Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-23 / 197. szám, péntek

1996. augusztus 30. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó [ 21 \ Habsburg Ottó: „A decentralizálás Szlovákia javára válna" „Mindig támogatom az autonómiát, mivel elvből védelmezem a szubszidiaritás elvét" - jelentette ki a lap munkatársának Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője és a Páneurópai Unió hivatalban levő elnöke. A politikus szerint a szervezeti alapegységek - a községek és a régiók - hatásköreinek bővítése nem árt az egész érdekei egységének, ellenkezőleg, erősíti ezt az egységet. Kijelentette továbbá: „Bízom Szlovákia jövőjében, mert a szlovák nemzetnek joga van önálló államra, de meggyőződésem, hogy a decentralizálás a javára válna. Ugyanez érvényes Magyarországra és más államokra is". Habsburg Ottó szerint kizárt, hogy a jövőben visszaéljenek a kisebbségek autonóm jogaival, ha azokat szilárdan rögzítik majd a szlovákiai törvények. Kijelentette: „Az állam annál sikeresebb, minél jobban bánik kisebbségeivel". Példaként Belgiumot hozta fel, ahol a német kisebbség«iutonóm jogokat nyert azoknak a történelmi sérelmeknek az ellenére, amelyeket Németország okozott a belgáknak. „Olyan mértékű szabadságot nyertek, hogy ma ők nevezhetők a leghűbb belgáknak." Habsburg Ottó, aki pontosan ismeri a Szlovákiában élő magyarok kisebbségi jogait, azt állítja, hogy ha helyzetüket átfogóan rendezik - éspedig kisebbségi törvénnyel is -, akkor „államjogi értelemben a leghűbb szlovákokká válnak". JURAJ ALNER, Národná obroda Az RM-S-ben szerdán szünetelt a kötvényforgalom Több mint két hete forgalmazhatók a nemzeti vagyonalapl kötvények az RMSystém kereskedelmi helyeinek közvetítésével. Ezalatt 72 927 eladási utasítást vettek fel a névtelen aukció során, miközben az ezeknek az értékpapíroknak a megvásárlására Jogosultak közül senki sem tanúsított irántuk Igényt. A vagyonalapl kötvények forgalmazásában létrejött mintegy 340 eladás közvetlen kereskedés révén valósult meg. A helyzetről a lap munkatársa Peter Kruppát, az R M-S Slovakia elemzőjét kérdezte. • Szerdán milyen volt a kötvényforgalom az RM-S-ben? - Műszaki hiba miatt ezen a napon nem kereskedtünk a vagyonalapl kötvényekkel. • Ez azt jelenti, hogy szerdán nem lehetett bekapcsolódni a vagyonalap

i kötvények kereskedelmébe? - Csak eladásra vettünk fel utasításokat, de a kínálatot és a keresletet nem tudtuk feldolgozni. Az aukció sem működött, tehát nem párosították az eladási, illetve vételi kínálatokat. Persze valamennyi kereskedelmi hely működött. (A szerk. megjegyzése: a Tőkepiaci Tájékoztató Központtól kapott információink szerint az értékpapír-kereskedelem - így a vagyonalapl kötvényeké is - tegnap már a normális kerékvágásban működött az RM-S-ben.) ROBERT ŽITŇANSKÝ, Sme Szlovákiában nem lesz vezetékes rádió Az idősebb lakosokat bizonyára nem örvendezteti meg a hír, hogy a Szlovák Távközlési Vállalat szeptember elsejével az ország egész területén megszünteti a vezetékes rádiók üzemeltetését. Az egyedül élő idős nyugdíjasok közül nagyon soknak ez jelenti az egyetlen kapcsot a külvilággal. A vezetékes rádió rendszerének kiépítésével és üzemeltetésével nem az volt a cél, hogy a szlovák rádió programjait sugározzák, e berendezések elsősorban a polgári védelem szerveinek szükségleteit szolgálták. A rendszer építését 1989-ig az állami költségvetésből finanszírozták. Az utóbbi években azonban a vezetékes rádiók már elveszítették jelentőségüket a polgári védelem részére, ezért e szervek nem is tanúsítottak érdeklődést finanszírozásuk iránt. Pillanatnyilag a vezetékes rádiók rendszere működtetésének összes költségét a távközlési vállalat állja, miközben e rendszer évente 25 millió korona veszteséget „produkál". Ez a veszteség olyan nagy, hogy az sem segítene, ha megemelnék a használatáért fizetett illeték összegét, amely jelenleg 10 korona. Nem mellékes szempont az a tény sem, hogy rendkívüli mértékben csökken a vezetékes rádiót használók száma is. A múltban nemcsak magánszemélyek tartoztak ezek körébe, hanem nagy intézmények, államigazgatási hivatalok, egészségügyi létesítmények is. Megteszi a magáét az is, hogy a vezetékes rádiót használók jelentős része nem éppen fegyelmezett fizető. A távközlési szervek sok illetéktelen felhasználóról is tudomást szereztek, akik miatt romlik a vétel minősége. Práca (Rövidítve) Elhibázott félmondat A szlovákiai Együttélés elnöke alighanem kínos helyzetbe hozta mindazokat, akik a román-magyar alapszerződés véglegesnek tekintett tervezete ellen foglalnak állást. Hiába érvelnek jól az RMDSZ vezetői a kollektív jogok kizárása ellen, hiába véli úgy a magyar ellenzék, hogy a Horn-kormány feláldozza a határon túli magyarságot az euro-atlanti integráció oltárán. Elég egy szélsőséges félmondat, és sokak szerint a tiltakozást nem is lehet komolyan venni. „Kedves barátaim, és remélhetőleg majd egyszer ismét honfitársaim" - sajtójelentések szerint e szavakkal szólította meg Duray Miklós az ünneplő veszprémi MDF-eseket augusztus 20-án. A szlovákiai magyar politikus a tűzzel játszott. Hiszen aki ebben a kiélezett, nemzetközi jogi síkra terelt vitában, kimondva vagy kimondatlanul, akarva vagy akaratlanul, de legalábbis félreérthető módon határrevíziót sugall, nincs tisztában a nyilvánosság előtt elhangzott szó súlyával. A magyar kormány már döntött: aláírja az alapszerződést. Visszalépésre nem sok lehetőséget hagyott magának, mióta az egyeztetett szöveggel nyilvánosság elé lépett. A dokumentum minden ellenzője tisztában van ezzel. A vita eddig konszolidált keretek között maradt: a magyar ellenzéki pártok - talán a kisgazdák kivételével - az alapszerződés érdemi kritikáját adták, és ugyanígy tettek a határon túli szervezetek is. A magyar kormány válaszaival szintén érzelemmentesen politizál. Bár külpolitikai konszenzust ebben a kérdésben már senki sem emleget, a választók összehasonlítják az autonómiáról, kollektív jogokról és kisebbségekről vallott nézeteket. Fontos, hogy a véleménykülönbségek ebben a mederben maradjanak, és ne az indulatok kerekedjenek felül. A szélsőséges, gyűlölködő, kicsinyes vita ugyanis legalább annyit ronthat az oszág nemzetközi hírnevén, mint amennyit javíthatnak a rendezett szomszédkapcsolatok. ÚJVÁRI MIKLÓS Magyar Hírlap KOMMENTÁRUNK Bűn és büntetés Óriási megdöbbenést és mélységes aggodalmat keltett Konsztantyin Pulikovszkij tábornoknak, a csecsenföldi erők helyettes parancsnokának hétfői ultimátuma, amelyben 48 órát adott Groznij lakosságának a városból való távozásra, mivel úgy döntött, csütörtök reggel megindítja a döntő támadást a rommá lőtt város nagyobb részét ellenőrző csecsen fegyveresek ellen. Lett erre nagy izgalom a Kremlben is, hiszen Jelcin - mielőtt elutazott volna valahova Közép-Oroszországba, hogy megnézze, van-e ott megfelelő hely egyfolytában tartó szabadságának eltöltésére - teljhatalommal ruházta fel Alekszandr Lebegyet a csecsen ügy rendezésére. Márpedig úgy tűnik, hogy az egyébként oly harcias Lebegy pillanatnyilag az egyetlen a Kremlben és holdudvarában, aki békés eszközökkel akarja lezárni ezt a véres konfliktust. Erre jön az ultimátum - mintha csak valakik nagyon be akarnának tartani a megszelídült extábornoknak. Vagy egy napig úgy tűnt, az éppen aktuális moszkvai agytröszt meglelte a megoldást: sürgősen visszarendelték állomáshelyére az ugyancsak szabadságát töltő Vjacseszlav Tyihomirov tábornokot, a csecsenföldi főparancsnokot. Tőle azt várták, hogy nyomban visszavonja az ultimátumot, és szigorúan megbünteti - esetleg nyomban meneszti - renitens helyettesét. Ehelyett Groznijba érkezvén arról nyilatkozott, „tájékozódni" akar a helyzetről, és kész „minden politikai vagy katonai eszközt bevetni annak érdekében, hogy a lázadók elhagyják Groznijt". Pedig ekkor már letelt az ultimátumban megszabott idő fele! Eközben Moszkvában Igor Rogyionov védelmi miniszter Pilátus követőjévé szegődött, mosta kezeit, mondván, neki az ultimátumhoz semmi köze, Pulikovszkij saját kezdeményezésére cselekedett, amiért dorgálásban részesült. Jobb helyeken úgy kirúgták volna, hogy csak a hadbíróság előtt ér földet. Oroszországban viszont csak felvilágosították a kis tudatlant, hogy ilyesfajta döntéseket kizárólag az ország vezetése hozhat. De nehogy megsértődjön a kioktatás miatt, Rogyionov miniszter kijelentette, szerinte Pulikovszkijt valaki biztosan „kiprovokálta"... Ilyen előzmények után teljesen reménytelen az emberi jogok maroknyi, bár elszánt orosz védelmezőjének próbálkozása, hogy bebizonyítsák: Pulikovszkij bűncselekményt követett el. Hiába dokumentálják, hogy a gyilkossággal és terrorista akciókkal való fenyegetőzése kimerítette a köztörvényes bűncselekmény tényét, hiába mutatnak rá, hogy a békés lakosság életét veszélyeztető harci cselekmények folytatása jogi szempontból emberölésnek minősül, népirtásnak számít, és ellentmond a hadviselés megengedett szabályainak - még a főállamügyész sem veszi őket komolyan. Minek? Hiszen Pulikovszkij tábornok már megkapta a büntetését: a védelmi miniszter ország-világ előtt a fejére olvasta, hogy helytelenül járt el, sőt még azt is mondta neki, hogy nono, te kis stréber! GÖRFÖL ZSUZSA Benzinár nincs határ? Bár már egyáltalán nem hat az újdonság erejével a benzin augusztus eleji áremelése, mégis érdemes e témát melegen tartani, ugyanis az idei legradikálisabb üzemanyagár-emelés fájdalmas hatású, továbbgyűrűző áremeléshullámol indíl el. Ha még emlékszünk, januárban - újévi ajándék gyanánt - átlagosan 20 fillérrel lett olcsóbb a benzin literje. Sokáig nem volt időnk örülni a jelképes, mégis biztató árcsökkentésnek, mivel februárban a 20 filléres emelés révén visszaállt a régi rend. Májustól kezdve azonban már csak egyetlen irányba mozgott a benzinár - felfelé. A májusi 0,80-1 koronás áremelést az augusztus elseji 1,30 koronás drágítás követte. A Slovnaft kérésére történt, erősen inflációs hatású lépések okának vizsgálatakor ugyancsak visszafelé kell haladnunk az időben. Vladimír Mečiar miniszterelnöknek a volt Szovjetunión kívüli posztkommunista országok vezetői közül egyetlenként sikerült elérnie, hogy Szlovákia megfigyelői státust szerezzen az ún. szurguti egyezményben. Az egyezményt 1993 márciusában kötötték meg a nyugat-szibériai Szurgutban. Egyfajta kelet-európai OPEC-nek felel meg, s a FÁK-országokon kívül érinti Grúziái és a balti államokat is. Ez az egyezmény azért volt fontos Szlovákia számára, mert a kőolaj és a földgáz esetében az orosz szállítók és a szlovák felvásárlók között lehetővé tette az árképzést. Márpedig ez volt a szlovák gazdasági fellendülés kulcsa. Évente 5 millió tonna olcsó orosz kőolajat és 5,5 milliárd köbméter földgázt importált az ország, mégpedig együttesen mintegy 1 milliáird dollárért. Ezáltal több milliárdot megtakarítottunk. Oroszország az idén tavaszig a világpiaci ár alatt szállította az energiahordozót, mégpedig a meghatározó Brent olajtípusnál legalább 3 dollárral olcsóbban. Ennek azonban vége, a szurguti egyezményt már korábban felmondva áprilistól jóval drágábban adja a kőolajat, és a Slovnaft július elsejétől már a londoni tőzsdén érvényes árért veszi. Ha Oroszország a későbbiek folyamán ismét árat emel, akkor nekünk szemrebbenés nélkül el kell fogadnunk az új körülményeket. Ilyen árat fizetünk azért, hogy Csehországtól eltérően nem kötődünk a nyugati energiaszállító rendszerekhez. A csehek egészen Ingolstadtból húzták a vezetéket, nekünk a pozsonyi Slovnaftba csupán Schwechatból kellett volna, de elálltunk a tervek megvalósításától. Igaz, már működik az Adria kőolajvezeték, azonban ennek csupán kisegítő szerepe van. A legutóbbi benzindrágulás, amihez hozzájött a villanyáram díjának emelése, biztosan megnyilvánul az ország exporttermékei árának növekedésében, felgyorsul az infláció, megcsappanhatnak a devizatartalékok és mindez megingathatja a szlovák korona stabilitását. Ráadásul még nagyobb lesz az Oroszországgal szemben fennálló külkereskedelmi mérleghiányunk. Az idei 27 milliárdos külkereskedelmi passzívumból mintegy 25 milliárd koronát az Oroszországgal folytatott kiegyensúlyozatlan kereskedelemnek köszönhetünk. Nem vitás, Oroszországnak égető szüksége van minden egyes dollárra, elég csak a gyenge lábakon álló gazdaságára, a sztrájkoló bányászokra és a csecsen háborúra gondolni. Ilyen szemszögből nézve az árdrágítás indokolt, pláne ha az orosz fél tudatosítja: Szlovákia - „eszi, nem eszi" - más kőolajhoz nemigen jut. Arról nem is szólva, hogy a visegrádi négyek leggyengébb láncszemét, azaz Szlovákiát ha politikailag még nem is, az energiahordozók és egyéb kulcsfontosságú nyersanyagok szállítása révén gazdaságilag Oroszország magához láncolhatja. AHOGY ÉN LÁTOM Mocorgó gének Mint mindenütt máshol a világon, Szlovákiában sem véletlenül történnek az események. Nem a véletlen műve volt például, hogy mind az öt kontinensre eljutott a fénykép, amelyen Clinton amerikai elnök éppen annak a négerek által látogatott templomnak az újjáépítésén vesz. részt, amelyet fajgyűlölők nemrég felgyújtottak. Tettével az USA államfője kifejezésre juttatta, hogy milyen álláspontra helyezkedik a fehérek és a színes bőrűek viszonyának alakításában. Az sem véletlenül történt, hogy a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezetője a minap azzal hergelte a már egyébként is magyarellenesre ajzott pártbelijeit, hogy rózsacsokrot vetett a Dunába, hogy - úgymond - megemlékezzék azokról, akik áldozatául estek az 1100 esztendeje ideérkezett nomád magyar hordáknak. Tudjuk, ismerjük a gesztusok értékét. Mindenki tisztában van vele, hogy az amerikai elnök gesztusától a Ku-Klux-Klanba tömörült fasiszták nem hatódnak meg, és nem válnak tőrőlmetszett demokratává. Jozef Prokeš is tisztában van vele, hogy dagályos agitációs akciójával nem minden szlovák ért egyet, mi, magyarok pedig nem szedjük fel sátorfánkat, nem lovagolunk vissza az UraIon túlra. Mindenki úgy agitál és politizál, ahogy tud. És a klasszikussal szólva, ilyenkor, a nyári hónapokban minden politikus úgy termeszt uborkát, ahogy színvonalából lelik. Az is a gesztusok kategóriájába tartozik, ahogy a minap Csehszlovákia Moszkva és csatlósai általi megerőszakolásának évfordulóján a politikusok megemlékeztek Alexander Dubčekról, a Prágai Tavasz világszerte jelképpé magasztosult vezéralakjáról. Agusztus 21-én reggel, újságolvasás közben eléggé mellbevágott, hogy valamennyi napilap közül egyedül az az újság nem emlékezett meg egy szóval sem a 28 esztendővel ezelőtti nemzetközi bűntettről, amelynek Dubček félreállításának két évtizede alatt oly sok minden halmozódott fel a rovásán. A Pravda elhallgatta az évfordulót, és tartok tőle, hogy ez sem volt véletlen. Az is meghökkentő volt, hogy a Szlovákia Szociáldemokrata Pártja által szervezeti koszorúzáson a politikai pártok alig vagy csak tessék-lássék képviseltették magukat Dubček sírboltjánál. Azt megértem, hogy Szlovákia Kommunista Pártja nem járt Canossát. Sőt vezetői ki merészelték jelenteni, hogy szerintük az 1968-as megszállás tette lehetővé Szlovákia gazdasági fellendülését. Megértem, mert ők legalább bevallják, hogy azok maradtak, akik voltak. Egy 105 százalékos brezsnyevista moszkovitától mégsem várhatja el az ember, hogy kiad 10 koronát, hogy egy szál virágot tegyen Dubček síijára. No de a többi párt! És a többi pártvezető! Valamennyien úgy tesznek 1989 óla, mintha soha egyetlen tagjuk és egyikük sem hallott volna arról, hogy volt egyszer egy SZLKP, amely abból élt 20 éven keresztül, hogy 1968 után behódolt a megszállóknak. Rendben van, ne ejtsünk szót kínos dolgokról. Nevek említése nélkül egyszerűen csak állapítsuk meg, hogy Szlovákiában ma a vezető pozícióban levőknek (parlamenti képviselők, miniszterek, államtitkárok, minisztériumi főhivatalnokok, nagykövetek, újságírók stb.) legalább a fele olyan kommunista volt, aki abban az időszakban szerzett a kommunista pártban politikai alapkiképzést, amikor Dubček nevét - nagyon enyhén szólva - nem illett kiejteni. Egy bizonyos, államilag és törvényekkel is szentesítve előírt magatartás, ha sokáig és kitartóan erőltetik, végül is az emberek vérévé válik. Befészkelődik a génjeikbe. Politikusainkéiba is befészkelődött. így voltaképpen be kell látnom, nem is volna logikus, ha politikusaink a legkötelezőbb protokollon kívül koszorúztak volna. Végső soron tehát logikus, hogy ma, amikor már nem muszáj, a szlovákiai politikai elit nem tüntetett azzal, hogy a szomorú évfordulón virággal teríti be Alexander Dubček sírhantját. Dubček is könnyen elviselné, hogy így történt. Azt viszont - mert személyesen is érintve vagyok - politikai otrombaságnak, a szlovákiai magyarság többsége érzései semmibevételének tekintem, hogy a három magyar párt - sem külön-külön, sem a Magyar Koalíció közösen - nem küldött egy szál virágot a sírra. Mi sem vagyunk különbek a többieknél?