Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-31 / 255. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 31. SporT/Tévé és Rádió - csütörtök Luther Márton 1517. október B 1-én szegezte ki a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét A reformáció emléknapja Szándékosan írtam az ünnepnap helyett emléknapot, mert nekünk, protestánsoknak nem csupán ünnepnap a reformáció, hanem a hétköznapjainkhoz hozzátartozó mindennapi kenyér és életet jelentő forrásvíz. VÖRÖS BÉLA Azon téves hiedelem és állítás ellen viszont protestálunk-tiltakozunk, hogy a reformáció egy új egyház, illetve új vallásalapítás lett volna. A reformáció az Isten és a Jézus Krisztus földi, középkori, pápás egyházának a Szentírástól eltérő, hamis emberi tanoktól, külső cifraságokról (képek, szobrok) és külsőséges ceremóniáktól való megtisztítása és a Jézus korabeli, egyszerű formájára való visszaállítása volt. A reformációnak köszönhető az is, hogy az egyházban az igehirdetéstől kezdve az imádságokig - a latin nyelvű szertartás helyett - a nép anyanyelvén szólalhatnak meg papjaink. De a reformáció adta vissza az egyház népének kezébe az addig tőle eltiltott és „láncravert", anyanyelvére lefordított teljes Szentírást, a Bibliát is.' A reformációnak ** köszönhető az is, hogy a nép anyanyelvén szólalhatnak meg papjaink. \\ Az egyház megtisztításának, megreformálásának nagy és áldott munkáját Isten választott emberei, az ún. előreformátorok, Husz János, Wald Péter és Wiklif János kezdték meg, és utánuk a nagy reformátorok végezték el a Szentlélek segítségével és az Isten örök Igéje szerint és által. Az egyház nagy reformációja tulajdonképpen 1517. október 31-én kezdődött el, amikor Luther Márton szerzetes-barát kivilágban, „ahol az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén kit elnyeljen", egyik sem mentheti meg magát külön-külön, és vesztét sem akarhatja egyik a másiknak, mert akkor mindegyik elveszik! Együtt kell megállaniok, együtt emelve, tartva és segítve egymást, szeretetben és békességben, egyedül az Úr Istenben bízva! Most pedig, miután a múltból röviden fölidéztük a reformáció lényegét, feltevődik a kérdés, hogy vajon ma szükség van-e reformációra? Nos, a mai embernek, e mulandó és változ(and)ó anyagi világhoz való túlzott ragaszkodása, a sok tekintetben istentelen, szeretetlen, hazug és erkölcstelen életmódja, valamint a körülöttünk történő rengeteg rablás és gyilkosság, és az egyéb bűnös cselekedetek mind-mind hangosan azt kiáltják, hogy igenis, szükség van ma is reformációra; vagyis a bűnben vergődő ember^ Együtt kell megSf állaniok, együtt emelve, tartva és segítve egymást, szeretetben és békességben. « szegezte nevezetes 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Ezekben a tételekben Luther protestált-tiltakozott a pápának a Biblia tanításával meg nem egyező tanai és a bűnbocsájtó levelek árusítása ellen. Luthert megidézték a wormsi birodalmi gyűlésre, ahol tanai visszavonására akarták rábírni, de mivel tanait vissza nem vonta, a pápa kiátkozta és el akarta fogatni; ám Luthert barátai Wartburg várába menekítették, ahol a Bibliát lefordította német nyelvre. A másik nagy reformátor, aki az Ige szerint a teljes reformációt végrehajtotta az egyházban, a tudós genfi lelkipásztor, Kálvin János volt, aki minden dicsőséget egyedül Istennek tulajdonított. Jelmondata is ez volt: „Egyedül Istené a dicsőség! (Soli Deo Gloria!) Luther Márton és Kálvin János bibliás tanai gyorsan terjedtek a környező országokban, „meghódítva" az Ige után szomjazó lelkeket. A római egyház pedig azért, hogy az elveszített területeit visszahódítsa, a Jezsuita szerzetesrend által megindította az ellenreformációt, ami a hitükhöz hű protestánsok üldöztetésével és szenvedésével járt: a börtöntől a máglyán át a gályarabságig. De a római egyház azon törekvései fölött, hogy a protestánsokat kiirtsa, győzedelmeskedett a protestánsok bibliás, erős hite! Hála az Istennek, hogy ma már a sok szenvedés csak a múlt rossz emléke, és a keresztyénség két nagy tábora közül ebben a mai nek a Jézus Krisztus képére és életmódjára való visszaalakítására, „mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését!" (Római lev. 8:10.) Igen, a reformációra ma is és mindig szükség van az emberi élet egész területén! Ez a „mindig" pedig azt jelenti, hogy a reformáció örök; de örök a reformáció azért is, mert a szuverén, az egyedül és igazán bölcs Isten is örök, Aki ebben az Általa teremtett világban, ha a bűn miatt valahol és valamiben deformáció (elhajlás, elváltozás) történik, akkor Ő az Igéje és Szentlelke által újból és újból elvégzi és véghezviszi a reformációt! A szerző nyugalmazott református lelkipásztor Pozsonyi Dzsessz Napok: színek, hangulatok, hatalmas stíluskavalkád a Duna partján Zenei utazások térben és időben ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nincs igazabb közhely, mint hogy a zene nem ismer határokat. Ez jut eszébe az embernek, amikor a színpadon együtt lát muzsikálni egy izraeli zongoristát, egy moszkvai hegedűst, egy brazil gitárost és egy trinidadi dobost. S akit kísérnek, sem szürkébb jelenség: az orientális szépségű énekes hölgy (Timna Brauer), aki Bécsben született, élt Párizsban, Izraelben, s származása szerint a zsidó-jemeni kultúra őízője. És ebből a stíluskavalkádból, amit a legegyszerűbben „világzeneként" skatulyáznak, kiszólt a dzsessz. S a zene, amit megszólaltatnak: zsidó melódiák, jemeni hangulatok, megtűzdelve spanyolos gitárfutamokkal, trinidadi bádogdobszólókkal. Később román témát játszanak, arab ízű dobkísérettel.. És ebből a stíluskavalkádból, amit a legegyszerűbben „világzeneként" skatulyáznak, kiszólt a dzsessz. Amely valóban nem ismer határokat. < És előítéleteket sem. Ezt éreztem, amikor a budapesti Babos Band viharos taps és ováció kíséretében befejezte dzsessz-rockosra hangolt produkcióját. Ráadásként a csapat fő embere, Babos Gyula kiállt, s egy szál gitárral eljátszotta a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű magyar népdal dzsesszre stilizált változatát. A taps most sem maradt el. A dzsessz: utazás térben és időben. Betekinthettünk az ötvenes évek New Yorkjának bebop klubjaiba (Benny Golson's Whisper not), vagy a harmincas évek chicagói mulatóinak nagyzenekari előadásaira (Gustáv Brom Big Band, Veleband), s belekóstolhattunk a kubai ritmusvilágba (Arturo Sandoval - The Latin Train). Brian Auger orgonista muzsikája a brit rockzene azon korszakát idézte, amikor a ködös Albion muzsikusai felfedezték maguknak az amerikai feketék zenéjét, a bluest és a rhythm and bluest. Bili Evans és társai produkciója alatt a közönség egyszerre érezhette magát dzsesszkoncerten és rap profilú diszkóklubban. Más szempont. Amikor a Babos Band dobosának, Borlai Gergőnek virtuóz szólója után bejelentették, hogy a fiú csupán Babos Gyula, egy szál gitárral... 18 éves, mindenki felkapta a fejét. Ugyanazon a pódiumon egy órával később a veterán Jon Hendrics énekelt ugyancsak kirobbanó sikerrel. Ő már jócskán túl van a hetvenen. Ez is a dzsessz... Fenti gondolataim a hét végén zajlott Pozsonyi Dzsessz Napok (Fotó: Prikler László) kapcsán születtek. A rendezőség azt nyilatkozta, hogy a fesztivál több mint húszéves történetében az idén először nem voltak anyagi korlátaik a szereplőgárda kiválasztásánál. Köszönhetően egyik vezető honi sörgyárunknak. Ezentúl, ha választhatok, én Corgoň sört iszom. Nagyot, (alex s.) SZÍNHÁZ : : Hl p g»í SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Szédítés (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A fenomén (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Mission Impossible (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh) 15,17 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 18.30, 20.30 Zöld világ (am.) 17.30, 19.30 Suzanne (szlov.-cseh) 20 Lisszaboni történet(ném.-port.) 19, Monti csárdás (szlov.) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A SLOVAN: Trainspotting (ang.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A fenomén (am.) 16, 19 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Kolja (cseh) 16,18, 20 IMPULZ: Mrs. Parker és az elvarázsolt kör (am.) 16.15,19.15 Háromnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pénteken 9.40-kor a Hungaroton Classic Kiadó A teremtéstől a tízparancsolatig címmel megjelentetett CD-jéről hallunk három bibliai történetet. 