdi! MTI-HÍR London. Nagyszabású „Viva verdi!" fesztivállal emlékezik meg London Giuseppe Verdiről (1813-1901), a XIX. századnak Richard Wagner mellett legkedveltebb és legtöbbet játszott zeneszerzőjéről. Halálának 100. évfordulójáig, 2001-ig műsorra tűzik valamennyi operáját a Covent Garden királyi operaházban - szám szerint huszonnyolcat. Mint a Reuter jelentése rámutat, ilyen nagyságrendű fesztiválra még nem volt példa a Covent Gardenban, mint ez a mostani, amelyet Sir Edward Downes karnagy és Paul Findlay, az operaház egykori igazgatója közösen kezdeményezett. A Verdi-operasorozat már meg is bölcs pillangója és Jónás próféta cethalának megírt versbeli találkozója nyomán. Így lehet aztán Bettes István több verse a játszadozáson túl bölcs játék. Gyermekektől ez a képesség aligha leshető el, gyermeknek kellett maradnia annak, aki ezeket a verseket leírta, hogy ilyen nyelvi leleménnyel varázsolja el olvasóját. Még akkor is, ha az AB-ART Kiadónál megjelent kötet illusztrátora Dolán György színes és fekete-fehér rajzaival hozzájárult ehhez a költői tündérkedéshez. Együttélés Országos Tanácsának ez év november 30-án kelt javaslatát a szlovákiai Magyar Közhasznú Alapítvány létrehozására. Ennek kapcsán a kuratórium megfogalmazta azon szándékát, hogy a Simonyi Alapítvány átalakuljon a javasolt közhasznú alapítvánnyá, mivel küldetése azzal már most is nagyrészt megegyezik. Ugyanakkor megbízta a kuratórium néhány tagját, hogy folytassanak tárgyalásokat a Csemadokkal, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetséggel, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséggel és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével, valamint a Magyar Koalíció pártjaival az országos közalapítvánnyá való átalakulásról. (ú) kezdődött a mester Stiffelio című operájával. Verdi halála után főleg az Otellót, a Falstaffot és a Req liemet adták elő, korábbi kompozíciói ellenben alig voltak ismertek. Németországban például csak századunk harmincas éveiben mutatták be először a Szicíliai vecsernyét és a Macbethet. Angliában pedig a londoni opera 1965-ben tűzte először műsorára a Simon Boccanegra című Verdi-operát. Egyes Verdi-kompozíciók koncertelőadásban csendülnek majd fel, s így a fesztivál a tervek szerint folytatódhat az alatt is, amíg 1997-től kezdődően a Covent Garden felújítási munkálatait végzik. Ilyen koncertelőadásban kerül bemutatásra például a Simon Boccanegra egy korai és a Stiffelio egy késői változata is. Családunk még életben maradt tagjai idén december 16-án egy nagyon szomorú évfordulóra emlékeztek. Most lesz ötven éve annak, hogy családunkat, sok más családdal együtt, kényszermunkára hurcolták Csehországba. Én még akkor a világon sem voltam, és amit erről tudok, csak a szüleimtől és a testvéreimtől tudom. Kiskoromban sokszor kérdezgettem, miért születtem én Táborban, és nem Ipolyságon, mint a többi gyerek. Szüleimnek ilyenkor könnybe lábadt a szemük, és azt felelték, hogy úgysem tudnám még megérteni az okát. Ahogy múltak az évek és felcseperedtem, értettem meg, hogy édesapámnak csak egyetlen bűne volt, ezért hurcolA házat katonák vették körül, az udvaron egy teherautó állt. ták el családostól Csehországba, mégpedig az, hogy magyar volt, és a magyarságát semmi áron sem volt hajlandó megtagadni, vagyis „reszlovakizálni". Ez abban az időben felért egy háborús bűnnel. Mi is történt 1946. december 16-án? Szüleim abban az időben egy Ipolyság melletti falucskában, Kistúron éltek három gyermekükkel. Az említett napon, este fél nyolc körül vadul megzörgették az ajtót, s mivel zárva volt, rájuk törték. Szüleim csak a nagy ijedségből magukhoz térve fogták fel, hogy valami szörnyű dolog vár rájuk. A házat katonák vették körül, az udvaron egy teherautó állt. Apámék gyorsan összepakolták, amit lehetett, és felszálltak a teherautóra. A katonák közül egyik sem volt hajlandó elárulni az úticélt, s azt sem, miért keli elhagyniuk otthonukat. Az ipolysági vasútállomásra vitték őket, ahol már vártak rájuk a marhavagonok. Ezekbe tuszkolták be az összegyűjtött magyar családokat, olyan kíméletlenséggel, mintha valóban állatszállítmányról lett volna szó. Azon a télen kegyetlen hideg volt, a vagonok kívül-belül deresek voltak, de ez mit sem érdekelte a „szállítókat". Rájuk zárták a vagonok ajtaját és megkezdődött a magyar családok kálváriája. Három nap és három éjjel utaztak hosszabb-rövidebb szünetekkel, míg végre a szerelvény megállt, kinyitották a vagonajtót és beordítottak: „Kiszállni, végállomás!" Csak ott derült ki, hogy a csehországi Táborba érkeztek. Ami ezután történt, nem sokban tért el a rabszolgavásártól. A vagonok körül megjelentek a helybeli gazdák, és válogatni kezdtek a felkínált „áruban". Kiválogatták a fiatalokat (még jó, hogy a fogaikat is nem nézték meg, mint a rabszolgáknak), az öregeket és a gyerekeket pedig otthagyták a vagonokban. Szüleim csak jóval később tudták meg, hogy az ottmaradtak közül sokan megbetegedtek, többen meg is haltak. Édesapám, aki akkor negyvenhat éves volt, és koromfekete volt a haja, mire Táborba értek, teljesen megőszült. Nem is csoda, hisz egész úton azon aggódott, mi lesz az otthon hagyott állatokkal, ki ad nekik enni, és mi lesz a földdel, ki fogja tavasszal megszántani, bevetni? Azt a rengeteg megaláztatást, amit családom a Táborban töltött egy év alatt elszenvedett, nem lehet röviden leírni, ahhoz egy regény is kevés. Az elhurcoltakkal úgy bántak, mint a háborús bűnösökkel, hisz így is voltak megbélyegezve. Édesapámnak és testvéreimnek egyszerkétszer sikerült hazaszökniük, de ahogy a hatalom erről tudomást szerzett, máris visszahurcolták őket. Egy ilyen szökés alkalmával édesapám és István bátyám egy gyűjtőtáborba került, ahol a háborús foglyok sínylődtek. Közben megszülettem, és 1947 decemberében hazakerült az egész család. Hogy miért írtam le ezt a szomorú történetet, miért szaggatom föl a régi sebeket? Azért, hogy Az elhurcoltakkal ügy bántak, mint a háborús bűnösökkel, méltóképpen megemlékezzek azokról, akik nem törődve a következményekkel, nem adták fel magyarságukat, és felvállalva a sok megaláztatást, megmaradtak annak, aminek születtek. Remélem, lesz még ennek az országnak olyan kormánya (természetesen nem a mostanira gondolok), amely legalább bocsánatot kér ezektől az emberektől a történtekért. Benyovszky László Léva Nagyszabású fesztivállal emlékezik London Ezúttal nő is helyet kap a próféták mellett a biblikus filmben, Sebestyen "Márta (Fotó: archív) A Duna televízió karácsonyi műsorán: A Simonyi Alapítvány Kuratóriumának üléséről Ószövetségi énekek Közlemény