Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-07 / 183. szám, szerda

[_6J ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. augusztus 7. IPOLYNYEK Sd A millenniumi emlékmű sorsa Idén Magyarország a millecentenári­um Jegyében él. de valamilyen formá­ban megemlékeznek e Jelentós ese­ményről azok a magyarok Is, akik Tria­non után akaratuk ellenére váltak Ide­gen országok polgáraivá. Ipolynyék az idén ünnepelte fennállásá­nak 860. évfordulóját. Száz esztendeje, a honfoglalás 1000. évfordulóját még az anya­országban ünnepelhette, méltóképpen, hi­szen akkor a község polgárai emlékmüvet ál­líttattak a millennium emlékére. A ketrészes talapzaton álló. több mint két méter magas obeliszk a község központjában (a mai Jókai utca és Béke tér sarkán) kapott helyet. Rajta a felirat: .A honfoglalás emlékére, a Miiiéni­um évében állíttatta Alsó és Fölső Ipolynyék lakossága. 1896." Az emlékmű azonban nem sokáig hirdet­hette a község lakosainak honfoglalás iránti tiszteletét. Mivel Trianon után ez a falu is Csehszlovákiához került, a „nemkívánatos alkotást" el kellett távolítani. Gondos kezek a templom kórusára, karzatára vezető csiga­lépcső.alatt helyezték el. Nyilvános helyre csak 1939 után került, amikor Ipolynyék ismét Magyarország részé­vé vált. Ekkor ugyanis a templom közelében megépült a Hősök Emlékmüve, ahol az U ala kú létesítményben helyet kapott két már­ványtábla, melyeken az első világháborúban eleseti ipolynyéki hősök nevei sorakoznak, és ott, a két márványtábla között állították fel az Ismét napvilágra került emlékművet. Mindezek előterében állt az országzászló, melyet a magyarországi testvérközség (Alsó és Felsőgöd) ajándékozott a .visszatért" köz­ségnek. Am ez sem lett végleges helye az em­lékműnek. A második világháború után is­mét átrajzolták a térképeket, Ipolynyék újra Csehszlovákiához került. Ez az időszak vég­leg megpecsételte az emlékmű sorsát is. 1947 nyarának egyik éjszakáján eltűnt a he­lyéről! Mindössze a talapzat két darabja ma­radt a helyén. Az emberek döbbenten vették tudomásul a szoborlopást, keresni kezdték, de nem akadtak a nyomára. Találgatták: a Mélyárokba rejtették el, kútba vetették - ám bizonyosat senki sem tudott. Pedig több szemtanú, „segítőtárs" kellett, hogy jelen le­gyen a tolvajlásnál, hiszen a nehéz obeliszk elmozdításához, szekéren való elszállításá­hoz több ember kellett. De a bizalmi embe­rek hallgattak, mások pedig meg voltak fé­lemlítve, nem mertek szólni. A szovjet katona foglalja el a helyet. (A szerző felvételei) Ennyi maradt az emlékműből. Az emlékmű igy végleg eltűnt a községből, csak a templomkertben lévő kúton elhelye­zett talapzatrész emlékeztet rá. Már akit em­lékeztet, hiszen a fiatalok aligha tudnak róla. Nem csoda, hiszen a Hősök Emlékművénél, a második világháború után, helyét egy szovjet katona hatalmas domborműve foglalta el, hir­detve szlovákul és oroszul: .Dicsőség a szov­jet hadsereg hőseinek". A fiatalok az elmúlt négy évtized alatt megszokták a „Hősök" mai képét, hiszen minden jelentősebb évforduló megünneplésére ott került sor, oda vonultak úttörőavatás után, tanévnyitókor stb. A millen­niumi emlékművet talán csak néhányan lát­ták ott lelki szemeikkel, de lassan már alig akad, aki gondolna rá. Most, a millecentenárium évében fel kell idézzük emlékét, tudatunkba véssük, hogy volt egyszer egy emlékmű, és gondoljunk tisztelettel azokra, akik a honfoglalás emlé­kére obeliszkef emellek a községben. BÖJTÖS JÁNOS PÁRKÁNY Alapítvány a gyermekekért Tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit Párkányban a S zent Imre Egyházi Óvoda. Vízi Katalin Igazgatónő azzal a cél­lal hozta létre az óvodát, hogy ez más lesz, mint a városban működő hasonló Intézmények. Mint mondta, ez gyerek- és mesekozpontú óvoda. Úgy tűnik, Idővel a szülők Is rájöttek, hogy az Ide Járó gyerekek kedvesebbek, engedelmesebbek, mint társaik, ezért egyre többen döntenek úgy, hogy csemeté­iket az egyházi óvodába íratják. És Itt kezdődtek a gondok. - Minden álmom az volt. hogy saját óvodát