Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-18 / 166. szám, csütörtök

Pi ay szó SPORT 1996. július 18. KENQ 10 Tízmilliós nyeremény A KENO 10 keddi, kétszázadik sorsolásán egy szerencsés tippelő rekordnyereménynek számító 10 miilió koronát nyert A nyertes 50 koronért 10 számra tippelt, s valamennyit eltalálta! Ennél nagyobb összeget eddig még senki sem inkasszált a KENO 10 számsorsjáték bevezetése óta. (TA SR) Mészöly: Kocaelispor? Mészöly újra népszerű lett Törökországban. Csaknem annyira, mint 10 éve, amikor a Fenerbahce, valamint a török válogatott edzője. Akkor Is körberajongták, most valami hasonló történt vele. Mészöly Kálmán egy hetet töltött Isztambulban, s bár nem a szerződéssel azsebében Jött haza, könnyen lehet, hogy mégiscsak török alkalmazásba kerül, m Mindenekelőtt gratulálunk 50. születésnapja alkalmából. Aztán elsősorban arra lennénk kíváncsi, miért volt Törökországban? - Puhatolódzó tárgyalásokat folytattam török sportvezetőkkel. Például arra, hogy a nevem felmerült a török szövetségi kapitányi posztra esélyesek között. Köztudott, Fatih Terim, a Galatasarayhoz szerződött, így dönteni kellett, ki legyen az új kapitány. Ha külföldi szakember mellett voksoltak volna, akkor én vagyok az első számú jelölt. Végül Mustafa Denizlit választották. • Valamelyik klubcsapatnál nem volt az edzőjelöltek között? - Nemcsak voltam, hanem vagyok is. Éppen a kapitánnyá választott Denizli úr helyén. A Kocaelispor most edző nélkül van, néhány napon belül értesítenek, ha rám esett a választásuk. • Akkor végül is felemás érzésekkel jött haza. - Azt nem mondanám. Remekül éreztem magam. Jólesett, hogy a törökök nem felejtettek el. • És mi van akkor, ha a török csapat más trénert szerződtet? - Akkor sem leszek kétségbeesve, hiszen több külföldi ajánlatom van. (s) Albert Izraelben folytatja Nem sikerült szerződtetni a Ferencváros labdarúgócsapatának Vjacseszlav Jeremejevet (Stadler FC). Havasi Mihály menedzser az utóbbi hetekben sokat járt Akasztón, optimizmusát fokozta, hogy már szinte megegyezett Stadler Józseffel Jeremejev átigazolásában (ugyanúgy, mint korábban Nagy Norbert és Igor Nicsenko esetében), ám most valami történhetett. Stadler úr meggondolta magát és mégsem adta beleegyezését a mezcseréhez. Mindezt Szívós István ügyvezető elnök is megerősítette. Hétfőn Albert Flórián hazaérkezett Izraelből. Szívós úr ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Albert Izraelben folytatja. Illetve ez majd akkor válik biztossá, ha aláírtuk a szerződést, ám ez tényleg csak idő kérdése. A Maccabi Petah Tikva vezetői faxon már jelezték, hogy a hét végéig szeretnének megegyezni velünk Albert-ügyben. Ami Nyilas Eleket illeti, ő minden bizonnyal marad, az izraeliek nem jelentkeztek érte." (n) BESZELGETES GYULAI ISTVÁNNÁL. A NEMZETKÖZI ATLÉTIKAI SZÖVETSEG FŐTITKÁRÁVAL A színvonal még mindig emelkedik • A Nemzetközi Atlétikai Szövetség, amelynek ön a főtitkára, már többször is kifejezésre juttatta, hogy a maga szempontjából a világbajnokságot tekinti a sportág fő eseményének és nem az olimpiát. Ez a megközelítésmód befolyásolja bármiben is az olimpiai előkészületeket? - Egy sportágnak nyilvánvalóan az a legfontosabb versenye, amely kapcsán a legtöbbet tudja visszaforgatni a bevételekből. Az atlétika a világbajnokságok bevételeiből él, ezekből tud fejlődni, tovább építkezni. Ám természetesen sportbéli rangját tekintve egyik sem kerülhet a másik elé, hiszen az olimpia és a világbajnokság műsorát és mezőnyét tekintve egyforma rangú verseny. • Egy sportoló életében azonban talán mégiscsak hangsúlyt kap az olimpia. - Ennek a megítélése meglehetősen szubjektív. Mert itt van példul Morceli, aki nyert már három világbajnokságot, viszont olimpiai aranyérme még nincsen. Neki biztosan nagyon fontos az olimpia. De ott a másik véglet, Frank Fredericks, aki többször nyilatkozta már, hogy számára az olimpia egy verseny a sok közül. De fordítsuk meg úgy a kérdést, hogy mit jelent az olimpiának az atlétika jelenléte. Nos, ez azon kevés sportágak egyike, amely 1896 óta szerepel a műsoron, tulajdonképpen az atlétika az ötkarikás játékok kirakatsportága. Éppen ebbőla központi szerepből ered az a csöppnyi üröm, hogy mindabból, ami az olimpia által generálódik, aránytalanul kevés üt vissza a sportágba, a teljes olimpiai bevételből mindössze 0,6 százalék, és ez is csak hosszú vita után. • A szavaiból arra következtetek, hogy a kiemelten fontos sportágnak több járna. Az ASOIF, a nyári olimpiai sportágak szövetsége tavasszal a lausanne-i ülésén már az egyenlő pénzfelosztás helyett a differenciálás mellett döntött és itt az atlétika már kiemelt státust élvez. Valami hasonló dukálna neki az olimpián is? - Csak gondoljon arra, hogy ha az atlétika nem szerepelne a játékok műsorán, akkor az egész értéke, illetve a bevételek csak hat tizedszázalékkal csökkennének? Nyilván nem. Amit egy világbajnokság után vissza tudunk juttatni a sportágba, annak csupán egyötöde az, ami az olimpia után visszacsordogál. • Ez akár azt is jelentheti, hogy elméletileg az atlétikában is megköthetnék, hogy csak bizonyos korosztály versenyezhessék az olimpián. - Akár azt is. De ez természetesen csak elmélet. Egyelőre... • Most mégis úgy tűnik, hogy megpezsdült az atlétavilág, talán éppen az olimpia közelsége miatt. - Ezt én megint csak nem értékelném külön, hiszen hangsúlyozom, hogy sportszempontból Kiss Balázs éremesélyesként utazott Atlantába Ráadásul vb kétévenként van, olimpia pedig négyévenként. A sportágon belülről egyébként nagyon sok ösztökélés érkezik, hogy valamiképp próbáljuk meg feloldani ezt az ellentmondást. Azt mondják: lám, a FIFA meg tudta oldani, ott aztán tényleg a világbajnokságon van a hangsúly, az a fő eseményük. nincsen különbség az atlétikában olimpia és világbajnokság között, viszont az tény, hogy a figyelem másként összpontosul a két eseményre. Az olimpia nem csupán egy sportverseny, hanem az emberiség egyik csodálatos eseménye. • Talán ezért érezzük úgy, hogy az atlétikában is felgyorsult a szívverés, hiszen néhány fantasztikus formát sejtetnek, és ezzel kivételesen nagy versenyeket ígérnek. - Már évek óta hajtogatom: ezt a színvonalat már képtelenség tartani, ezeket az eredményeket már nem lehet fokozni. Aztán évek óta rendre megcáfolnak, mert tartják a színvonalat, sőt... De ez az, amiben egyáltalán nem bánom, hogy nincsen igazam. • Az idényben eddig mutatott formák alapján kikövetkeztethető-e, kik lesznek a sztárok az olimpián, vagy az is elképzelhető, hogy minden a feje tetejére áll? - Vannak favoritok, és az is megtörténhet, hogy felborul a papírforma. Ezért remek sportág