Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-15 / 190. szám, csütörtök

m

a/szó OLVASOIN K OLDALA 1996. augusztus 15. Tisztelt szerkesztőség! A Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Csemadok Köbölkúti Alapszervezete, Köbölkút önkormányzata és a Magyarok Világszövetsége ünnepélyes emlékműsort rendezett Köbölkúton Őseid felhozád... címmel. A műsort a honfoglalás 1100. évfordulójának alkalmából tartották, és egyben sor került az új szabadtéri színpad átadására is. A rendezvényen számos hazai és külföldi vendég is részt vett. Elsőként a színpadon a tárogató hangja csendült föl. Majd a megnyitó következett, beszédet mondott Dobos László, a Magyarok Világszö•vetségének alelnöke, valamint Köbölkút polgármestere. Ezt követte az új színpad átadása, ami nem mindennapi remekmű: a kultúrműsort a járás legjobb szavalói kezdték, majd őket követte Budapestről Dévai Nagy Kamilla, a híres népdalénekesnő és az ugyancsak budapesti 100 tagú cigányzenekar. A műsort az Életeink című táncszínházi bemutató zárta. A kedvezőtlen időjárás ellenére zsúfolásig megtelt a nézőtér, az eső és a hideg egyaránt próbára tette a közönséget, a szereplőket, de mindenki kitartott és lelkesen végigtapsolta ezt a csodálatos műsort. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Mostanában elég gyakran • előfordul, hogy úton-útfélen leszólítanak és árujukat kínálják a „hirtelenszőke" üzletasszonyok. Igaz, olcsóbban adják a kétes eredetű portékájukat, de nem érdemes velük még szóbaelegyedni sem. Múltkor egy ismerősömet is az utcán leállították, hogy százötven koronáért vegyen ingpulóvert. Ő éppen az üzletbe készült ilyen fajta árut vásárolni, és ezért kihasználta a kecsegtető ajánlatot. Amikor a fizetésre került a sor, az „elárusítónő" kikapta a kezéből a pénztárcáját és elszaladt vele. így hát az ingpulóver nem százötven, hanem ötszáz koronájába került. Panaszával pedig mehet az úgynevezett sóhivatalba... HOSTINA IRÉN Komárom Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Mindent a fogyasztók érdekében? Úgy látszik, hogy a rendszerváltás után egyre-másra megalakuló kft.-k és részvénytársaságokká átalakult üzemek naivnak, hadd ne mondjam azt, hogy egyes esetekben hülyének tekintik a fogyasztókat. Mire alapozom észrevételem? Mint gyakorló háziasszony többnyire jómagam végzem el a napi bevásárlásokat élelmiszerekből, és főleg az utóbbi időben nem egy kellemetlen meglepetésben volt részem. Rájöttem ugyanis arra, hogy egyes élelmiszereket gyártó kft.-k és részvénytársaságok különböző módon ejtik át a vásárlókat, vagyis a fogyasztókat. A kenős vajnál, melynek az ára a korábbihoz képest megnégyszereződött, már többször észleltem, hogy az azt gyártó Bánovce nad Bebravou-i Tejüzem Rt. a szavatossági időt előre „tolja". Például, ha mondjuk 10-én vásárolom meg az árut, gyártási időpontként 14-ét jelölik meg. így aztán igazából nem is lehet tudni, hogy mikor is gyártották azt. Pedig ez nagyon is lényeges dolog, hiszen a szavatossági idő, vagyis a fogyaszthatóság csak 14 napig érvényes, így gyakran a megvételtől számítva egy hét elmúltával sem fogyasztható. Ez szerintem nemcsak hogy megtévesztő, hanem a fogyasztók egészségével való hazardírozás is. Üdvös lenne, ha az erre illetékes szervek az ilyen „kicsiségekre" is felfigyelnének, főleg most, a nyár folyamán, hiszen könnyen járvány ütheti fel a fejét. A másik esetet, amikor szintén pórul jártam, talán tapasztalatlanságomnak tudhatom be. Mivel nem vagyok rendszeres kávéfogyasztó, így nem nagyon ismerem ki magam az egyes kávéfajták sokaságában. A minap vásároltam egy 75 grammos Regina QUEEN pörkölt és darált kávét melyet a Naturatéka Somorja Kft. bajcsi üzeme gyártott. Csak otthon vettem észre, jobban mondva, a felbontás után, hogy „Fogyasztó ig" jelzésnél nem tüntették fel az időpontot. A csomag felbontása után az is feltűnő volt, hogy nem volt meg a kávé oly jellegzetes illata, a fogyasztása sem okozott sem kellemes érzést, sem felüdülést. Leginkább a valamikori