Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám, csütörtök

6 j ÚJ SZÓ VILÁGPIAC 1996. szeptember 9. Szlovákiában a Reader's Digest Százmillióan olvassák szerte a világon e folyóiratot. Szeptembertől a szlovákiai pia­con is megtalálható lesz. S hogy mit kínál a Reader's. Digest? Természetesen sok­sok olvasnivalót, magas színvonalon. Napjainkban a napilapok, magazinok százai között válogathat az olvasó, így ter­mészetes, hogy nem jut el minden hoz­zánk, és sok olyan hírről lemaradhatunk, Mfáww se preéstsraji « fáimmá MÁBIí m rtxetsti m$mmzi Qt*r§§ ium§ imíjti tvto* : 5**r>*>r»*« ** * 4 fotetoxn ti<r**kto"ff*K « mutt&máhít •• ArM&v «« roxt-t-ntí • • $*.>:• (Ivixtii v :: Ve&nir mwti: Vrdto: ÍV* V <i*jf«teí>« r HÍ*tT (ÍW­:'.' P'^íkJ » ÍMíWVJWf : N««!'«?*t«r 4sur pm* SmitivMH •* • : iKj-.jwyj O m, bime* it €* u* "ism » nwíwmm* Jatt rrtidtw** te HX**4 v»>>fc«w;íf* fc tMy Nŕjí**-* Í*k#.b<> j***»> My r'téi amely érdekelhet bennünket. A Reader's Digest segítségével azonban a nagyvilág figyelmet érdemlő cikkei nem maradnak ki az életünkből. Legalábbis ezt ígérik a ki­adói. A Reader's Digest Association mára az Egyesült Államok harmadik legnagyobb ki­adója. Története 1922-ben kezdődött, ek­kor indította útjára alapítója, DeWitt Wal­lace. Ötlete akkor született, amikor az első világháború idején sebesültként feküdt egy franciaországi kórházban. Rengeteget olvasott, olvasmányairól jegyzeteket is ké­szített, s arra gondolt, talán másoknak is hasznára válna, ha nem kellene minden újságot elolvasniuk, hanem a legérdeke­sebb cikkeket egy folyóiratban találnák meg. Ötezer olvasóval kezdte pályafutását a Reader's Digest, mára az Egyesült Államo­kon kívül a világ harminchét országában olvassák. A társaság mostanra nem csupán a fo­lyóirat kiadásából tartja fent magát. Fő „árucikke" természetesen még mindig a Reader's Digest, amely 19 nyelven jelenik meg, és a társaság bevételi forrásának egynegyedét alkotja. Ezen kívül könyve­ket, CD-ket és videokazettákat is megje­lentetnek, amely bevételük háromnegye­dét képezi. Kiadványaikat legnagyobb­részt postán keresztül terjesztik, előfi­zetőikjelentik a biztos bevételt. Csehországban 1993 novemberében je­lent meg a folyóirat Reader's Digest Výbér névvel, és mára 200 ezer előfizetővel di­csekedhet. Szlovákiában egyelőre a cseh változattal szeretnének betörni a piacra, későbbi terveik között szerepel azonban a szlovák nyelvű változat kiadása is. A cseh nyelvű Reader's Digest Výbér alapjául az amerikai kiadás szolgál, ha­sonlóképpen a különböző országokban megjelenő változatokhoz, az ott megje­lenő cikkeket veszik át, és ezt egészíti ki általában három-négy hazai tárgyú írás. Külön hangsúlyozták a társaság csehor­szági képviselői, Ľuboš Beniak és Veroni­ka Maxová a postai lapterjesztés előnyeit. Kikerülve a közbeeső láncszemet, az üzleteket ugyanis így olcsóbban kaphatják meg az olvasók a folyóiratot. S hogy a lebilincselő olvasmányokon kí­vül - a politikától a gazdaságon át a szóra­koztató írásokig - még vonzóbbá tegyék a kiadók a folyóiratot, minden évben nyere­ményjátékot hirdetnek, amelyben a sze­rencsés nyertesekre értékes díjak várnak. Például egymillió korona vagy egy autó. E héten Szlovákia több százezer lakosa kapott levelet a Reader's Digest kiadójá­tól. Akit érdekel a világ legolvasottabb fo­lyóirata, az most nálunk is megrendelheti. Nem kell azonban látatlanban döntenie, mert mint a kiadó képviselői hangsúlyoz­ták, először bemutatják leendő olvasójuk­nak, mit kínálnak, és csak ezután kíván­csiak a véleményére, hogy belép-e népes olvasótáborukba. (mislay) Köszönet és hála a szülőföldnek Drága nagykaposi testvére­im! A felállítandó millecentená­riumi emlékmű első hírvétele óta figyelemmel kísérem - kí­sérjük, mi „nyugatra szakadt" Ung-vidéki és felső-bodrogközi értelmiségiek - nemes és ke­gyeletes törekvésteket. Éppen a hatalom szította s egyre ag­resszívebbé váló magyarelle­nes szlovák közhangulatot lát­ván, gyakran támadtak aggo­dalmaim afelől, vajon az odate­lepített, -költöztetett, a történé­szeik és politikusaik által félre­vezetett és hazugságban tar­tott kisebbség miként fogadja az őshonos többségiek em­lékmű-állító, kegyeleti ünnep­ségeit. Sejtelmeim, sajnos, be­igazolódtak, hiszen mind gya­koribbá vált egy-egy műemlé­künk vandál meggyalázása. A morális győzelem azonban egyértelműen a miénk! Mert: jubileumi ünnepségeink a tör­ténelemtudomány bizonyította tényeken alapuló népakarat­nak a megtestesítői; annak a népakaratnak, amely ellen a parlamentáris demokráciában nincs apelláta - hosszú távon a diktatúrában sincs. Ezt a na­cionálsovén vandálok is jól tudják, s miután a nyíltsisakos vitában velünk szemben alul­maradtak, most a vesztesek dühével kétségbeesetten ran­dalíroznak, az éj leple alatt sö­tét elmével gyalázzák-pusztít­ják a „mást'', mások legdrá­gább szellemi kincseit. Mégsem szabad kétségbe­esnünk. Az emberi civilizáció kezdete óta: mindig a falat ra­kok, a hittel és szeretettel isko­lát, templomot építők győztek, és sohasem a rombolók. A gyűlölettől gyötört-űzött, a lelki béklyó szorításában és hazug­ságban vergődő ember előbb­utóbb önmagát is elemészti. Nálunk ma még - fájdalom ­a hatalom értelmezése szerint a demokrácia: a többség ural­ma a kisebbség fölött. Pedig a demokrácia minőségét éppen a többségnek a kisebbséghez való viszonya határozza meg. Örök igazság marad tehát Ma­hatma Gandhi megállapítása: „Egy civilizációt arról lehet megítélni, ahogyan kisebbsé­geivel bánik." Legfőbb ideje lenne, hogy a hatalom s az a mintegy 30 %­nyi szekértábor-tologató meg­szívlelje a hazai tudósok és külhoni politikusok intő szava­it: Ma, az egységesülő Európá­ban, a nemzeti kizárólagosság idejétmúlt téveszméjének eszeveszett hajszolása nem­csak komikus, hanem végzete­sen tragikus is. Megakadályoz­za ugyanis a szlovák nemzeti fejlődés kiteljesedését, kor­szerűsödését. Vagy akár korá­nak nagy európeréhez, Széche­nyihez is fordulhatnának taná­csért, aki már 1842-ben - a Kárpát-medencei nemzeti riva­lizálódás tetőzése idején! ­akadémiai beszédében ily pél­daértékű toleráns nyilatkoza­tottesz: a nemzetiség lélek, s a lelket nem lehet külső álla­mi eszközökkel megváltoztat­ni." Tisztelt Barátaim! Az elétek dobott kesztyűt ne vegyétek fel, még annak tudatában sem, hogy a lelketlen vandálokat, itt és most, a krisztusi megbocsá­tó intelem - Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cse­lekszenek! - sem hatja meg. A földkerekségen minden földda­rab azé a népé, amelyik megte­lepedett rajta, s amelyik meg­teremtette a maga sajátos kul­túráját, művészetét. Minket