hozzak létre. Úgy éreztem, miután több évig óvónőként dolgoztam és tavaly elvégeztem a Soproni Óvóképző Főiskolát, megvan a kellő ta pasztalatom ahhoz, hogy egy ön­álló óvodát működtessek. Igen ám, csakhogy ma Szlovákiában magyar egyházi óvodát nyitni nem olyan egyszerű feladat. Ha­tártalan volt az örömöm, amikor tavaly szeptemberben végül Is nyithattunk. Igaz, hogy nem olyan környezetben, amilyenben szerettünk volna, a bútoraink zö­mét is kölcsön kaptuk, de azt gondoltam, idővel majd csak rendeződnek ezek a dolgok. • Hány gyerek látogatta az el múlt tanévben az óvodát? - Huszonnégyen voltak. Közű­lük öten szeptemberben iskolá­ba mennek, de tizen jelentkez­tek helyettük. Sót ennél is több szülő érdeklődött, őket, sajnos, el kellett utasítanunk. Egyelőre ugyanis csak egy csoportunk működik, amelyben valamennyi korosztály együtt van. Ez azért jó, mert a kisebbek sokat tanulnak a nagyobbaktól, akik szinte „anyáskodnak" az apróbbak fe­lett. Viszont egy csoportban sem lehet túl sok gyerek, mert akkor az óvónő nem tud kellőképpen felügyelni rájuk, meg aztán na­gyon egyértelmű előírásaink van­nak erre vonatkozóan, amelye­ket nem szabad és nem is aka­runk megszegni. • Mi az akadálya annak, hogy egy másik csoportot is létre hozzanak? - Azt az épület, amelyben je­lenleg az óvodánk működik, a párkányi papírgyártól béreljük, itt helyhiány miatt nincs le­hetőség a terjeszkedésre. Idővel szeretnénk innen elköltözni, de ehhez pénz kell. amivel mi nem­igen rendelkezünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy alapítványt - Alapítvány a gyerekekért -, s ide adakozhat­nak azok, akik segíteni szeret­nének bennünket. Az alapítvány számlaszáma a következő: 52650-179/0900, Slovenská sporiteľňa. Egyébként ha már segítségről van szó, szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lomnak, a Rákóczi Szövetség­nek, Párkány város önkormány­zatának az óvodánknak nyújtott támogatásukért. (kamoncza) BART Termálvíz a falu alatt A Párkány közelében fekvű Bart község neve elsősorban a népviseletéről vált Ismertté. Egyike ugyanis annak a hét fa­lunak, melyekben egykor - a környék más településeitől el­térően - kurtaszoknyákban Jártak a lányok és asszonyok. A hagyományokat ma is hűen 70-74 Celsius-fokban határoz ápolják a községben, ám az utóbbi években a kurtaszoknyás viselet mellett Barttal kapcsolat­ban egyre gyakrabban szóba ke rül a termálvíz. S hogy milyen összefüggésben, erről Banal Ist­ván polgármestert kérdeztük. - 1990 ben fúrásokat végez­tek a falu területén azzal a cél­lal, hogy termálvizet nyerjenek az akkori termelőszövetkezet növénytermesztése számára. Egészen 1927 méter 60 centi­méterig fúrtak le, és a vizsgála­tok alapján megállapították, hogy rendkívül értékes, termé­szetes, erősen minerallzált, kló­ros, sós és jódos, jelentősen bó ros Jellegű víz található a falu alatt. A víz hőmérsékletét ták meg. A termálvizet a szak emberek szerint úgy Is ki lehet­ne használni, hogy a benne lévő értékes elemeket kivonnák. A polgármester mindehhez sajnálattal tette hozzá: a község­ek nincs megfelelő anyagi fe­dezete ahhoz, hogy a termálvi­zet a felszínre hozzák. Termé­szetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél többen tudomást szerezzenek a falu alatt lévő értékes vízkész­letről. Várják az érdeklődőket, akik rendelkeznek azzal a né­hány millióval, amely a becslé­sek szerint a termálvíz felszínre hozatalához szükséges. (kamoncza) SAJÓGÖMÖR. KÁLOSA. OSGYÁN Jég verte a határt A tavasz második felében és a nyár elején kevés csapadék hullott Gömörben, és bár eső hí­ján szomjúhozott a föld, az ara­tás derekán kevesen kívánták az égi áldást. De vasárnap meg­jött, és elcsendesedett a határ. A sűrű. áztató eső leállította a ga bonafélék betakarítását, sőt Sa­jógömörön, Kálosán és Osgyán ban jég Is verte a növényzetet. A Rimaszombati Járásban összesen 28 523 hektár gabo na várt betakarításra, s eddig 19 021 hektárról aratták le a ter­mést. Az átlagos hektárhozam kevéssel meghaladja a 3,5 ton­nát. Búzából a régióban 16 721 