Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-21 / 195. szám, szerda

1996. augusztus 21. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJS ZÓ9J m m DOBOZBA ZART VILÁG Internet V Pár nappal ezelőtt Lipták Kriszti(án) barátom és az Eurotel jóvoltából behatóbban tanulmá­nyozhattam a világot átfonó (vagy átfogó?) pókhálót, az inter­netet. Már korábban is amatőrködtem a hálózaton, de ez most más volt. Teljes 12 óra állt a rendelkezésemre, hogy ki­csit belekukkantsak ebbe az el­varázsolt világba. Azt mindig is sejtettem, hogy az internet-betegség számomra is elég veszélyes dolog, hiszen egy csomó információ, meg mie­gyéb azért hatással tud lenni rám. A www oldalait lapozgatva csak ámultam-bámultam. Ren­geteg sokat megtudtam és fran­kóra élveztem az egész szitut, hogy én most „bárhová" betekin­tést nyerhetek, szinte minden fontosabb információ a lábaim előtt hever. Aztán (kisvártatva) sikerült - persze külső segítség­gel - azt is megcsócsálni, hogy mit is jelent tulajdonképpen az a hálózaton folyó multimédiás te­lefonbeszélgetés, hogy a levele­zést már ne is említsem. Ugyanis reggel nyolc-kilenc óra körül az emberek kezdtek fölkelni (gon­dolom), bekapcsolták a számító­gépeiket és persze az első dol­guk a „netezés" volt. Teljesen is­meretlenül megismerkedtem például Tóth Attilával meg az öccsével Kassáról. Aztán Angeló­val is dumcsiztam, bár ő Tokió­ban volt (oda utazott két éve San Franciscóból). Aztán még egy szekérnyi ember következett utá­nuk a világ minden tájáról - per­sze mindegyikük beszélt (írt) ma­gyarul. Megkérdeztem tőlük, tud­ják-e, hogy mi az az ÚJ SZÓ, mert ugye, mondjuk Californiában nem hiszem, hogy a postás ki­hordaná. Nagy csodálkozásom­ra azért a többség tudta. Leg többjük Magyarországon szüle­tett, így hallottak a lapról. Igye­keztem terjeszteni a Nagyszüne­tet, azt mondták, hogy ezután majd olvassák. Csak Debbie-vel (Ohio állam) nem beszéltem az oldalról, mert vele „angolul" leve­leztem. Azért írom idézőjelben, mert neki ugyan ez az anyanyel­ve, de én az angol tudásommal egyelőre nem nagyon ugrálha­tok. Azért lehet úgy is dumcsizni. A levelezéseknél a legjobban a már bevett szokások, meg a hálózaton használatos zsargon tetszett a legjobban. Például egy vicces megjegyzés után, vagy egyszerűen, ha mosolyogsz, ak­kor így fest a sorvégi jel:) - egy mosolygós pofi. Persze ennek kismillió változata van, egy cso­mó hangulatot ki lehet fejezni ve­le. Meseszép. Már sajnálom, hogy nem nyomtattuk ki a levelezéseket, sajnos sok-sok oldal volt. Tizen­két óra azért mégiscsak hosszú idő, bár nekem csak perceknek tűnt. Valahogy elfeledkeztem a külvilágról. Arról, hogy van kaja, pia, vannak fák, az égen felhők, emberek körülöttem, egyáltalán, hogy vagyok. És eszembe sem jutott, hogy akár egy percre is el­engedjem a billentyűzetet. Soha! Aztán a ténykedéseimre szánt idő leteltével (mikor a Kriszti mondta, hogy izé, megyünk) nem nagyon értettem, hogy ho­va, és egyáltalán hogyan lehet csak úgy innen elmenni. Aztán visszazökkentem a hét­köznapokba. Láttam a fákat, meg ilyesmi, megint hús-vér em­ber voltam. Megmaradt egy cso­mó emlék, némi tudást is össze­szedtem, meg gyakorlatot. Rájöt­tem egy dologra: nem igazán szabad ezt kihagyni, mondjuk az életemből. Egyszóval (még nem tudom hogyan), de nemsokára találko­zunk a hálózaton! Talán úgy is, hogy az Új Szó, s vele a Nagyszünet is bejut erre a csodálatos információs sztrádá­ra. L TOP DUMA Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de nekem a Roxana név mindig Is tetszett és azt hittem, hogy sosem találkozom Ilyen nevű csajszlval. Csak egy filmet láttam ilyen cím­mel, az Is szuper volt. Nos, a most következő topl dumcslk beküldője, egy új Nagyszü­net író/olvasó: Roxana (Roxl). - Ha még egyszer hátra fordulsz, Kiköttetlek! - Úgy bámultok, hogy esküszöm, hozok egy fényképezőgépet! - Ha aludni akarsz, kiküldelek! - Hogy került ez a tábla ilyen lentre? - Amit állítok, annak ülnie kell! - Hány patája van a malacnak? A ZOLTÁN AZT ÜZENI Most rendhagyóan Ide is kontárkodom külön szöveggel, mert nem akartam elrontani a kerek (?) sIntérnetes írásomat. Nos, arról van szó, hogy köszl-köszi Z. Németh Pista nevében Is sok érdeklődést, amit tanúsítottál a könyvek Iránt. Sajnálom, ha Neked pont nem Jutott, de mint említettem: érkezési sorrendben lehetett megnyerni azokat. Mostanra már biztos a kezében fogja az új könyvét (talán már el Is olvasta): SZOLOCSI Gyula (Alistál), MIKUS László (Alsósze­II), HORVÁTH Ivica (Dunaszerdahely), MÉSZÁROS István (Érsekújvár), PÁL Éva (Kassa), VI­RÁG Andrea (Dunaszerdahely), OROS László (Felsőszell), Illetve a továbbra is Inkognitóban maradni akaró WINONA W. Gratulálok! És még valami (hogy ne felejtsd el): rajzodat, fotódat, írásodat várom. Levonót küldök Neked, ha küldesz felbélyegzett válaszborítékot. Gyere, írj! Szia, kedves Roxii Nagy sikernek könyvelem el (és most nőttem vagy két centit), hogy el tudtam érni (és ez most biztosan beképzelten fog hangzani), hogy va­laki a 47-edik szám után írjon! Szuper! Anyudnak sok-sok boldog szülinapot kívánok! Mivel jó fiú va­gyok, remélem továbbra is írsz. Szia, Ivica! Remélem, hogy tetszik, a levonó, amit a T£ rajzodból csináltam. A szöveget kicsit megvál­toztattam (leegyszerűsítettem), és kicsit megtördel­tem az egészet. így most már van egy közös (de elsősorban a Tied persze) alkotásunk. Ez egy nagy(szünet) produkció! Helló, Pataky Mary! Köszi az igyekezeted, már ami a verseket illeti. Igyekszem közölni belőlük... Szia, H.M.! Remélem senkinek nem okozol mara­dandó sérüléseket, már ami az autósulit illeti. Meg­megy az, nekem is megment. Meló mellett fogok to­vábbtanulni szeptembertől, és nagyfödémesi va­gyok. Igen, én már szabadságoltam, kipihentem ma­gam: Horvátországban, a tengerparton. Jó pihenést Neked is! Kedves Molly! Sajnos, könyvvel nem tudok szolgál­ni, azt elnyerték előled a gyorsabb emberkék. Sajná­lom. A levonóhoz csak a válaszborítékod kell... Re­mélem-azért még olvasod továbbra is a Nagyszüne­tet! Hi T(é)l Há' végre T(é) írsz! Szegény srácokat me­gint butítottátok. El tudom képzelni, hogyan epeked­tek utánatok. Olyanról még nem hallottatok, hogy ál­latvédelem? További jó kikapcsot és a D(é)-nek is üdv! Üdv, Denisza! Most meg „Zoli zolg" lettem. Úris­ten! A hívők földjét küldjed, hogy az illetőnek, aki kér­te, közölni tudjam. Kösz, rendes vagy. Helló, LA.! A verseid tetszenek, bár nehezen ol­vashatók. Ne haragudj, hogy ilyet kérek Tőled, de próbáld meg úgy írni a következő (remélem minél előbbi) leveledet, hogy 100 százalékra el tudjam ol­vasni. Nem miattam, a versek épsége miatt. Kár len­ne őket egy ilyen műhibával megcsonkítani, elronta­ni. Még egyszer bocsi és kösz'! Szia, Jodie! Köszi a rajzi, kérdésre a válasz. Tetszik a fiúkról az eszmefuttatásod, a szépfiúkat minél előbb közlöm. Szász", Zsuzsa! Én is sajnálom, hogy nem tudtál el­jönni a KLIKK buliba, bár mint írod, fölfedeztél a Hír­magazinban. Hogy én szimpatikus? Ne nevettess! Örülök, hogy olvastál tőlem a Nagyszünetelésen kívül mást is. Ekecsről mentetek Pannonhalmára bicikli­vel? Strapa lehetett. Bár ha beleszámítom a sörö­ket... Nem lehetett rossz. Helló, Juli! Zolti? Most ez az új név? A Zsoltik ehhez mit szólnak? A Pen Friends-es srác címét előkere­sem Neked, pontosabban a jövő heti JUBILEUMI Nagyszünetből megtudod, hogy hol találod meg azt. Ez most így olyan titokzatos... DIÁK MURPHY IDŐEGYSÉG DEFINÍCIÓ Egy perc az az idő, amíg a tanár kiválasztja a felelőt. Kiegészítése: A tanárnak! GÁLIK PÉTER Szerelem első látásra Verőfényes nyári nap volt. Fino­man sétálgattam a parkban, és a körülöttem rohangáló embereket figyeltem. Mindenki igyekezett va­lahová. Aktatáskás mukik, hib­bant kocogok, kisfiúkkal ordibáló palik, pletykázó asszonynépek. Néhol értelmesebb lény is feltűnt: padokon beszélgető szerelmes­párok, fűben heverésző kisma­mák és kispapák porontyaikkal körülövezve, kutyáikat sétáltató nőnemű lények. Az egyik feltűnően jól nézett ki. Felém sétált, majd tőlem úgy öt méternyire leheveredett a pázsit­ra. Mit volt mit tenni, én is elnyúl­tam a gyepen. Hogy nézett volna ki, ha állva bámultam volna őt? Ezért szeretem a parkot. Min­dig alkalom nyílik egy kis kötetlen fjörtre. Nem! Ez nem csak flört. Úristen, ahogy néz! Teljesen be­zsongat. Na, ne! Ahogy kecsesen meg­rázta a fejét, a szél belekapott omló szőkeségébe. Hah, megint engem néz. Ez nem lehet igaz! Tisztán láttam, amint csábosán végighúzta rózsaszín nyelvét az ajka vonalán! Döntöttem. Szerelmes vagyok. Ekkor egy árnyék magasodott fölém. - Helló! - dörmögte. - Mit csi­nálsz? A barátom volt az, Herceg. A baráti körben legalábbis így hív­tuk. - Szerelmes vagyok - vakkan­tottam csak úgy oda félvállról. - Kibe? - érdeklődött. A fűben incselkedő szőkeség felé böktem a fejemmel. - Lysába?! - adott hangot cso­dálkozásának. - Te ismered? - bámultam rá. - Naná, belevaló szuka! - Aha - sóhajtottam. Ekkor valaki Hercegért kiáltott. - Na - szólt - mennem kell. Várnak. - Ezzel elsuhant. - Aha - fűztem hozzá, majd is­mét a szőkeségnek szenteltem a figyelmemet. Most már a nevét is tudtam. Lysa. Hm..., milyen gyönyörű név. Oké! Rászánom magam, és oda­megyek. Megigazítottam a baj­szomat, majd felemelkedtem, hogy elinduljak, amikor egy behe­mót alak ténfergett oda Lysához. Az én Lysámhoz! Leheveredett mellé a pimasz betolakodó, majd molesztálni kezdte. Láttam, hogy Lysának nincs ínyére a dolog, ezért úgy döntöttem, közbelépek. Igaz, a gaz ellenség valamivel nagyobb példány volt, mint én, de bennem végtére is nemesi vér csörgede­zik. Fel hát! Átpattantam az utamba kerülő fapadon, majd a betolakodó elé vetettem magam. Láttam Lysa szemében a megkönnyebülést, mikor a molesztáló gyáván meg­futamodott. - Én Lysa vagyok - susogta új­donsült barátnőm. - És téged hogy hívnak, hős megmentőm? Torkomon akadt a lélegzet. - Izé... - nyökögtem. - Az én nevem Astor von Buckingham. De a barátaim csak Astornak szó­lítanak. - Derék Astorom! - rebegte. Odáig voltam az örömtől. Kelle­mesen átbeszélgettünk vagy egy órát, amikor valaki a nevemet ki­áltotta. Felkaptam a fejem. A fe­ne, mennem kell! E lehangoló tényt Lysával is közöltem. Persze, nemeshez illő modorban. Sajálkozva felsóhajtott. - De ugye még találkozunk? ­kérdezte reménykedve. - Egész biztosan - nyugtattam meg. Búcsúzóul közelebb húzódtam hozzá, s orromat az övéhez érin­tettem. Kéjesen felsóhajtott. - Astor! Lábhoz! - csattant egy hang. Felkaptam a fejem. - Megyek! Hiv a gazdi - szól­tam. - Igen - rebegte Lysa. - Akkor holnap. Felpattantam, majd boldog vakkantással a gazdámhoz ira­modtam. Felcsatolta a pórázo­mat, majd elindultunk a kocsi fe­lé. Még utoljára visszapillantot­tam. Lysa bánatosan nézett utá­nam, majd nőnemű gazdija lábá­hoz heveredett, és egészen a ko­csiig követett pillantásával. Az ab­lakon keresztül még egyet búcsú­zóul intettem a mancsommal, majd kihajtottunk a parkból. Hah! De szép dolog a szere­lem. A SÜKET CSALÁD ÉLETE Hosszú várakozás után megint folytatódik a család élete. Eodórka: Egyetek, hogy legyetek! Omika: Sose mondtad, hogy méhes vagy. Eodórka: Nem úgy eszik, ahogy veszít. Ibor: Jól kifogtunk a halon! Omika: Nem érdemes rágózni rajta... Eréz: Na, most kell a kel? Eodórka: Ha nem adod, bekaptam! Eréz: Addig érjen a szád. Ibor: Lássuk a medvét... aki sütni tud! Eréz: A zsákom meg hátramaradt. Ibor: Nem veszek meg! Zsákbazacskót?! Eréz: Hogy oda ne rohadjak! Ibor: Megyek inkább virágot látni... MÉSZÁROS ISTVÁN (ugye folyt, köv.?!) Nagyszünet... nem lehet kihagyni. (Jodie rajza) A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet. KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom