Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-14 / 189. szám, szerda

1 6 I ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1996. augusztus 14. UJTATRAFURED Tátrai terefere Jó beszélőkészségű, magas termetű, Idősebb emberrel hozott össze a sors Újtátrafüred' egyik gyógyintézetében. Deres üstöke, egyenes testtartása, szellemi frissessége meghazudtolta ko­rát, s egész lénye derűt sugárzott. Vajon mi űzte-hajtotta ezt az ízes be­szédű, Nyitra környéki személyiséget az oly sok turistát, természetbarátot, üdül­ni-gyógyulni vágyót vonzó Magas-Tátrá­ba? Ez kitűnt mindjárt az első beszélge­tésünk során. - Légcsőasztm&m miatt olykor fulla­dok. Ezért döntöttem úgy, hogy ide jö­vök. S nem bántam meg! Az itteni kris­tálytiszta magashegyi levegő csodála­tos gyógyír számomra. Egy-egy rövidebb gyalogtúra után egészen megkönnyeb­bülök, semmilyen fáradtságot nem ér­zek... - érvelt nagyon fellelkesülten és meggyőzően. Fennhangon dicsérte az elragadóan szép környezetet, az égbe törő hegycsúcsok, völgyek, völgykatla­nok nyújtotta élménybőséget, a Tátrai Némzeti Park növény- és állatvilágát, a sportolási, üdülési és gyógykezelési le­hetőségeket. Verebes úr arról sem feledkezett meg, hogy elismerően szóljon a gyógy­intézet orvosairól és gondviselő sze­mélyzetéről, akik hozzáértő és önzetlen segítőkészségükről tettek tanúbizony­ságot. - Meglepően jó a kedélyállapota - je­gyeztem meg egyik erdei sétánk során, s erre Márton bácsi őszintén kitárulko­zott. - - Ha hiszi, ha nem, nagyon is búsla­kodhatnék, őrölhetném az idegeimet, volna rá okom; elhalt mellőlem a hites feleségem és a felnőtt fiam. Ez mély se­beket ejtett a lelkemen. Ennek már idestova két esztendeje. Rajtuk már úgysem segíthetek. Ehelyett szívesen társalgók, még a viccelődésnek is he­lyet adok, ami kizökkent az egyhangú­ságból, elriasztja a befelé fordulás gon­dolatát... Egyetértettem vele, hiszen ily módon nemcsak az asztmája, hanem a lelkén ejtett mély sebek is gyógyulnak. Kisvártatva meg a súlyfeleslegét hoz­ta szóba, szeretne szabadulni tőle, mert nem tesz jót a szívének. Rászoríta­ná magát a diétás kosztra éppen emi­att, de az sokkal költségesebb. - A szervezetem több zöldséges ételt, illetve gyümölcsöt kíván - hang­súlyozta. - Ennek pofonegyszerű a módja, Márton bácsi! - vetettem közbe. - Gyü­mölcs, zöldség van az üzletben, ott megvehető, a súlyfelesleget pedig majd a rendszeres túráink során szépen „le­gyalogoljuk". Még olyan hasznunk is származhat az erdei sétáinkból, hogy a tüdőnket naponta teleszívhatjuk a feny­vesek gyantaillatú, ózondús, friss le­vegőjével. Ugyanakkor csodálatos és felejthetetlen élményekkel is gazdagod hatunk... Ehhez tartottuk magunkat mindvé­gig, mindkettőnk nagy elégedettségére. Az eredmény sem maradt el. KOVÁCS ISTVÁN SZETE Népszavazás a névtábláról Szete kereken húsz évvel ezelőtt szűnt meg mint közigazgatásilag önálló település. A Lévai járásban, az Ipoly mellett fekvő kis falu csaknem másfél évtizednyi társközségi lét után, a rendszerváltást követően nyerte vissza újra önállóságát. Ez alatt az idő alatt észrevehetően megcsappant a lakosság száma. Mindezt Marczal József polgármester kö­zölte, amikor felkerestük a községi hivatal­ban. - A hetvenes évek