Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-13 / 188. szám, kedd

FEL ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. augusztus 1950. RAGYOLC: EGY GYILKOSSÁG HATTERE Az áldozat fia emlékezik Július 15-1 számunkban írás Jelent meg Öregember a kútban címmel, amely egy nagy kegyetlenséggel elkövetett bűntényről számolt be. A cikkben nem szerepelt, hogy hol történt, kl az áldozat, kl az elkövető. Az írás megjelenése után levelet kaptunk Tóth László ragyolcl olvasónktól, aki közölte: a cikk több pontban nem fedte a valóságot. Mint az áldozat fia és jogutódja őrzi a bírósági határozatokat, bizonyítani tudja, hogy a szerző néhány lényeges ténynél téves Információt kapott a bűnténnyel kapcsolatban. Ezek után természetesen otthonában kerestük fel a megsértett férfit. - Elsősorban az bánt, hogy négy év után megint újságtéma lett gz édesapám ellen elkövetett gyilkosság: az írás hegedő sebeket szaggatott fel. De csupán ezért nem ragadtam volna tollat. Sajnos, a cikk bizonyos mértékben elferdítette a valóságot, s azt sem említette, hogy végül a legfelsőbb bíróság mondta ki a végső ítéletet. Kocsiba ültünk, és elhajtottunk Csákányházára, az 1992-ben meggyilkolt Tóth Ferenc lakásához. A 73 éves férfi egyedül élt a portán, amely most lakatlan. A gyep gondozott, de az Udvar, a tornác, a kerítésen belül minden arról árulkodik, hogy nem lakja senki a házat s a ház mögötti portát sem. A kút, amelyben az idős férfit megtalálták, a kerítésen kívül van, azóta vasrácsot tettek rá. - Édesapám gyakran kölcsönzött pénzt az embereknek - mesélte az áldozat fia. - Főleg roma családokból látogatták őt előszeretettel: időnként zöldséget és élelmiszert is adott nekik. Hiába figyelmeztettem, ne csinálja, mert csak kihasználják, nem hallgatott rám.-Pedig tanulhatott volna a történtekből, ugyanis néha különböző tárgyakat, kompótokat stb. is elcsentek tőle. Kisebb összeget kértek kölcsön, és amíg édesapám a pénzért ment, meglopták. Igyekeztem meggyőzni: ne adjon kölcsön, hiszen a pénzt elisszák a kocsmában. Mindig ugyanazt a választ kaptam: „Nem tud mit enni adni a gyerekeknek". »De elissza a pénzt« - érveltem, amire ő: «A kocsmába is elmegy, de a gyerekeknek is vesz azért valamit." A négy éwel ezelőtti őszi napon Feri bácsi otthon megivott néhány deci saját készítésű bort, és elballagott a kocsmába egy kis beszélgetésre. Tudták róla, ha megkérik, fizet egy-két kupicával mindenkinek, akinek, úgymond, nem telik rá. Két üveg vörösbort rendelt. Egyiket a saját asztalára, a másikat a szomszédos asztalra, majd igyekezett elmenekülni a „társaságból", hogy az ne kerüljön még több pénzébe. - A kocsmárosnétól tudom, hogy édesA gyilkosság után vasrácsot szereltek a kútra mutatja az áldozat fia és az unokája. A szerző felvétele apám felállt az asztaltól, és azt mondta, hazamegy pénzért, mert nem tudja kifizetni a számlát. »Elkísérem« - szólt utána a 20 éves 0. R., de édesapám elhárította, mondván, hogy nem részeg ő, nem kell őt kísérgetni. Ami azután történt, azt csak sejteni lehet. 0. R. mégis vele vagy utána ment, annak ellenére, hogy édesapám nem akarta. Bement a házba, az első vallomása szerint onnan 370 koronát ellopott. A jelek arra utaltak, hogy dulakodás nem történt: a konyha közepén egy vértócsát találtunk, az ágy alatt pedig édesapám kabátját, 0. R. azzal törölte fel a vért. Tóth Ferenc éppen festetett, amikor a bűntény történt A festő, Feri bácsi unokájának a férje, másnap reggel ment folytatni a festést. Miután senki nem nyitott ajtót és az idős ember szandálját megtalálta a kút előtt, gyanút fogott. Belenézett a kútba, és ott megpillantotta az öregembert, aki mindkét kezével görcsösen markolta az öntözéshez használt csővezetéket Halott volt. A vizsgálat kiderítette, hogy 0. R. lavórral fejbe verte az idős embert. Addig ütötte, amíg az elájult. 0. R. azt hitte, hogy Feri bácsi meghalt, a tetemet el akarta tüntetni, a nyomokat megsemmisíteni. A testet bedobta a kútba, a vértócsát az áldozat kabátjával feltörölte, az ajtót bezárta, a kulcsot eldobta az udvaron. Hónapok múltán találták csak meg. - A festő telefonon értesítette a húgomat, hogy baj történt, menjünk azonnal - folytatta az áldozat fia. - Amikor láttuk a bűntényt, kihívtuk a rendőrséget. A losonci nyomozók szinte órákon belül elfogták a tettest. Rábizonyították, s 0. R. kénytelen volt beismerni a gyilkosságot. Amíg nem volt jogi képviselete, sok mindent bevallott, később, amikor már ügyvédje is volt, a vallomásán sokat változtatott. A vizsgálótisztnek azt mondta, azért dobta be apámat a kútba, mert az ütések után halottnak vélte, sfélt, hogy megtalálják a holttestet. Az téves hír, hogy önként adta fel magát. Véletlenül jelen voltam, amikor a fiút elfogták. Az üggyel kapcsolatban éppen kihallgatott a rendőrség, amikor 0. R.-t behozták a községházára kihallgatásra. A másik helyiségben beszélgettek vele: körülbelül fél óra telhetett el, amikor a rendőr kijött, és közölte velünk, hogy bevallotta a gyilkosságot. „Ha mindent tudnak, akkor felesleges tovább tagadnom" - mondta. De máig sem értem, hogy a kerületi bíróságon a szenátus elnöke és még néhányan miért igyekeztek a legenyhébb büntetést kiszabni apám gyilkosára. A kerületi bíróságon 10 évet kapott. Követeltem a fellebbezést s a legfelsőbb bíróság 12 évi fegyházra változtatta az ítéletet. Tehát a legfelsőbb bíróság még a tíz évet is kevesellte, a kerületi bíróságon pedig, tudomásom szerint, néhányan öt évet akartak adni egy ilyen brutális gyilkosságért. Nem értem, hog/ miért. FARKAS OTTO KIRALYHELMEC Hivatásosok és amatőrök találkozója A klrályhelmecl Petőfi Sándor Művelődési Központ az Idén Is megrendezte az Immár hagyományos képzőművészeti nyári alkotótábort. A Bodrogköz és az Ung-vldék amatőr képzőművészelt tömörítő Tlce Klub tagjain kívül - csakúgy, mint eddig minden évben - magyarországi amatőr és hivatásos képzőművészek Is eljöttek a Csonkavár alatti városba, köztük Kürthy Sándor, a közismert budapesti festőművész, a tábor művészeti vezetője, aki a hétvégi táborozást követően a következőképpen értékelte a XXI. találkozót: - Az idén vettem részt először a bodrogközi alkotótáborban és annak munkájában. Mint minden alkotótáborban, itt is az amatőr képzőművészek voltak túlsúlyban, akik ugyan szeretnek alkotni, szemléletük azonban nem minden esetben kiforrott. Az a néhány kolléga, aki hivatásszerűen alkot, hasznos tanácsokkal látta el őket. Azért tartom hasznosnak az ilyen találkozókat, mert jó alkalmat nyújtanak arra, hogy az egy célt követők áttekinthessék egymás munkáit, s így kinek-kinek a saját világa konfrontálódik a többiek elképzeléseivel. Egy tábornak a pozitívuma éppen az, hogy ilyen formában mindenki saját maga felmérheti képességeit. Ez alatt az egy hét alatt sok szép alkotás született, amelyek a jó meglátást, a szépre, az alkotásra való törekvést tükrözik. Tehát egy ilyen találkozó jó alkalom arra is, hogy megbeszéljünk bizonyos szakmai problémákat, és konkrétan, kölcsönösen - minden elfogultság nélkül - rá tudunk mutatni a szakmában felmerülő hiányosságokra. Ezenfelül új baráti kapcsolatok szövődnek, ami a szakmai fejlődés szempontjából nagyon fontos tényező. Termékeny hetet tudunk magunk mögött, igazolja ezt az is, hogy a művelődési központ kiállítóterme szűkösnek bizonyult valamennyi alkotás bemutatására. Ugyanis a tábor az itt készült alkotásokból rendezett kiállítással zárult. Tóth Mária, a művelődési központ igazgatója szintén elégedetten summázta a képzőművészek egyhetes királyhelmeci tartózkodását. Elmondta, hogy a tervezett programok nagyobb részét sikerült megvalósítaniuk. A táborozók a szabad alkotáson kívül különböző rendezvényeken, beszélgetéseken, bodrogközi kirándulásokon is részt vettek. Az itt szerzett élményeik alkotásaikban is tükröződnek, melyek közül ki-ki egyet a szervező és vendéglátó művelő-dési központnak ajándékozott. (katócs) Rozsnyó Tőketerebes R.szombat Losonc Nagykürtös o Pozsony Galánta Ragyolc kiréiyheimec D.szer

dahel Komárom NAGYKÜRTÖSI JÁRÁS Mért éppen a magyar iskola nem kell? AZ SZNP UJABB KIROHANASA A kampány folytatódik Keletén tovább tombol az autonómia és a millecentenáriumi emlékművek elleni hadjárat. Ez derül ki a Tőketerebesi és a Nagymihályi járás közös szlovák nyelvű hetilapjában, az Extra Zemplínben megjelent egyik tudósításból, amely a Szlovák Nemzeti Párt nagymihályi járási konferenciájáról számol be. A tudósításból egyebek közt kiderül, hogy a párt parlamenti képviselői az ország déli részén élő többségi nemzetiségek megzabolázása érdekében több törvénymódosítást kívánnak a törvényhozás elé terjeszteni, például az államnyelvtörvény, a Büntető Törvénykönyv, az önkormányzati szervekbe történő választásokról szóló törvény és az emlékművek építésének feltételeit szabályozó törvények módosítását. Mindezt a résztvevők által megfogalmazott és jóváhagyott zárónyilatkozat is alátámasztja, amelyben azonfelül, hogy a történelmi tanulságokra hivatkozva éberségre szólítják fel a nemzetet, kategorikusan kimondják: nem engedik, hogy a vad nomád törzsek 1100 évvel ezelőtti Kárpát-medencébe való behatolásának tiszteletére emlékműveket emeljenek, s közben korabeli jelmezes lovasok vonuljanak fel a délvidék egyes térségeiben. Semmilyen autonómiát a magyar dialektust használó szlovákiai polgároknak. Elérkezett az az idő, amikor szervezetten kell védekezni a magyarok terjeszkedésével szemben - áll többek között a nyilatkozatban. Ezek után felmerül a kérdés: mire számíthatnak majd a Ungvidékiek, akik a területi-közigazgatási reform hatályba lépését követően (feltehetően) a Nagymihályi járás irányítása alá kerülnek? (kat) KRASZNAHORKA Zárt ülés emlékműügyben? Egyre inkább úgy tűnik, hogy az önállósult Szlovákiában egyetlen magyar vonatkozású emlékmű sem kerülheti el a kálváriáját, s ez alól a Krasznahorkán nemrégiben felállított impozáns emlékmű sem képez kivételt. Ma egy hete tíz illetékes hivatal és személy kapott levelet Ladislav Ocelník mérnöktől, a rozsnyói járási hivatal megbízott vezetőjétől, aki augusztus 14-re tanácskozást hívott össze a krasznahorkai községi hivatalba. Az ülésnek a meghívó szerint egyetlen pontja lesz, nevezetesen az említett emlékmű további sorsáról kell dönteni. S hogy kiknek? A Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának megbízottja mellett meghívót kapott például a Szlovák Távközlési Vállalat rozsnyói kirendeltsége, a besztercebányai székhelyű Povodie Hrona meg a rozsnyói állami higiénikus is. A tanácskozás akár zártkörűnek is nevezhető. A levél szerint ha a meghívott valamilyen oknál fogva nem vehet részt a tanácskozáson, úgy megbízottját írásban kell felhatalmaznia. A meghívó tartalma azt sugallja, hogy a tanácskozáson a Csemadok TV megbízottja és LIlmán István, az emlékmű egyik alkotója fog ülni a „kínpadon", akiknek fel kell mutatniuk az emlékmű építési engedélyét, valamint a földterület megvásárlásáról szóló bizonylatot. (-kas) Kezembe került a minap a Nagykürtösi Járási Hivatal Közlönyének Júliusi száma. Kétségtelenül sok hasznos Információ olvasható kl a helyi államigazgatás hivatalos tájékoztatójából, de leginkább a tanügyi hivatal Igazgatónőjének „Iskolák a Nagykürtösi Járásban" címmel megjelent cikke keltette fel az érdeklődésemet. Számokkal telitűzdelt tanév végi jelentésnek fogható fel az írás, amelyből többek közt kiderül, hogy a régió 14 alapiskolájából 9 szlovák, 3 magyar tanítási nyelvű, 2 pedig közös igazgatású. Míg a szlovák iskolák 175 osztályában 4190, addig a három magyar iskola 29 osztályában 582 gyerek koptatta a padot. A közös igazgatású bussai és csábi iskola 29 osztályát 833 tanuló látogatta. Csábon a magyartagozat hat osztályában 114-en, Bussán a három osztályban mindössze 26-an tanultak. Ez utóbbival kapcsolatban a szerző „elfelejtette" megjegyezni, hogy a tanügyi hivatal segédletével, a gyerekek alacsony létszámára hivatkozva, az elmúlt tanév végével megszüntették a bussai alapiskola magyar tagozatát. Hetvennégy nebulót járattak a négy 1-4. osztályos egyházi kisiskolába, melyek mindegyike magyar tannyelvű, viszont a 14 állami kisiskolából csak kettő az. A járás területén található 44 óvodából 14 ugyan magyar tanítási nyelvű, de 8 óvodában már alternatív nevelés folyik. És most nézzük meg, mit takarnak a száraz számadatok. Mivel a tanügyi hivatal főnök asszonya - nem tudni, hogy milyen okból - elmulasztotta feltüntetni, hogy összesen mennyi gyerek tanul az állami kisiskolákban, vegyük alapul a rendelkezésünkre álló adatokat. Eszerint a régió kb. 5700 alapiskolásából csak közel 800-an járnak magyar osztályokba. Ha abból indulunk ki, hogy a Nagykürtösi járás lakosságának 30 százaléka magyar nemzetiségű, akkor ennek tükrében szerényen számolva is - 1500-1700 gyereket kellett volna magyar iskolába íratni. A hiányzó 700-800 gyerek minden valószínűség szerint a szlovák iskolák létszámát gyarapítja. Ebből pedig az is következik, hogy a magyar nemzetiségű szülők mintegy 40 százaléka nem anyanyelvi iskolábajáratja a csemetéjét. Érdemes néhány háttérinformáción is elgondolkodni. Itt van például a csábi közös igazgatású iskola, melynek a vonzáskörzetébe tartozó 10 településből csak kettő színtiszta szlovák község, míg a fennmaradó nyolcat 30-50-70, sőt Sirákot 82 százalékban magyar nemzetiségűek lakják. S ami különösen elszomorító és elgondolkodtató, hogy egyebek közt Sirákról sem jár egyetlenegy gyerek sem magyar iskolába! Ennél jóval rosszabb helyzet alakult ki a bussai iskolában, amellyel lapunk korábbi számaiban már behatóan foglalkoztunk. Nem lehet említés nélkül hagyni a nagycsalomjai szlovák alapiskolát, melynek vonzáskörzetében csupa vegyes, de inkább túlnyomórészt magyarok lakta település található. A végére hagytam egy felettébb lehangoló és akár alapos tanulmányozásra is kívánkozó esetet. Az idei tanév kezdetén Lukanényén a helyi szlovák nyelvű kisiskola első osztályában 18, a magyar iskolában pedig csak 4 elsőst köszönthetnek majd. Hogy tisztább legyen a kép, még csak annyit szükséges hozzáfűzni, hogy a lakosság nemzetiségi megoszlását tekintve majdnem fordított arányban kellene lennie az elsősök számának. Bár nem tartozik szorosan a témához, de néhány furcsa ellentmondásra is szükséges rávilágítani. Szerény ismereteim szerint a gyerekeiket szlovák iskolába járató magyar nemzetiségű szülők többsége Csemadok-tag, MKDM-szimpatizáns, a magyar televízió műsorait nézi, a magyar rádiót hallgatja, magyar újságokat olvas. Érdekes módon, többé-kevésbé a gyerekeik is. S amiről még szintén szólni kell: hitéletüket is magyarul élik. A nem anyanyelvi iskolába járó gyerekek magyarul imádkoznak, magyar misére járnak, magyarul gyónnak. Nem értem a szüleiket: miért éppen a magyar iskolától fosztják meg őket?! A kérdésre már csak azért sem egyszerű válaszolni, mert meglehetősen összetett jelenségről van szó, melynek okai mélyen gyökereznek. Ugyanis az itteni régióban már az előző rendszerben is majdnem annyi magyar ajkú gyerek járt szlovák iskolába, mint napjainkban. Tehát nagyrészt azok a magyar szülők adják gyermekeiket szlovák iskolába, akik maguk is odajártak. És ezek az emberek magyarul álmodnak, magyarul tör ki belőlük az öröm, magyarul kereszteltetik gyermekeiket, siratják el halottaikat. Viszont nem ismerik a magyar történelem meghatározó személyiségeit, nem ismerik Petőfi, Ady, József Attila vagy Nagy László gyönyörű verseit. Nem hallottak Fábry Zoltánról, Gyurcsó Istvánról, de földijük, Zs. Nagy Lajos verseit sem ismerik. S mindezek ellenére ők Csemadok-tagok, magyar politikai pártjaink támogatói, ott vannak a komáromi imanapokon, kulturális ünnepélyeinken. Csak éppen a magyar óvodák és iskolák felé nem találják az utat! BODZSÁR GYULA