hektárt vetettek, a vetésterület háromnegyedéről már begyűjtötték a termést, a mint egy 46 ezer tonna magot. Árpá­ból valamivel alacsonyabb ho­zam ígérkezik: az 5583 hektár­ról 18 871 tonnát takarítottak be eddig, tehát majdnem 3,4 tonnát hektáronként. De az ár­pa vetésterületének közel a fele még lábon áll a járásban. Ha­sonlóképpen a rozs Is, amely ed­dig hektáronként 2,7 tonnát ígér Zabot 940 hektáron vetet­tek Göniörnek ezen a részén, s eddig 206 hektárról aratták le a termést. (-kas) Palást 840 éves Augusztus 10-én. szombaton ünnepséget rendeznek Paláston abból az alkalomból, hogy az első írásos emlékek 840 éwel ezelőtt említették a községet. A vendégeket tartalmas program várja, lesz ünnepi szentmise, koszorúzás a váci püspök kápolnájánál, továbbá kiállítások: a helyi amatőr képzőművészek alkotásaiból, vadásztró feákból és a helybéli asszonyok hímzéseiből. Ú KASSA Csontvázak a pince mélyén Kassán a városi víz- és gázve zeték-hálózat felu közben a ki­vitelezők a Slovan Szálló előtt ögy emberi csontvázra bukkan tak. A szakemberek szerint több száz évvel ezelőtt temet­hettek. áshattak el oda valakit. Hogy kit, az talán már sohasem derül ki. Állítólag lényegesen később kerüllek a földbe azok az emberi maradványok, amelyeket a Štúr utca 14. szám alatt a épület pin­céjének mélyítése közben fedez­tek fel az építőmunkások néhány nappal ezelőtt. A rendőrség az ügyben a helyi törvényszéki or­vostani intézethez fordult szak­véleményért. Miroslav Szabó főorvos lapunknak nyilatkozva annyit mondott, hogy ejső meg­ítélésre úgy tűnik, az említett pincében talált csontok és a há­rom koponya legalább 50 éve ke­rültek a földbe. - Elképzelhető, hogy valamikor a második világ­háború idején temettek oda vala­kiket. ám az sem kizárt, hogy ré­gebben. A talált csontokat antro­pológusokkal is megvizsgáltat­juk, s csak alapos elemzés után tudunk majd pontosabb vá­lasszal szolgálni - mondta a tör­vényszéki orvos. Mivel úgy tudjuk, hogy az emlí­tett helyen egykor temető volt, e témával kapcsolatban felkeres­tük a déli városkörzet alpolgár­mesterét, az amatőr történész­ként a város temetőit is kutató Halász Józsefet. íme az ő véle­ménye: - A mai Štúr utca, azaz az egy­kori Szepsi út kezdetének déli ol­dalán lévő 10-es és 12-es parcel­lán volt egykor a külvárosi Szent Mihály temető, amely 1770-ben betelt, s attól kezdve már nem temetkeztek oda. Korabeli doku­mentumokból tudjuk, hogy azt a területet a városvezetők 1884­ben felparcelláztatták, és építke­zési telkekként eladták. Vagyis nem valószínű, hogy az utóbbi napokban ott előkerült csontok az egykori temető maradványai volnának. (gazdag) Ahha! Igy néz kl most a Fö utca: folyik a vezetékek lefektetése. A szerző felvétele Majdnem nagy .megtiszteltetés" ért: csupán a véletlenen múlott, hogy nem készít(h)ettem be­szélgetést Bonaparte Napóleonnal az önálló s zlo vák állam gazdasági és politikai helyzetéről. Hang­súlyozom, hogy majdnem, pedig amikor Korcsog Péterhez, a rimaszombati pszichiátria főorvosá­hoz indultam, még eszem ágában sem volt a hi­res hadvezérrel találkozni. Sőt később sem. Igaz, a császár neve egyszer sem hangzott el. mégis sokáig olyan érzésem volt, hogy vele akarnak megismertetni. A kórház folyosóján, amely szükségmegoldás ként egyben váróterem is, már csak hárman ácsorogtak. A hosszú lóca üresen ásított, letele pedtem és vártam. Nem társalogtam, nem né zelődtem, csak vártam, amíg sorra kerülök. Nem sokáig unatkoztam, az egyik helyiségből mellém toppant egy roppant kedves nővér, és a nevem iránt érdeklődött. Hívott magával, menjek vete a hófehérre meszelt irodába, és válaszoljak néhány kérdésre. - Nővérke, én újságíró vagyok - mond­tam. mire ó mosolyogva azt mondta: - Ahha! Csak a sejtelmes .ahha" után ébredt fel ben­nem a gyanú: hát Itt engem... Az újságirói igazolvánnyal természetesen min dent tisztáztam, a nővérke Ismét mosolygott, de már nem sejtelmesen. Remélhetőleg törölte a nevemet Is arról a bizonyos listáról... (farkas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom