Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-22 / 196. szám, csütörtök

2) ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. augusztus 2036. Tisztelt szerkesztőség! Az önkormányzat, a művelődési központ és a Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére Jókai emléktáblát avattak augusztus 16-án Ekelen a család egykori kúriájának épületén. Az ünnepi beszédet Fehér Miklós polgármester mondta, a műsort pedig a nyugdíjasklub tagjai szolgáltatták. Az emléktábla avatása alkalmából összegyűlt társaság ezután megkoszorúzta a Hetényi emlékoszlopot abból az alkalomból, hogy Hetényi János, a híres polihisztor^ a Magyar Tudományos Akadémia örökös tagja 210 évvel ezelőtt született a falunkban. A koszorúzás után Dr. Szénássy Zoltán történész idézte fel Hetényi János pályáját. MOCSONOKYNÉ VASS LAURA Ekei Kertes családi házban élünk, tehát hasznos és szükséges ruhadarab a sötétkék vászon munkaköpeny. Magamnak sikerült vásárolnom Kassán a bolhapiacon egy ukrán férfitől. Az ára csupán 50 korona volt, örültem, hogy ilyesmit hozott eladni. Elismeréssel adóztam annak a varrodának, ahol készült, mert hétköznapi ruhadarab létére nagyon precíz kidolgozású volt. Amikor a férjem számára kerestem munkaköpenyt, már nem volt ilyen szerencsém. A boltok ugyanis tele vannak harsány színű, gyenge minőségű, esetenként silány kidolgozású, drága textíliával. Kék munkaköpenyt hasztalan kerestem. Eljött a Kánaán, nincs szükség munkaruhára? Végre sikerült ráakadnom egy raktáráruházban. Megvettem a munkaköpenyt, 230 koronába került. Otthon alaposabban szemügyre vettem. A nyakán fehér címke hirdette, hogy az eperjesi Nálepka kapitány üzem készítette. Gyanakodva forgattam tovább, és felfedeztem a fehér festékkel belebélyegzett árat: 93 Kčs. Remek dolog, hogy az elmúlt rendszerből származó árut el lehet adni magas felárral. Na, de lényeg, hogy végül is megvehetjük a kívánt cikket. Nem igaz?... GYŐRI SAROLTA Szepsi Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Az élet ismétli önmagát, avagy kálváriám a villamos művekkel Eddig nem hittem el, de a saját bőrömön kellett tapasztalnom, hogy az ÉLET-ben semmi sem lehetetlen, avagy az ÉLET ismétli önmagát. Már tavaly írtam róla, hogy amióta nem a posta szedi be a pénzt, illetve az előleget a villanyfogyasztásra, azóta bizony fura helyzetek fordulnak elő. Igaz ugyan, hogy a Szlovák Villamos Művek kiépítette számítógépes hálózatát, amelyre nagyon is büszke, a volt irodaépületek helyébe pedig csillogó-villogó palotákat emelt, ennek ellenére nagyon is sántít a dolog. A posta - talán bosszúból? később kézbesíti a leveleket és a befizetett számlákat, így előfordulnak olyan kirívó esetek, mint amilyen velem is megtörtént májusban. A posta által kézbesített előlegről szóló számlát a lehető legrövidebb időn belül kifizettem. Ezért is lepődtem meg igazán, amikor az SZVM pozsonyi központjától május első hetében ajánlott levélben felszólítottak, hogy amennyiben azonnal nem fizetem be az előleget, ismét kikapcsolják az áramot. Nem volt mit tennem, be kellett utaznom a járási székhelyre, az érsekújvári központjukba. Ez annál is bonyolultabb számomra, mert betegségemből kifolyólag csak kísérővel utazhatom. Belépve a csillogó palotába, mindjárt az első ablakhoz vettem az irányt. Annak ellenére, hogy három alkalmazott is tartózkodott az üvegfalon túl, szóra sem méltattak, amikor előadtam panaszom, csupán az egyik „méltóztatott" ujjával a harmadik ablak felé mutatni. Tehát lecövekeltem ott, és elmondtam, illetve okmányokkal bizonyítottam, hogy itt valami fatális tévedésről van szó. A velem foglalkozó hölgy pördült egyet, pötyögtetett valamit a számítógép billentyűzetén és azt mondta: igaza van uram, az előleget elkönyvelte a gép, habár később. Tehát a dicsőített és a mindenható gép miatt kidobtam 56 koronát és még azt sem mondták, hogy „bocsánatot kérünk". Naivan gondoltam, hogy ha már itt vagyok, elintézem az átírást is, és egyúttal visszakövetelem a tavaly általuk beinkasszált „biztonsági előleget". És ekkor ért a legnagyobb meglepetés! A hölgy ugyanis lakonikusan közölte, hogy csak pár nap múlva kaphatom vissza, és ismét csak személyesen intézhetem el(!) a pénz átvételét. Amikor a miértre rákérdeztem, annyi volt csak a hányaveti felelet, hogyha nem tetszik a dolog, akkor reklamálhatok Dunaszerdahelyen(?) avagy Pozsonyban, és természetesen megint csak személyesen! Tehát annak ellenére, hogy több mint egy éve ők használják a saját pénzem, még én szaladgáljak utána személyesen, hogy visszaszerezhessem. Hiszen az útiköltség egymagában többet tesz ki, mint maga az összeg! Arról nem is beszélve, hogy kamatról hallani sem akartak és nem is fizettek! Még ők voltak megsértődve, amikor erre rákérdeztem. Az is érdekes, hogy az esetleges évenkénti ráfizetést számlán fel kell adni minden olyan helyen, ahol posta van, ám a visszajáró pénzért már személyesen kell megjelenni a legközelebbi irodájukban! Hanyag hozzáállás a fogyasztókkal szemben, nem mondom. NAGY AN RÁS Szímő Autonómia és irredentizmus Vezető politikusaink nap mint nap hangoztatják, hogy nálunk a kisebbségek helyzete európai standard feletti. Nem érdekli őket a kisebbségek véleménye és más állítása e téren, ők tudják, hogy helyzetünk osztályon felüli, persze konkrétumok, összehasonlítás nélkül állítják ezt - nem vállalva az egybevetést mondjuk a finnekkel, svédekkel, franciákkal, németekkel, belgákkal, olaszokkal... Azt hiszem, természetes tulajdonság az, ha az emberiség többet akar annál, mint amije van, s amire az alkotmány és egyéb dokumentumok szerint is joga van. Ez vonatkozik a kisebbségekre is, hiszen a papíron adott jogaikat megnyirbálják, szűkítik, tehát védekezik, kér és követel, mint annak idején mondjuk az egykor kisebbségben lévő szlovákok tették. Harcuk eredményes megvívására minden eszközt latba vetettek - sikerrel, amit most a magyarok esetében nem néznek jó szemmel. A magyarság minden törekvését, amely alkotmányos joga teljes megvalósítására irányul, államellenes cselekedetnek minősítik. Miért? Gyakran hangoztatják az irredentizmus szót. Pedig ez egy olyan mozgalom igyekezete, amely arra törekszik, hogy a nemzeti kisebbségek területükkel csatlakozzanak a szomszédos állam ugyanazon nemzetéhez. Eddig ilyen nyilatkozatok szóba se jöhettek, hiszen az itteni magyar vezetők, valamint Magyarország hivatalos szervei a világ előtt ezerszer kijelentették: a meglévő államhatárok sérthetetlenségét tiszteletben tartják, továbbá ápolni szeretnék a szomszédokkal való jó kapcsolatokat. Miért forog tehát az irredentizmus kifejezés az itteni vezetők fejében, miért próbálják a falra festeni az ördögöt? Nálunk a kormányon lévők az