az atlétika. Itt sorakoznak az izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések. Például: megnyeri-e a kilencedik olimpiai aranyérmét Carl Lewis? Óriási lenne, Nurmin és Latinyinán kívül nincs más kilencszeres olimpiai bajnoka a világnak. Aztán: vajon sikerül-e Michael Johnson terve, tud-e duplázni 200-on és 400-on? Vagy Fredericks, aki felettébb szorongatja, keresztül húzza-e a számítását. Azt tudom, hogy Johnson az atlantai körülményekkel megegyező helyen edz, azaz elvileg egyre otthonosabb a párás melegben. De hogy és hol készül Fredericks? Itt van Szergej Bubka, akinek inog a trónja, viszont fantasztikus versenyzői adottságokkal megáldott rúdugró. Vagy a magasugrás világcsúcstartója, Javier Sotomayor? Szemmel láthatóan vergődik. Fel tud-e támadni? És a világbajnokságot tavaly 870 centiméterrel megnyerő távolugró, Ivan Pedroso? Róla mindenki lemondott a súlyos sérülése után. De a tudomásomra jutott, hogy már versenyez. Vajon indul-e? Gebrselassie tud-e az atlantai pokoli hőségben, a katlanban nyerni 5000-en és 10 000-en? Es Linford Christie? Óriási lenne, ha megvédené címét, ebben a kirobbanóan jó 100-as mezőnyben? Az az érzésem, hogy bejut a döntőbe, de végül nem fut majd. Mert megsérül. Tény,"hogy szívesebben látnám nélküle a döntőt, semmint úgy, hogy ő csak a hatodik. No és Morceli? Olimpiai győzelem híján fantasztikusan motivált. A papírforma azt igére, könnyedén nyeri az 1500-at. De ha riporterként közvetíteném ezt a számot, akkor azt mondanám: „Hölgyeim és uraim, tessenek odafigyelni a marokkói El Guerroudjra! Könnyen lehet, hogy korszakváltás szemtanúi leszünk." • Apropó közvetítés. Ez már a második olimpiája lesz, amelyen nem a riporterállásból nézi a versenyeket... - Nagyon hiányzik a tévés munkám. Olykor eszembe jut, hogy mit csinálok én ott lent, a pálya környékén, amikor nekem fent kellene ülnöm és közvetítenem mondjuk az említett 1500as döntőt. • Egy szép és dicsőséges korszak után meg kellett szoknunk, hogy magyar sportolónak nem igen jut főszerep az atlétikai világversenyeken. Most azonban van néhány kiemelkedő képességű spotolónk. Hol látja az ő helyüket? - Továbbra is meggyőződésem, hogy nálunk pici műhelyekben egy-egy megszállott szakember munkájának a gyümölcseként születnek kiemelkedő eredmények. Szerencsések vagyunk, hogy van egy Kiss Balázsunk, akiben még a győzelem lehetősége is benne van. Ináncsi Rita esetében is bármi lehet, bár gondolnunk kell arra, hogy a világranglistát vezető szíriai Shouaa igen erős és Jackie Joyner-Kersee a hattyúdalára készül. Horváth Attila, akiről alig hallani, talán éppen ebből a visszavonultságból tudja majd meglepni az ellenfeleit. Összességében viszont úgy érzem, hogy magyar atlétának a nyolcba kerülés már óriási sikernek számít. Gondolja csak el, 400 gáton mit jelentene, ha ott lenne a döntőben Kovács Dusán egy olyan sportágban, ahol 197 ország sportolói versenyeznek. (NS) A NEMESOCSAIAK NYERTEK A KOMAROMI JARASI LABDARUGO-BAJNOKSAGOT Csak saját nevelésű játékosokkal A közelmúltban már volt a majd 3000 lakosú Nemesócsának kerületi I. B-osztályban szereplő labdarúgócsapata. Sőt, másfél évtizeddel ezelőtt a Komáromi és a Dunaszerdahelyi Járás határánál található község együttese „látogatást tett" az I. A-osztályban Is. Aztán egyik napról a másikra elindult