Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-27 / 226. szám, péntek

1996. szeptember 26. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ új szó 5 | BESZÉLGETÉS LELKES VINCÉVEL, AZ MPP ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSÁNAK ELNÖKÉVEL Ami itt lehetetlen, ott természetes Múlt héten hatnapos svájci és ausztriai tanulmányúton vettek részt az MPP polgármesterei és önkormányzati képviselői. Lelkes Vincét, a párt önkormányzati tanácsának elnökét kérdeztük: milyen tapasztalatokkal tértek haza a delegáció tagjai a két nyugati országból? ÚJ Szo-információ - A svájci, illetve ausztriai tanulmányút lehetővé tette számunkra a kiforrott helyi demokráciák tanulmányozását. Személy szerint én azt értékeltem legtöbbre, hogy az egyes települések berendezkedésének, életének tanulmányozásával a helyi sajátosságok megismerésével kaptunk betekintést abba, mitől működnek hatékonyan az alulról kibontakozó demokráciák. További felismerésem, hogy beigazolódni látszik idehaza folytatott törekvésünk, melynek célja: megszabadítani az államigazgatást olyan hatásköröktől, amelyek a települési önkormányzatok jobb működését .szolgálnák. Az oktatásügy, a szociális kérdések, az alapfokú építészeti kérdéskör Svájcban és Ausztriában teljes mértékben a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Azáltal, hogy alulról szerveződik a települések élete, és saját maguk hozzák meg a döntéseket, maximális mértékben biztosított a társadalmfellenőrzés. Ez a működési rendszer teljesen kizárja a központi irányító szervek beavatkozását a települések életébe. Ha már a jogkörökről beszélünk, az adókból való részesedés vagy az újraelosztás kérdését sem kerülhetjük ki, hiszen Svájcban és Ausztriában is megbizonyosodhattunk róla, csak úgy működhet hatékonyan az önkormányzat, ha a jogkörök pénzbeli fedezettel járnak. Svájcban és Ausztriában a községek bevételének 40-50 százaléka az államtól kerül vissza újraelosztás formájában. • A két ország önkormányzati rendszerében mi az, ami némijóakarattai akár ma is alkalmazható volna Szlovákiában? - Ami a demokrácia formai részét illeti, ez országonként más-más módon jelenik meg a geopolitikai, társadalompolitikai, történelmi, kulturális stb. sajátosságoknak megfelelően, ám az egyes rendszerekben sok a hasonló elem. Ami a demokráciamodell tartalmi részét illeti, nem észlelek jelentős különbséget. Az önkormányzati rendszer Európa-szerte egy filozófiára épül, melynek lényege az alulról jövő kezdeményezések, az alulról történő döntéshozatal, a helyi szinteken zajló végrehajtás és ellenőrzés. Ez ilyen egyszerű. Hogy mindez nálunk is működhessen, csakis politikai akarat függvénye. Az önkormányzatok 1990 óta léteznek és működőképesek. Csak arra volna szükség, hogy a parlament elfogadja azokat a törvényeket, amelyek biztosítanák a rendszer dinamikus fejlődését. Ezzel szemben nálunk, sajnos, olyan fékező elemeket próbálnak az önkormányzatok működésébe csempészni, amelyek visszavetik a rendszer fejlődését. • Felhozna néhány lényeges különbséget a svájci vagy ausztriai modellek tekintetében? - Ami szembeötlően más nálunk, és ami hátrányunkra van, például az új területi-közigazgatási beosztás kapcsán, hogy a járási, illetve kerületi szintű államigazgatási egységekben továbbra is mintegy 20 ezernyi személy dolgozik majd, aki azon jogköröket látja el, amelyek Svájcban az önkormányzatokhoz tartoznak. Ezeket a jogköröket tőlünk nyugatra a helyi lakosság, illetve annak helyben megválasztott képviselői gyakorolják még magasabb szinten, még nagyobb hatékonysággal, mint ahogy azt nálunk az államigazgatási szervek teszik. Amikor hazafelé tartva visszagondoltam a látottakra, hallottakra, szinte nevetségesnek tűnt, nálunk milyen csatározások zajlanak természetes, magától értetődő jogok biztosításáért. Egy példa: a svájci államszövetségi parlametben láthattuk: az egyik felszólaló németül, a másik franciául beszélt, de hivatalos nyelvként bárki használhatta az olaszt és az 50 ezres rétoromán kisebbség nyelvét is. Vendéglátóink számára ez annyira természetes, hogy nem is egészen értették, miként lehet Szlovákiában korlátozni a nyelvhasználatot. Számos egyéb részproblémáról is nézetet cseréltünk, s a végeredmény minden esetben ugyanaz volt. Ha alulról jönnek és ott valósulnak meg a települések életével kapcsolatos kezdeményezések, megoldódnak azok a prolémák, amelyeket mi részkérdésekként ismerünk. A kör bezárul. • A tanulmányút kapcsolatfelvételre is szolgált. Ilyen téren is eredményesek voltak a külföldön töltött napok? - Az ilyen utakon általában személyes ismeretségek kötődnek, melyek a két- vagy többoldalú kapcsolatfelvétel után lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok reciprocitási alapon működjenek együtt. Én a svájci Ried község önkormányzatával vettem fel a kapcsolatot, és megegyeztem a polgármesterrel, hogy a riediek küldöttsége még ebben az évben ellátogat hozzánk. Konkrét példák igazolják, hogy az így kialakított kapcsolatok később kiterjednek például az iskolák, művelődési egyesületek a sportszervezetek együttműködésére, sőt a családok között is barátság szövődhet. Svájc tekintetében, sajnos, nagy a földrajzi távolság, és a nyelvi akadályok is jelentősek, de ez részben áthidalható. Tanulság az önkormányzati tisztségviselők számára, hogy Európa felé csak úgy nyithatunk, ha jelentős igyekezetet fejtünk ki. Ennek egyik feltétele a nyelvismeret. (horváth) Lépéseket kell tenni Vladimír Mečiar alaptalannak minősítette azokat az aggodalmakat, amelyek szerint országa Oroszországgal szövetkezik, ha nem az elsők között veszik fel a NATO-ba. A szlovák kormányfő úgy vélekedett: semmilyen ok nincs arra, hogy az Európai Unió és NATO bővítése során országát háttérbe szorítsák. Szavai szerint azonban Szlovákia akkor is kitart a csatlakozási szándék mellett, ha először elutasításban részesül az észak-atlanti szövetség részéről. A Pozsony és Moszkva szövetségével kapcsolatos aggodalmakra azzal válaszolt, hogy országának jó kapcsolatai vannak Oroszországgal, de politikai szövetségről az eddigi tárgyalásokon nem esett szó. Egyúttal óvott attól, hogy új vasfüggöny válassza ketté Európát. Határozottan szorgalmazta, hogy Oroszország is legyen szerves alkotórésze az új európai biztonsági szerkezetnek. Elismerte, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében országának még számos alkalmazkodó lépést kell tennie. A belső viszonyokat kifogásoló, Pozsonynak címzett EU-jegyzékeket politikai jelzéseknek minősítette, és a nézeteltérések párbeszéd útján történő megoldása mellett foglalt állást. Belpolitikai kérdésekről szólva megismételte a Michal Kováč államfővel szembeni vádjait, és úgy vélekedett, hogy minden más politikust már régen elbocsátottak volna hivatalából, ha csak tizedannyi hibát követett volna el, mint az elnök. Mečiar reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben sor kerülhet első találkozójára Helmut Kohl német kancellárral, ugyanis már van érvényes meghívása Bonnba, de időpontot még nem sikerült egyeztetni. Frankfurter Allgemeine Zeitung If). Kováč munkát keres A sajtóban megjelent hírek szerint ifj. Michal Kováč ismét Németországba készül, hogy az ottani vizsgálati szervek előtt tisztázza magát a hírhedt Technopol-ügyben. Mint ismeretes, ifjabb Kováč első kiutazás! próbálkozása sikertelen volt, a vámhatóságok ugyanis elvették útlevelét, amit azóta sem kapott vissza. - Nem tudom, honnan származnak a lapokban megjelent információk. Nem készülök Németországba, men nincs útlevelem. Jelenleg a legfelsőbb bíróság döntésére várok, hogy visszakapom-e vagy nem - mondta az államfő fia. Hogy erre mikor kerülhet sor, arról fogalma sincs, viszont megjegyezte, vállalkozói tevékenységét kénytelen volt felfüggeszteni, mert „ilyen körülmények közt egyszerűen nem lehet vállalkozni". - Jelenleg munkanélküli vagyok, de mihamarabb szeretnék elhelyezkedni. Munkát keresek - tette hozzá ifj. Kováč, viszont nem pontosította, hogy hol. - Nem akarom, hogyannak a cégnek is problémái legyenek miattam. Nový Čas Tízéves tankötelezettség Vladimír Mečiar kormányfő a napokban Besztercebányán már jelezte a tízéves tankötelezettség bevezetését. Az új oktatási modell értelmében a kötelező tizedik osztályt középiskolában végeznék el a diákok. Folyamatban van az új oktatási törvény elkészítése; decemberben a kormány törvényhozó testülete is megtárgyalja. Az elképzelések szerint a nagyobb komplikációk elkerülése végett fokozatosan, három év leforgása alatt vezetnék be a tízéves tankötelezettséget. Az oktatási minisztérium illetékese szerint csupán az kérdéses, hogy azonnal vezessék-e be, vagy a fokozatos átalakítás elve alapján a kilencéves tankötelezettség előzze-e meg. A tárca szerint a pedagógushiány, illetve a diákok elhelyezése nem okoz majd gondot, hiszen számos pedagógus munkanélküli-segélyből él, a diákok számára pedig biztosan akad szabad hely a középiskolákban, és a felmerülő problémák megoldására „bőséges idő áll a tárca rendelkezésére". JÁN GREGOR, Národná obroda Kérte visszahívását Nem hivatalos források szerint Jozef Magula, a pénzügyminisztérium államtitkára visszahívását kérte a kormánytól. Kérését állítólag azzal indokolta, hogy a napokban alaposan leszűkítették jogköreit. A hírt egyelőre sem a pénzügyminisztérium szóvivője, sem a kormány nem erősítette meg. Egyes információk szerint azonban már régen szóba került Sergej Közlik pénzügyminiszter menesztése is. Kozlík utódjaként Magula, illetve a pénzügyminisztérium másik államtitkára, Tatiana Šilhánková neve is felmerült. Magula 1995 márciusa óta több szankciót vezetett be a pozsonyi székhelyű Első Szlovák Befektetési Társaság ellen, ám a többi befektetési társaságot „békén hagyta". Magula törvénysértő határozatait a legfelsőbb bíróság később hatálytalanította. Az államtitkár néhány héttel ezelőtt rendőri védelmet kért. Ennek oka az Első Szlovák Befektetési Társaság közel 500 ezer részvényesének jogos elégedetlensége, valamint az 1994-es kaparós sorsjegyes korrupciós botrány is lehet, hiszen Magula neve ez utóbbival kapcsolatban is gyakran szerepelt a sajtóban. Sme (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK B Magula megy - röppent fel a hír a pénzügyminisztériumi államtitkárral kapcsolatban. Ez azt jelentené, hogy olyan hivatalnok távozna a posztjáról, akinek az elmúlt években meghatározó szerepe volt a hazai tőkepiac elsorvasztásában. Ennek pedig nemcsak a nagybani játékosok és a brókerek látták a kárát, hanem a kisemberek tízezrei is. Éppen azok, akiknek a megvédésére Magula mindvégig hivatkozott. Ezt persze merészség volna ennyire egyértelműen kijelenteni, ha nem hivatkozhatnánk a csehországi példára. Ott ugyanis hasonló címen sok egészen más intézkedést hoztak. így például ha egy részvénytársaságon belül valaki többséget szerez (ami ugyebár lehetőséget teremt számára a többiek kisemmizésére), köteles felajánlani a kinn levő részvények megvásárlását a korábbi piaci áron. Nálunk azonban ilyesmit hiába vártunk. Igaz, született néhány pozitív módosítás is, de emellett hosszú sorban állnak azok, amelyek teljesen más számlákat egyenlítettek ki. Egészen egyszerűen a befektetési alapok ellen irányultak, amit a kidolgozók és a jóváhagyók nem is nagyon titkoltak. Ebben az esetben ugyanis Magula és a harmadik Mečiar-kormány valóban egymásra talált. Magula tőkepiaci felügyelői beosztása óta engesztelhetetlen ellenszenvet táplál a befektetési alapokkal és társaságokkal szemben, ami nagyon jól jött Mečiar egyik legbelsőbb munkatársának. Sergej Kozlík pénzügyminiszternek. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a harmadik Mečiar-kormány fennállása óta tudatosan alakítja a hatalom és a gazdaság latin-amerikai típusú összefonódását. Ez az oligarchia napjainkra már kialakult, és működése az elkövetkező hónapokban egyre több ember számára nyilvánvalóvá válik. 1994 őszén gazdasági szempontból a kliensrendszer létrehozásának egyetlen komoly akadályát a vagyonjegyes privatizáció révén megalakuló és központi befolyás alá nem vonható befektetési társaságok képezték. Ezért kapott zöld utat Magula, aki kétéves munkával padlóra küldte ezt a szférát. Esetében az sem számított, hogy mindezt kirívó szakmai melléfogások sorozatával végezte. Ő tehát valószínűleg megy, mi pedig itt maradtunkmaradunk a privatizáció helyett kapott kötvényeinkkel. Abba már talán a sportcsarnokban őrjöngő DSZM-hívek is belenyugodtak, hogy a kötvényükért a hivatalos 7,5 ezer korona helyett ötezret kapnak. De vigyázat! Most, hogy hétfőn közzétették, hová is vándorolt az eddig eladott néhány tízezer kötvény, kiderült, azokat nagy tételben a bankok vásárolták fel. Márpedig egy-két nagyfogyasztó soha nem jelentett piacot, így megtörténhet, hogy az ügynökök hamarosan még az ötezernél is lejjebb viszik az ajánlatukat (ne felejtsük el Magula ígéretét, hogy az árfolyam 10 ezer korona fölé is fölmegy). Amikor a kötvényekre terelődik a szó, még a Vezérre leginkább felnézők is kénytelenek elismerni, hogy az illetékesek jócskán magukra hagyták a hárommillió kötvénytulajdonost. A hivatalosan megszabott árat a kutya sem veszi figyelembe, és az ezekért az „értékpapírokért" felajánlott részvények is csak hangzatos ígéretek maradtak. A Magula-féle törvényjavaslatok parlamenti vitája során a szavazógép tagjai egymást licitálták túl annak ecselelésében, hogy ők mennyire ráfizettek a vagyonjegyes privatizáció első hullámára. Mivel akkor a parlamentből nem volt televíziós közvetítés, valószínű, hogy nemcsak az átlagos kormánypárti szavazó szájával akartak beszélni, hanem valóban ekkora közgazdasági analfabéták határozzák meg az ország jövőjét. Ilyeneken viszont az sem segít, ha csendestársként kapott gyáraikat az olcsón felvásárolt kötvényekkel még olcsóbban fizetik ki. Még egy év sem telt el a nagy privatizációs rablás beindulása óta, de már most is sok példa bizonyítja: ebül szerzett jószág ebül vész el. Magula megy Tuba Lajos AHOGY ÉN LÁTOM I Kereszténydemokrata nyitnikék Jó egy éve már annak, hogy Ján Čarnogurský kijelentette: a Kereszténydemokrata Mozgalom úgy fog politizálni, hogy félniük kelljen Mečiaréknak. Aki azokban a napokban figyelemmel kísérte a szlovákiai belpolitikai eseményeket, valószínűleg felismerte, hogy ezr a (sokak szerint erőművészkedő) nyilatkozat nem elsősorban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom címére fogalmazódott- meg. E politikai erőre ugyanis nem az jellemző, hogy közéleti vagy erkölcsi gátlásai volnának, és hogy vezetői figyelembe vennék cselekedeteik várható következményeit. A címzett a Demokratikus Baloldal Pártja volt, amely ahhoz képest, hogy előélete nem éppen makulátlan, úgy riszálta magát Mečiar előtt, mint a dürrögő fajdkakas párzás idején. Mármár attól kellett tartani, Peter Weiss néhány nosztalgiázó pártbelije kiegyezik az ország erős emberével, és az egész DB P-t magával rántja. Most,' bfaonyos idő elteltével vitatkozhatunk azon. vajon indokolt, a politikai kultúra konzervatív hagyományaival összeegyeztethető volt-e a nyomásgyakorlásnak e módja. Az viszont nem vitás, kijelentésével Ján Čarnogurský azt akarta elérni, hogy erősödjék a miniszterelnök ellenzéke. Vannak történelmi pillanatok, amikor az ilyen szókimondás teljesen indokolt. Amikor olyan veszélyben van a demokrácia, mint mostanában, csak ilyen szókimondóan volna szabad politizálniuk azoknak, akik még komolyan veszik, hogy küzdeni kell az egyeduralmi törekvések ellen. Ján Čarnogurskýnál kevesen küzdenek következetesebben a mečiarizmus ellen. Pártja azonban minden igyekezete ellenére is 10 százalék körüli párt marad. A közvélemény-kutatások eredményei tartósan azt mutatják, hogy a pártpreferenciák úgyszólván nem változtak az 1994-es választások óta. Legfeljebb annyiban, hogy Mečiar két koalíciós szövetségese egyre szilárdabban az 5 százalék körül tartózkodik a népszerűségi listán. Tehát vagy a Szlovák Nemzeti Párt, vagy a Szlovákiai Munkásszövetség, vagy mindkettő könnyen a parlamenten kívül találhatja magát. De akárhogy nézzük is, az a helyzet, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke elszántságból ugyan kitűnőre vizsgázott, a „pártpreferencia növelése" tantárgyból azonban bukásra áll. Hasonlóképpen, mint az ellenzék más pártelnökei közül is számosan. A szlovákiai közvéleménybe ilyen helyzetben „robbant" be tegnap a hír, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom ősszel esedékes közgyűlésén Mikuláš Dzurinda is jelölteti magát a pártelnöki posztra. Az eddigi alelnök elhatározása mögött kétségkívül az az elhatározás áll, hogy mostantól kezdve a KDMnek nemcsak eltökéltnek kell lennie a diktatórikus próbálkozások elleni küzdelemben, hanem az eddiginél eredményesebbnek is. Főképp azok megszólítására kell törekedni, akik a közvélemény-kutatások szerint egyik párt támogatására sem határozták még el magukat. És a második feladat: úgy intézni a választási szövetségesekkel való együttműködést, hogy egyetlen Mečiar-ellenes szavazat se vesszék kárba, egyetlen ilyen voks se erősítse a miniszterelnök pozícióját. Ma még nem lehet tudni, hogyan dönt a kereszténydemokraták közgyűlése. Az azonban valószínűsíthető, hogy abban az esetben is, ha Ján Čarnogurský marad ai. jlnök, a mozgalom első embereként tudomásul veszi a párt nyitottabbá tételének elodázhatatlanságát. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egyértelműbbé teszi a társadalom elvilágiasodásának tudomásul vételét, hogy megszabadul a „szláv testvériség" romantikájától a politikában, hogy képessé válik azok megszólítására, akik a keresztény értékek tisztelőiként vagy Slota, vagy Mečiar hatása alá kerültek. A legközelebbi két év mindennél fontosabb feladata: a Mečiar vezette koalíció legyőzésének előkészítése. Ha jósolnom kellene (és ilyenkor az ember egyéni politikai rokonszenvét is illik bekalkulálni), akkor az én előrejelzésem így szólna: a KDM őszi tanácskozása után is Čarnogurský marad a szlovák kereszténydemokraták elnöke. Ha így történik, ha nem, figyelemre méltó, hogy az ellenzéknek végre van egy olyan pártja, amelyben nemcsak elszántságról tesznek tanúbizonyságot, hanem cselekvőkészségről is. Most sok mindenben az 1945 és 1948 közötti Csehszlovákiáéhoz hasonló a szlovákiai politikai helyzet. Főként abban, hogy az akkori ellenzéki pártok reményt vesztetté váltak, mert semmiféle esélyt nem láttak a totalitarizmus bevezetésére törekvők legyőzésére. Mečiar „gőzhengere" is félelmetes, bénítóan hat. A hatalom egymás után foglalja el a pozíciókat. Ilyen helyzetben nem elegendő, hogy az ellenzék időnként nemet mond, és borsot tör a hatalmon lévők orra alá. Azt is tudni kell, hogyan lehet őket (ha csak egy mód van rá) demokratikus eszközökkel legyőzni.