Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám, csütörtök

1996. szeptember 25. VÉ L EMÉ N Y - TALLÓZÓ ÚJ sz ó [ 5 J Oktatás és ökológia Napenergia, gazdaság, társa­dalom, kultúra - ennek jegyében rendezett világkonferenciát Sop­ronban a Németh László Közép­európai Népi Akadémia. Az Aka­démia olyan nemzetközi ökológi­ai központ, amely válfeágos időszakban, egy válságokkal ter­hes régióban kínál esélyt a közép­európai megújhodásra. Az Akadé­mia keresi és értelmezi a fenn­tartható fejlődésnek és a békés jövőnek a térség érdekeinek meg­felelő tartalmát. A hosszas és fá­rasztó előkészületeknek köszön­hetően bő, színes és választékos program várta a meghívottakat. Tartalmas és tanulságos szakmai beszédek hangoztak el. Az okta­tásra az egész világon nagy hang­súlyt fektetnek. Például Afriká­ban, Ázsiában, ahol többszáz nemzet él, a nyelv nem akadálya a tanulásnak, a műveltség meg­szerzésének. Délutánonként tár­latok, kiállítások megnyitója tette színesebbé a Sopronban töltött napokat. Nagyon jó volt látni, hogy a külföldi vendégek - Japán­ból, a Fülöp-szigetekről is érkezet­tek - nagyon hamar beleszeret­tek Sopronba, a magyar kultúrá­ba, a hagyományoknak nagy fi­gyelmet szenteltek. Az egyik este a Szent András templomban hangversenyt adtak a vendégek tiszteletére. Szokolay Sándor ze­neszerző művein kívül Kodályt is hallhattunk. A helyszín is megha­tó volt, így az egyházi kórusművek még gyönyörűbbé tették az estét. Utána fáklyás felvonulás követke­zett Sopron régi utcáin, a hangu­latos belvárosban. A vendégek Berecz András népdalgyűjtőtől, előadótól tanulhattak magyar da­lokat. A polgármesternek köszön­hetően este fogadáson vett részt a társaság. Ágfalva polgármeste­re külön üdvözölte a részt­vevőket, hiszen a jövőben Ágfalva adja szívét az Akadémáinak. A jövőben többet fogunk hallani a Németh László Közép-európai Akadémia munkájáról, tevékeny­ségéről. CSICSAI ZSOLT Nagymegyer Az olvasói leveleket, mon­danlvalójuk tiszteletben tartá­sával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is köz­lünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet. Köszön­jük olvasóink bizalmát, és vár­juk további leveleiket Valóban irány Európa? Kedves családi kirándulás ke­retében nyílott módom a közel­múltban a regensburgi dóm meg­tekintésére, s bár mindenkinek csak ajánlani tudom a „bajor góti­ka e remekének" megtekintését, közvetlenül mégsem erről szeret­nék írni, hanem arról a kellemes meglepetésről, ami ott ért. A dóm­ban ugyanis - a német, angol és francia mellett - ingyenesen osz­togatnak egy cseh nyelvű pros­pektust is, amely öt színes fotóval és egy templomalaprajzzal kiegé­szítve tájékoztatja az érdeklődőt a műemlékegyüttes építésének rövid történetéről és az igénybe­vehető szolgáltatásokról. Közben Regensburg nevét következete­sen annak cseh megfelelőjében, a Ŕezno formában adva meg. Mi­vel alig 200(!) kilométerre van a cseh határ, nyilván sok a cseh tu­rista és igény volt egy ilyen infor­mációforrásra is. A német nép pe­dig, amellett, hogy - minden el­lenkező híreszteléssel szemben - bizonyos fokig vendégszerető, a maga jól felfogott gazdasági érde­keivel is tisztában van (a turisták pénzt költeni jönnek az országba, még ha a csehek esetében ez vél­hetően nem nagy összeg), megje­lent tehát a prospektus cseh nyel­ven, s az ingyenesen megtekint­hető dómban, ingyen hozzáfér­hető... Ha szülőföldemtől távol, Duna­parti településen járok, gondola­taim szinte automatikusan „haza­visznek". Most azonban a Duna sem kellett ehhez, hiszen a cseh nyelvű leporellóról eszembe jutott diákkorom egyik kedves emléke. Szünidei kiránduláson járva Lőcsén, a Szent Jakab templom­ban az 1970-es években egy ko­rona bedobása fejében a magyar látogató magyar nyelven hallgat­hatott meg egy tájékoztató szöve­get a templom nevezetességeiről. Húgommal sokáig nevetgéltünk azon, hogy a lelkes úriember, aki­nek szavait a magnószalag tudj' Isten hányszor ismételte napon­ta, fáradhatatlanul, elismerésre méltó következetességgel három alkalommal is serkestyét mon­dott a sekrestye helyett. Akkor va­lahogy természetesnek vettem, hogy a turista magyarul is meg­kaphatja az alapinformációkat ebben az európai jelentőségű műemléktemplomban. Néhány esztendővel később, amikor Al­sósztregován járva a kastély Ma­dách-kiállítását néztem meg, ott is ezt kaptam: a kísérő szövegek a szlovák mellett mindenütt ma­gyarul is megismételtettek. Azon ütköztem csak meg kissé(?), hogy a Madách-kiállítást kiegészítendő létrehozott, a környék szlovák író­inak munkásságát bemutató kis expozíció kísérőszövegei viszont már csak szlovák nyelvűek vol­tak. Én erre - sem akkor, sem most - épeszű magyarázattal nem tudnék szolgálni. A józan ész ugyanis azt diktálná, hogy az em­ber, embercsoport, népcsoport az övéi által produkált értékeket meg szeretné mutatni a nagyvi­lágnak is. Mi sem természete­sebb tehát, hogy a Madách-emlé­kek miatt amúgy is odalátogató magyar turistákkal kellene (kel­lett volna) megismertetni azokat. Magyar nyelvű feliratok segítsé­gével például. Nem is tudom más­nak nevezni ezt a hozzáállást, mint szellemi mazochizmusnak. Részben ebbe a kategóriába tartozik az is, ami mára Szlovákia szerte - minisztériumi rendelet által szentesítve - törvényessé vált: a múzeumok kiállításainak kísérőszövegei esetében a szlo­vák nyelv mellett csak és kizáróla­gosan az angol a megengedett. Kivételeket külön elbírálás után egyedül a kulturális miniszter te­het. Köztudomású, hogy a szláv nyelvcsaládból származó turisták mellett Szlovákiát elsősorban magyar és német (osztrák) uta­zók keresik fel a leggyakrabban. Azt hiszem, az a turista, aki Szlo­vákiába hozza a pénzét, joggal el­várhatná, hogy a beléptidíj fejé­ben legalább az alapinformáció­kat megkaphassa anyanyelvén. Ellenkező esetben talán többet nem is jön. Es most még nem is beszél­tem a Szlovákiában élő tekinté­lyes számú magyar nemzeti ki­sebbség jogos igényeiről, hiszen neki ugyancsak kijárna, hogy az adóiból (is) fizetett múzeumi al­kalmazottak anyanyelvén is elké­szíthessék az expozíciók tájékoz­tató szövegeit. Hogy gyerekeink anyanyelvükön ismerhessék meg szülőföldjük múltját, népha­gyományait... Ezzel szemben mi­ket hallok? Az érsekújvári Zsitva Menti Múzeum, azaz pardon: Požitavské múzeum expozíciói­ból le szándékoznak bontani (le­het, hogy e sorok megjelenése idejére már meg is tették) a Czúc­zor Gergely emlékkiállítást, mondván: hogy is nézne az ki csak szlovák és angol nyelvű feli­ratokkal. Hát, szó se róla, az alapműnek számító Magyar nyelv szótára társszerzője, vala­mint a Riadó költője esetében, enyhén szólva: furán. S mi a meg­oldás? Lebontjuk, s helyébe a su­rányi történész, Michal Matunák emlékei kerülnek - mindenféle nyelvi probléma nélkül. Félreér­tés ne essék: semmi bajom a tö­rök-kori helytörténet jeles szlo­vák képviselőjével, ám az állan­dó Anton Bernolák-kiállítás mel­lett mégiscsak kijárna egy emlék­szoba a térség valamelyik jeles magyar szülöttének is. Hiszen Ér­sekújvárott „illene" emléket állí­tani Moszkay Ödön helytörté­nésznek vagy Thain János festő, népművészeti gyűjtő, múzeum­alapítónak(') is. Természetesen a megfelelő nyelvű tájékoztató szö­vegek kíséretében. A jóízlés ugyanis ezt diktálná... Ahogy mindezt végiggondol­tam a regensburgi dóm fensé­ges nyugalmat árasztó félho­mályában, enyhe borzongás fu­tott végig a hátamon: vajon mi valóban Európa felé tartunk? Vagy mégis Adynak volt igaza a Duna vallomásában; leg­alábbis, ami a folyam alsó sza­kaszait illeti? LISZKA JÓZSEF München Nem futja újságra Hosszú-hosszú éveken át já­ratom és hűségesen olvasom minden nap az Uj Szót és heten­te pedig a vasárnapi kiadást. A lapnak köszönhetően sok ese­ményről lettem tájékoztatva, magyarságunk bajairól, mega­láztatásairól, álláspontjairól és megpróbáltatásairól. Sajnos, a megpróbáltatások sorozata foly­tatódik, és még továbbiak előtt áll a szlovákiai lakosság kevés­bé módosabb rétege. Kezdeném a legfontosabbal, a villanyáram 10 százalékos ár­emelkedésével, valamint a pos­tai viteldíjak 35 százalékos nö­vekedésével. Ha nem is nagyon, de azért az utóbbi bizonyos mér­tékben minket is érint. A tele­font nem is említem, mert az már fényűzés. Mivel gépkocsim nincs, az üzemanyag áremelése szerencsére csak annyiban érint, hogy az autóbuszoknál a viteldíj is majd emelkedni fog. Majd még többet fogok kerék­párral közlekedni, ahová el kell jutnom. Lehetséges, hogy a di­ákjegyek is majd megdrágulnak. A többi áremelést már nem is említem, merteifoga pulykamé­reg. Szoroztam, osztottam, összeadtam és kivontam. Ke­serű szájízzel jöttem rá, hogy a legkedveltebb lapomtól, az Új Szótól és a Vasárnaptól (mert mást nem járatok) meg kell vál­nom. Sajnos, de valós okokat is tudnék felsorolni. Lehet, hogy hi­hetetlenné válna sokaknak. Gyerekeim középfokú iskolá­ba léptek, arra kell a pénz és •más egyébre. Bevallom, szeret­tem irogatni az Olvasóink oldala rovat részére. Megírhattam a problémákat és a megtörtént eseményeket. Egyesek azt gon­dolják, hogy a kézbesített hono­ráriumból fogok meggazdagod­ni, s leállítják a szociális segélyt, mert feketén jutok pénzhez. Per­sze ez nincs így. De a legfájdal­masabb az, hogy meg kell vál­nom a lapjuktól. VAJDA ANDRÁS Szete A TANGO TOURS-RAL EGESZ EVBEN NYAR VAN! KÉRJE ÚJ - „NAPFÉNY, TENGER, EGZOTIKUM" - KATALÓGUSUNKAT! Rendkívüli árengedményes kínálatunk 1996. THAIFÖLD - SMARAGD 13 nap 29 900 tHAIFÖLD - SZINGAPÚR 13 nap 47 900 BRAZÍLIA-ARGENtlNA-PARAGUAY 17 nap 75 900 INDIA 9 nap 64 900 JAMBO KENYA 16 nap 29 900 EGYIPTOM - CHEOPS 12 nap 22 500 EGYIPŤ0M - HORUS 9 nap 14 900 HÉtVÉGE KAIRÓBAN 6 nap 9 900 SHALOM IZRAEL 8 nap 19 900 október 15-ig: korona kedvezmény 2 500 korona korona kedvezmény 3 500 korona korona kedvezmény 5 000 korona korona kedvezmény 5 000 korona koronától kedvezmény 2 500 korona korona kedvezmény 2 000 korona korona kedvezmény 1 000 korona korona kedvezmény 500 korona korona kedvezmény 1 000 korona BRATISLAVA KOLÁROVO DUNAJSKÁ STREDA X Heydukova 6.81108 Pri Hoteli Váh. 946 03 Obchodná 18,929 01 Z Tel.: 07/324 992.993. (ax: 07/324 991 Tel./fax: 0819/942 101.131 Tel /tax: 0709/522 572 > gener. zastúpenie pre SR: "MStel.:07/367 814, 367 815 MM WW WMT MMM m F A X : 07/367 807 Ünnepség - gondok közepette Szeptember 14-én emléke­zett meg Réte Csemadok alap­szervezete a honfoglalás 1100. évfordulójáról. A meg­emlékezés szerény de bensőséges körülmények kö­zött folyt le a magyar kisiskola egyik termében. Nem volt kop­jafa-állítás, kitelepítettek ünne­pi fogadása, sem ökumenikus istentisztelet mint sok helyen. Pedig minderre lett volna ok elég, mivel nemcsak az MC esik erre az évre, a község első, írásban tett említésének 740. évfordulója is most van, tekintettel arra, hogy 1256-ból származik az az okirat, amely­ben először említik Petrus de Réthe nevét. Miért ez a szokatlan szerény­ség? Ez kitudódott a Csema­dok rendezvény előtti „Bejáró Öregdiákok II. Találkozóján". Ott tudták meg a távolból érke­zett (Gödöllő, Sopron, Hegyes­halom, Pozsony, Komárom) „véndiákok" és otthoni társaik, hogy a községnek most ünnep­ségekre nincs fedezete, mert a következő években nagy kiadá­sokat kell állni. A már nagyon régen esedékes két nagy beru­házásról van szó: a gáz és az egészséges ivóvíz bevezeté­séről a faluba. Ezekhez sok millióra lesz szükség, és ezért minden korona kiadását most meg kell kétszer is gondolni. A község vezetőségének az az el­képzelése, hogy majd ezeknek a munkáknak a befejezése után, úgy tíz év múlva, a kerek 750. évfordulót fogja méltó­képpen megünnepelni a falu. Nem örvendetes, de érthető érv. Még nehezebben emész­tették meg az „öregek" azt a tényt, hogy a magyar kisiskolá­ban (l-IV. évfolyam) szeptem­ber elsején csak egy elsős kis­diák lépte át az alma mater kü­szöbét akkor, amikor a lakos­ságcsere után is még a lako­sok 52 százaléka vallja magát magyarnak a kb. 1500 lelket számláló községben. Ha ez így folytatódik, kérdésessé válik a magyar kisiskola megmaradá­sa és ezután még jobban fel­gyorsul az eredeti lakosok asszimilációja. Nem vigasz az - sőt elkeserítő - hogy hasonló a helyzet végig a „limesen" a magyar-szlovák nyelvhatáron: nyugaton (Mátyusföld, Zoboral­ja), középen és a keleti vége­ken egyaránt. Van erre vigasz? Talán az, hogy ha megtudtunk itt maradni 1100 évig, akkor megmaradunk még néhány száz évig „ha fogyva is, de tör­ve nem". CSÚZI CS. F. Pozsony Színre léptek díszmagyarjaink Bizonyára még nagyon sokan emlékezünk azokra az időkre, amikor az internacionalista szel­lemben fogant szocialista nemze­tiségi politika kínosan ügyelt arra, hogy Dél-Szlovákia magyarok által lakott járásaiban az állami szférá­ban a közalkalmazott tisztségvi­selők .kinevezésénél figyelembe vegyék az adott járás nemzetiségi összetételét Például az Érsekúj­vári járásban ez úgy működött a gyakorlatban, hogy abban az esetben, ha a járási pártbizottság vezető titkára szlovák nemzeti­ségű volt, úgy a járási nemzeti bi­zottság elnöke maf^ar nemzeti­ségű lett, sőt a járási pártitkárok, jnb alelnökök között is mindig akadt mutatóban egy-egy díszma­gyar. Jól emlékszem, hogy 1990­ben a szlovák kormány egy kihe­lyezett komáromi ülésén jóma­gam nehezményeztem, hogy az Érsekújvári járásban az akkori já­rási nemzeti bizottságon megsér­tették az osztályvezetők kinevezé­sénél ezt az íratlan törvényt Per­sze sokan tudnánk felidézni olyan eseteket, hogy a magyar nyelvet konyhanyelvi szinten is csak gyen­gén makogó magas beosztású tisztségviselő személyi igazolvá­nyában ott lapult a magyar nem­zetiség, amit lehet hogy egy kicsit szégyellt is, de a karrierje és a kedvező nemzetiségi arány kimu­tatása miatt szükséges volt ma­gát magyarnak vallania. De nem mindig kellett ilyen cselekhez fo­lyamodni, hiszen alkalmazkodni tudó, simulékony díszmagyarja­ink mindig is voltak és megint lesznek, sőt újra itt vannak közöt­tünk, lesik az alkalmat a le­hetőséget hogy újra hatalomhoz jussanak. És természetesen az oszd meg és uralkodj elv alapján keresik is őket Ezt alátámasztja a következő eset is, melyeta minap mesélt el nekem az egyik bará­tom. Az említett barátomat felke­reste a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért nevű mozgalom érsekújvári megbízott­ja, és büszkén beszámolt arról, hogy kedvenc politikai mozgalma már Érsekújvárott is megalakítot­ta alapsejtjét sőt már 25 tagot si­került regisztrálni. De ennél jóval fontosabb az, hogy a sikeres ter­jeszkedés mellett a hatalom meg­bízik bennük, partnerként kezeli őket sőt felkérte őket arra, hogy bizonyos tisztségekbe keresse­nek a hatalom számára megbíz­ható magyarokat olyanokat akik még nem kompromittálódtak a Magyar Koalíció valamelyik „sö­tét" mozgalmában vagy pártjá­ban, akik nem vonakodnak végre­hajtani a legantidemokratikusabb utasítást sem, és akik természe­tesen a választásoknál is a jelen­legi kormánykoalíciót vagy annak kis partnerét, a Magyar Népi Moz­galmat a Megbékélésért és Jólé­tért (MNMJ) fogja támogatni. A ne­vezett úr, aki mozgalma járási szervező titkáraként mutatkozott be, büszkén újságolta, hogy ő egy­maga 5 funkciós állás betöltésére választhat ki, környékezhet meg magyarokat, ami természetesen 5 elvhű tagot is jelent mozgalmá­nak. Az MNMMJ megbízottja ba­rátomnak közölte, hogy az Érsek­újvári Járási Hivatal iskolaügyi osz­tályára keresnek olyan egyént, aki a járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláit és óvodáit felölelné. És, hogy rá gondolt.. A funkciót pontosan nem nevezte meg, de jogkörök, hatáskörök leírása alap­ján elég fontos tisztségként értel­mezte az ajánlatot barátom, me­lyet természetesen óvatosan, ud­variasan, de határozottan vissza­utasított, de lelke mélyén alig bírta türtőztetni felindultságát még ak­kor is, amikor az esetet nekem el­mesélte. Ha a magyar tannyelvű iskolákat és óvodákat látszólag magyar, de a hatalom által kivá­lasztott egyén irányítaná, úgy kife­lé, formálisan ez szépen mutatna, de olyan utasításokat hajtana végre szolgalelkűen, amelyek a magyar oktatásügy teljes elsorva­dásához vezetnének. Az esetből egyetlen lehetséges tanulságot le­het levonni: a jelenlegi hatalom ugyanúgy, mint az egykori kom­munista hatalom, megtalálta és esetlen mozgalomba igyekszik tömöríteni a valójában saját érde­keit képviselő szolgalelkű magyar­jait. SZÁRAZ DÉNES Érsekújvár Amiben utolérhetetlenek vagyunk Az egyik barátom azt mondja: Reggel kinézek az ablakon s lá­tom, hogy a kocsim a négy kerék helyett négy téglaoszlopon áll. Hát ez még a jobbik eset - mondom neki. Hiszen lehetett volna fordítva is - elviszik az egész járművet és otthagyják a négy kereket. Aki gyakran utazik tömegközle­kedési eszközökkel, rengeteg „él­ményben" részesül. Alsóhutka községre ez különösen érvényes. Amikor menetrendváltozás van a városi autóbuszokon, e község megállójánál is kiragasztják az új menetrendet. Ez legfeljebb 24 órá­ig van a helyén, ugyanis ártó kezek sebtiben letépik. Ha egy nap eltel­te után is ott van a táblán, akkor csodálkozva kérdezzük egymást: még mindig ott van a menetrend? Egy nap hazafelé menet látjuk, hogy a bőrükbe nem férők nem a menetrendet szakították le, ha­nem kiásták az egész oszlopot, s ezt a megálló bódéjára borították. A bádogból készült buszmegálló­ban deszkázott ülőke is található. Az egyik nap az egyik padról mind a két deszka eltűnt, pár nappal később a másikról is az egyik desz­ka. Teltek a napok, múltak a hóna­pok, az évek - fekete hajam lassan hófehér lett, de a tulajdonos fittyet se hányt az utasokra, nem javíttat­ta meg az ülőkéket. Augusztus 2l-e emlékezetes marad számunkra. Reggel látjuk, hogy két ember mes­terkedik a bódénál, fúrnak, vágnak, forrasztanak. Hazafelé jövet meggyőződtünk a vaskorszak előnyeiről. A tartóvasakra nem deszkát szegecseltek, hanem há­rom vascsövet forrasztottak rájuk. Hát, vason ülni nem éppen kelle­mes, de hárez is megoldás. Igaz, az „okosak", akik mindent tudnak, mondják, hogy majd idővel e vasló­cákat bevonják bársonnyal. Hát én ebben kételkedem! Abban viszont nem, hogy hamarosan a három-há­rom vascső a község valamelyik la­kosának majd a dróthálóját fogja tartani a kertjében. Lám, azért van­nak nálunk is dolgok, amelyekben utolérhetetlenek vagyunk. IVÁN SÁNDOR Kassa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom