Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-07 / 234. szám, hétfő

6 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 2. KOMENTÁR Egyetlen esélyünk SZILVÁSSY JÓZSEF Ezernél valamivel többen lehettünk, akik szombaton ott vol­tunk a komáromi Jókai Színház előtti téren. Ahogy Sidó Zol­tán mondta, eljöttünk a sorsunk iránt közömbösek, meg azok helyett is, akik félnek. S hadd tegyem hozzá: azok helyett is, akik fölényeskedve vagy gyűlölködve lesajnálják a komáromi nagygyűléseket. Akik itt voltak, jól tudják, hogy az eredmé­nyes politizálásnak nem az egyetlen, sőt gyakran nem is a leg­hatékonyabb eszköze a tüntetés és a nagygyűlés. Ám ott, ahol a kormány és a parlamenti többség fölrúgja a demokrácia alapvető játékszabályait, s ahol többségi demokráciáról pa­polnak, miközben törvénytelenségektől, alkotmányellenes döntésektől sem visszariadva diktatórikus rezsimet iparkod­nak összetákolni, ott minden törvényes eszközt meg kell ra­gadni a hatalmi arrogancia megfékezésére, llyem törvényes eszköznek tartom a tegnapelőtti komáromi nagygyűlést is, amelynek rövid és hosszabb távon egyaránt nagy a jelentősége. Itt és most azért, mert a szlovákiai magyar és a szlovák ellenzék ismét rádöbbent, hogy gyalázatunk, ke­servünk ma is teljesen egy tőről fakad. Döbbenetes volt hall­gatni, amikor Bauer Győző fölolvasta a kulturális minisztéri­um bűnlajstromát. Amikor név szerint sorolta, méghozzá a . teljesség igénye nélkül, hogy hány hazai magyar szakembert váltottak le múzeumok, galériák és más intézmények éléről. Jól tudom, hogy a nemzeti kisebbséget az ilyen döntések sok­kal súlyosabban érintik, ám ugyanilyen veszteséglistát említ­hetnének a szlovák szakemberek is, ugyanis e politikai indít­tatású leváltások a liptói, a turóci és más szlovák intézménye­ket sem kerülték el. Á diszkriminatív lépések nyilvánvalóan különösképpen anyanyelvi iskoláink létét veszélyeztetik, ez­zel együtt azonban a szlovák iskolák színvonalát is, elsősor­ban pedig minden pedagógus szakmai felkészültségét és füg­getlenségét, ahogy arra Alžbeta Liptáková szlovák pedagógus is rámutatott, aki a hely szellemét megbecsülve magyarul kö­szönte meg hallgatóságának a figyelmét. Ez a gesztus hosszabb távra akár jelképül is szolgálhat. Hogy közös érdekeinket felismerve, a másságot és annak jogait pe­dig elismerve, annyi próbálkozás, s annyi balsiker után végre szót ért a szlovák és a szlovákiai magyar ellenzék. Végre le­vetkőzzük előítéleteinket, görcseinket. Végre meggondolatlan nyilatkozatok nem rombolják szét azt, amit mások nehéz és türelmes munkával már közösen felépítettek. S végre találko­zunk, méghozzá egyre többen a demokrácia parlamenti és más eszmebarikádjain. Mert csak így van esélyünk Szlovákiá­ban a legközelebbi választásokon véget vetni diktátorok és diktátorocskák dáridózásának. Újságíró a tetőn TÓTH MIHÁLY Bravúros tudósítást csinált szerdán a Markíza Televízió stábja. Felfedezte, amit a vi­lág szerencsésebb tájain működő televíziósok már év­tizedek óta tudnak: torony­ból „fotografálva" hitelesebb felvétel készíthető egy tö­megtüntetésről, mint béka­perspektívából. Markízáék így, toronyból vették kameravégre a Mečia­réktól eltérően gondolkodók szerdai demonstrációját. Fel­tehetően azért, hogy este hétkor, a Markíza híradójá­nak félórájában senki se morfondírozzék azon, vajon néhány százan, vagy néhány tízezren mentek-e el tüntet­ni. Mindezt, bevallom, nem tar­tanám szóra érdemesnek, ha ugyancsak szerdán, fél órával később az állami televízió is nem ad tájékoztatást a tünte­tésről. A közszolgálatiak stábja nem volt hajlandó lépcsőt mászni. A békapers­pektíva módszerét választot­ták. Több kameraállásból csi­nálták mozijukat, és nekem az a benyomásom, hogy for­mabontásként még valame­lyik mélynövésű „babka de­mokratka" lába közül is ké­szült tudósítás. Ha csak a 19.30-as híradó tájékoztatá­sára kellene hagyatkoznom, úgy 350-400-ra saccolnám a november 17-e szellemét kö­vetelők számát. Jelképnek sem rossz, amit szerdán a Markíza produkált. Jelképnek - újságírók számá­ra. Főképp pártfegyelemre, nemzetiségi hovatartozás szerinti fegyelemre, akolfe­gyelemre, törzsi fegyelemre hajlamos újságírók számára. Ne kíméljük a lábunkat és a tüdőnket, másszunk fel a „to­rony" tetejére! Onnan messzebb lehet látni, mint a pártirodák befüggönyzött ab­lakai mögül, az ideológusok poshadt levegőjű dolgozó­szobáiból, netán a nemzeti szentek tömjénfüsttől bűzlő környezetéből. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezetó: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görfól Zsuzsa - politika - (5238338), Mislay Edit-kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Terjeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, _ 1993. december 10-én. Engedély száma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. MEGMONDTUK HOGV k|£M A Focus felmérése Jogosan tiltakoznak A Focus független közvélemény­kutató ügynökség által szeptem­ber második felében végzett fel­mérés eredményei szerint a la­kosságnak valamivel több, mint a fele, 61,4 százaléka figyelt fel arra, hogy az utóbbi időben pri­vatizált vállalatok alkalmazottai tiltakozásukat fejezték ki cégük magánosítása ellen. Azon megkérdezett személyek 84,3 százaléka, akik tudnak ezekről a tiltakozásokról, jogosnak tartják az alkalmazottak ellenvetéseit. Jogtalannak csupán 5,4 százalé­kuk minősítette. Az összes meg­kérdezett közül 51,8 százalék el­ismeri a vállalati alkalmazottak tiltakozásának a jogosságát, és csupán 3,3 százalék tekinti jog­talannak az alkalmazottak fellé­pését. A többi polgár vagy nem tudott véleményt nyilvánítani, vagy azt mondta, hogy nem ren­delkezik információkkal, (új Kemény feladat előtt áll Szlovákia az európai integrációs folyamatban, mert még nincs „minden rendben" Későn ébredt a parlament Az Európai Unió vala­mennyi társult tagállamá­nak legfelsőbb törvényho­zó testülete az európai egyezmény aláírása után létrehozta európai integrá­ciós parlamenti bizottsá­gát. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Ez a legtermészetsebb lépés, hi­szen ahhoz, hogy egy tagjelölt ország teljes társadalmi szerke­zetével gyorsított ütemben ele­get tudjon tenni az unió követel­ményeinek, a törvényhozás fo­lyamatában számos új jogsza­bály megalkotását kell tervbe venni, s így az EU-tagállamok­ban már érvényes rendnek meg­felelően alakítják át az adott ál­lamjogrendjét, gazdasági és szo­ciális politikáját, valamint szava­tolják a társadalom valamennyi területének demokratikus műkö­dését. Az EU-tagállamok az 1993-ban megtartott csúcstalál­kozón nagyon egyértelműen meghatározták a tagfelvétel alapvető kritériumait. A környe­zetkímélő, működő piacgazda­ság kialakításának olyanná kell válnia, hogy kibítja az unión be­lüli konkurencia nyomását. Föl kell készülni az unión belüli kö­telezettségek vállalására, főleg a politikai célok megvalósítása, il­letve a jól működő nemzetgazda­ság területén, valamint a pénz­ügyi kérdésekben is. Megfelelő jogszabályokkal el kell émi a de­mokráciát szavatoló intézmény­rendszer stabilitását, amely biz­tosítja egy olyan jogállam létét, amelyben teljes mértékben tisz­teletben tartják az emberi jogo­kat, és a nemzeti közösségek el­várásainak megfelelően garan­tálják a kisebbségi jogbiztonsá­got. Természetesen a felsorolt követelmények megvalósítása elképzelhetetlen az EU-nak meg­felelőjogharmonizálás nélkül. A felsoroltak alapján egyér­telmű, hogy a szlovákiai parla­ment nemrég megalakult euró­pai integrációs bizottsága előtt még rengeteg kemény feladat áll. A belpolitikai állapotokra jel­lemző, hogy ez a fontos testület csaknem másfél éves késéssel jött létre. Az igaz, hogy már ré­gebben működik a kormányhiva­talban az európai integrációval foglalkozó tanács, és a külügymi­nisztériumnak is van egy külön ezzel a céllal létrehozott osztá­lya. Az EU és Szlovákia tavaly ősszel megalakult közös parla­menti bizottsága munkakörének is elsősorban Szlovákia EU-in­tegrálódását kell felgyorsítania. A parlament egy kissé későn éb­redt fel. Az újonnan létrejött parlamenti bizottság első számú feladata, hogy kiépítse szoros együtt­működését nemcsak a felsorolt szervekkel, hanem a többi társult tagállam hasonló parlamenti bi­zottságával is. A bizottságban he­lyet foglaló jó néhány képvi­selőnek lesz mit tanulnia. A Fe­hér Könyv címen ismert útmuta­tó kézikönyvet komoly tanulmá­nyozásnak kell alávetniük. Is­merve Mečiar kormánykoalíció­jának magatartását az uniós kö­vetelményekkel és figyelmezte­tésekkel szemben, valamint szem előtt tartva a kormányhata­lom számbeli fölényét a bizott­ságban, nem könnyű feladat és küzdelem előtt állunk, hogy az EU-tagállamok elvárásainak megfelelő eredményeket mutas­son fel ez az új bizottság. Az ed­digi jogalkotás felülbírálását is munkakörébe kell iktatnia testü­letnek, mivel az elmúlt év folya­mán számos olyan törvény szüle­tett, amely minden magyarázko­dás ellenére szembe helyezkedik az EU-követelményekkel. így pedig egyre körülményesebb bejutni az európai államok de­mokratikus közösségébe! Trencsénben a hét végén befejeződött az IDEE '96 nemzetközi haditechnikai kiállítás és a KRIMI-EXPO Výborný csalódott A turócszentmártoni nehézgépgyár a modernizált T-72-es harcko­csival szerepelt a kiállításon (ČTK-felvétel) OLVASÓI LEVELEK Gondolatok a Csemadokról Tisztában vagyok a Csemadok jelenlegi helyzetével. Tudom, hogy a lehetőségei behatároltak, de így is erején felül teljesít. Vi­szont azt is íátom, hogy gyökere­sen át kell alakulnia ahhoz, hogy megmaradhasson. Ezért szeret­ném kezdeményezni olyan vita kialakulását, amelyben minden­ki kifejthetné, milyennek szeret­né látni a Csemadokot. Úgy kép­zelném el a Csemadokot, mint az összes szlovákiai magyar szer­vezet (egyesület, alapítvány stb.) laza szövetségét. Leegy­szerűsítve tehát: az összes szlo­vákiai magyar szervezet egy-egy Csemadok-alapszervezet volna. Szerintem így elérhetővé válna a jóval nagyobb összefogás és szervezettség. Mert úgy érzem, jelenleg a szlovákiai magyar tár­sadalom sok rétege nem képvi­selteti magát a Csemadok mun­kájában. Itt főleg a fiatalokra gondolok, akik generációs okok miatt nem Csemadok-alapszer­vezetben gondolkodtak, hanem habozás nélkül megalakították saját szervezeteiket. A Csema­TA SR- ÉS ČTK-TUDÓSÍTÁS Trencsénben véget ért az IDEE '96 nemzetközi haditechnikai ki­állítás. A szlovák fél meghívta a cseh védelmi minisztert is, de vé­gül nem került sor Ján Sitck és Miroslav Výborný megbeszélése­ire, mert a pozsonyi védelmi tár­ca vezője betegség miatt le­mondta a találkozót. Milan Rep­ka, a prágai védelmi miniszter szóvivője sajnálattal állapította meg, hogy Sitek betegségéről nem tájékoztatták idejében a cseh felet. Výborný is kifejezte csalódását, ám szerinte a látoga­tatás mégis hasznos volt, mivel dókból viszont hiányzik a fiata­los lendület és gondolkodás­mód. Végezetül létfontosságú­nak tartom, hogy a Csemadok tartsa magát távol a politikától. Köteles Szabolcs Szepsi Ellenőrzött parkolók Engem parkolási veszély egyelőre nem fenyeget, mivel nincs autóm. Mégis furcsának találom, hogy - egy nemrég az Új Szóban közölt levél tanúsága megbizonyosodhatott: a cseh fegyvergyártók továbbra is ver­senyképesek külföldön. Egyéb­ként a kétoldalú kapcsolatokról, az európai biztonsági helyzetről és a NATO-csatlakozással össze­függő kérdésekről tárgyalt volna szlovák kollégájával. A kiállítá­son a szlovák hadsereg vonultat­ta fel a legtöbb harci eszközt. A közönség megtekinthette a kor­ponai nehézgépgyár Božena névre „hallgató", távvezérlésű aknaszedőjét és a dubnicai fegy­vergyár Zuzana ágyúját is. Az ID­DE részét képezte a KRIMI-EX­PO, amelyen rendőrségi felszere­lési cikkeket mutattak be. szerint - valaki a munkahelye melletti parkolót nem veheti igénybe. Ezért a távolabbi fize­tett parkolót kell választania. Hát, kérem, ezt is megértük: ha a munkába induló személy au­tóval szándékozik menni, fizet­nie kell 8 órán át a parkoíásért, ami óránként 5 korona. Szerin­tem ez nem megoldás, mert minden hely mellé biztosítani kellene az ingyenes parkolót. A fizetett parkolóhelyeket pedig őrizni kellene, mert így legalább tudnák az autósok, hogy miért fizetnek. Egy figyelmes olvasó Dunaszerdahely

Next

/
Oldalképek
Tartalom