lefelé azon a bizonyos lejtőn, mígnem Ismét a Járási bajnokságban kötött kl. Tavaly aztán merész tervekkel vágtak neki a pontvadászatnak a nemesócsalak: a feljutást tűzték kl célul. Az őszi Idény után még ugyan a harmadik helyen tanyáztak, ám remek tavaszi hajrájuknak köszönhetően, nyolcpontos előnnyel végeztek az élen. - A rendszerváltásig, tehát 1989 őszéig a szövetkezet támogatta a helyi sportegyesületet, aztán váratlanul gazda nélkül maradt a klub. Lépnünk kellett, nem lett volna sportszerű, ha feloszlatjuk az egyesületet. A sporton kívül még a kultúra támogatását is magára vállalta a falu. Sok pénzünk nincs, s nem is volt, de azért valahogy mindig sikerült előkaparni a szükséges összeget. A többi, kisebb-nagyobb szponzornak köszönhetően, ha szerényen is, ám létezünk - mondta Szkukálek László polgármester, akinek az egyik fia élvonalbeli futballista. Nagyon jól tudják a nemesócsaiak, hogy máshol - ezen a szinten! - jóval több pénzt áldoz a sportra a községi hivatal, de hát csak addig takarózhatnak, ameddig a takarójuk ér. És ezzel a futballisták is tisztában vannak. Ők valódi amatőrök, egy fillért sem kapnak a meccsekért, edzésekért; valamennyien nagyon szeretik ezt a sportágat, s nagy megtiszteltetés számukra, hogy a falut képviselhetik, augusztustól már nem a járási bajnokságban, hanem a VI. ligában. - Mindenki bízott Sárközy Imre edzőben, aki egy évvel ezelőtt vette át a csapat irányítását, s mindjárt a kezdet kezdetén kijelentette: kizárólag saját nevelésű játékosokra épít, s valamennyi fiatalt ki szeretne próbálni. Akkor is türelmesen vártunk, amikor csak a harmadik helyen tanyáztunk, tudtuk, előbb-utóbb beérik szorgalmas munkánk gyümölcse. A legnagyobb rivális, a szilosi gárda elleni diadalt követően már nyilvánvaló volt, hogy mi kerülünk a VI. ligába. Le a kalappal az edző és a játékosok előtt - értékelte a nemesócsai futballcsapat idei teljesítményét Bukovič Péter klubelnök. Még sosem jártak a községben annyian focira, mint 1996 tavaszán. Az utolsó előtti fordulóban például közel 600-an szurkoltak, a hazai átlagnézőszám 400 körül mozgott, s ez - járási szinten - igencsak figyelemre méltó. A pálya talaja kifogástalan, azonban az öltözők, valamint a mellékhelyiségek kritikus állapotban vannak. Az 50-es években átadott épület komoly felújításra szorulna, ám a sportegyesület anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Újabb helyi és környékbeli szponzorokra várnak a nemesócsaiak... És milyen tervekkel vágnak neki a magasabb osztálynak? Bukovič Péter: - A keretben (Beke László, Boros Igor, Borsányi Tibor, Cseh János, Cserepes Tibor, Garai József, Horváth Zsigmond, Juhos József, Kollár János, Kollár Miroslav, Ledecky Imre, Molnár Roland, Molnár István, Ledecky Vince, Smeja Tibor, Varga Zoltán, Veszprémi László) nem történt különösebb változás, tehát minden maradt a régiben, ami biztató jel. Ezek a lelkes srácok a VI. ligában is megállják helyüket. Különben, ha akarnánk, akkor sem igazolhatnánk, manapság ugyanis egy IV., de egy V. ligás futballistáért is sokat kérnek. A cél: a középmezőnyben végezni. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A nemsócsai labdarúgócsapat, amely nyolcpontos előnnyel nyerte a komáromi járási bajnokságot, s augusztustól a VI. ligában szerepelhet... (Bedecs György felvétele)