Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-15 / 267. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 15. SPO

RT

/TÉVÉ ÉS R

ÁDIÓ - SZOM

BA

T F

P 15 Hazai szakmai körökben már a megnyitó előtt úgy értékelték, ez lesz az év kiállítása Közhelyek folyo s ój án Zsolna. Második évfordulós kiállításával a Soros Kortárs Művészeti Centrum - ahogy azt Mária Hlavajová, az intézmény igazgatója elmondta - a képzőművészetben a nyitott társadalom eszméjét prezentálta. A Soros-centrum ezt a nyitottságot, nyitást akarja képviselni továbbra is űj kiállításával, amelyet a zsolnai galériában rendezett, Közhelyek folyosóján címmel. TALLÓSI BÉLA Két művész. Ilya Kabakov, aki a hatvanas-hetvenes évek konceptuális művészetének vezéregyénisége, Moszkvában. (Ilya Kabakov 1988-ban hagyta el hazáját, előbb Párizsban élt, majd New Yorkba költözött.) Joseph Kosuth, aki a világ, a nyugati világ konceptuális művészetének vezéregyénisége, New Yorkban. Két világ: a tisztaság és a brutális szenny. A Nyugat és a Kelet mentalitása. Két külön világ, amely most Szlovákiában, Zsolnán, írnám, találkozik. De ez így, mint lentebb kiderül, nem igaz, mert a találkozás nem jön létre. Százhúsz asztalból álló, egymással párhuzamosan futó két asztalsoron jelenít meg két világot a két művész. A hatvanas évek Szovjetuniójának feljelentésekben megfogalmazott ideológiai-politikai frázisait írta az egyik asztalsorra Ilya Kabakov, a másikon a nyugati világ kultúPillanatkép a megnyitóról rájának neves személyiségeitől, politikusoktól, tudósoktól, művészektől vett mondásokat idéz Joseph Kosuth. Két világ tárul elénk a szavak, a szöveg, az idézetek révén. Két világ: a tisztaság és a brutális szenny. A Nyugat és a Kelet mentalitása. Két világ szólítja egymást a párhuzamosan futó asztallapokon, de párbeszédre soha nem kerülhet sor közöttük. Úgy élnek egymás mellett, hogy soha egyetlen pontban sem találkoznak. Már csak azért sem, mert az egyik latin betűkkel, a másik cirillikával tárja fel létének lényegi jegyeit. A párbeszéd azonban mégiscsak létrejön. A művész, az általa bemutatott világ, valamint a szemlélő, a néző között, aki így-úgy mindkét világot ismeri. (A kiállítás látogatói az asztallapokra írt angol, illetve orosz szöveget természetesen lefordítva, szlovákul is elolvashatják egy kiadványban.) Ilya Kabakov és Joseph Kosuth eme közös kiállításának kilencvennégyben Varsóban volt a A dialógus sokkal mélyrehatóbb lehet itt, nálunk, a két világ határán. premierje. A szakember, a művészettörténész szerint a tény, hogy most itt Szlovákiában látható, abban az országban, amelynek határán végül is SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe (19) KIS SZÍNPAD: YO város polgárai (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Cyrano (19.30) KELETSZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Nabucco (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mona Marie mosolya (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Kolja (cseh) 22.45 Sztriptíz (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A bölcsek köve (am.) 15, 17, 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 19 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Homo Faber (ném.) 19 A gyáva (cseh) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A SLOVAN: Ágy, tele rózsával (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: Mision: Impossible (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A Függetlenség Napja (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Sztriptíz (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15, 19.15 (Fotó: Martin Marenčin) a Nyugat és a Kelet, a kommunizmus és a kapitalizmus közötti határ is futott, valamiféle feszültség többletével új minőséget ad a kiállításnak. Tehát a már említett dialógus sokkal mélyrehatóbb lehet itt, nálunk, a két világ határán, mint e határvonaltól távolabb, a föld bármely pontján. E bemutatóról már a megnyitó előtt úgy beszéltek, mint az év kiállításáról. Tény, hogy nem volt könnyű létrehozni. Mert ahogy a rendezők látják, ilyenfajta kiállítás létrehozásához európai paraméterek kellenek, na meg az, hogy pozitív energiák egyesüljenek. S egy olyan galéria, mint a zsolnai, amely nyitott mindenfajta modern művészetre. Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓtNFORMÁCIÓ Szombat: A 9.00-tól délig tartó Hétről hétre c. publicisztikai magazinunkban az EBESZ főbiztosa szlovákiai látogatásának eredményeiről számolunk be, majd a Pedagógusszövetség művelődési programjáról. A déli hírek után Slágermúzeum. 13 .00-kor Milan Materák Ha eljön az ítélet ideje c. rádiójátékát ismételjük meg. 14 óráig népi muzsika. 14.10-től részleteket közvetítünk Lehár Ferenc Luxemburg grófja c. operettjéből. 14.30-tól Tallózó. 15.00kor Zenei körséta. A Vállalkozók műsorában 15.30-kor bemutatjuk a Győri Ipari Parkot, szó lesz a kötvényes privatizáció eddigi lefolyásáról, távlatairól. Bemutatunk egy mezőgazdasági gépeket forgalmazó vállalkozást. Vasárnap: 9.15-kor Világosság című egyházi műsorunkban Ürge Tamás gútai esperesplébánost hallhatják, beszélgetés hangzik el dr. Tardi Lászlóval, a budavári Mátyás-templom karnagyával. 10.10-kor folytatjuk Márkus László előadásában Misóka meséjét. A Kölyökvilágban a kürti ötödikesek a védett állatokról és a természetvédelemről beszélnek. 11.00-kor Béres Ferencre emlékezünk. A déli hírek után Randevú Csenger Ferenccel. A BBC magyar nyelvű adását 15.00-kor az Irodalmi mozaik követi. 15.30-kor Hazai tájakon, majd Köszöntő. (M) Valaki mindig feltálal egy-egy meglepetést a törzsasztalra A Szőttes, az újságírói etika és a szabadság terhei Holnap este Komáromban lesz az együttes jubileumi koncertje Lírai hangú Borostyán DUSZA ISTVÁN Az állami támogatástól oly sikeresen megfosztott Szőttes Népművészeti Együttes nincs, és feltehetőleg nem is lesz művészeti válságban. Feltéve, hogy mindig akad olyan művelődési ház, amely befogadja műsorát, és a községi önkormányzat kifizeti a műsor piaci árát: utazási távolságtól függően 10-15 ezer koronát. Ez van. Piacon és a kultúrplatzon a magyar folklór. Reicher Gellért menedzser szerint nagyon céltudatos munkával az olyan területeken is el lehet adni a magyar néptáncot a közönségnek, ahová rendszeresen járnak a magyarországi haknibrigádok. A Szőttes még mindig olcsóbb mulatság, mint a kabaré, s mégiscsak más művészeti minőség. Számomra mindenkeppen. Nagy-nagy örömünkre, bizonyíthatóan teijed a híre a Líceum kávéházbeli keddi szeánszainknak. Nem kezdtem el felséges többesben gondolkodni, pusztán tudatosítom, hogy a törzsasztalnak - törzsasztalunknak - nemcsak alkalmi vendégei, hanem törzsvendégei is lettek. Másfajta megnyugvással tölt el, hogy egyre szaporodnak potenciális asztaltársaink. Azokra gondolok, akik minden találkozásunk alkalmával megígérik, hogy el fognak jönni. Bevallopi, nagyon örülnék nekik, mert ígéretesen emelnék a terefere szellemi színvonalát. Az is megfordult már a fejemben a keddi délutánok öt óra előtti magányos várakozásainak perceiben, hogy „éppen ma senki sem jön el". Aztán mindig jönnek. Még Prágából is, mint a legutóbb. Szépreményű kolléga, fotós, magyarként még Prágában tanul, de már újságíróként tud íjat feszíteni. Keményen - tudatosan vagy véletlenül? - mégiscsak a lényegre tapintott, amikor ezt kérdezte tőlem: Mi a véleményem arról a fiatal szlovákiai magyar újságíróról, aki abban a hitben élve, hogy ki váltja meg a szakmát, ha ő nem, leInkább azt fejtettem ki, hogyan áltattuk magunkat többedmagammal tizenöt éven át... szerződik az egyik magyar párthetilaphoz? Nincs róla véleményem. Inkább azt fejtettem ki, hogyan áltattuk magunkat többedmagammal tizenöt éven át, képesek vagyunk a cenzúra ellenében a sorok között úgy írni, hogy az olvasó megértse ezt a kimunkált virágnyelvet. Akkor bárhol is dolgozott az ember, mindenütt a kommunista párt felügyelte sajtóstruktúrában dolgozott. Aki meg nem, az nem volt újságíró, még szépíró is csak nehezen, legfeljebb nyomdai korrektor meg efféle lejegelt szellemmel élő száműzött. Kevesen tudták ezt vállalni. Ezért sem értem, hogy az egyén szabadságának a jog és az erkölcs szabta korlátai között miért lehet választási alternatíva valakinek egy mai pártlap. Olyan, amelyben a sajtószabadság a párt programjának és érdekszférájának határain túl befejeződik. Attól viszont elszomorodtam, hogy a két nemzedékkel mögöttem járók ugyanazzal áltatják magukat, mint annak idején jómagam, s nem vigyáznak erkölcseikre. De még csak azt sem vetik a szemünkre, hogy miért voltunk annak idején annyira naivak. Eszükbe sem jut, mennyit kell annak vezekelni, aki józan emberi magatartás alapján le akar számolni múltjával. Azzal a szakmai múlttal, ami egyáltalán nem tekinthető fiatalos tévedésnek, mert ostoba önbecsapás volt. A szebb jövőbe vetett hitre sem hivatkozhatunk, mert pontosan láttuk, tehát tisztában voltunk vele, hogy mi ellen akarunk mi írni a sorok között. Mint ahogy azok is tisztában voltak szándékainkkal, akik cenzorként naponta igyekeztek megakadályozni abban bennünket. Volt még egy alapvető kérdése tisztelt kollégámnak. Mi a nagyobb bűn, a mi naiv eltökéltség motiválta szélmalomharcunk, vagy a mostaniak ugyanilyen önáltatással teli választása? Erre hárman is azt felelték a törzsasztalnál, hogy a maiaké. Mondván: manapság nincs egzisztenciális kényszer nyomása alatt az újságíró, senkit sem kényszeríthet fenyegetéssel a hatalom arra, hogy kizárólagosan őt szolgálja. Aki ma pártlaphoz szegődik, feladott egy jó adagot magánemberi szuverenitásából és autonómiájából. Ha meg ezekkel esik egybe annak a bizonyos népmozgalomnak a programja, már nem újságíróról, hanem pártpropagandistáról kell vitatkoznunk. Új SZÓ-INTERJÚ Komárom. Holnap este hat órai kezdettel a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében tartja jubileumi koncertjét a megzenésített verseket előadó Borostyán együttes. Nagy László zenekarvezetővel pályafutásukról és terveikről beszélgettünk. Honnan származott a zenekar-alapítás és a névadás ötlete? Először egy zenés-irodalmi gyermekműsorban adtunk elő néhány Halász Judit-dalt, s megtetszett nekünk a műfaj. Létrehoztuk a Bóbita együttest, majd pár hónap múlva felvettük a Borostyán nevet. A név kifejezi célunkat, hogy örökzöld verseket, a magyar irodalom gyöngyszemeit zenésítsük meg és adjuk elő, mert hisszük, hogy ezek a művek maradandó értéket képviselnek. Az évek során több tagcsere is történt nálunk, ám máig hűek maradtunk a megzenésített versekhez. Kezdettől fogva példaképeink a Kaláka és a Szélkiáltó együttes, illetve Sebő Ferenc. A Kaláka-tagokkal '89-től baráti kapcsolatban is állunk, és több vendégszereplésre szóló meghívásunkat fogadták már el. A repertoárotokra az említett együttesek által befuttatott számokat tűztétek, vagy saját magatok zenésítettetek meg verseket? Eleinte mások szerzeményeit adtuk elő, miközben tanulmányoztuk, hogy miként is hangszerelték a dalokat. Később én is próbálkoztam zeneszerzéssel, és jelenleg már csak a saját számainkkal lépünk fel. A Borostyán az idei Selye Napokon (Fotó: archív) Milyen e műfaj iránt az érdeklődés? Sok fellépési lehetőségetek adódik? Eddig az összes komáromi kulturális rendezvényen, például a Jókai Napokon, a Pegazus-találkozókon, a Selye Napokon felléptünk, és gyakori szereplői vagyunk a szlovákiai és csehországi magyar diákrendezvényeknek is, amelyeknek a résztvevői nagyon fogékonyak e műfaj iránt. Ha tudunk időpontot egyeztetni, szívesen megyünk bárhová, ahová meghívnak bennünket... Két éwel ezelőtt megvalósult egy régóta dédelgetett álmotok, és megszerveztétek a Kaláka-fesztiválhoz hasonló Zenés Nyári Fesztivált Komáromban. Idén folytatás is következett... E tervünk megvalósítása is sok támogatónak köszönhető, ugyanis ők adakoztak az általunk létrehozott Borostyán Alapítvány számlájára, mi pedig bel- és külföldi ismerőseinket hívtuk meg vendégszereplésre. A visszajelzések alapján is állíthatom, hogy mindkét esetben sikerült nívós műsort összeállítanunk. Ha a továbbiakban is előteremtjük az anyagiakat, jövőre újabb fesztivált szervezünk. Remélhetőleg a folytatásnál is számíthatunk a komáromi képviselőtestület anyagi támogatására! Milyen lesz a jubileumi koncertetek? Bízunk abban, hogy jó hangulatú! Először az alapító tagok zenélnének, majd fokozatosan lépnének színpadra az újabb tagok. Ekképp az eltelt tíz év műsorainak a keresztmetszetével szeretnénk szolgálni. A közel kétórás összeállításban két magyarországi vendégművész, Sebő Ferenc és a „kalákás" Radványi Balázs is fellép. A változások után jelenleg háromtagú a Borostyán. Kultúrasorvasztó korunkban bíztok-e az együttes újabb tíz esztendejében? Mi nagyon szeretnénk megérni a huszadik évfordulónkat is. Úgy érezzük, hogy akik meghallgatnak bennünket, várják a folytatást, (mimi)