elején még 500 lakosa volt a községnek, jelenleg már csak mintegy 330-an lakják. Az az igazság, hogy a múlt­ban fokozatos elvándorlás volt tapasztalha­tó, mert a város nemcsak munkahellyel, ha­nem lakással is kecsegtette a fiatalokat. Itt, a községben még 1989 előtt sikerült tető alá hozni az alapvető beruházásokat, ma­napság ugyanis rettentően kevés a telepü­lésfejlesztésre fordítható anyagi forrás. S ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt hat és fél év során csak kisebb felújításokra futotta pénzünkből. Ha valamilyen úton-módon si­kerülne nagyobb pénzösszeghez jutnunk, szeretnénk mielőbb helyreállítani a temp­lom épületét - mondta beszélgetésünk ele­jén Marczal József. A továbbiakban arról beszélt, hogy a tár­A szerző felvétele sadalmi szerveződések közül egyedül a tűzoltószervezet működik a faluban. Zömé­ben fiatalok a tagjai, akik sorra szép ered­ményeket érnek el a körzeti és a járási tűzol­tóversenyeken egyaránt. Amin viszont meg­lepődtünk, az az, hogy a legutóbbi helyható­sági választásokon kivétel nélkül független jelöltek kaptak bizalmat a kilenctagú képvi­selő-testületben, de maga Marczal József is a polgármesteri székben. - Polgármester úr, az úgynevezett tábla­törvény elfogadása után még sokáig nem volt látható a település szlovák helységnév­táblája alatt a magyar felirat. Egyszerre csak megjelent. Volt-e huzavona körülötte? - Mivel annak idején községünk szlovák történelmi személyiségről kapta a nevét, a törvény értelmében népszavazás útján kel­lett érvényt szerezni a magyar nyelvű hely­ségnévtáblának. Érvényes és számunkra si­keres volt a népszavazás. Ennek eredmé­nye alapján pedig felkértük a járási útkar­bantartó vállalatot a magyar nyelvű névtáb­la elkészítésére. Mi szerettünk volna Ku­báňovóról Setíkre - régebben így hívták szlovákul a falut - „szlovákosítani" a nevét, de igyekezetünk eredménytelenül végződött - válaszolta Marczal József. (bodzsár) BALOGFALA Harminchárom elesett katona emlékére Meghitt ünnepség színhelye lesz szombaton a Rimaszombati járásban levő Balogfa­la. Délután három órakor a római katolikus templom falán emléktáblát lepleznek le az első és a második világháborúban elhunytak tiszteletére. A harminchárom nevet tar­talmazó emléktábla előtt Boros Zoltán parlamenti képviselő mond ünnepi beszédet. TAJTI-CERED Millecentenáriumi ünnepség Millecentenáriumi ünnepséget tartanak vasárnap délután a határ menti Cered köz­ségben. A Medvesaljához tájegységhez tartozó településen a műsorban többek kö­zött fellépnek az almágyi alapiskola tanulói. A diákokat a szülőkön kívül remélhetőleg sokan elkísérik, hiszen a Tajti és Cered közötti ideiglenes határátkelő augusztus 18­án reggel nyolctól este nyolcig tart nyitva. (-kas) Újtátrafüred Rozsnyó R.szombat Losonc Nagykürtös o Pozsony Galánta D.szerdahely Komárom KASSA Fák és emberek... Hogy mikor ültették őket, nem tudom. Nem kutattam utána a le­véltárakban. Ez a tény valahogy nem érdekelt. Harmincegynéhány éve, amikor kezdő kollégiumi középiskolás­ként a belvárossal tüzetesebben ismerkedve végigsétálgattam alat­tuk, nekem, az akáchoz, fűzhöz és különböző gyümölcsfákhoz szo­kott vidéki tizenévesnek szokatlan­nak tűntek. Ennek ellenére gyor­san szívembe zártam a kő- és asz­faltréteg fogságában mértani pon­tossággal sorakozó és sorsukat békésen tűrő városi „díszfákat" is, mert a számomra idegen környe­zetben részben az otthont, addigi gyermekkorom édenét idézték - a Csűrös-kertre, a Zsidó-rétre, a Zu­hogóra emlékeztettek. A tágas fő utca két szélén zöl­dellő fákat sohasem másztam meg, egyikük-másikuk törzsét nem jelöltem ki grundfocipálya jobb vagy bal kapufájának. Nekem attól kezdve mindmáig a nagyvá­rosi betonrengetegben az éltető természet egy-egy parányi szige­tecskéjét jelentették. Napsütés­ben jó volt a szűkre szabott lomb­juk árnyékában megállni egy pilla­natra, szemerkélő esőben felértek egy ernyővel, a gyaloglásban elfá­radt embernek erőt adó támasz­ként szolgáltak, a látáskárosodot­taknak kitapintható útjelzőként... Még élő szemtanúktól tudom, hogy a háború idején bitófának is használták néhányukat. Ezért vi­szont én egyiküket sem hibáztat­tam soha, mert tudom, a szörnyűségekről a fák nem tehet­nek. Azok önmagukban csak az életet gerjesztik. Hogy ezzel mások is tisztában vannak, abban eddig nem kételkedtem, mert láttam, ha valamilyen baj érte a törzsüket vagya koronájukat, a kertészek ál­talában azonnal intézkedtek. Meg figyeltem azt is néhányszor, hogy járdajavítás közben mennyire óv­ták e daliás növényeket a sérülés, pusztulás veszélyétől. A főutca gáz- és vízvezeték-háló­zatának, valamint útburkolatának most folyó felújítása, sajnos, eltün­tette a fákat a Forgách- és az And­rássy-palota, a K-mart áruház, a műszaki múzeum és más épüle­tek elől. Mert az illetékesek szerint „ártogattak" az ott folyó munkála­toknak... Ártogattak volna? Lehet, hogy egy kicsit igen, de hogy ez lett vol­na az egyetlen megoldás, abban kételkedem. Ma - amikor például a helyi utcaseprők munkaeszközei közé nadrágszíjra erősíthető adó­vevő készülék is tartozik - nem akadt valamilyen favédő műszaki megoldás?! Számomra sovány vigasz az az érv, hogy helyükbe rövidesen fiatal facsemetéket ültetnek. Úgy ér­zem, ez a fairtás több mint szép­séghibája a városközpont alapos és sok tekintetben dicséretet ér­demlő tatarozásának. És talán nemcsak azért, mert egyúttal mintha arra is emlékeztetni akar­na, hogy közben bizony gyermek­korom imádott Kanyapta menti erdős-fás vidékének arculata is megváltozott. (gazdag) ROZSNYO Szemetelnek - Mi is voltunk fiatalok, szolgál­tunk a seregben is, mégsem borí­tottuk ki a kukákat az úttestre vagy a járdára - jegyezte meg kis­sé ingerülten Králik Károly, a rozs­nyói közterület-fenntartó vállalat igazgatója. - A polgárok, sajnos, úgy gondolják, hogy a mi felada­tunk a hulladék összegyűjtése a zöld övezetekben, a kukák, konté­nerek mellől... A lakótelepi épüle­tek közötti területeket igyekeznek tisztán tartani, a kukák mellől is felszedik a szemetet, bár tulajdon­képpen ez nem tartozik a feladata­ik közé. - A legbosszantóbb, hogy miközben gereblyézgetünk, az ab­lakokból hull ránk a szemét. A „ku­kások" is szaporítják a munkán­kat: kiszedik a „hasznosítható" szemetet, közben jócskán hagy­nak szemétkupacot a tartályok mellett. Szeretnénk osztályozni a hulladékot, korszerűsíteni a táro­lást, de sajnos, ez így nem megy. Bármit kitalálhatunk, ha a lakos­ság a megvalósításában nekünk nem segít, nem lesz tisztább a vá­rosunk, a környezetünk. (fo) JULIUSBAN TÖBB BALESET TÖRTÉNT A LÉVAI ÉS NAGYKÜRTÖSI JÁRÁSBAN Vezessünk óvatosabban! Úgy tűnik, nem hozták meg a kívánt eredményeket a Lévai Járási Rendőrparancsnokság közlekedési osztályának a megelőző akciói, hiszen a nyári szünet első hónapjában a régió közútjain 112 baleset történt, 27-tel több, mint az előző hónapban. Heten súlyosan, húszan könnyebben sérül­tek meg. Az anyagi kár meghaladja a 2 800 000 koronát. - A legtöbb karambol (38 szá­zalék) az első osztályú utakon for­dult elő, mégpedig helytelen ve­zetés, az alapvető kötelességek megszegése, az elsőbbségadás elmulasztása és nem utolsósor­ban gyorshajtás következtében ­tájékoztatta lapunkat Radoslava Tatarkovičová, a közlekedési osz­tály szóvivője. A közúti szeren­csétlenségek növekvő számára vgló tekintettel arra kéri a gépko­csivezetőket, ne kockáztassák se a maguk, se mások életét, s le­gyenek tekintettel a közúti forga­lom többi résztvevőjére is. - Hasonlóképpen a szomszédos Nagykürtösi járásban iš a figyel­metlen vezetés és a gyorshajtás idézte elő a közlekedési balese­tek túlnyomó részét az elmúlt hó­nap folyamán. Mint azt a járási rendőrparancsnokság közlekedé­si osztályán Milan Cúth rendőr őrnagy elmondta, a régió ország­útjain 31 baleset történt, ami ugyan tízzel több, mint az előző havi adat, de a következménye­ket tekintve a júliusi statisztika messzemenőleg jobbnak tekint­hető, mint a júniusi. Akkor ugyan­is egy halálos, egy súlyos és öt könnyebb, most viszont csak egy könnyebb személyi sérülés tör­tént. továbbra is lakott területen fordult elő a legtöbb közlekedési baleset. (-dzsár) SAJOGOMOR Mátyás szobra a községé A sajógömöriek joggal büsz­kék arra, hogy nagy királyunk­nak, Mátyásnak szobra áll a fa­luban. A monda szerint a király itt bírta rá szőlőkapálásra az őt kísérő főurakat. A sajógömöri önkormányzat által kiadott tör­ténelmi áttekintésből kitűnik, hogy a szoborállítás ötlete 1912-ben vetődött fel először, és Bogár Lajos helybeli tanító­tól származik. Szoborbizottság alakult, amelynek elnöke Szon­tagh Zoltán helyi földbirtokos lett. A kezében kapával álló Má­tyás szobrát Holló Barnabás, hangonyi születésű művész mintázta meg - állítólag in­gyen. De hiába szerveztek gyűjtést, a 4500 koronát nem tudták a szoborért kifizetni, ezért a budapesti Gallis és Vig­nali öntöde, ahol a bronzszobor rekordidő alatt készült el, per­rel fenyegette meg Holló Barna­bást, aki náluk az öntést meg­rendelte. A művésznek fájt a fe­nyegetés, s kijelentette, hogy sorsára hagyja a szobrot. A pénz végül összegyűlt, és 1913 augusztusában az alko­tás megérkezett a tornaijai va­sútállomásra, ahonnan B. Koncz Márton bíró, a felesége és a szoborbizottság tagjai hat­ökrös, díszes szekéren szállí­tották Sajógömörbe. A szobor leleplezésére csaknem egy év­vel később, 1914. június l-jén került sor. Szabó András - B. Koncz Márton után választot­ták meg Sajógömör bírójává ­a szoborbizottság javaslatára és a képviselők megbízásából a község tulajdonába vette át Mátyás bronzszobrát, amely a mai napig a falu értékes tulaj­dona. A Mátyás-szobor megál­modója a sajógömöri te­metőben nyugszik. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom