Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-25 / 224. szám, szerda

1996. szeptember 25. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó [ 5 j Pályakezdők egy „vállalkozó" hálójában A foglalkoztatási törvény nyújtotta mozgásteret használta ki V. M., a nyitrai munkahivatal volt igazgatója. Losoncon, de másutt is pályakezdő fiatalok számára 4050 korona havi támogatást ígért. - Az általam vezetett polgári társulás segíti azokat, akiknek nincs munkájuk - dicsekedett. Nem is titkolta, hogy a Foglalkoztatási Alap számlájára vállalkozik. Ennek lényege, hogy a még soha munkaviszonnyal nem rendelkező pályakezdő, akit a munkahivatal sem volt képes elhelyezni, akkor is jogosult bérének bizonyos százalékára, ha csak egyetlen napig volt alkalmazásban. Ebben az esetben számára három hónapon keresztül bérének a 60 százaléka, majd pedig három hónapon keresztül az 50 százaléka jár. Az eddigi vizsgálat kiderítette, hogy a társulás 55 koronás órabérrel nyújtott egynapos alkalmazást az érdeklődőknek. Ehhez tartozott még, hogy V. M. ügyfeleinek az egyetlen munkanap alatt olyan szponzort kellett szerezniük, aki legalább 2500 koronát ajándékoz a társulásnak. Az esettel kapcsolatban a héten a munka- és szociális ügyi minisztérium körlevélben figyelmeztette erre a jelenségre a munkahivatalokat. Jozef Estočin, a minisztérium főosztályvezetője szerint a szponzorkeresésre szóló munkaszerződés ellentmond a Munka Törvénykönyvének. Ezentúl amennyiben ilyen egynapos munka után jelentkezik valaki a munkahivatalokban, azok kivizsgálják, hogy teljesültek-e a meghatározott időre szóló munkavégzéssel kapcsolatos feltételek. Amennyiben a munkaadó megszegte az előírásokat, a hivatal a-szerződést nem veszi figyelembe a munkanélküli-segély megállapítása során. Ezenkívül vissza kell téríteni az esetleg jogtalanul felvett segélyt is. STANISLAV VANČO, Práca Cassoviainvest: csak időlegesen szünetel a részjegyek visszavásárlása A szerkesztőség információi szerint a Cassoviainvest által létesített Népi Takarékossági Alap az ügyfeleknek nemcsak 20 százalékos hozamot ígért, hanem azt is, hogy részjegyeiket a Szlovák Takarékpénztár által bármikor visszavásárolja. Viszont a takarékpénztárban szeptember 2-án azt közölték, hogy már egy hónapja nem foglalkoznak ezzel. A kassai Cassovia in vesttől megtudtuk, hogy a Népi Takarékossági Alap nyílt befektetési alapként - szabályzata alapján a részjegyeket bármikor köteles visszavásárolni. Ezt szerződéses alapon a Szlovák Biztosító végezte. Amennyiben az ügyfelek a hát hónapon belül visszaadják a részjegyek több mint egyharmadát, az alapot be kell zárni. Ez történt ebben az esetben is, de az alap a részjegyek kifizetését három hónapra felfüggesztheti. A Cassoviainvest jelenleg a portfoliójában lévő értékpapírok eladását szervézi, hogy ily módon pénzt biztosítson a részjegyek kifizetésére. A visszavásárlás újbóli megkezdését a Szlovák Biztosító kirendeltségein, illetve a gazdasági sajtóban teszik közzé. EVA FÚRIKOVÁ, Nový Čas Gazdagabb és szegényebb községek lesznek? Az 1997-es állami költségvetés első irányszámainak közzététele után Michal Sýkorával, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának az elnökével megvizsgáltuk, mely tételek befolyásolják leginkább a községek gazdálkodását. Az országos adókból a községek számára 6,6 milliárd koronát terveznek. Michal Sýkora szerint azonban az ármelkedések miatt a 6,6 milliárd kevés, legalább 