autonómia - önkormányzat szótól úgy félnek, mint az ördög a szentelt víztől. Pedig ez csupán arra hatalmaz fel, hogy a lakosságnakjoga van bizonyos területi egység keretén belül önállóan megoldani és intézni az önigazgatást. Hát nem hangzik ez jól egy működő demokráciában? A központi állami szervek pedig felügyeletet gyakorolnak, hogy az ilyen önkormányzatok működése összhangban legyen a törvénnyel. Az autonómia és a szabad önkormányzatok lehetővé tennék a nemzetiségek szabad fejlődését. Vagy éppen ezt nem akarják? IVÁN SÁNDOR Kassa Fekete seriffek Nemrégiben történt, hogy a férjem a munkahelyemre autóval jött értem. A munkahelyem által kijelölt parkoló felé vette az irányt. Gondolta, ott vár rám, mint mindig. De ideje sem volt rendesen leparkolni, mert két fekete seriff tartott felé. Szerintük a férjem behajtott a tilosba, és ott a parkolás rá nem vonatkozik, mivel nem dunaszerdahelyi lakos. És már ki is töltötték a csekket. Hiába győzködtük őket, hogy csak rám vár (pedig parkolókártyája is volt az autóban). Kérdem, ha legközelebb is eljön értem autóval a férjem, a város melyik zugában keressen olyan parkolóhelyet, ahol a nem dunaszerdahelyi lakosok is leparkolhatnak? Hisz a kollégáim is ott parkolnak, pedig vidékiek. Nem értem azt sem, ha ilyen éberen figyelik a parkolókat, mégis hogyan történhet meg ennyi autófeltörés és lopás a városban? Inkább a garázdálkodókra figyelnének oda. Azt hiszik, ha felveszik a fekete egyenruhát és hozzá a sötét napszemüveget, akkor már ők a „Janik" - persze tisztelet a kivételnek. Vidéki autósoknak üzenem, ha le akarnak parkolni autójukkal, kétszer is gondolják meg, hogy melyik parkolót választják ki. Hisz a rend őrei hamar lecsapnak rájuk. Vagy talán mi vidékiek csak biciklivel közlekedhetünk a városban? VIRÁG ANNAMÁRIA Pódatejed Ázsiai hordák Szokásomhoz híven bekapcsolom a rádiót. A szlovák rádióban (úgyis gyakori a panasz, hogy „csak" magyar TV-t nézünk, magyar rádiót hallgatunk) egy kevély hang éppen arról regél, hogy az 1100 éve a Kárpát-medencét elözönlő ázsiai hordák egy fejlett kultúrájú... (elég, rádiómat gyorsan más hullámhosszra állítom)... álmodom, vagy ez a valóság? Úgy tűnik, nap-nap után bővül a szlovákság ellen elkövetett „bűnlajstromunk", hát sosem lesz már vége?! Néha úgy tűnik, hogy a Szlovákiában uralmon lévő ,,elit"(?) számára a legfőbb gondot éppen a magyarság jelenti. Félő, hogy a mindeddig velünk békességben élő szlovák lakosság körében is a métely és konkoly oly tömkelegét hintették el, hogy a visszaút már nagyon nehéz lesz, de azért reméljük, még nem késő. Szerintem az ország egészének (nem csak a kivételezetteknek) valódi érdekeit figyelembevevő politizálással, a nacionalista-soviniszta elemek megzabolázásával még sok minden helyrehozható (lenne) országunkban. A megélhetési gondokkal küzdő embereket nem érdekli Bajaník.úr elmefuttatása arról, hogy már az első évezred előtt a latin és a görög nyelv mellett a szlovák is elfogadott volt Európában, nemzeti kisebbségünket az sem érdekelné, ha nemzeti öntudattól túlfűtött antropológusok bebizonyítanák azt, hogy már a neandervölgyi ember is szlovákul suttogta élete párja fülébe az „ánot". Az viszont már érdekli, hogy a hatalom, ma ugyanezt az „ánot" megköveteli házasulandó fiainktól-lányainktól is a nyelvünkben használatos „igen" helyett! Az emberek önérzetét bántja egyes felelőtlen emberek azon igyekezete, hogy sárba tapossák, megalázzák a vele 1100 éve jóban-rosszban együtt élő másik nemzet múltját és jelenét, továbbá mindent elkövetnek annak érdekében is, hogy még a jövőjét is megkeserítsék (pl. NATO, EU-ba való integrálódását). A nyelvtörvény, bocsánatkérés, a lojalitás követelése után ki tudja, mi jön még? SZABÓ SÁNDOR Királyrév Hírmorzsák Izsáról 1996. július 13-án ünnepélyes keretek között nyitották meg új helyén, az izsai szövetkezeti irodaházban a könyvtárat, ahol esztétikus körülmények között kaptak helyet a könyvek. A könyvtár vezetője, Zakar Mária heti két alkalommal várja az olvasókat, akik 7500 könyv közül választhatnak olvasnivalót. A környezetszennyezés az egész világon nagy veszélyt jelent, ebben nem kivétel községünk sem. A helyi önkormányzat ezért arra az elhatározásra jutott, hogy víztisztítót építtet a gond enyhítésére. A létrehozásra kiírt pályázatot a komáromi Hydrostav nyerte. Az önkormányzat néhány víztisztitó-berendezés megtekintése után a poprádi PROX T. E. C. Kft. által ajánlott típust választotta. Az izsai evangélikus egyház kb. 150 híve Radovan Danko tisztelendő úr vezetésével kéréssel fordult a községi hivatalhoz: templomot szeretnének építtetni. Az önkormányzat által javasolt telket megfelelőnek tartották. Schwarz építész házaspár ingyenesen elkészítette a templom tervrajzát, melyet 1996. augusztus l-jén mutattak be a hívőknek. 1996. augusztus elseje jelentős dátum az ifjúság számára, ugyanis ekkor ünnepelhették az Ifjúsági Klub megnyitásának első évfordulóját. A helyi önkormányzat a fiataloknak egy SONY típusú kazettás rádiómagnót, kézilabdát, könyvcsomagot és emeletes tortát ajándékozott. Az ajándékokat Tóth Kurucz Mária polgármesternő adta át köszöntő szavak kíséretében. A fiatalok nevében Vörös Tibor mondott köszönetet a falu elöljáróságának. A helyi eseményeket egyébként községünk lakossága vasárnap délutánonként a kábeltelevízió adásaiban megtekintheti. IZSÁK ELVIRA Izsa Hobbycsoport felhívása Elsősorban különböző dolgok gyűjtésére (pl. képeslap, bélyeg, telefonkártya, érme, kártyanaptár, jelvény, térkép, zászló... stb.) gondoltak a szervezők Magyarországon, Debrecenben, amikor megalakult a heléyi hobbycsoport. A hobbycsoport szervezése kb. hat éve indult el a Magyarok Világszövetségének Hajdú-Bihar Megyei szervezete támogatásával. Célkitűzése kettős: az egyik, kapcsolatot találni a világban bárhol élő, bármilyen korú, nemű, foglalkozású, vallású vagy nem vallásos, bármit gyűjtő magyar anyanyelvű honfitársakkal. A másik célkitűzés karitatív szándékú. Időnként egy-két határon túli iskola magyar gyermekeinek képes újságot, könyveket esetleg ruhafélét juttatni. Az említett hobbycsoport egyre növekvő taglétszáma Kárpátalja, Erdély, Vajdaság, Szlovákia, Nyugat-Európa, USA, stb. magyar anyanyelvű gyűjtőivel levelezői kapcsolatot szeretne kialakítani. Ha önnek van valamilyen hobbyja és szeret levelezni, új barátokat szerezni és egy politikamentes, pártmentes hobbycsoport tagja lenni, akkor erre a címre írjon: Kádár Sándor HCS vezető, Piac u. 36., 4024 Debrecen. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Hogyan tovább szakszervezetek? Szeptemberben lesz egy éve annak, hogy a szakszervezetek szövetsége országos nagy-gyűlést hívott össze Pozsony főterére, a viteldíjak emelése és a kormány egyéb, a szociális szférát érintő intézkedései ellen. Sajnos, a tiltakozó akció sikertelen maradt, annak ellenére is, hogy a nagygyűlésen elhangzott számos beszéd és az ott elfogadott határozat keményen bírálta a jelenlegi kormány rossz, emberek ezreit méltatlan helyzetbe hozó szociális politikáját. A szakszervezetek azóta mintha csendesebbek lennének, , egyes vezetők pedig, nyilatkozataikat figyelve, mást mondanak a tagságnak, megint mást a kormánnyal való tárgyalásokon, enyhén szólva, mintha távolodnának tagságuk érdekeinek képviseletétől. Pedig hát az erős szakszervezetekre, a szakszervezeti munka különböző szinteken történő összehangolására nagy szükség lenne napjainkban is, mert az egy éwel ezelőtti tiltakozó akciót kiváltó okok nem hogy enyhültek, vagy megszűntek volna, hanem inkább rosszabbodtak, méga jelenlegi hatalom által olyannyira beharangozott gazdasági fellendülés ellenére is. Mi ezt a gazdasági fellendülést mindennapi megélhetési gondjaink szaporodásában, rosszabbodásában érezzük csak. Vegyük csupán a kormány legutóbbi, mindnyájunkat érzékenyen érintő zsebbevágó intézkedéseit, az üzemanyag, a villanyáram és a víz árának emelését, hogy ne soroljam a fontolgatott gáz-, postai költségek és egyéb más, a közeljövőben bevezetésre váró drágítások tervezetét. Itt nem a fogyasztói árak emelésével van a baj, ezeket az intézkedéseket biztosan más kormány is megtette volna, habár a miniszterelnökünk a választások előtt újra 2 koronás tejet, meg százezer munkahelyet ígért nekünk ukrajnai útjáról visszatérve. Baj a bevezetés módjával van, mivel a kormány az árdrágítások összes terhét a bérből, fizetésből élők és a nyugdíjasok vállára rakta. Mellőzött minden olyan intézkedést, mely az emelések mértékét hivatott volna kompenzálni, illetve kiegyenlíteni. Mert arról bölcsen hallgat ez a kormány, hogy e drágításokat kétszer fizetjük meg valójában, egyszer saját magunk használatában, másodszor pedig, mivel az emelések a termelési költségek növekedésével is járnak, vásárláskor a végtermékek árában. Ez már most, néhány nappal az áremelések után érzékelhető a vásárláskor. Ha a jelenlegi reálbérek értékét veszem alapul, átszámítva valahol 1980 körül járunk, az idén pedig 1996-ot írunk. Ez még barátok között is jó 15 esztendő. Hol érezteti hatását a gazdasági fellendülés, ha egyáltalán van ilyen, és mihez viszonyítva? Netán 1980-hoz? Ha mi itt tényleg piacgazdaságot akarunk, akkor ne csak az árak legyenek piaciak, hanem a tisztességesen elvégzett munka után járó bérek is. Mert a jelenleg alkalmazott bérezési rendszer nem más, mint a kiszolgáltatott rétegek könyörtelen kizsákmányolása, és ez a 19. századi vad kapitalizmus módszereire emlékeztet. A régi rendszerben volt erre egy mondás az emberek között, valahogy így: Éljen a párt! Egy kis szünet után hozzátették, hogy 2000 koronából. És ez akkor volt. De éljen a DSZM a duplájából most. Próbálja meg. Pár hét műlva kezdődik a szakszervezetek országos kongresszusa. A bonyolult társadalmi és szociális helyzetet figyelve, biztosan lesz mit megvitatni a küldötteknek. Annál is inkább, hogy egyre több munkavállaló, főleg a fiatalok, a kormány rossz gazdasági és szociális politikája miatt kerül kiszolgáltatott helyzetbe, és csúszik egyre lejjebb a társadalmi ranglétrán. NÉMETH GÉZA Alistál