Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám, hétfő

1996. szeptember 2. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I Tanévnyitó kérdőjelekkel Boldogabb tájakon nem téma a tanévkezdés. A lapok esetleg egy kis színest közölnek, az újságíró személyes hangvételű, nosztalgikus visszaemlékezését egy régi szeptemberre, vagy hangulatos fotót iskolatáskás, mosolygós arcú gyerekekről. A nyári va"káció alatt még ennyire sem téma az iskola. Boldogabb tájakon, mondom, mert nálunk nem ez a jellemző. Itt szakadatlanul téma az oktatás, amiről maga a tárca gondoskodik, a szünidő alatt is. A vakáció utolsó heteiben az úthenger Nagyszombat felé vette irányát, jelenleg arrafelé váltogatják le az iskolaigazgatókat. A zavarí alapiskola igazgatójának leváltása ellen tiltakozó szülők a Szlovákiai Helsinki Bizottsághoz folyamodtak támogatásért. Elkéstek. Amikor a parlamentben az oktatási miniszter az iskolaigazgatók indoklás nélküli leváltását lehetővé tevő törvénymódosítás szükségességét a magyar iskolaigazgatók funkcióból való kimozdíthatatlanságával indokolta - sikerrel a szlovák közvélemény nem mozdult, nem tiltakozott, mert eszébe sem jutott, hogy a módosított törvény éle nemcsak a magyar oktatási nyelvű iskolák ellen fordítható. Most kezd észbe kapni, amikor a hatalom ugyanezt igyekszik elérni a főiskolák, egyetemek szintjén is. A tárca, amelynek nemhogy az oktatás fejlesztésére, színvonalasabbá tételére, de még az iskolaépületek állagának megóvására sincs pénze, a felsőoktatási intézmények autonómiájára tör. Minisztériumi hivatalnokok kívánják „felülbírálni", kiből lehet professzor vagy docens. A rátermettség, szakértelem helyett ismét a politikai érdem és hovatartozás lesz a minősítő tényező. Az oktatási intézmények legcsekélyebb autonómiája is szálka a hatalom szemében. Miroslav Pius a dél-szlovákiai szlovákok 9. nagysurányi közgyűlésén a hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása közepette ismét azt követelte, hogy a vegyes lakosságú területek iskolái ne kapjanak jogalanyiságot. Inkább a szlovák oktatási nyelvűek se, mintsem hogy a magyarok a sajátjuknak érezhessék iskoláikat. Akkor inkább ismét a járási, kerületi hivatalok oktatási osztályainak bürokratái basáskodjanak az iskolák felett, mint nem is olyan régen. Az új területi-közigazgatási reformmal járó átszervezés jelentős összeggel apasztja az oktatási tárca amúgy is sovány büdzséjét. A minisztérium saját bevallása szerint mintegy egymilliárd korona hiányzik a költségvetésből a legsürgősebb javításokra, épületrekonstrukciókra, állagmegóvásra. A nemzeti alaptanterv továbbra is késik, fő, hogy az újonnan létesülő oktatási osztályok élére a „megfelelő" emberek kerülnek. A bajokat még tovább sorolhatnánk, hisz köztudott, hogy az egészségügy mellett az oktatás leledzik a legsiralmasabb helyzetben. S mindeközben valahogy azokról, akik számára az iskola működik, nem is esik szó. Ők ma ülnek ismét az iskolapadokba. Hogy ilyen körülmények között milyen felkészültséggel hagyják el őket pár év múlva, mintha az illetékeseket nem is érdekelné igazán. Mečiar elárulta magát Vladimír Mečiar szlovák kormányfő szeretné javítani az országáról külföldön kialakított s a demokráciát sértő több lépés miatt megromlott képet - így értékelte a francia napilap Mečiar kormányátalakítását. - Azzal, hogy Mečiar éppen a kül- és a belügyminisztert, valamint a gazdasági minisztert mozdította el, nyíltan megjelölte, hogy melyek azok a problémák, amelyekkel Szlovákia a hazai, illetve a nemzetközi színtéren szembetalálkozott. Ami a gazdasági miniszter felváltását illeti, Mečiar abban reménykedik, hogy sikerül újabb lendületet adni a gazdaságnak, amely két ígéretes év után a gyengeség jeleit mutatja... A belügyminiszter felcserélése pedig a rendőrség hatékonyságának és hírnevének helyreállítását célozza, amire igencsak nagy szükség van azt követően, hogy Pozsony központjában nemrégiben két robbantásos merénylet is történt. Ám az eddigi belügyminiszter napjai tavasz óta amúgy is meg voltak számlálva, hiszen a független rádiók közzétették azt a telefonbeszélgetést, amelyet Hudek a titkosszolgálatok vezetőjével, Ivan Lexával folytatott, s amely arra utalt, hogy Hudek nyomást gyakorolt az államfő fiának elrablására vonatkozó nyomozás blokkolására. - Ám a legékesszólóbb változást mégiscsak Juraj Schenk külügyminiszter távozása jelenti. A jelek szerint őt azért áldozták fel, hogy ráhárítsák Pozsony diplomáciai kudarcainak felelősségét: Szlovákiát ugyanis az amerikai kormány és az Európai Unió többször rendre intette, s úgy tűnik, immár nem tartozik azon közép-európai országok közé, amelyek elsőként kerülhetnek majd be a NATO-ba. Le Monde Fazekas János: Nem ilyen ajándékot vártunk! „Nem ilyen ajándékot vártunk!" címmel közölte Fazekas Jánosnak, az RMDSZ bukaresti szocialista platformja vezetőjének a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos - elsősorban Horn kormányfőhöz intézett - üzenetét a romániai magyar napilap. Fazekas 1989 előtt Romániában miniszterelnök-helyettes is volt egy időben. A politikus kérte az MSZP vezetőségét: kötelezze Hornt, hogy vonja vissza nyilatkozatát, illetve (kérte) a magyar parlamentet, a parlamenti pártokat, hogy „ne fogadják el Horn Gyula álláspontját, és fogják le a kezét, hogy ne tudja aláírni a magyar nemzetet eláruló dokumentumot". „Tudomására hozom a magyarságnak, Magyarország népének, hogy az erdélyi magyar szocialisták nem értenek egyet Horn Gyula és Kovács László külügyminiszter magyarellenes álláspontjával" - közölte. Kifejtette, hogy „a mai világban a nacionalizmus a legváltozatosabb formákat ölti,... de lényege minden esetben ugyanaz: a nemzeti kisebbségnek mint kollektív lénynek, mint közösségnek a tagadása, a nemzetiségi jogok elvének az el nem ismerése. Holott köztudott, hogy a kollektív nemzetiségi jog, amelyet széles körben használ a nemzetközi jogelmélet, felöleli mindazokat a nemzeti kisebbségi jogokat, amelyek biztosítják a kisebbségben élő nemzeti közösség szabad és egyenjogú fejlődését a többségi nemzettel. Kollektív nemzetiségi jog nélkül nincs biztosítva egyetlen kisebbségben élő nemzeti közösség fen n maradása sem" - közölte Fazekas János. Magyar Szó Ukrajna: emlékművek furcsa háborúja A Vereckei-hágóra tervezett emlékmű körül kialakult vitát ismertette szombati számában a moszkvai napilap, „érthetetlennek" minősítve azokat az elveket, amelyek alapján Ukrajnában az emlékművek sorsáról döntenek. Az egykori központi kommunista orgánum - amely csak részben folytatja a szovjet idők hagyományait - kiemeli, hogy az ukrán nemzetieket egyes budapesti, a határ menti magyarlakta körzetekre vonatkozó megnyilatkozások intették éberségre, illetve az, hogy Magyarországon - s nemcsak ott - a NATO-belépés közeledtével egyre erősödnek ezek a hangok. A lap szerint a román, a lengyel és a török közvélemény is mind erősebben hallatja hangját bizonyos ukrán területek kapcsán. Mindez arra késztet sok ukránt, hogy komolyan elgondolkodjon a fejlődés további útjáról, és „megbízható szövetségeseket keressen, akik szavatolni tudnák az ukrán állam területi épségét". A lap megítélése szerint azonban ez nem jelenti az „emlékművek háborújának" megoldását. Furcsállja, hogy éppen a magyar emlékmű szúrt szemet - az ukrán kormány kötelezte a helyi hatóságokat, hogy vonják vissza engedélyüket -, miközben Ukrajnában sorra emelkednek emlékművek azoknak a németeknek és osztrákoknak, akik valóban agresszió során jutottak ide. Ez egyáltalában nem izgatja az ukrán nemzeti demokratákat, talán azért, mert Németország jelentős gazdasági segítséget nyújt Kijevnek - véli a moszkvai lap. A kommentátor az ukrán hatóságoknak - éppen a vereckei emlékmű engedélyének visszavonása kapcsán - felhánytorgatja, hogy amikor az ukrán nacionalisták eltakarították a fasizmus ellen küzdő szovjet katonáknak emelt emlékműveket, az ukrán vezetés csak a vállát vonogatta válaszul a felháborodott tiltakozásokra: nem tehet semmit, mert ez a helyi hatóságok döntése, s törvény szavatolja jogaikat. Pravda Csehország: visszaszivárognak a kommunisták Egy volt kommunista párttag, alapszervezeti titkárhelyettes kinevezése prágai államügyésszé kisebb vihart kavart a napokban a cseh belpolitikában. Ehhez hozzászólva a lap kommentátora megállapította: volt kommunisták és titkos rendőrügynökök kerülnek felelős posztokra, s ha valaki tiltakozik ez ellen, mindig a kinevezett személyek szakértelmére hivatkozva próbálják leszerelni. A cikkíró különösen visszásnak tartja Jan Kfivánek volt párttag kinevezését annak fényében, hogy az új prágai államügyésznek éppen a kommunista bűnök kivizsgálása lenne elsődleges feladata e poszton. Jan Kalvoda igazságügyi miniszter azzal ütötte el a bírálatokat, hogy döntésének meghozatalakor a szakértelmet lényegesebb szempontnak tartotta, mint a kommunista múltat. Lidové noviny TÖRTÉNT-7 NAP ALAT OFFENZÍVÁBAN A NEOĽUDÁKOK. A második világháború óta először fordult elő. hogy Szlovákiábán nem voltak központi ünnepségei az 1944 augusztusának végén kirobbant felkelésnek. Sokat elárul ez a kormány összetételéről, a halalmon lévők többségének történelemszemléletéről. Mint már annyiszor, most is átírják a históriát, és ezúttal is aktuálpolitikai megfontolásból, elsősorban azzal a céllal, hogy megideologizálják Csehszlovákia második szétverésének elkerülhetetlenségét. A hét folyamán többször is megjelentek egyértelműen csak neoľudáknak minősíthető történészek a közszolgálati televízió képernyőjén, hogy bebizonyítsák a bebizonyíthatatlant, és dicsőítsék azt a szlovák államot, amely Hitler jóvoltából jött létre, amelynek vezetői az utolsó napig kitartottak az antifasiszta koalíció ellen harcoló Németország oldalán, és amelynek kormányáról egyértelműen bebizonyosodott, hogy önként és tervszerűen végrehajtatta 60 ezer zsidó megsemmisítő táborokba hurcoltatását. Ezek a történészek újabban egyre kendőzetlenebbül állítják, a szlovák nemzeti felkelés merénylet volt a szlovák államiság ellen, noha nyilvánvaló, éppen a fasizmus elleni fellépésnek köszönheti a nemzet, hogy nem a vesztesek oldalán találta magát 1945 májusában. A főműsoridőben sugárzott történészviták pikantériája, hogy a látszat kedvéért Plevza akadémikust is a kerekasztalhoz ültetik, aki a másik felfogást képviseli immár több mint négy évtizede. A pikantéria lényege, hogy a kommunistából demokratikus baloldalivá lett történész egyre inkább defenzívába került neoľudák kollégáival szemben. Mintha ő is attól tartana, hogy rásütik a nemzetellenesség bélyegét. Pontosan úgy tesz, mint a Demokratikus Baloldal Pártjának vezetői, akik egyre gyakrabban tesznek engedményeket a nemzetieknek. Ők a gyakorlati politikában, Plevza akadémikus a történelemszemléletben. Múltban gyökerező okokból - ez kétségtelen - mind a DBP, mind Plevza, a párt udvari történésze legitimációs problémákkal küzd még ma is. De vajon ésszerű magatartás-e, hogy úgy akarnak a társadalom, a nemzet számára elfogadhatóbbá válni, hogy megtagadják még azt a keveset is, amire joggal lehetnek büszkék? GYENGE BELÜGYMINISZTER - ERŐS LEXA. A kormány átalakítása óta sokan feltették már a kérdést, vajon miért éppen az a Gustáv Krajči lett az új belügyminiszter, akinek leglényegesebb kvalifikációja: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökéhez való töretlen hűség. Egyre több jelből arra lehet következtetni, hogy az egykori segédtanítóra utolsósorban éppen azért esett a választás, hogy ne ismétlődhessék meg az a melléfogás, amely azokkal a nyomozókkal történt, akik ifjabb Michal Kováé elrablását követően jó eredményeket értek el a tettesek kilétének felderítésében. Mečiar szempontjából ez kifejezetten melléfogás volt, hiszen a nyomok az Ivan Lexa által igazgatott titkosszolgálat felé vezettek. Krajči nem olyan típusú ember - és nem is olyan típusú belügyminiszter -, aki majd kezét-lábát töri annak érdekében, hogy kiderüljön áz igazság. KRIMINALIZÁLT SZÍNMŰVÉSZET. A színészek legjava fogcsikorgatva fogadta a hírt, amely szerint Hudec kulturális miniszter gondoskodott róla, hogy a színházakat ismét minisztériumi bürokraták irányíthassák. Nem volt nehéz felfedezni, hogy az átszervezéseket, a színházak „tömbösítését" ezért kívánják végrehajtani. A Nemzeti Színház vezérigazgatója óvatosan megkérdőjelezte az intézkedések ésszerűségét, mire a minisztérium azzal válaszolt, hogy ellenőröket küldött az épülő Nemzeti Színházba, vegyék szemügyre, nem történtek-e anyagi visszaélések. A módszer klasszikus, a kommunizmus négy évtizede alatt is mindig ezt alkalmazták, ha egy kényelmetlenné vált vezetőt ki akartak nyírni. Természetesen most is találtak hibákat. így nem nehéz kitalálni, hogy Hudec győzelmével végződik-e a vita, vagy Jamrich vezérigazgató kerül ki belőle győztesen. Délen elbocsátások, északon új munkalehetőségek Az elmúlt héten csaknem valamennyi dél-szlovákiai járás elöljárója több száz felmondást adott át azoknak, akik eddig az államigazgatásban dolgoztak. Csak a Dunaszerdahelyi járásban pénteken majdnem kétszáz állami alkalmazottnak mondtak fel. Mindez a kormánykoalíció céltudatos területi és közigazgatási reformjának a következménye, amely Dél-Szlovákiában meghagyta a nagy járásokat, északon viszont ezekhez képest több törpe közigazgatási egységet hozott létre. Emiatt a magyarok által is lakott területeken jelentős elbocsátásokra kerül sor, az eddigihez képest megszaporodott, etnikailag szinte homogén szlovák járásokban viszont új munkaerőket keresnek az államigazgatásban is. Ez a reform nemcsak a hazai magyarokat, hanem egész Dél-Szlovákiát, tehát az ott élő szlovákokat is diszkriminálja, és sajnos, a továbbiakban is számos gazdasági, valamint szociális vonatkozásban sújtani fogja. A döntéssel legalább két célt követtek: minden lehető politikai és anyagi eszközzel felkarolni azokat a területeket, ahol a kormánypártoknak legnagyobb a támogatottsága, s ezzel párhuzamosan lepusztítani a jórészt ellénzékinek, részben pedig magyarnak számító szlovákiai délvidéket. Ezzel, valamint a készülő új választási törvénnyel megfelelő hídfőt építeni a legközelebbi választásokhoz. Vladimír Mečiar ezt a ránk nézve különösen súlyos reformot külföldi szakértőknek jelentős pozitívumként propagálta: azt hangsúlyozta, hogy a változások nem bontották meg a járások etnikai arányait, ami tény. De tény az is, hogy a nemzetiségi arány akkor sem változott volna, ha például Somorja, Párkány, Ipolyság, Tornaija, Nagykapos és Királyhelmec is járási székhely lett volna. Ugyanúgy, mint Poltár, amely mindössze 21 902 lélekszámú járás székhelye, vagy Mezőlaborc, ahova 12 962 lakos tartozik. A Dunaszerdahelyi járás lélekszáma viszont 110 887, az Érsekújvárié pedig 152 674! Döbbenetes, hogy az állami alkalmazottak értékelésében a politikai szempontok voltak az elsődlegesek. Dél-Szlovákiában hátrányos körülménynek számított, ha valaki nem tagja a kormánykoalíció valamelyik pártjának, és ráadásul magyar. Egyértelmű bizonyítékul az elbocsátottak és a megmaradottak névsora szolgál. Ugyanazon a napon, amikor a miniszterelnök Eperjesen azt bizonygatta, hogy az állami alkalmazottak megválasztásánál nem szempont a HZDS-tagság, Dél-Szlovákiában több elöljáró is négyszemközti beszélgetések során elhúzta több alkalmazott előtt a mézesmadzagot, mondván, megnőnek a további alkalmazás esélyei, ha belép a legerősebb kormánypártba. És az egzisztenciájukban veszélyeztetett, kiszolgáltatott hivatalnokok közül bizony viszonylag sokan aláírták a belépési nyilatkozatot. Félelemből. Elszomorító emberi tragédiákról értesülök. Egyik ismerősöm édesapja fél évszázada ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetben, vélhetően hasonló egzisztenciális félelmek miatt reszlovakizált. Ismerősöm, talán tartva a kiszámíthatatlan jövőtől, talán édesapja iránti tiszteletből, talán a jobb érvényesülésben bízva megtartotta szlovák nemzetiségét, egyetemet végzett, kiváló szakember. Évtizedek óta állami alkalmazott. Ismerősök között magyarnak vallja magát. Gyermekei magyar iskolába jártak és járnak. Most ő is aláírta. Életében először lépett pártba. HZDS-tag lett. S megmaradt osztályvezetőnek. - Ötvenhárom évesen vajon volt más választásom? - kérdezte tőlem falfehéren. - Ezek még piszkosabb ügyek, mint a hetvenes évek normalizációja! - zúdította rám végtelen keserűségét ugyancsak pénteken este egy másik ismerősöm, akit hetvenegyben, nem egész harmincévesen rúgtak ki az ifjúsági szervezet apparátusából, mert nem rejtette véka alá véleményét az úgynevezett internacionalista segítségnyújtásról. Éveken át benzinkutasként, majd nevelőként dolgozott, aztán kilencvenegyben visszakerült az államigazgatási szférába. Most nem írta alá az elé tett papírt. És elbocsátották. Rövidesen ötvenöt éves lesz. - Ez még piszkosabb ügy, mert akkor a normalizátorok legalább gondoskodtak valamiféle munkahelyről. Ezek pedig kipenderítettek és kész. A nyugdíj előtt álló munkanélkülinek a nullával egyenlő az esélye arra, hogy valahol alkalmazzák... Dél-Szlovákia diszkriminációja s az ebből fakadó sokféle emberi tragédia és kiszolgáltatottság a kormánykoalíció számláját terheli, ám hazai magyar politizálásunkat is önvizsgálatra késztethetné. Nemrég írtam arról, hogy bizony volt olyan időszak, amikor nyugati támogatással és a szlovákiai ellenzék összefogásával esetleg számunkra előnyösebb közigazgatási reformot lehetett volna kicsikarni. A Magyar Koalíció egyik szubjektuma azonban konkrét javaslatok és célirányos politikai tárgyalások ösztönzése helyett a mindent vagy semmit hibás elv alapján minduntalan csak a komáromi dokumentumokat emlegette. Most jött el az első böjtje a kis lépéseket és a kompromisszumos megoldásokat nem becsülő politizálásnak. Egyúttal felháborodva kérdezem hosszú nevű magyar mozgalmunk vezetőitől: minek a hűséglihegés, minek az ízléstelen talpnyalás, ha egyetlen új dél-szlovákiai járást, vagy a mostaninál akár csak valamicskével kedvezőbb területi elrendezést sem tudtak elérni? Az elkeseredésnél csak a tétlenség rosszabb a politizálásban. Ezért azonnal össze kell állítani a DélSzlovákiában elbocsátott állami alkalmazottak listáját. És átadni a Svájcban rövidesen sorra kerülő szlovák szlovákiai magyar tárgyalás nyugati szervezőinek. A szóvirágokhoz és az indulatos szócsépléshez képest ez és más tényanyag sokkal nyomósabb érv a nyugatiak szemében, amikor meghívott politikusaink a szlovákai magyarság súlyosbodó gondjairól számolnak be nekik. Jól tudom: ettől a mostani helyzetünk semmivel sem lesz jobb, viszont azt is tudatosítom, hogy gond jainkról és igazunkról csak tárgyilagos tényekkel és a demokratikus értékrenddel összeegyeztethető érvekkel tudjuk meggyőzni a befolyásos nyugati szakembereket.