7 milliárdot szeretnének. Az önkormányzati funciók ellátására a támogatást csak azok a községek kérvényezhetik majd, amelyekben háromezernél kevesebb ember él. Korábban ez a határ ötezer lakos volt. A nagyobb községeket az sem kárpótolja, hogy a társasági adó 60 százalékát a lakosság száma, a maradékot pedig az adóalany székhelye szerint folyósítják. Michal Sýkora szerint emiatt tovább növekednek az egyes községek közötti különbségek. És lesznek olyanok is, amelyek a korábbinál többet kapnak. PETER VIŠVÁDER, Hospodárske noviny Add meg nekünk... Almosán árad a hideg szeptember végi köd. Lucskos ostorlámpák fáradt sárga fénye lebeg a hajnali utca ősze fölött. Egy nyitott garázsban valaki az autója anyját szidja ingerülten nem indul, prüszköl a motor -, a mellékutca sötétjéből gyermeksírás és rekedtszögesdrót női hang pattog keményen: „Szedd a lábad, és ne üvölts, már így is elkéstem miattad...!" Jó reggelt, Világ! Indul egy nap, indulsz te is és te is; az éjszakai pihenés utáni fáradtság ólmos gönceit cipelve botorkálsz a Cél felé. A kenyeresautó egy eltévedt pocsolyába hajtva vacogó vízzel fröcsköl képen. Köszönöd szépen - nem kellett volna -, nem lettél frissebb, fogcsikorgatva átkozódsz. Csapzott kóbor kutya lohol el melletted: éhes ösztöne hajtja a kukák közé. Utánarúgsz, megcsúszol, majdnem elesel, nem éred már el. A szenvedésül Hát még ez is - ez se? A rohadt dög ügyesebb volt, mint te, lelki egyensúlyod nem billen helyre, szépen kezdődik ez a nap is. Jó reggelt, Világ! Szemét egy helyzet. Voltak persze szebb és jobb napjaid - ibolyaszárnyú pillangókkal kergetőztél, barackvirág selymébe öltöztél, mézillatú volt a szél, galambok szálltak arcodra. Voltál tűzoltó és katona, vadakat terelő juhász. Mára elkerülöd az álmokat, nincs belőlük haszon. Csak a Cél a fontos, hogy te légy az első. Vagy legalább ne az utolsó. Vagy legalább el ne merülj, bele ne fulladj a sárba. A trafik előtt már hosszú sor áll. Mindenkit most evett ide a fene? Az asszonyság a bódéban csámpásan piszmog, élni sincs kedve - miért macerálod? Mit akarsz? Újságot. Minek? Nesze meg négy, az tíz... Vidd, indulj! A frászt! Ilyenkor vált persze mindig pirosra a zebránál... A lét előtti tér-időben, egy másfajta eszmélésben, valahol a végtelen bársonyában, csillagok mélyén lebegve volt a jó. Imádság volt ott minden szó. Itt, a bedeszkázott ablakon kiföl úgysem szállhat már a fohász, béna madár lett az ének, át nem adott virágcsokrokon és el nem küldött képeslapokon át ténferegsz tovább. Hová is? Hová mész, ember? Hová rohansz, mint űzött reszkető bogár, míg bele nem roppansz? Nézz csak körül, a köd lassan felszáll, dolgod van itt, várnak még rád. Rázd meg magad szedd le telkedről a deszkákat. Jó reggelt, Világ, jó reggelt Európa, jó reggelt Kishaza! Jó reggelt - a mi mindennapi feltámadásunkat add meg nekünk -, Élet! KERTÉSZ GÁBOR Athéni lecke Az Európai Unióhoz és a NATO-hoz vezető úton a tagjelöltek mind gyakrabban találják szemben magukat a dilemmával: milyen magatartással érhetik el, hogy egyszerre legyenek megbecsült és sikeres tagjai a szervezetnek? Ami biztos: a mindenáron igazodni kívánó vagy önös érdekeiket a többiekre minduntalan rákényszeríteni akaró országok mindkét remélt eredményről lemondhatnak. Ha valaki rendszeresen elveti a sulykot, előbb megrendül benne a bizalom, s már csak idő kérdése, hogy mikor lesz ebből mérhető veszteség. Görögország az elmúlt évtizedekben sajátosan ötvözte az európai és a hagyományos balkáni értékeket. A görög politikai élet nagy öregei, a szocialista Andreasz Papandreu és a konzervatív Konsztantin Micotakisz ténykedésében az EUsegélyek elfogadása jól megfért a szövetségesek ellen intézett kirohanásokkal és az egyénieskedő külpolitikával. Macedónia elismerésének meggátolásával vagy a szerbek melletti kiállásával Athén összerúgta a patkót szövetségeseivel. A maga útját járó, senkinek be nem hódoló hellén állam imidzse dagasztotta a görög kebleket, és belpolitikailag kamatozott, ám sokszor Athén ellen hangolta a szövetségeseket. A politikai életben történt nemzedékváltás és a sürgős gazdasági feladatok azonban megérlelték a változást. A vasárnapi parlamenti választáson győztes Kosztasz Szimitisz célja, hogy megerősítse Görögország nyugati orientációját, s meggyőzze a kétkedőket. Ehhez nem kisebb feladatot kell teljesítenie, mint megfelelni a pénzügyi unió szigorú kritériumainak, amelyektől az EU-tagállamok közül pillanatnyilag Athén van a legtávolabb. A pragmatikus megközelítés nem tűr kétértelműséget, túlfűtött nacionalista és üres populista szólamokat. Szimitisz ezeknek a vadhajtásoknak a lenyesésével talán megtalálja az arany középutat, amelyre szüksége van a kompromisszumok nélkül nem boldoguló nemzetközi szervezet minden tagjának. GYÉVAI ZOLTÁN Magyar Hírlap KOMMENTÁRUNK Nem hiányozhat a hiány Csehországban és Magyarországon már javában készül az 1997. évi állami költségvetés tervezete, mind konkrétabb számok jelzik a jövő évi irányelveket. Nem véletlenül, hiszen a parlamentek őszi ülésszakának egyik legfontosabb programpontja mindenütt a következő évi állami költségvetés megvitatása és - jó esetben - elfogadása. Szlovákiában ez kissé másként működik. A költségvetés terén két ,jó" szokás eresztett gyökeret, az egyik, hogy szinte az utolsó pillanatban terjesztik a törvénytervezetet a parlament elé, a másik pedig az állandósuló, a szinte automatikusan beépített hiány. Mi a helyzet nálunk? A képviselők először szeptember elején a lapokból értesülhettek arról, vajon a kormány milyen alapvető fontosságú keretszámokból kiindulva képzeli el az 1997-es büdzsé konstrukcióját. A kormány legközelebb október elején foglalkozik majd behatóbban a költségvetés kérdéseivel, vagyis a parlament elé várhatóan - ha még egyéb akadályozó tényezők nem lépnek fel november derekán kerül a törvénytervezet. A költségvetés mutatóit először az egyes bizottságokban szedik ízekre, spékelik meg száz meg száz megjegyzéssel, kiegészítő javaslattal, hogy aztán decemberben az idő sürgető nyomásának kitéve - a kormánykoalíció szavazógépezetét ismerve - bólintsanak a 25 milliárd koronás hiányt magában foglaló, 1997-re szóló állami költségvetésre. A már ismertté vált makroökonómiai keretszámok a következők: 1997-ben a bruttó nemzeti össztermék 5 százalékos növekedésével és legfeljebb 6 százalékos inflációval számolnak, és a jelenleg 12,5 százalékos munkanélküliséget - Vladimír Mečiar miniszterelnök közlése szerint - 1998-ra 10 százalék alatt szeretnék tudni. A bevételi oldalt 175 milliárd, a kiadási oldalt 200 milliárd koronára tervezik, tehát a két mutató közötti különbség éppen (mínusz) 25 milliárd korona. A kiadási oldallal nincsen gond, hiszen költekezni könnyű; már az is jelzésértékű lehet, hogy az egyes minisztériumok által benyújtott, 1997-re vonatkozó anyagi kérelmek összesített nagysága eléri a 300 milliárd koronát, azaz 100 milliárddal meghaladja a tervezett mértéket. A bevételi oldal az igazi kemény dió. Már ebben az évben problémák voltakvannak a bevétel teljesítésével, ugyanis az adóbehajtás hatékonysága akadozik; csak az első félévben több milliárd koronával maradtak adósak az adóhivatalok. Ez pedig azt jelentheti, hogy vagy az 1996-ra kitűzött, közel 28 milliárd koronás költségvetési hiány lesz a vártnál nagyobb, vagy pedig a kiadásokból kell lefaragni. A következő évi keretszámok, konkrétan a bruttó nemzeti össztermék megállapításánál feltűnően óvatos a kormány. Ha azt vesszük, hogy 1996 első negyedévében még 7,3 százalékos volt a növekedés, sőt az első félévben is még 7,1 százalék volt a mutató, akkor az 1997es 5 százalék meglehetősen szerény tervnek tűnik. Mégis indokolt a visszafogottság, ugyanis az ország korábbi sikerágazata és a fejlődés motorja, azaz a külkereskedelem egyre gyengébben teljesít, hónapról hónapra mind nagyobb deficitet halmoz fel. Nemrég Pöstyénben a kormányfő vezetésével nagyszabású gazdasági tanácskozást rendeztek, melyen az egyik fő programpont a külkereskedelmi mérleg javításának a mikéntje volt. Pöstyénben dobták be igazán a köztudatba az úgynevezett Eximbank tervét, vagyis egy olyan, exportban és importban érdekelt pénzintézet létrehozásának a tervét, amely támogatná az exportáló hazai vállalatokat. E célra az állam akár 2 milliárd koronát is elkülönít. Az ilyen jellegű bank feladata abból áll, hogy a hazai exportőrnek hamarább fizet, mint az áruját, termékét átvevő külföldi fél, majd ez a bank a külföldi partneren behajtja a honi cég követelését. Ennek következtében a szlovákiai vállalat gyorsabban jut a pénzéhez, gyorsabban forgathatja a tőkéjét, kinnlevőségei csökkennek, ráadásul a kockázati tényező is mérséklődik. A dolognak két hátulütője van. Az egyik, hogy az Eximbank csupán olyan kivitelre kerülő termékek esetében léphet be a képbe. amelyek nem közvetlen fogyasztásra kerülnek, vagyis berendezések, gyártósorok, tehát a beszerelés, beindítás után termelő eszközök esetében. Márpedig Szlovákia ilyen termékeket alig exportál, hiszen elsősorban nyersanyagok, alacsony feldolgozottságú félkész termékek hagyják el az országot. A másik bökkenő, hogy az Eximbank sikere az ország gazdasági és részben katonai erejének a függvénye, tehát csak az az ország tudja eredményesen behajtani követeléseit, kinnlevőségeit, amelyik komoly súlyt képvisel a világgazdaságban. Ezek után nem véletlen a példaként emlegetett japán Eximbank sikeres működése. Szlovákia - mondani sem kell - nem tartozik ebbe a kategóriába. Egy egészen más kategóriába tartozik, jelesül a mind jobban eladósodó államok népes csoportjába. AHOGY ÉN LÁTOM 1 Sötét szemüvegek - Ivan Lexa optikusától Számos fontos kérdésben nagyon sok hibát követett el eddig Vladimír Mečiar ellenzéke, a legnagyobbak egyikét azonban azzal vétette, hogy komolyan vette a koalíciónak azt az ígéretét, amelynek az volt a lényege, hogy a titkosszolgálat felügyeletére hivatott Különleges Ellenőrző Szervben majd módosítják az erőviszonyokat. Más szóval: ellenzéki képviselőket is bevesznek a „buliba". A naivság vétségében vált így elmarasztalhatóvá az oppozíció. Itt nem arról van szó, hogy megtartja-e ígéretét a koalíciós többség. Elsősorban is: nem tartja meg. De ha 200 százalékosan túlteljesítené is, ha az OKO-ból (a Különleges Ellenőrző Szerv szlovák rövidítése) teljesen kisöpörnék a Mečiar-, Slotaés Lupták-párt valamennyi tagját, és helyüket kivétel nélkül ellenzékiek foglalnák el, a minden lényeges dolgok ellenőrzésére hivatott parlament akkor is nagyjából annyit tudna meg a titkosszolgálat tagjainak viselt dolgairól, mint eddig. A cég legutolsó spiclije is tájékozottabb lenne a lényegről, mint a megújhodott OKO legszemfülesebb. legtörvénytisztelőbb és legpolgáribb tagja. A naivságban a Demokratikus Baloldal Pártja volt az élenjáró. Delegálta az emberét, akinek néhány hétnyi (bocsánat a kifejezésért) ellenőrző tevékenységét még František Gaulieder, a kormánykoalíció egyik (igaz, a disszidálás gondolatával foglalkozó) oszlopa is túlságosan kormányhűnek minősítette. Magyarán szólva: a SZISZ működésének ellenőrzése közben véresre nyalja Ivan Lexa aranyerét. Ilyen körülmények között egy cseppet sem indokolt, hogy akár Čarnogurskýék, akár Moravčíkék bánkódjanak a hoppon maradás miatt. Bugár Béla se bánkódjék, a Magyar Koalíció számára felér egy gyémántokkal ékesített rendjellel, hogy ilyen feltételek között nem kapcsolódik be ilyen titkosszolgálat ellenőrzésébe. Szokatlan és figyelemre méltó, hogy Gaulieder személyében a győzedelmes mozgalom kebelének legbelsejéből jelentkezik bíráló, aki éppen a titkosszolgálat ellenőrzésének lazasága miatt méltatlankodik. Az „éhes disznó makkal álmodik" böl-. csessége alapján az ember felteszi a kérdést: netán nem arról van szó, hogy máshogy gondolkodók toborzódnak a mozgalmon belül? Csak nem a galántai politikusban tisztelhetjük e csoportosulás kristályosodási centrumát? Túl szép ez, semhogy igaz legyen. Találgathatunk, nem arról van-e szó, hogy a miniszterelnök mesterségesen állította elő a „disszidenst", és már arra az időszakra készülődik, amikor kénytelen lesz törvényes alapokra helyezni a parlamenti bizottsággá átalakítandó OKO működését. Lesz egy embere, aki különvéleményének köntörfalazás nélküli kimondásától sem riad vissza. Az alkotmánybíróság nemrég kimondta, hogy az olyan bizottságok létrehozása, mint amilyen az OKO is, nincs összhangban Szlovákia alaptörvényével, Lexáék ellenőrzésére tehát szabályos parlamenti bizottságot kell létrehozni. Kérdés (pontosabban: az 1994. november 3. utáni gyakorlatot ismerve már nem is kérdés), vajon egy szabályos parlamenti bizottság szavatolni tudná-e a titkosszolgálat hatalma elburjánzásának, visszaéléseinek megakadályozását. A titkosszolgálatokra általában (még tőrőlmetszett demokráciákban is) az jellemző, hogy hajlamosak az önállósulásra. Olyan eszközökkel rendelkeznek, amelyeket érvényesítve politikus, parlamenti bizottság legyen a talpán, aki (amely) a körmére tud nézni. Mi még - enyhén szólva nem vagyunk tőrőlmetszett demokrácia. Sőt a titkosszolgálatok körül forgolódó, a ritka rostájú lusztráción átesett állambiztonsági szakemberek többsége még fölöttébb hajlamos mindannak a gyümölcsöztetésére, amit a KGB tanfolyamain tanult. Szlovákiában ezért a szó legszorosabb értelmében államérdek volna, hogy a parlament összes pártjának egyetértésével formálódjék az összes titkosszolgálat, de az ellenőrzésük is. Ehhez képest tudjuk, mi a helyzet. A miniszterelnök azt az Ivan Lexát erőltette be a SZISZ igazgatójának funkciójába, akit egy emberként elvetett az ellenzék. Lexa még azzal a harmatgyenge OKO-val is foghegyről értekezik, amelyet főnöke hozott létre. A titkosszolgálat ellenőreinek koromfekete vakszemüvegét a titkosszolgálati főnök optikusai készítették.