Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-22 / 247. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 22. Megoldáskeresés HORVÁTH GABRIELLA Közeleg október vége, s ezzel együtt a Kék Szövetség megkötésének áz időpontja. Bár ez az új együttműködési keret egyelőre csupán a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és á Demokratikus Unió politikájának összehangolására szolgál, az alapítók nyitva hagyják a bővítés lehetőségét, és nem zárják ki a dokumentum utólagos módosítását sem. E felismerés annak tudható be, hogy a kormány által beharangozott választásitörvény-módosítás a lehető legkedvezőüenebbül érinti majd az ellenzéket. Mečiar és stratégái mindent elkövetnek, hogy az ellenzék választási esélyein rontsanak. A nacionalista indulatok életben tartását különösen alkalmasnak vélik arra, hogy a kormányzásuk alatt elkövetett hibákról - az életszínvonal romlásáról, a korrupció elharapódzásáról stb. - eltereljék a figyelmet. Ilyen helyzetben kell az ellenzék szlovák és magyar részének összefogni. Nincs csodálkoznivaló azon, ha ennek az összefogásnak a jövőképe aggodalmakkal tölti el a szlovák ellenzéki politikusokat, tisztában vannak azzal, hogy a különböző mértékben ma is munkáló előítéletek, félelmek mennyire manipulálhatóvá teszik a tömegeket. Csakhogy ma már azt is tudják: saját jövőjük és Szlovákia jövője az ellenségképek lebontásán, nagymértékben a szlovák-magyar megbékélésen múlik. A magyar pártok felé tett lépések tehát félénkek, a gyanakvás mindig érzékelhető. A szlovák ellenzéki erők más-más mércével mérik a Magyar Koalíció pártjait, melyek az elmúlt hat évben eltérő politikai kultúráról tettek tanúbizonyságot, eltérő módszerekkel próbálták elérni céljaikat. Akik egykor nagydobbal próbáltak madarat fogni, azok elszigetelődtek. A többség bizalmatlan velük szemben, nem hiszi, hogy képesek az együttműködésre, a kompromisszumra. Úgy vélik, akadályoznák annak a sziszifuszi feladatnak a megvalósítását, amit a " szlovákok és a szlovákiai magyarok egymással szembeni ellenérzéseinek feloldása jelent. Mivel az idő előtti választások lehetősége nagyon is reális, a szlovák ellenzéki erők gyorsan szeretnének előrelépést elérni. Nem véletlen, hogy az MKDM és az MPP politikusainak ismé. telten hangoztatniuk kell: az Együttélés nélkül nem szerződnek a Kék Szövetséggel. Kiállnak partnerük mellett, mert tudják, a kiközösítés nem jelentene megoldást, csupán sértettséget és gyűlölködést idézne elő. Ez pedig nem szolgálná a megbékélést. A Magyar Koalíció politikusainak többsége felismerte: az ellenzék vékony jégen mozog, ahol egy hibás lépés végzetes le. het számára. Ideje lenne ugyanezt tudatosítania a demokratikus szlovák ellenzéknek is. KOMMENTÁR JEGYZET Kiherélt elképzelések FEKETE MARIAN A DBP ötletlopással és baloldali elképzeléseinek kasztrálásával vádolja Mečiart, illetve mozgalmát. A konfliktus lényege: Migaš pártja már megfogalmazta azt az elképzelést, amely szerint a 60 éven felülieknek, illetve azon háztulajdonos községeknek, amelyek vagyonjegyalapi kötvényekért is árusítják a lakásokat, a lejárati idő előtt, mihamarább fizesse ki az állam a kötvényenkénti tízezer koronát. Mečiarék ezzel szemben csak a 70 éven felülieknek kívánnák az említett összeget kifizetni. Nyílt titok: sem a vagyonalapnak, sem az államnak nincs 32 milliárd koronája, hogy a 3,2 millió úgynevezett „beruházási vagyonjegy-tulajdonosnak" tízezer koronát adjon kárpótlásként azért, mert megfosztotta őt a magánosításában való részvételtől. A DBP az ellenzéki pártokkal együtt vallja, 2001-ben nem lesz pénz a köt vények kifizetésére. A „kiherélt" törvénytervezet diszkriminációgyanús, hiszen ténylegesjogegyenlőtlenséget teremtene. Egyesek megkapnák a pénzüket (talán az idén, talán jövőre), mások esetében pedig kifejezetten azzal számol, hogy ráfizetéses volt (legalább 1050 korona erejéig) a vagyonjegykönyv regisztrálása. Ez a baloldali demagógiára jellemző abszurditás talán akkor a legszembetűnőbb, ha a DBP-javaslat tükrében közelebbről a községek lakáseladását nézzük meg. Többen közülük lakásvásárláskor a kötvényt csak 7500 korona értékben fogadják el, de nekik azért tízezer koronát kellene kapniuk; mindezt annak ellenére, hogy 1989 után ezek a községek gyakorlatilag ajándékba kapták az addig állami tulajdonban levő lakásokat. Hogy félreértés ne essék, én nem a községeket támadom, osztom azt a nézetet, hogy sokkal nagyobb arányban kellene részesülniük az adókból, de még inkább vallom a diszkrimináció tilalmát. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická t 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - A közvélemény 3,5 százalékos bizalma bizony elég csekély, de az a fő, hogy ebben benne van a miniszterelnök bizalma is... (Szűcs Béla karikatúrája) Kutatások, viták Magyarországon 1956 tárgyilagos hazai és külföldi értékeléséről Szabadságharc, forradalom vagy más? Mélyen átérzem azt a kettős felelősséget, amely reánk, mint az egykori események szemtanúira és aktív résztvevőire, egyszersmind azok kutatóira hárul. Három kérdést fogalmaztam meg azzal a célkitűzéssel, hogy legalább vázlatosan megkíséreljek válaszolni is rájuk. LITVÁN GYÖRGY Mit tettünk - és eleget tettünk-e a magyar forradalom jellegének és jelentőségének, eredetének és következményeinek, tényleges hazai és nemzetközi hatásának megismerése és megismertetése érdekében? Hogy áll negyven év elteltével 1956 ügye és történelmi helye a magyar és a nemzetközi köztudatban, valamint a tudományos közvélemény, elsősorban a történeti és politikai tudományok művelői előtt? Miben tudunk ma többet '56-ról, mint 1989-ben? Az első kérdésre egészen bizonyosan az lehet a válasz, hogy sok mindent tettünk a megismerés és a megismertetés érdekében egyaránt, de semmiképpen sem eleget, főként az utóbbi tekintetében. Nem szükségtelen leszögezni: 1988-89 előtt a hivatalos magyarországi történeti és politikai irodalomban 1956ról egyetlen igaz munka sem jelenhetett meg. Ezen a téren az egész Kádár-korszakban kötelező volt a torzítás vagy a hallgatás. Mindamellett a forradalom mibenlétét, tényleges menetét és hatását feltáró és felmutató munka - zömmel illegálisan, a pártállami felfogással szembeszegülve és a nyomban '56 után megindult nyugati emigráns tevékenységre támaszkodva - itthon is jóval a rendszerváltozás előtt kezdődött, eleinte főként Krassó Györgynek, Mécs Imrének és néhány társuknak köszönhetően. Neves '56-os elítéltek egy csoportjával a '80-as évek elején igyekeztünk összevetni emiékeinket, s rögzíteni az események rendjét, majd Donáth Ferenc kezdeményezésére 1986-ban, a 30. évfordulón jött létre, mintegy 70 résztvevővel, a forradalommal foglalkozó elsó hazai tanácskozás. Ennek kereteit és infrastruktúráját természetesen a demokratikus ellenzék és a szamizdat biztosította. A kutatás és a publikálás feltételei 1989-cel kezdődően gyökeresen - ha nem is kielégítően megváltoztak. A sajtóban és a könyvpiacon megindult a visszaemlékezések, emlékiratok áradata. Nagy lendülettel elkezdődött, majd ha lassabban is, de folytatódott a forradalom dokumentumainak, sajtójának, röplapjainak, rádióadásainak, a pártok, munkástanácsok és más forradalmi szervezetek felhívásainak, programjainak, határozatainak kiadása. Folyik a tárgyi emlékek, zászlók, levelek, fényképek, filmfelvételek gyűjtése is, mégpedig nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban, Burgenlandban és Erdélyben is. Kivették részüket ebből a tevékenységből más intézmények is. A feltárt és összegyűjtött adatokból, dokumentumokból és személyes visszaemlékezésekből tudományosan elemző, ismeretteijesztő és publicisztikai szinten számtalan írásmű született. A kérdés az: mennyire sikerült mindezzel ellensúlyozni e néhány év alatt több mint három évtized hivatalosan propagált rágalmait és gyötrelmes „össznemzeti elfojtását"; sikerült-e hatékonyan megcáfolni és eloszlatni a jóhiszemű tévhiteket s legendákat (például azt, hogy a forradalom kitörése szovjet vagy/és magyar kommunista provokáció volt); sikerült-e az '56 után született vagy akár a legfiatalabb nemzedékekkel is megismertetni az egykor a világot megrendítő eseményeket, megértemi vagy megéreztetni azok jelentőségét, máig érő hatását; s végül sikerült-e a nemzetközi szakmai közvéleményhez és a külföldi érdeklődők ennél szélesebb köréhez eljuttatni a szovjet, magyar és más - keleti vagy akár nyugati levéltárakból felszínre került új adatokat és bizonyítékokat? Sajátos módon még leginkább eme utolsó kérdésre adható viszonylag megnyugtató, igenlő válasz. Nem kerülhetjük itt el annak elismerését, hogy '56 ügye, a forradalom megbecsülése külföldön ma alighanem jobban áll, mint Magyarországon, ahol az érdeklődés és az azonosulás 1989-ben tapasztalt szenvedélyes fellángolása után 1991-től kezdve növekvő érdektelenség vagy éppen elfordulás mutatkozott a magyar forradalom emlékétől és szellemétől. A széles közvéleménynek, amelyet ma már jelentós részben az '56 után született fiatalabb nemzedékek tesznek ki, kevés ismerete és felettébb bizonytalan képe van a forradalomról. Elidegenítő hatást gyakorolt rá egyfelől az, amit a Kádár-rendszer iskoláiban tanult 1956-ról, másfelől az a hangzavar és lármás civakodás, amelyet a rendszerváltozás után az '56-os veteránszervezetek produkáltak. (A rövidített tanulmány befejező részét holnap közöljük.) NÁRODNÁ OBRODA A Szlovák Fogorvosi Kamara őszi.táléi kongresszusán a Gyógyászati Rendtartásról szóló törvény jelentós redukcióját javasolta. Ennek keretében elsősorban a páciensek nagyobb önrészesedését kérte a fogpótíó munkák során. Milan Kráľovič, a kamara elnöke szerint a páciens például fizetne a koronáért, a protézisek alakításáért és az állkapocs-ortopédiáért is. Ezenkívül követelik a fogorvosi beavatkozások objektívabb finanszírozásának megteremtését néhány, az egészségbiztosítók által teljes egészében fizetett beavatkozás helyett inkább a megelőző tevékenység fizetését tartanák helyesnek. A közgyűlésen a kamara képviselői tárgyaltak az Egészségbiztosítók Társulásával is. Javasolni fogják, hogy a fogorvosi pontértéket az egészségbiztosítók és a fogorvosi szakma közösen állapítsa meg. Jelenleg ezt negyedévente a pénzügyminisztérium végzi. A jelenlegi érték 28-40 fillér, de a fogorvosok 65 fillért tartanának megfelelőnek. PRAVDA Az IDC Eastern Európa társaság szerint Szlovákiában az idei elsó félévben 31 920 darab számítógépet adtak el. A legtöbbet a Hewlett-Packard, 4170 darabot, ami a piac 13 százalékát biztosította számára. Ezután a Compaq következik a piac 10 százalékával, az IBM (a tavalyi első) 7 százalékkal, a DTK 5,8 százalékkal és a Digital Equipment 4,5 százalékkal. Az elsó féléves összforgalom 52,68 millió dollárt tett ki. A piac növekedését elsősorban a pénzügyi szféra, a kormányadminisztráció, az energetika és a termelői szektor fejlesztési programjai határozták meg. A Hewlett-Packard előretörését a Szlovák Takarékpénztártól szerzett megrendelés biztosította, amely a cég eladásainak 84 százalékát jelentette. A becslések szerint idén a hazai piacon 60 165 személyi számítógépet adnak el. NOVÝ ČAS Az alkoholfogyasztással gyanúsított gépkocsivezetőtől az orvos vérmintát vesz. A kémcső dugóját viasszal lepecsételi. Ha a vérvételre pénteken kerül sor, a kémcső hétfőig a rendőrségi hűtőbe kerül. Amennyiben időközben a sofőr felkeresi a rendőrt és megkéri, tegyen valamit, felvilágosítjuk, hogy bizonyos ellenérték fejében ki lehet cserélni a vért - az ár kettő és ötezer korona körül változik, attól függően, hogy a gépkocsivezetői jogosítvány munkavégzéshez vagy pedig csak úrvezetéshez kell neki. Elmondjuk azt is, hogy miként szerezzen az orvostól új vérmintát. A fiatal észak-szlovákiai rendőr vallomásával kapcsolatban kikérjük a zsolnai rendőrség igazgatójának véleményét is. OLVASÓI LEVELEK 1 A halálbüntetés mellett Csáky Pál képviselő úr egyike azoknak, akik vaslogikával és alapos következetességgel cáfolták meg már nem egyszer a kisebbségünket támadó „mélyszlovákok" rágalmait. Ami azonban a halálbüntetés kapcsán támadt viták elemzését illeti, meggyőződésem, hogy tévedett. Bárhogyan is próbálom érveit megértéssel vizsgálni, nem tudok elfogadható tényeket látni még akkor sem, ha Csáky úr az egész nyugati demokráciát felsorakoztatja érvként, az Európa Tanácsot is beleértve. Egy aprócska tényállásról megfeledkezett: az Európa Tanács tőlünk nyugatabbra van. Bennünket meg itt, kies hazánkban egyre csak fosztogatnak, halomra gyilkolnak a gátlástalan bűnözők. Mi történne, ha az Európa Tanács intelmeit nem fogadnánk meg? Úgy tudom, az Egyesült Államokban is van valamiféle, demokrácia, mégsem átallottak egynémely helyen átmenetileg bevezetni a villamosszéket. Hogy a bűnözőket ez nem rettentené vissza? Akkor jobb az, ha a notórius bűnözőink kisétálnak börtöneinkből, és ott folytatják ahol abbahagyták? Havel elnök úr már egyszer fene nagy humanizmusával ránk szabadította a fegyenceket. Sz. J. Tornaija Töprengés üres zsebbel Még nyár sem volt, és máris a munkanélküli nyakán van a hideg idő, tüzelője nincs, érdeklődésére a széntelepen azt a választ kapja, hogy a legolcsóbb szén 1280 korona/t. Még a legnagyobb takarékosság mellett is legkevesebb 2 tonnára van szüksége, ami 2560 koronába kerül, ehhez jön még 300 korona szállítási költség, tehát a télirevaló összesen 2860 koronába kerül. A havi segély pedig 1840 korona, tessék, matematikusok: hogyan tovább? És azt vátják tőle, hogy legyen lojális, üvöltsön együtt a farkasokkal, és süvegelje meg a főmuftikat. A közelmúlt eseményei sok embert rádöbbentettek arra, ha országunkban bárki megtagadja azokat az „értékeket", amelyeket az uralkodó osztály diktál, akkor az ember hamarosan a perifériára kerül. Szabó Sándor Királyrév