Melta kávéra emlékeztetett az íze. Pedig az árát igencsak megkérték. A fenti két esetem is bizonyítja, hogy egyes élelmiszergyártók vajmi keveset adnak nemcsak a hírnevükre, hanem az emberek egészségére sem, az anyagi kárról nem is beszélve. Vagy talán azt gondolják, hogy a szabadkereskedelem keretében mindent szabad? Akkor viszont nagyon is tévhitben ringatják magukat. VARGA TERÉZIA Szímő Csábító, furfangos katalógusok Gyakran kapok az International Direct Marketingtől rendelési és nyereményi akciós tájékoztatást. Bizonyára mások is kaptak szép, színes, cifra katalógusokat és nyereményi lehetőségről szóló listákat. Személyem címére már 3-4 éve havonként érkeznek ilyen nyerési lehetőséggel kecsegtető anyagok. A nevemre eddig címzett ajánlások és listák által eddig mintegy 3 millió korona értékben összejött 5 nyugati gyártmányú személyautó meg egyéb csecsebecsék. Továbbá már nem is tudom, mennyi színes tévét, Sonytól a Samsungon át a Philipsig ígértek. Ez év júliusában pedig megint 1 milliós csekk volt a rendelési papírok között. Ilyen szamárságokkal szédítik meg az emberek fejét. Az értesítés szerint 11 napon belül kell jelentkeznem. Viszont rendelnem kell 1650 korona értékben árut a katalógusból. A szabályokban pedig az áll, hogy a játék 1996. december 31-én fejeződik be. Nyereményt 1997. január 1-től lehet felvenni. Akkor honnan tudja előre, ki nyeri az adott összeget? Szintén ez év júniusában autónyereményről jött értesítés. Két autó, egy BMW és egy Mercedes közül választhattam, pontosan az én nevemre vott kiállítva az „átvételi" nyilatkozat Elmentem a harmadik szomszédhoz, s ő is kapott ugyanolyan iratokat, csak az autó választási kérdőíve az ő nevére volt írva. Mostfeltehetném a kérdést: Akkor az autót valójában ki nyeri? Szinte erőszakosan közlik a rendelési lehetőségeket, és ez már mindennek a teteje. Tegyük fel, ha mégis valaki rendelne valamilyen árut, azt küldenéke vagy átvernének? Az is igaz, az előírás szerint vissza lehet küldeni azt árut, s a pénzt viszaküldik. Ki tudja, nincs-e csapda a dologban? Lehet, hogy valaki bedől az ilyeneknek, de én nem. Csak küldjék továbbra is az ilyen prospektusokat, ha hidegebbre fordul az idő, jó lesz vele begyújtani. Más hasznát így sem vehetem az ilyen szédítő, cifra papíroknak. Kiknek áll érdekükben ez a pénzszerzési, hóbortos ötlet? Már arra gondoltam, hogy a sok prospektus és katalógus küldése olyan, minta Dallas, tán sose lesz vége. VAJDA ANDRÁS Szete Hol sírjaink domborulnak... A Nyitra városától nyíllövésnyire fekvő Nyitraújlak mintegy 3-3,5 ezer lelket számláló színtiszta szlovák falu. Történelméről röviden csak annyit, hogy a Forgáchcsalád után az Esterházyak birtokába került, egészen a második világégés végéig. A nagy kiterjedésű, mintegy 200 éves angolpark közepén található a jó állapotban megőrzött Esterházy kastély, napjainkban pszichiátriai kórházként szolgálja a rászoruló betegeket. A kastély utolsó tulajdonosa, gróf Esterházy János a szlovák parlament egyetlenegy képviselőjeként nem szavazta meg az embertelen zsidótörvényt. A fehérre meszelt, piros tornyú templom szomszédságában, gesztenyefák árnyékában találom meg az Esterházy-család nyugvóhelyét. A sírkert hajdanán feketére festett kovácsoltvas kerítése régi mesterek munkáját dicséri. A kapun belépve lehangoló látvány fogad. Az elhanyagolt, enyészetnek kitett sírkertet gaz borítja, a kripta fejrészénél kissé megdőlt, feketére festett fakereszt áll, a rajta található Krisztus szobrocska bal keze hiányzik, fölötte a latin INRl olvasható. A kereszt mellett található a börtönben elhunyt Esterházy János emlékére állított alacsonyabb fejfa, a fejfára erősített megfeketedett réztáblán ez áll: Esterházy János 1901-1957 - Jugyík. Elgondolkodom. Sajnos, országunkban az egyre hangadóbb nacionalista elemek képzelt fontosságuk tudatától megrészegülve legújabban már emlékhelyeinket, temetőinket sem kímélik. Hasonló jelenség figyelhető meg a környező országokban is a magyar történelmi múltat idéző emlékművek, temetők esetében. Csupán néhány példa: a vereckei szorosban tervezett emlékmű elleni ukrán tiltakozás, közismert Kolozsvár furaura „imádata" Mátyás király lovasszobra iránt, a házsongárdi temetőben megrongált magyar feliratú sírkőtáblák, Vajdaságban a Tito partizánjai által lemészárolt magyarok emlékére évenként emelt szimbolikus keresztek azonnali eltávolítása, megrongált és bemázolt Petőfi-szobrok Ligetfalutól Erdélyig, és így folytathatnám tovább. Ami a felelőtlen elemek számára jó „szórakozás" az Európa nyugati felén elképzelhetetlen. Főhajtással búcsúzom az Esterházy-család nyughelyéről, de vajon valóban békében nyugszanak? Az augusztusi szürkületben odaátról, vélhetően egy szebb világból, idehallik Petőfi halhatatlan igéje: hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak... SZABÓ SÁNDOR Királyrév Gondolatok a nyugdíjemelésről Az Uj Szó 1966 június 4-én megjelent cikkében „Amit az egyik oldalon adnak, elveszik a másik oldalon" a nyugdíjemelésről szólt. Az újságok már tavasszal közzétették a nyugdíjemelést, amit január 1-től kellett volna folyósítaniuk. A megígért kb. 600 korona emelés azonban fél évig váratta magát, holott nekünk nyugdíjasoknak égető szükségünk lett volna rá, mivel az állandóan emelkedő árak mellett már januárban sem kompenzálta volna a kiadásainkat. Mikor meghozta a postás az első megemelt nyugdíjunkat, szinte vele együtt meghozta az újságot is, amiben közzé tették azt is,- hogy hamarosan várható az energiaárak 10 százalékos emelése, valamint az élelmiszerek árának a növekedése. Ezeket a dolgokat már volt időnk 1989-től megszokni, csak egy a bajunk, hogy a pénztárcánk tartalma nem növekszik úgy, ahogy az árak emelkednek. A nyugdíjunk tehát egyik hónaptól a másikig elfogy élelemre, szolgáltatásokra, villanyra, tüzelőanyagra, ami nálam 12 ezer koronába kerül évente. Tehát sem kulturális szükségletre, sem kirándulásra, sem pedig könyvekre nem jut belőle. Kérdem én, hol voltak a szakszervezeti vezetők a parlamenti képviselők, akikre szavaztunk, akikre a szavazatait adta az 1 700 000 szlovákiai nyugdíjas? Ők jól élnek, vastag pénztárcával a zsebükben, nyugati kocsikkal furikáznak, és mindamellett másodállást vállalnak (tisztelet a kivételnek), amit véleményem szerint nem szabadna megengedni, mert ilyen fizetés mellett elvárná tőlük az ember, hogy maximális figyelmüket és energiájukat fordítsák a parlamenti munkájukra. Lehet, hogy ebben az esetben nem fordulna elő, hogy a képviselő urak távolléte miatt a parlament többnyire szavazóképtelen. Azonban azokra az emberekre nem gondolnak, akik 42 évi munka után nyugdíjba mentek, és szinte alamizsnának tekinthető nyugdíjat kapnak, holott ők is elvárnák a színvonalasabb és kulturáltabb megélhetést, hisz annak a reményében mentek el a parlamenti választásokra, hogy az új képviselő gárda a számukra is tartalmasabb életet fogja biztosítani. Arra még nem gondoltak, hogy esetleg mi lesz, ha a legközelebbi parlamenti választásokon kevesebb lesz a választó 1 700 000 emberrel? Azt gondolom, érdemes ezen elgondolkodni. A másik dolog, ami nagyon bosszant engem és a többi nyugdíjas társamat, az a vagyonjegyes privatizáció. Miért kell 5 évig várnunk arra, hogy hozzányúlhassunk a részvények után kapott részesedéshez, ami a vagyonjegyes privatizáció 2. hullámából származik? Hangoztatják ugyan, hogy még az idén fel fogják vásárolni őket, de hát miért kell nekünk 2-3 ezer koronával kevesebbet kapni érte, mint amit valójában ér? Mivel azonban nem vagyunk fiatalok, kénytelenek leszünk értékesíteni annyiért, amennyit ajánlanak érte, mert hát ki tudja, hol leszünk 5 év múlva. Ezzel is csak az ügyeskedőket, harácsolókat segíti az államunk, akik politikai szempontok alapján jutottak és jutnak fillérekért állami vagyonból nagybirtokossá és milliomosokká. Az egyik oldalon nem segítik a rászorult nyugdíjasokat, viszont a másik oldalon lehetőséget adnak egyes emberek túlzott meggazdagodásának. VARGA FERENC Olgya Nyugdíjemelés. Nyugdíjemelés? A szlovák parlament már az év kezdetén nagydobra verte, hogy a nyugdíjasok és egyéb járadékosok 1996 júniusában 12 százalékkal magasabb összeghez jutnak. Nos, Keltošová munkaügyi miniszterasszony ma is állja a szavát? Azt hiszem, minden érintett személy papírt és ceruzát fogott, s máris pontosan kiszámította, hogy a pluszkoronácskákat mire fordítsa. Izgatottan vártuk a kézbesítőt, vajon a közeljövőben hány koronát tesz le az asztalunkra. Az örömre üröm vegyült, a beharangozott 12 százalékos emelés helyett csak 12 korona, azaz az italos embernek egy féldecire elegendő emelés történt. Nem ezt ígérték. Csodálkozom. Már megint a szenvedő alany számlájára tévedtek. Megérkezik az írásbeli határozat, amiben ez olvasható: „mivel más bevételi forrása nincs", így fizetését 12 százalékkal emeljük. De e helyett csak 12 koronával többet kaptunk. Ördög bújjon belétek, gondoltam. Ajánlott levélben értesítettem Igor Lipták urat és kértem magyarázatot, hol történt a tévedés, és kértem e hiba kiegyenlítését. Választ nem kaptam. Azt mondják a „türelem rózsát terem". A türelmem elfogyott, válasz meg nem érkezett. Gyermekkoromban azt verték a fejembe, hogy „csakis az igazat" mondjam. A törvényhozó testület no meg Lipták és Keltošová asszony Önök is igazat mondtak? Azt hiszem, a ledolgozott 43 munkaév után törvényesen igényt tarthatok a parlament 12 százalékos emelésére. BÚKOR JÓZSEF Szímő Óvodánkban a derű uralkodik Nána község egyik legszebb és legújabb épülete az óvoda. Igaz, még a múlt rendszerben épült; akkoriban az óvoda igazgatónője, Bogdányi Etel minden percében az óvoda építésével törődött. A segítőkész szülőknek köszönhetően a kívül-belül korszerű óvoda meglétére ma is büszke a falu. A mai igényeknek megfelelően kulturált környezetben nevelkedhetnek az apróságok. A falu önkormányzata minden gyermeknek anyagi támogatást nyújt. A ragyogóan tiszta, jól karbantartott épület falai között a szeretet, a napsugaras jókedv uralkodik még akkor is, ha az alkalmazottak (a szakácsnők) bérei alacsonyak. A kevésbé értékelt és fizetett al- kalmazottak minden nehézség ellenére maximális teljesítménnyel, derűvel és szeretettel végzik napi munkájukat. HAJTMAN KORNÉLIA Nána A felvétel a nánai óvodások műsorán készült A szerző felvétele rersenyezve ünnepeltek Igazán szívet melengető érzés részt venni olyan rendezvényen, amikor egy önkéntes tűzoltószervezet ünnepli fennállásának 110. évfordulóját. Már csak azért is, mert a mai gazdasági helyzet és pénzszűke miatt sok önkéntes tűzoltószervezet kénytelen volt megszüntetni tevékenységét. Az erős akarat, a bajtársi összetartozás és nem utolsósorban a földműves-szövetkezet, valamint a helyi önkormányzat megértése és anyagi támogatása áthidalhatja és megoldhatja a nehézségeket. így van ez Szímőn is, ahol most ünnepelték fennállásuk 110. évfordulóját. A helyi önkéntes tűzoltótestületnek jelenleg 108 tagja van, ebből 22 a nő. A testületen belül két felnőtt versenycsapat és egy iskolás csapat működik. Az ünneplésre a környék kilenc község legjobb csapatát hívták meg, valamint Magyarországról Fonyód város és Tab kisváros tűzoltói kaptak meghívást. Fonyód város tűzoltói, akik Posza László tűzoltóparancsnokkal az élükön vettek részt a versennyel összekötött ünnepélyen, kellemes meglepetést szereztek a szímőieknek. A verseny után, amely elméleti és taktikai részből állt, a helyi tűzoltók az öregfiúkkal futballoztak. Ezt követően pedig táncmulatság kezdődött, amin a Zámčanka zenekar szolgáltatta a talpalávalót. Bátran elmondható, hogy a helyi futballpálya június elején egész nap teljes mértékben ki volt használva. Egész nap mindvégig két nyelven hangzottak el a vezényszavak és két nyelven folyt a társalgás, a szórakozás, ami senkit sem zavart. Itt is bebizonyosodott, hogy a két nemzet igenis békésen megél egymás mellett és tiszteletben tartja egyik a másikat. Igazán emlékezetes marad ez a nap nemcsak a hazaiaknak, hanem a magyarországi vendégeknek is. NAGY ANDRÁS Szímő