az ősök sírhalma födte hamvai ­ott, Vereckétől nem messze éppúgy, mint itt a Zoborlaján ­hűségre, rendíthetetlen helyt­állásra köteleznek! (A Nagykaposon elhangzott ünnepi beszéd szerkesztett változata) RÉVÉSZ BERTALAN SZOMBATON KOMAROMBAN: Ingyenes kiállítások A komáromi Duna Menti Mú­zeum igazgatósága értesíti a múzeumpártoló közönséget, hogy az Európai kulturális örökség napjai alkalmából szeptember 14-én, szombaton, valamennyi kiállítása 9.00-17.00 között, szakszerű tárlatvezetéssel ingyen tekint­hető meg. A nagyközönség szá­mára lehetővé válik a komáro­mi vár megtekintése is. A vár­ba négy csoportot indítunk, 9, 11, 13 és 15 órakor, gyüleke­zés a Jókai-szobornál. Múzeu­mi rendezvényeinken tehát szeretettel várunk mindenkit, tiszteljenek meg bennünket lá­togatásukkal. (ts) A Magyar Intézet hírei A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport rendezésében kerül sor szeptember 12-én, azaz ma 16.30 órakor Vadkerty Katalin A deportálá­sok című monográfiájának a bemutatójára. A szlovákiai magyarok 1945-48 közötti, csehországi kényszerközmunkájáról szóló kötet a Kalligram Kiadó Mercurius Könyvek sorozatában jelent meg. A művet Janics Kálmán értékeli. A rendezvény helyszíne a Magyar Intézet pozsonyi, Somo­lického l/a alatti épülete. íS Sí Rimanóczy Gyula építész kiállításának megnyitója a D0C0M0M0 IV. nemzetközi konferencia keretében 1996. szeptember 16-án lesz a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi -székházában. A kiállítást dr. Hadik András művészettörténész (Budapest) és Štefan Šlachta pro­fesszor, építész nyitja meg. Tücsök-hírek Jó hír: Ebben az iskolai évben is lesz Tücsök. Rossz hír: Megszűnt a Barangoló. Sajnos. Bizony, mindenütt van­nak gondok. A Tücsök ol­vasói pedig már hozzá­szoktak, hogy kedves lap­jukban tavaly szinte egész éven át mindig volt né­hány színes Barangoló-ol­dal is. Ez a szépen illuszt­rált magyarországi irodal­mi gyermeklap minden számából átadott néhány jó mesét és verset a Tü­csöknek. Az évzáró, júniu­si számot már nem, mert az már nem jelent meg. S úgy látszik, a nyáron át sem sikerült a szer­kesztőségnek, kiadónak megerősödnie. Szeptem­bertől végleg becsukták a kaput. A Tücsök nem. Tovább­ra is minden hónapban megjelenik, változatlan áron és változatlan terje­delemben. Ezután is lesz benne sok érdekes hír, tu­dósítás, lesz sok Izgalmas játék, feladat. És termé­szetesen rengeteg mese és vers. A legkisebbek örömére. KÉPZŐMŰVÉSZET-RÖVIDEN J Születésnap Kubičko Kucsera Klára hatva­nadik születésnapját ünnepel­ték a minap a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézete pozso­nyi épületében. Barátok, pályatársak, képző­művészek, kulturális életünk je­les személyiségei jöttek el a ta­lálkozóra, amelyen az ünnepel­tet előbb a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága ne­vében Lipcsey György, a Társa­ság elnöke, valamint Szabó Kin­ga művészettörténész köszön­tötte e kerek és szép évfordu­lón, majd Kelemen Gertrúd, a Magyar Intézet igazgatója gratu­lált. Aztán sorban a barátok. Tárlatnyitó Lipcsey György legújabb alko­tásaiból, valamint a Fába vésett sorsok című, közelmúltban megjelent képzőművészeti al­bumba is besorolt munkáiból Szobrok címmel nyílik kiállítás A vallomások és a kötetlen be­szélgetés során Kubičko Kucsera Kláráról kiderült, hogy van, aki úgy tekint rá, mint példaképre és tanítómesterére. Mint a fiatalabb pályatárs, Szabó Kinga, akivel együtt gondozták és gondozzák Szabó Gyula munkásságát, ha­gyatékát. Van, aki a szép lányt, nőt, asszonyt látta benne, akihez verset lehetett írni, aki múzsa­ként, modellként ihletett. Van, aki a kéziratokkal késő szakírót, mint Fónod Zoltán. Van, aki szép­ségén és szaktudásán kívül a jó­ságát is, mint Dobos László. Egy­valamit azonban senki sem akart elfogadni: a hatvan évét. ma délután öt órakor a duna­szerdahelyi Csallóközi Múzeum­ban. A kiállítás, amelyet Ku­bičko Kucsera Klára rendezett, október tizenkettedikéig tekint­hető meg. Lipcsey György: Lebegés III. Alkotótábor Még tart Komáromban az ötös számú Bástya udvarán a Bástya elnevezésű kéthetes nemzetközi szobrászati alkotótábor, amelyen Szlovákiát Peter Strassner és Ste­fan Zemanovič, Magyarországot Lipovics János, Angliát Simon Moller, Ukrajnát Petro Staruch, Horvátországot Anie Jurkic, Len­gyelországot pedig Alfred Kot­kowski képviseli. Az alkotótábor­ban készült szobrászati anyagból kiállítást rendeznek, amelyet 14­én, azaz szombaton, délután há­rom órakor nyitnak a komáromi „T" Galériában. Somodi felemelkedés Évente két alkalommal - té­len Lubochňán, nyáron Somodi­ban - jönnek össze a Rovás-cso­port tagjai, azzal a feltett szán­dékkal, hogy tanulással és alko­tómunkával újrarendezzék az értékeket. Az idei, augusztus­ban rendezett nyári alkotótábo­ruknak is az volt a lényege, hogy ki-ki elhozza és mások elé tárja - az előző tábor óta eltelt időszakban - szorgos tanulás­sal elért tudását. Képzőművé­szek, színészek, zenészek, ma­tematikusok, fizikusok, vegyé­szek adták át egymásnak szak­területükön szerzett új ismerete­iket, hogy egymással eszmecse­rét folytatva, egymástól tanulva próbálják leküzdeni azt az álta­lánosan érvényes állapotot, amelyet ők úgy jellemeznek, hogy: „Nagyjából mindenhez ér­tünk egy kicsit, nagyon - semmi­hez". Ezért is vállalták a csoport tagjai, hogy a Rovás-táborok közti időszakot, szinte köteles­ségszerűen, elsőrendű feladat­ként tekintve, tanulással, tudás­szerzéssel töltik. Hogy aztán a tábor hét napja alatt - ahogy ki­áltványukban megfogalmazták - a „Nagyszerűnek", a „Fel­emelőnek" szolgáljanak. A somodi táborban született al­kotásokat a csoport tagjai októ­berben tárlattá rendezve Kassán tárják a nagyközönség elé. Bábel és A nő paradigma Mi köze a két dolognak egy­máshoz? Hogy mindkettő, a Bá­bel és A nő paradigma is egy-egy csoportos képzőművészeti kiállí­tás címe. A Bábel tornyáról szóló bibliai történetből kiindulva négy kortárs képzőművész a palmovkai (Prága) zsinagógagalériában felépítette ­természetesen szimbolikusan és művészeti üzenetként megfogal­mazva - a maga és jelen korunk Bábel-tornyát. A nő paradigma című tárlaton látható installációk­kal pedig a gondolkodó, alkotó, kreatívan tevékeny nő szólal meg a zsolnai galéria kiállítótermeiben. Mindkét kiállításon jelen van Dunaszerdahelyen élő fiatal képzőművészünk, Németh Ilo­na - Prágában Anton Čierny (Szlovákia), Christina Delia Gi­ustina (Svájc), Svätopluk Kli­meš (Csehország), Zsolnán pe­dig Denisa Lehocká, Petra No­váková-Ondreičková és Jana Želibská társaságában. TALLÓSI BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom