Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-08 / 184. szám, csütörtök

[_6j ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. augusztus 8. PALÓC TARSASAG Hét tevékeny esztendő 1989 nyarán alakult meg a Palóc Társaság, amelynek elnöke, Z. Urban Aladár a következőképpen emlékszik vissza a társaság megalakulására: Akkor már második éve önként vállaltam a szklabonyai Mikszáth-emlékház gondnokságát az iskolai vakáció ban, s bebizonyítottam az illetékes szerveknek, hogy szükséges az emlékház állandó nyitvatartásáról gondos kodni. Vendégekre várva született meg az ötlet, hogy barátaimat, a magyarság iránt elkötelezett ismerőseimet szalon nasütésre hívjam. Augusztus 6-án a tá bortúz mellett kisütöttük, hogy szükség van olyan magyar közösségre, amely nyíltan vállalja a magyarságát, annak megtartásáért cselekedni képes és másokban is erősiti a magyar nemzeti tudatot, amelynek fogyása a gyorsuló asszimiláció melegágya. Elhatároztuk, hogy hadat üzenünk a félelem szülte elbizonytalanodásnak, a közönynek, megteremtjük a magyar nyelv, a magyar kultúra, gondolkodás és értékek divatját, miközben nem vetjük meg és nem sértjük a másokét. Hét év telt el a Palóc Társaság megalakulása óta - hét tartalmas év. A Nagy Palóc lábnyomát őrző szklabonyai házban és udvarán történt összejövetelt követte a második: Alsósztregován Madách-lmre emléke előtt tisztelegtek. Az úgynevezett bársonyos forradalom idején Kékkőben Szabó András előadóművész szavalta Balassi Bálint költeményeit... A társas összejöveteleken sokat foglalkoztak közéleti, kulturális, nyelvi, hagyományápoló és identitástudat-erősítő kérdésekkel. Addig soha nem tapasztalt alkotói kedv került felszínre, sok jó ötlet született és vált valóra. - Társaságunk tagjának, Cseri Lászlónak a felajánlására került a Mikszáth emlékház elé az otromba fehér tégla helyére léckerítés - folytatja Z. Urbán Aladár. - A ház fala fehérre, a ablakai, ajtói barnára lettek lemeszelve, a mú zeumi szobákba hangfalak kerültek, a lebontott szülőház helye egy tömbbel meg lett jelölve... Sajnos eléggé otrom ba a tömb, ráadásul sértő az íróra nézve, mert monogramját szlovákul írták fel. Mi tiltakoztunk, de sajnos hiába. A Palóc Társaság először 1990-ben Kőkeszíben ünnepelte meg szabadon március 15-ét. Azóta ez a nap a társaság egyik legjelentősebb ünnepe. 1993 tói az ipolyvarbói temetőben nyugvó Erdélyi János - a környék egyetlen 1848/49-es honvédjének - sírjánál sereglenek össze a régió magyarjai; hazai és magyarországi politikus mondanak beszédet, gazdag kulturális rendezvényre kerül sor... 1995-ben elkészült az 184S/49-es emlékmű, a második világháború utáni években Ilyen emlékművet elsőként a társaság emelt Szlovákiában. Az elmúlt évek során Járt körükben Llmbacher Gábor néprajzkutató-muz& ológus. Molnár Imre történész, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Tóth István, a Dunatáj Intézet munkatársa, stb. Megrendezték a Palóc Fiatalok Találkozóját, amelyre Nógrád megyéből is sokan részt vettek. Figyelemmel kísérik a régió magyar Iskoláinak a helyzetét, igyekeznek hatni a magyar szülőkre, hogy anyanyelvükön tanítassák gyermekeiket. (A vidéken a magyar gyerekeknek körülbelül a 35-38 százaléka jár szlovák iskolába). Nagycsalomján segítettek a magyar óvoda létrehozásában, gyarapították az egyházi iskolák könyvtárát, sőt néhány gyermek üdültetéséről is gondoskodtak, gondoskodnak. Két alkalommal jelentették meg Jó Pa lócok címmel a társasági közlönyt, népszerűsítési füzeteket adtak ki Ipoly Arnoldról, Zsélyi Aladárról és Szent iványi Frencről, valamint egy albumot Kubányi Lajosról, illetve támogató képeslapokat. - A vidékünkről elszármazott M. Nagy László fotóművészt 50. születésnapján Mikszáth-plakettel jutalmaztuk - folytatta Z. Urbán Aladár. - Felhívások, gyűjtések nyomán hozzájárultunk a kassai Kazinczy-emléktábla, a szenei Szenczi Molnár Albert szobor felállításához, a Szondy Alapítvány vagyonának a gyarapításához, parasztönélet rajz kiadásához, stb. Elindítói voltunk annak a kezdeményezésnek, amelyet végül is a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya a magáévá tett: létre hozta a Mikszáth Kálmán alapítványt, amelynek első kuratóriumi elnöke a Palóc Társaság képviselője lett. Ugyan csak buzgalmunk által jött létre a Nagy kürtös és Vidéke Alapítvány is. Rend szeresitettük a közéleti fórumokat: először a Coménius-évforduló kapcsán rendeztük meg Ipolynyéken a Palócföldi Pedagógusok Találkozóját. Az előadók között megemlíteném Trencsényi László pedagógusi kutatót, Máté Lászlót, László Bélát, Bauer Editet, Sza lánczay Györgyöt, Pukkai Lászlót. Fórumot rendeztünk Csábon, aztán ismét Ipolynyéken, 1995-ben pedig Szécsénkén. Hagyományt teremtettünk az emléknapok megrendezésével: Szklabonyán Mikszáth Kálmán, Szécsénykovácsiban pedig Krúdy Gyula kapcsán ejtünk szót a magyarság sorskérdéseiröl. Szeretném külön kiemelni az Ipolykeszlben megrendezett Ipolyi Arnold emléknapot, amelyen a hazai és az anyaországi előadókon kívül részt vett Tempfli József nagyváradi megyéspüspök is. Ugyancsak kiemelkedik az emléknapok sorából a Bussán és a Csatárban megrendezett Zsélyi Aladár emléknap. Ezek azt hiszem, nagyban hozzájá rultak ahhoz, hogy most a magyar avia tika úttörőjének a csatári sírján ma már magyar nyelvű sírtábla van, Bussa főterén pedig kétnyelvű emléktábla hirdeti érdemeit - sőt Zsélyi Aladár emlékszoba is nyílt a községben. Már-már moz galommá terebélyesedett az elődeink emlékét megörökítő emléktáblák avatása, illetve a hely szellemének a megörökítése. Az említetteken kívül Alsóesztergályban emléktábla jelöli meg a házat, amelyben az Ipoly mente festője, Kubányi Lajos született. Harmincegy éwel az alsósztregovai Madách Múzeum megnyitása után végre magyar emléktáblát is talál az odalátogató turista a kastély falán. Sót, Felsőszellőben, ahol Madách részt vett öccse esküvőjén, a templom falán olvasható az eseményt megörökítő szöveg magyarul is, szlovákul is. De a Palóc Társaság volt a főszervezője 1994-ben a Balassi évnek is: a legjelentősebb rendezve nyek a mi elképzeléseink alapján valósultak meg. Balassi szülőhelyére szobor felállítását terveztük, de a javasla tunkat felvállaló pozsonyi Magyar Kulturális Központ .csak' bronzreliefet tudott kiharcolni. Mi ennek is szívből őrülünk, hiszen az odalátogató turista végre főt hajthat, Balassi emléke előtt. A kékkői vár falán ugyancsak ott ékeske dlk Oláh Szilveszter gyönyörű domborműve Balassi Bálintról, alatta kétnyelvű felirat. A múzeumban pedig Ba /assz emlékszobák várják a látogatókat. A társaság az idén a Magyar Kultúra Napja alkalmából pályázatot hirdetett, amelyre összesen 38 pályamű érkezett. A legjobbaknak járó jutalmat március 15-én adták át. A magyar nyelv és irodalom hetét februárban tartották Nyelvédesanyánk címmel. A társaság vendége volt Beke György író, publicista, Kolczonay Katalin, az Anyanyelvi Konferncia Védnökségének alelnöke, Sziridopulosz Archimédesz, a fővárosi pedagógiai intézet vezető munkatársa. Beszéljünk magyarul! címmel fórumot szerveztek, amelyen részt vett Duray Miklós, Kvarda József és Bauer Edit parlamenti képviselő, Ipolyságon és Ipolybalogon Árpád apánk vérrel szerzé e drága hont címmel kétnapos történelmi szemináriumot szerveztek, amelyen előadást tartott dr. Csihák György (Svájc), dr. Molnár Imre (Budapest), dr. Csimpai Ottó, Popély Gyula (Pozsony) és dr. Csáky Károly (Ipolyság). Kőkeszíben megemlékeztek II. Rákóczi Ferenc születésének 320. évfordulójáról; a rendezvényt felhasználták Szécsény és Nyitrakalászi települések kapcsolatteremtésére, valamint a járásbeli magyar tannyelvű Iskolák hálózatának bővítésére, illetve a bővítés esélylatolgatására. - Tudjuk, hogy nem bizhatunk a cso dákban, nem csatlakozhatunk a csodavárók seregéhez, csakis a magunk erejére, találékonyságára támaszkodhatunk. Gondolatainkat mozgósítjuk ott, ahol elődeink karddal szereztek hont. Hisszük, hogy a XX. század Európájában csakis így maradhatunk meg. Érezzük, hogy ebben a vállalásban nem vagyunk egyedül, sikerült a szétszórtságban is támogatókra találnunk. A stockholmi Magyar Ház, a Münchenben élő palócivadékunk gondolom, méltónak találta társaságunkat a támogatásra. Sokat köszönhetünk továbbá a magyar polgármestereknek, akik segítik a munkánkat, de hasonlóképpen segítenek a vállalkozók, a magánszemélyek, az a/a pítványok - fejezte be gondolatait Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. A Palóc Társaság fő szervezője lesz az 1997-es Mikszáth-év rendezvényeinek. A társaság tagjai - beleértve az elnököt is - munka után szervezik nagy lelkesedéssel, szilárd öntudattal a Palóc Társaság összejöveteleit, rendezvényeit. (tarkas) KET PILLANTAS EPERJES TORTENELMERE Másság és intolerancia Kónya Péter fiatal eperjesi történész a város és a sárosi régió történelmének legismertebb népszerűsítői közé tartozik. Az újságokban (többek között az ÚJ Szóban és a Vasárnapban) és folyóiratokban megjelent cikkei illetve tudományos-ismeretterjesztő tanulmányai után nemrég két érdeklődésre számottartó kötete is megjelent.. Az egyik magyar nyelven - Az eperjesi vértörvényszék 1687 (Prešov-Budapest 1999, az Evangélikus Országos Múzeum száméra), a másik szlovák nyelven, terjedelmes magyar összefoglalóval - Stručné dejiny prešovských židov (Az eperjesi zsidók rövid története) - lótott napvilágot. Az eperjesi vértörvényszék című kötete sajátosan megírt esszéisztikus rekonst rukciója Eperjes város története egyik legszomorúbb eseményének, ami egyben a magyarországi történelem sötét lapjaira is tartozik. Az 1687-ben tragikus és valóban véres ítéleteket hozó eperjesi vértörvényszék tevékenysége a magyar nemesség Bécs-ellenes lázadásainak, a kuruc felkelések és a rekatolizáció idejére esett. A szerző többször is megfogalmaz olyan kérdéseket, mint amilyen a „Hogyan kezdődött?", a „Ki volt Caraffa?", amelyekre az adott konkrét válaszok egyben szélesebb összefüggésrendszert is feltarnak.Például azt, hogy az intolerancia és a totalitarizmus mindig tragédiákhoz és gyakran ártatlan emberek elpusztításához Is vezetnek. Ez a könyv az emberi bosszúállás és gyávaság, de egyben a tisztesség a hit és a hűség dokumentuma is, miközben figyelmeztet bennünket arról, hogy az igazság és a szeretet nem mindig győzedelmeskedik a hazugsag és a gyűlölet fölött. Ez a megállapítás jó ürügy arra, hogy a másik könyről is szót ejtsünk, amelyben az eperjesi zsidók történetét dolgozta fel tömören a szerző. Müvét azoknak szánta, akik érdeklödnek a sárosi régió története iránt. Hiszen mind a szlovákok, mind a magyarok szorosan kötődtek a zsidókhoz. Nemcsak fizikailag (a zsidóság többszáz éves jelenléte a közép-európai régióban), hanem metafizikailag is (a zsidókeresztény lelki tradíciók) állandó kapcsolatban voltak. Annak ellenére, hogy ezekről a kérdésekről csak az utóbbi években lehet nyíltan beszélni, több érdekes pubikáció Is megjelent, s a zsidó műemlékek védelméről is sok szó esik. Ebbe a szellemi vo nulatba illeszkedik Kónya Péter tanulmánya, s egyben összecseng az eperjesi Ortodox Zsinagógában létesített zsidó múzeum 1993-beli újbóli megnyitásával. .A város falain kívül" cimú fejezetben a zsidó közösség legrégebbi történetét és tényeit tárja fel, amelyeket főleg a 17. és 18. században megnyilvánuló íntolencia és vállá si fanatizmus jellemzett. Érezhették ezt azok a zsidók Is, akik Krakkóból, Lembergből érkeztek a mai Kelet-Szlovákia területére. A szerző tárgyalja Mária Terézia és II. József reformjai után a 19. század első felében beálló változásokat. Nagyon érdekes a Hollander család élete, amelynek tagjai megbecsült polgárai voltak a városnak, mert nagymértékben hozzájá alltak Eperjes gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Az 1867 és 1939 közötti felvirágzás után bekövetkezett a holocaust tragédiája, amelynek szörnyűségeit Dezider Landa, a kiadvány társszerzője írja le a deportációt és a koncentrációs táboro kat felidéző emlékiratában. A gazdag tényanyagot közreadó kiadványt fényképmel léklet teszi még érdekesebbé, amelyhez terjedelmes magyar és német összefoglaló is tartozik. PETER KASA AUGUSZTUS 12-EN: Dolán György kiállítása Mosonmagyaróváron A Pozsonyhoz közel fekvő Mosonmagya róvár művelődési házában nyitják meg augusztus 12-én Dolán György festőművész tárlatát. E kiállítás elé írta Hushegyi Gábor művészettörténész: .Dolán személyes mitológiáját áthatja az Európán kívüli kultúrák, művészetek, vallások és filozófiák Iránti nyitottság, ez a kulturális nomadizmus azon példája, amikor a művész nem vált hazát és kultúrát, hanem távoli útjairól mindig visszatér szülőföldjére - ez esetben Közép-Európába." -ÚSOMORJAI KISS TIBOR KIALLÍTASA A ZSINAGOGABAN Maradni vagy menekülni? Ötven év után az elmúlt héten először léphette át a nyilvánosság a somorjai zsinagóga küftöbét. Jöttek is szép számmal a városlakók, és jöttek távolabbról Is. Igaz, nem a hitéletet gyakorolni tértek be az épületbe, hanem egy kiállítás megnyitójára. A somorjai zsinagóga ugyanis, amely a háború előtt hatvan-hatvanöt család hitéletét szolgálta, Kiss Csaba és Suzanne. az At Home Gallery tulajdonosai kezdeményezésére, a Szlovák Köztársaság Zsidó Hitközségeinek Központi Szövetsége támogatásával mostantól a művészetek, elsősorban a képzőművészet temploma lesz. Harmadikként felzárkózva a trencséni és a nagyszombati zsinagógákhoz, amelyek ugyancsak galériaként a kultúrának adnak otthont. t . A múlt héten Somorjai Kiss Tibor grafikus és festőművész kiállításával nyitott az At Home Zsinagógagaléria. Somorjai Kiss Tibor Pozsonyban született 1959-ben. A lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait. 1958-tól Budapesten él. A grafikán kívül festészettel Is foglalkozik. A somorjai zsinagógában rendezett kiállítása olajfestmények és litográfiák révén négyéves művészi fejlödésését villantja fel. Két világ tárul fel a vásznakon. Az egyik, amelyikben a helyünk van. Ez a biztos, de benne nyomasztó bizonytalanság nehezedik ránk. Az a bizonyos masík világ, amely résnyire nyi lik előttünk, csak a képzeletünkben él. De mi van ott, abban a világban? Lét vagy nemlét? Az, amelyik nyomaszt, sárSomorjai Kiss Tibor a megnyitón gán ég Somorjai Kiss Tibor képein - itt minden ismerős, Itt minden világos, mint a nap. A másik misztikus, sôť^éneel Prikler László felvétele tátong, mint az éjszaka. Rejtelmes, mert ismeretlen. E világok mezsgyéjén Somorjai Kiss Tibor vásznain, kőnyomatos képein csak egyetlen magányos emberalak látható. Utakat, síneket, hidakat keres. Végtelen homályba lejtő vagy fény felé emelkedő lépcsőket. Sötétségen átvezető alagutakat. Átjárókat. De átléphető-e a határ? A nekilendült lélek és test egyaránt szenved ettől a kérdéstől. írták már Somorjai Kiss Tiborról: képein ugyanazt a motívumot, ugyanazt a helyzetet va riálja sokszor csak egészen kicsi eltérésekkel. Végül is egész életünket ugyanaz a léthelyzet határozza meg - minden pilla natban ott állunk élet és halál határán. Ha úgy tetszik egy hídon, egy alagútban, egy rács előtt, a vízzel mosott tengerparton. Két létezési forma, egymással érintkező két világ ha tárpontján. A magány és a közösségbe lépés sávvonalán. A társadalmi és magánemberi zóna kapcsolódásainál. A múlt és a Jövő határán, a percnyi Jelenben. Nem véletlen, hogy Somorjai Kiss Tibor színekkel megfogalmazott életfilozófiáját művészetének értékelői a kafkai világgal hozták összefüggésbe. Mert nála is valahogy úgy van, hogy amíg az ember ott áll mélázva, töprengve, szenvedve a határvonalakon, közben történik valami. Lezajlik a .per", mint Franz Kafkánál. S az ő figuráiról sem tudjuk, mit akarnak a megpróbáltatások átélése után. Maradni és feladni, mint Josef K., vagy menekülni és eljutni az ismeretlenbe, mint K. abba a bizonyos kastélyba?... A kérdésekre szeptember 14-ig lehet keresni a választ a somorjai zsinagógában. TALLÓSI BÉLA