10.10-kor Mozart Requiemjéből közvetítünk részleteket. A 10.45-kor kezdődő Kőkoszorú című irodalmi műsor témája a halál. 10.45-kor néprajzi műsorunk, a Hazai tájakon különkiadásában a halottak estéje énekeit és szokásait ismerhetjük meg. A Hitemtől vezérelve című riportműsor 11.30-kor kezdődik. A déli hírek után megismételjük a Vlagyimir Viszockij életéről szóló monodrámát. 13.36-kor sugározzuk a Szeretet a gyászban című riportműsorunkat. 15.00-18.00-ig Pavilonl. Szombaton 9 órakor Hétről hétre c. publicisztikai magazinunk szerkesztője Tonkó István. A műsorban összefoglaljuk a hét legfontosabb eseményeit, részletesen beszámolunk az Európai Unió és a Szlovák Köztársaság közös parlamenti bizottságának üléséről. Megemlékezünk a halottak napjáról és beszélgetés hangzik el II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházának felújításáról. 15.30-kor a Tudomány és technika c. műsorunk kezdődik. Vasárnap 9.15-kor a VUágosság c. egyházi műsor református félórájában Varga Béla kassai lelkipásztort hallhatják. A mese után 10.25-kor Kölyökvilág. 11 órakor Segítsünk: Testi lelki egészség, avagy rehabilitációs relaxációs központ Gyűgyön; 12.10-kor Randevú Juhász Lászlóval. Fiatal Tehetségek Fesztiválja Tornaiján. Vendégünk Kárász Zénó a Famíliából. 14.15-kor Kapcsoljuk Londont, a BBC magyar adását. 15 órakor az Irodalmi mozaikban a házsongárdi temetőt mutatja be Kányádi Sándor. Szólunk Márai Sándor: Kassai polgárok c. könyvének szlovák kiadásáról, (me) Használatukban a történelem is jelen van Csúnya szavak, politikai pornográfia DUSZA ISTVÁN Nem hiszem, hogy a valamikori ősködbe vesző, a dolgoknak magyarán szólva nevet adó egyéni vagy közösségi lelemény utólag kielemezhető lenne a testiséggel összefüggő szavainkból. Mint ahogyan az sem magyarázható meg, hogy a mindennapi tárgyaktól vett képiséggel megalkotott testrészeket megnevező szavaink mellett miért éppen a nemi szerveknek van káromkodásnak tekintett magyar neve. Gondoljuk csak el, hogy a sípcsont, a térdkalács, a hallókürt, a járomcsont, a szeméremcsont, a szeméremdomb mind-mind a magyar nyelvet használó ember leleményét, s ugyanakkor bizonyos mértékig képteremtő költői vénáját is dicséri. Amikor idáig értünk a Lýceum kávéházbeli törzsasztalunknál ülve a nemi szervek neveiről folytatott eszmecserénkben, valaki elmesélte, hogy cseperedő gyerekeik fülének nem illő testrészek és cselekvések megnevezésére egy családi virágnyelvet találtak ki. Olyannyira kedvüket lelték benne, hogy idővel megrögződött ez a virágnyelv a baráti társaságukban is. Éppen ezért, ha mostanában kimondanak dolgokat a maguk teremtette virágnyelv szavaival, mindenki pontosan tudja, mire gondoljon. Mmdig ez a legfőbb gond: a dolgokat a nevükön nevezni, de úgy, hogy ne sértse mások szemérmességét, ugyanakkor önérzetében se sérüljön senki, meg talán az elfogadt erkölcsi normákat se sértsük meg. Pedig az orvosi latin megnevezéseiken túl a nő és a férfi nemi szerveinek van magyar neve is. Hogy használatukat miért és mióta tekintjük mi - magunkat szalonképesnek és erkölcsösnek tekintő magyarok - káromkodásnak, nehéz lenne megállapítani. Annyi bizonyos, hogy ennek a felfogásnak a kialakulása a paraszti kultúra kutatásaival foglalkozó néprajzosokat is foglalkoztatja, bár kutatása igencsak alapos lélektani ismereteket kíván meg. Különösen, hogy létezik ott is egy virágnyelv, amelyet szinte csak a lakodalmak késői óráinak duhaj énekléseikor használtak. Arról a képzettársításról, amivel a politikától eljutottunk ehhez a kicsit nyelvészkedő, kicsit néplélektani fejtegetésekbe bocsátkozó beszélgetésig, maga Bárdos Gyula MKDM-es parlamenti képviselő is azt állította, hogy kézenfekvő. A politikai pornográfia nem áll messze a nemiség pornográf szintjétől, s még az igazságról is sokszor virágnyelvven kell beszélniük. Az a politikus, akinek erkölcsi gátlása, politikusi önérzete meg miegyebe van, ne menjen politikusnak. Hát ebben igen hamar megegyeztünk, pedig a képviselő úr azzal a nem titkolt szándékkal jött közénk, hogy nem beszélge-. tünk politikáról. Csak hát, meg lehet ezt tenni egy mai kávéházban magyarok között? A brassói evangélikus főtemplom (Fotó: archív)