Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám, hétfő

1996. szeptember 2. BELFOLD ÚJ SZ Ó 3 | AZ UJ SZO NYÁRI JATEKANAK NYERTESEINEL JÁRTUNK Mint a mesében... A sors úgy hozta, hogy az ÚJ Szó nyári Játékára beérkezett 31151 versenyszelvény közül az első díjat - 50 OOO koro­nát - az illésházi Nyárslk Attila nyerte. A második díj nyer­tese a csallóközcsütörtöki Šárka Žlžlavská, ő egyhetes, kétszemélyes utat nyert Korfura. Mivel kíváncsiak voltunk, hogy a nyertesek mit szólnak nyereményükhöz, még frissi­ben felkerestük őket. Nyársik Attilát nem találtuk otthon, így az édesanyjával be­széltünk, őt kérdeztük, hogyan fogadta a hírt. Ő is csak az újság­ból tudta meg, hogy 2Í éves fia benevezett a játékra és nyert. Ahogy meséli a történteket, könnyezik a szeme, látni rajta, hogy nagyon örül. - Soha életemben nem volt szerencsém, nagyon örülök, májában érvényesülni, külföl­dön próbál szerencsét. Az utcán megállítottak, de nem tudok semmit mondani, én is csak annyit tudok, mint mások. Hogy mire költi majd a pénzt? Én úgy gondolom, a legjobb megoldás lenne betenni a bank­ba, hosszú lejáratra, nagyobb kamatra és a kamatok mellett keményen dolgozni, becsülete­fog valamikor hazajönni, el sem fogja hinni, még jó, hogy benne van az újságban. Mint a mesé­ben. Csallóközcsütörtökön, miután megtaláltuk a keresett házat, be­mutatkozunk a felénk közeledő idősebb házaspárnak. Azt mond­ják, Šárka nincs otthon, Bécsbe ment a szüleivel, csak az éjjel ér­keznek haza. így Lelkes Margit és férje, Árpád, a 14 éves Šárka nagyszülei mesélnek arról, ho­gyan érintette őket a hír, mit szólnak a nyereményhez. -Éppen ma nem hozott a pos­tás Új Szót, pedig már '53 óta ol­vassuk a lapot. A szomszéd mondta az örömhírt, hogy Šárka nyert. Telefonáltunk a postára, hogy nem kaptunk Új Szót, küld­jenek. Már hiányzik a lap, ha nem jön. Más újságot nem is fi­zetünk elő. Nem akartuk elhin­ni, hogy nyert a kislány, csak ak­kor hittük el, amikor az újság­ban olvastuk. Nagyon örülünk, a nyereménynek. Alig várjuk, hogy hazaérjenek, és elújságoljuk Šárkának az örömhírt. Én csi­nálgattam az unokáimnak a szelvényeket - meséli. a nagy­mama -, mindegyiknek csinál­tam. Még mondogatta is Šárka: milyen jó lenne, ha nyerne, és bejött neki. Azt hiszem, hogy vagy az édesanyjával, vagy az édesapjával megy majd el. Még soha nem nyertünk semmit. Legalább az unokának van sze­rencséje. Nagyon örülünk, és köszönjük az ő nevükben is. Egyébként Šárka, akinek az édesanyja magyar, az apja pedig szlovák, a nagyszülők szerint jól beszél magyarul, és a somorjai szlovák iskolába jár. Miután elbúcsúzunk, és visszaindulunk a szerkesztőség­be, valahogy úgy érezem ma­gam, mint ahogyan a mikulások meg a télapók érezhetik magu­kat, amikor adni tudnak. Jó volt látni a boldogságot az arcokon, azt, hogy ebben a rohanó világ­ban az Új Szónak sikerült mo­solyt varázsolnia két család tag­jainak arcára. (kaprinay) Én még most sem hiszem el, hogy Attila 50 000 koronát nyert. hogy legalább Attilának sikerült. Én még most sem hiszem el, hogy 50 000 koronát nyert. Hi­hetetlen! Nemrég véglegesítette Attila, hogy Ausztriában fog lak­ni. Ott dolgozik, másfél hete volt itthon. Reggel az újságárustól tudtam meg, hogy nyert, mégis nehéz elhinni. Kertésznek tanult ki, de mivel nem tudott a szak­sen. Én ezt fogom tanácsolni neki. Természetesen majd ő dönti el, hogy mit kezd a nyere­ményével. Egész életemben keményen dolgoztam, Attilát is becsületes munkára neveltem, hamar kezd­te az önálló életet. A mai fiatal­ságnak önzőbbnek kell lennie, ha vinni akarja valamire. Most Alig várjuk, hogy hazaérjenek, és elújságoljuk Šárkának az örömhírt. Somogyi Tibor felvételei Biztosan még nehezebb lesz (Folytatás az 1. oldalról) újabb tréfákkal próbálják meg színesebbé tenni a tanári hiva­tás szürke hétköznapjait. Egy­szóval a diákok visszazökken­nek a szokványos kerékvágás­ba, ahonnan a minap zökkentet­te ki őket ez a röpke két hónap. Különböző településekről más­más középiskolákat látogató di­ákokat kérdeztem meg arról, ho­gyan töltötték a nyarat, várják-e már az iskolakezdést, és hogy szerintük mennyiben lesz nehe­zebb az új iskolaév. - A legjobban a barátok hiá­nyoznak. Ebben az iskolaévben fogok érettségizni, úgyhogy ne­hezebb lesz, mint a tavalyi, de majd valahogyan biztosan meg­megy. Tavaly volt egy kis megta­karított pénzem, de azért a szü­leimnek kellet segíteniük, most sem fog menni az ő segítségük nélkül a tanévkezdés. (Mikus László) - A sulit nem nagyon várom. A két hónap alatt nem dolgoztam. Élveztem a szünetet, szórakoz­tam. A füzeteket már megvet­tem, úgyhogy most egy darabig, remélem, nem lesznek anyagi gondjaim. (Szeles Annamária) - Csak az osztálytársaimat várom, az iskolát nem. A nyáron dolgoztam, abból vettem ma­gamnak bakancsokat. A szüle­imtől elvárom azt, hogy az isko­lához szükséges pénzzel támo­gassanak. Bár nekik is nehéz lesz. Szalagavató, ballagás, szó­val nekem sokkal több lesz a ki­adásom, mint tavaly volt. Már megvettem a füzeteimet, 257 koronát fizettem. (Ficza Edit) - Nem várom az iskolát. Nem mentem el dolgozni, fél év óta nem ettem, nem ittam, hogy le­gyen pénzem a nyárra. Össze is kuporgattam valamennyit. Még most is van belőle egy ezres. Ne nézz így rám, nincs nálam! Az új iskolaév nekem nem lesz nehe­zebb, de a szüleimnek biztos. (Fehér Krisztina) - A sulit csak azért várom, hogy találkozhassam az osztály­társakkal, a barátokkal. Viszont ez az év biztosan nehezebb /esz, mint a tavalyi. Tanulásban is, meg anyagilag is: füzeteket, könyveket kell venni. Mivel dol­goztam a nyáron, van pénzem. A felét már el is költöttem ruhák­ra, a másik fele pedig a sulira megy, a többit a szüleim fizetik. (Gódor Mária) - Jó volt ez a kis szünet, de hát egyszer a pihenésnek is vé­ge kell legyen. Júniusban dol­goztam. Ahogyan jött a pénz, úgy el is ment. Azt mondják, hogy mindenképpen nehezebb lesz ez az új iskolaév, majd meg­látjuk. (Mihály József) - Már várom a sulit, hiányoz­nak a haverok, bár a tanulás sem az utolsó. Szerintem min­denképpen nehezebb lesz az év, főleg anyagi szempontból. Mivel nem dolgoztam a nyáron, a szüleim fedeznek minden költ­séget (Tóth Ivett) - Várom is, meg nem is a su­lit Várom azért, mert tudom, hogy hamar vége lesz, és nem várom azért, mert még jó lenne tovább szünetelni. Otthon a szü­leimnek segítettem a nyáron. Az is munka, nem is kevés. (Kantár Csaba) - Kéf hetet dolgoztam a nyá­ron, abból a pénzből mentem el a Diákszigetre. A suliban a ki­adások biztosan növekedni fog­nak, az viszont már a szüleimet terheli. (Borka Zoltán) - Mivel most fogok érettsé­gizni, biztosan nehezebb lesz ez az év, többet kell majd tanul­nom. Ami az anyagiakat illeti, biztos vagyok benne, hogy ne­hezebb lesz. A nyáron dolgoz­tam, amit kerestem, abból könyvet vettem. A szalagavatói ruhámat is én fogom fizetni. Anyukám biztosan boldog lesz. (Czibor Zita) Ahány diák, annyiféle nyár. Vol­tak, akik keményen dolgoztak, a pénzből egyesek kirándulni mentek, mások ruhafélére köl­tötték a megérdemelt összeget, megint mások - a család rossz anyagi helyzete miatt - tanköny­vekre, füzetekre költik. Sokan az idénymunka helyett a pihenést, a szórakozást választották, hogy szeptemberben ismét tele ener­giával nyújthassák a legjobb for­Somogyi Tibor felvétele májukat, minél jobb eredménye­ket érjenek el. Viszont egyre gya­koribb a középiskolásoknál az, ami a főiskolai hallgatóknál már természetes. Maguk keresik meg az iskola mellett a kollégiumra, az étkezésre vagy legalább a szórakozásra a pénzt. Hiszen a szülők sem győznek mindent: a drága füzeteket, segédeszközö­ket, a különböző kirándulásokat, rendezvényeket, a végzősöknél a szalagavatót, ballagást, érett­ségit... KAPRINAY ZOLTÁN í KÁRPÓTLÁSI OGYEK í M. M. (Csillzradvány): - A férjem kárpótlási jegyeit értékesí­tés céljából 1994 tavaszán a magyarországi, dél-komáromi Duna panzió tulajdonosának adtuk át. A Jegyek értékének a felét már megkaptuk készpénzben, a további térítés elma­radt, mert a cég tönkrement. Kérem az ügy megvizsgálását. - Nem ön az egyedüli, aki hi­székenyen reagált a kecsegtető ajánlatra, és rábízta a „Drink bárra" a jegyeket. De a szeren­csésebbek közé tartozik, mert az érték 50 százalékát legalább megkapta készpénzben. A to­vábbi követelést csak bírósági keresettel lehetne érvényesíte­ni, természetesen Magyarorszá­gon. Ez költséges dolog, és nem biztosított a siker. Ez az üzleti ügylet ugyanis sérti a magyar és a szlovák jogszabályokat, nem javaslom hát a bírósági kerese­tet. Különben is az 50 százalé­kos készpénzbeni térítés na­gyon előnyösnek tekinthető, hi­szen messze meghaladja a mai tőzsdei árfolyamot is. * * * Leveleiket, kérdéseiket az Új Szó szerkesztőségének a címé­re szíveskedjenek postázni. A borítékra írják rá: „Kárpótlás". Hétfőnként válaszolok rájuk. ÁSVÁNYI LÁSZLÓ az MKDM képviselője Felhívás A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Vá­lasztmányának Elnöksége 1966. augusztus 29-i ülésén egye­bek között foglalkozott a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisz­tériuma által az 1996/97-es tanévre kiadott Pedagógiai-szer­vezési utasítások azon kitételeivel, amelyek szerint, az állam­nyelvről szóló törvényre hivatkozva, 1996. szeptember l-jétől a magyar tanítási nyelvű iskolákban államnyelven kell vezetni a pedagógiai dokumentációt. Az elnökség a nyelvtörvény első paragrafusának 4. bekezdése alapján fontosnak tartja hang­súlyozni, hogy ez a törvény a nemzeti kisebbségek nyelvhasz­nálatára nem vonatkozik. A minisztériumi rendelet, mint ala­csonyabb rendű jogszabály, ellentétes a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, az államnyelvről szóló törvénnyel, és korláto­zást jelent az eddigi, több évtizedes gyakorlathoz viszonyítva. Az OV Elnöksége támogatja a magyar óvoda- és iskolaigaz­gatóknak az 1996. július 12-én Deákin az anyanyelv védelmé­ben megfogalmazott felhívását, és azonosul azon tantestüle­tek elhatározásával, amelyek továbbra is vállalják a pedagógi­ai dokumentáció két nyelven való vezetését. Az elnökség felkérte a Magyar Koalíció pártja és mozgalmai elnökeit egy olyan - jogászokból álló - állandó munkacsoport létrehozására, amely a törvények és jogszabályok szakmai ér­telmezésével rendszeresen segítséget nyújtana óvodáink és iskoláink vezetőinek. Egyúttal az OV Elnöksége felkérte parla­menti képviselőinket, haladéktalanul eszközöljenek találkozót az oktatási tárca vezetőjével, amelyen az SZMPSZ vezetőivel közösen tolmácsolják a magyar pedagógusoknak a minisztéri­umi rendelettel szembeni tiltakozását és igényeljék annak ha­tálytalanítását. Az elnökség a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársa­ság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről kötött szerződés 15. cikke (d) és (g) pontja alapján, melyek szerint a Szerződő Felek tartózkodni fog­nak a kisebbségekhez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védel­mezni fogiák ezen személyeket bármilyen cselekménnyel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul...", továbbá „A Magyar Köztársaságban élő szlovák kisebbséghez és a Szlo­vák Köztársaságban élő magyar kisebbséghez tartozó szemé­lyeknek, egyénileg vagy csoportjuk tagjaival közösen, joguk van szóban és írásban, a magán- és közéletben szabadon használni anyanyelvüket...", jogértelmezést kért az Alkot­mánybíróságtól, vajon a minisztériumi rendelet ellentétes-e vagy sem az alapszerződés szellemével. Az elnökség értelme­zésében a minisztériumi rendelet kimeríti az akaratunk elleni asszimilációt célzó gyakorlat fogalmát. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Vá­lasztmányának Elnöksége felkéri a tagságot, támogassa a Szövetség programjával és álláspontjával azonosuló óvoda- és iskolavezetőket, legyen egységes az elnökség felhívásának megvalósításában. Az SZMPSZ OV Elnöksége Kitüntetések az államünnep alkalmából TA SR-hír Michal Kováč köztársasági el­nök szombaton, az ország ál­lamünnepének előestéjén a po­zsonyi Primáši palotában állami kitüntetéseket adott át. A Ľudo­vít Štúr Érdemrend I. fokozatát adományozta Dominik Hrušovský érseknek a szellemi megújhodás, a kultúra, a de­mokrácia és az emberi jogok ér­dekében végzett tevékenységé­ért. A köztársasági elnök ezt a magas állami kitüntetést ado­mányozta Dominik Tatarkának in memoriam, a kultúra, a művé­szetek és az emberi jogok terén végzett áldozatos munkáért. Ugyancsak a Ľudovít Štúr Ér­demrend I. fokozatát kapta a Demokrata Párt háború előtti politikusa és képviselője, Ján Kempný. A Ľudovít Štúr Érdemrend II. fokozatát kapta Vojtech Zama­rovský író, Anton Petrák nyugal­mazott vezérőrnagy, Karol Büch­ler nyugalmazott ezredes, Teo­dor Šlajchart nyugalmazott ve­zérőrnagy. Ugyanezt a fokozatot kapta in memoriam Ján Nálep­ka kapitány és Ernest Bielik ve­zérőrnagy. A Ľudovít Štúr Ér­demrend III. fokozatát Štefan Droždiak nyugalmazott kapi­tánynak adományozta az ál­lamfő. Leopold Danihels, a Szlová­kok Világszövetségének elnöke és Michael John Novak szlovák származású amerikai keresz­tény gondolkodó az államünnep alkalmából a Fehér Kettős Ke­reszt Érdemrend II. fokozatát kapták. Ugyanezt a kitüntetést adományozta a köztársasági el­nök in memoriam Karol Strmeň költőnek is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom