Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-18 / 166. szám, csütörtök

Pi ay szó SPORT 1996. július 18. KENQ 10 Tízmilliós nyeremény A KENO 10 keddi, két­századik sorsolásán egy szerencsés tippelő re­kordnyereménynek szá­mító 10 miilió koronát nyert A nyertes 50 koro­nért 10 számra tippelt, s valamennyit eltalálta! Ennél nagyobb összeget eddig még senki sem in­kasszált a KENO 10 számsorsjáték bevezeté­se óta. (TA SR) Mészöly: Kocaelispor? Mészöly újra népszerű lett Törökországban. Csaknem annyira, mint 10 éve, amikor a Fenerbahce, valamint a tö­rök válogatott edzője. Akkor Is körberajongták, most va­lami hasonló történt vele. Mészöly Kálmán egy hetet töltött Isztambulban, s bár nem a szerződéssel azsebé­ben Jött haza, könnyen lehet, hogy mégiscsak török alkal­mazásba kerül, m Mindenekelőtt gratulálunk 50. születésnapja alkalmából. Aztán elsősorban arra lennénk kíváncsi, miért volt Törökország­ban? - Puhatolódzó tárgyalásokat folytattam török sportve­zetőkkel. Például arra, hogy a nevem felmerült a török szövet­ségi kapitányi posztra esélyesek között. Köztudott, Fatih Terim, a Galatasarayhoz szerződött, így dönteni kellett, ki legyen az új kapitány. Ha külföldi szakember mellett voksoltak volna, akkor én vagyok az első számú jelölt. Végül Mustafa Denizlit válasz­tották. • Valamelyik klubcsapatnál nem volt az edzőjelöltek között? - Nemcsak voltam, hanem vagyok is. Éppen a kapitánnyá választott Denizli úr helyén. A Kocaelispor most edző nélkül van, néhány napon belül értesí­tenek, ha rám esett a választá­suk. • Akkor végül is felemás érzé­sekkel jött haza. - Azt nem mondanám. Reme­kül éreztem magam. Jólesett, hogy a törökök nem felejtettek el. • És mi van akkor, ha a török csapat más trénert szerződtet? - Akkor sem leszek kétségbe­esve, hiszen több külföldi aján­latom van. (s) Albert Izraelben folytatja Nem sikerült szerződtetni a Fe­rencváros labdarúgócsapatának Vjacseszlav Jeremejevet (Stadler FC). Havasi Mihály menedzser az utóbbi hetekben sokat járt Akasz­tón, optimizmusát fokozta, hogy már szinte megegyezett Stadler Józseffel Jeremejev átigazolásá­ban (ugyanúgy, mint korábban Nagy Norbert és Igor Nicsenko esetében), ám most valami tör­ténhetett. Stadler úr meggondol­ta magát és mégsem adta bele­egyezését a mezcseréhez. Min­dezt Szívós István ügyvezető el­nök is megerősítette. Hétfőn Albert Flórián hazaér­kezett Izraelből. Szívós úr ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Albert Izraelben folytat­ja. Illetve ez majd akkor válik biz­tossá, ha aláírtuk a szerződést, ám ez tényleg csak idő kérdése. A Maccabi Petah Tikva vezetői fa­xon már jelezték, hogy a hét vé­géig szeretnének megegyezni ve­lünk Albert-ügyben. Ami Nyilas Eleket illeti, ő minden bizonnyal marad, az izraeliek nem jelent­keztek érte." (n) BESZELGETES GYULAI ISTVÁNNÁL. A NEMZETKÖZI ATLÉTIKAI SZÖVETSEG FŐTITKÁRÁVAL A színvonal még mindig emelkedik • A Nemzetkö­zi Atlétikai Szö­vetség, amely­nek ön a főtitká­ra, már többször is kifejezésre jut­tatta, hogy a ma­ga szempontjá­ból a világbajnokságot tekinti a sportág fő eseményének és nem az olimpiát. Ez a megköze­lítésmód befolyásolja bármiben is az olimpiai előkészületeket? - Egy sportágnak nyilvánvaló­an az a legfontosabb versenye, amely kapcsán a legtöbbet tud­ja visszaforgatni a bevételekből. Az atlétika a világbajnokságok bevételeiből él, ezekből tud fejlődni, tovább építkezni. Ám természetesen sportbéli rangját tekintve egyik sem kerülhet a másik elé, hiszen az olimpia és a világbajnokság műsorát és mezőnyét tekintve egyforma rangú verseny. • Egy sportoló életében azon­ban talán mégiscsak hangsúlyt kap az olimpia. - Ennek a megítélése megle­hetősen szubjektív. Mert itt van példul Morceli, aki nyert már há­rom világbajnokságot, viszont olimpiai aranyérme még nin­csen. Neki biztosan nagyon fon­tos az olimpia. De ott a másik véglet, Frank Fredericks, aki többször nyilatkozta már, hogy számára az olimpia egy verseny a sok közül. De fordítsuk meg úgy a kérdést, hogy mit jelent az olimpiának az atlétika jelenléte. Nos, ez azon kevés sportágak egyike, amely 1896 óta szere­pel a műsoron, tulajdonképpen az atlétika az ötkarikás játékok kirakatsportága. Éppen ebbőla központi szerepből ered az a csöppnyi üröm, hogy mindabból, ami az olimpia által generálódik, aránytalanul kevés üt vissza a sportágba, a teljes olimpiai be­vételből mindössze 0,6 száza­lék, és ez is csak hosszú vita után. • A szavaiból arra következte­tek, hogy a kiemelten fontos sportágnak több járna. Az ASO­IF, a nyári olimpiai sportágak szövetsége tavasszal a lausan­ne-i ülésén már az egyenlő pénzfelosztás helyett a differen­ciálás mellett döntött és itt az atlétika már kiemelt státust él­vez. Valami hasonló dukálna ne­ki az olimpián is? - Csak gondoljon arra, hogy ha az atlétika nem szerepelne a játékok műsorán, akkor az egész értéke, illetve a bevételek csak hat tizedszázalékkal csök­kennének? Nyilván nem. Amit egy világbajnokság után vissza tudunk juttatni a sportágba, an­nak csupán egyötöde az, ami az olimpia után visszacsordogál. • Ez akár azt is jelentheti, hogy elméletileg az atlétikában is megköthetnék, hogy csak bi­zonyos korosztály versenyez­hessék az olimpián. - Akár azt is. De ez természe­tesen csak elmélet. Egyelőre... • Most mégis úgy tűnik, hogy megpezsdült az atlétavilág, ta­lán éppen az olimpia közelsége miatt. - Ezt én megint csak nem ér­tékelném külön, hiszen hangsú­lyozom, hogy sportszempontból Kiss Balázs éremesélyesként utazott Atlantába Ráadásul vb kétévenként van, olimpia pedig négyévenként. A sportágon belülről egyébként nagyon sok ösztökélés érkezik, hogy valamiképp próbáljuk meg feloldani ezt az ellentmondást. Azt mondják: lám, a FIFA meg tudta oldani, ott aztán tényleg a világbajnokságon van a hang­súly, az a fő eseményük. nincsen különbség az atlétiká­ban olimpia és világbajnokság között, viszont az tény, hogy a fi­gyelem másként összpontosul a két eseményre. Az olimpia nem csupán egy sportverseny, ha­nem az emberiség egyik csodá­latos eseménye. • Talán ezért érezzük úgy, hogy az atlétikában is felgyor­sult a szívverés, hiszen néhány fantasztikus formát sejtetnek, és ezzel kivételesen nagy verse­nyeket ígérnek. - Már évek óta hajtogatom: ezt a színvonalat már képtelen­ség tartani, ezeket az eredmé­nyeket már nem lehet fokozni. Aztán évek óta rendre megcáfol­nak, mert tartják a színvonalat, sőt... De ez az, amiben egyálta­lán nem bánom, hogy nincsen igazam. • Az idényben eddig mutatott formák alapján kikövetkeztet­hető-e, kik lesznek a sztárok az olimpián, vagy az is elképzel­hető, hogy minden a feje tetejé­re áll? - Vannak favoritok, és az is megtörténhet, hogy felborul a papírforma. Ezért remek sport­ág az atlétika. Itt sorakoznak az izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések. Például: megnyeri-e a kilencedik olimpiai aranyérmét Carl Lewis? Óriási lenne, Nurmin és Latinyinán kívül nincs más ki­lencszeres olimpiai bajnoka a vi­lágnak. Aztán: vajon sikerül-e Michael Johnson terve, tud-e duplázni 200-on és 400-on? Vagy Fredericks, aki felettébb szorongatja, keresztül húzza-e a számítását. Azt tudom, hogy Johnson az atlantai körülmé­nyekkel megegyező helyen edz, azaz elvileg egyre otthonosabb a párás melegben. De hogy és hol készül Fredericks? Itt van Szergej Bubka, akinek inog a trónja, viszont fantasztikus ver­senyzői adottságokkal megál­dott rúdugró. Vagy a magasug­rás világcsúcstartója, Javier So­tomayor? Szemmel láthatóan vergődik. Fel tud-e támadni? És a világbajnokságot tavaly 870 centiméterrel megnyerő távo­lugró, Ivan Pedroso? Róla min­denki lemondott a súlyos sérülé­se után. De a tudomásomra ju­tott, hogy már versenyez. Vajon indul-e? Gebrselassie tud-e az atlantai pokoli hőségben, a kat­lanban nyerni 5000-en és 10 000-en? Es Linford Christie? Óri­ási lenne, ha megvédené címét, ebben a kirobbanóan jó 100-as mezőnyben? Az az érzésem, hogy bejut a döntőbe, de végül nem fut majd. Mert megsérül. Tény,"hogy szívesebben látnám nélküle a döntőt, semmint úgy, hogy ő csak a hatodik. No és Morceli? Olimpiai győzelem hí­ján fantasztikusan motivált. A papírforma azt igére, könnye­dén nyeri az 1500-at. De ha ri­porterként közvetíteném ezt a számot, akkor azt mondanám: „Hölgyeim és uraim, tessenek odafigyelni a marokkói El Guer­roudjra! Könnyen lehet, hogy korszakváltás szemtanúi le­szünk." • Apropó közvetítés. Ez már a második olimpiája lesz, ame­lyen nem a riporterállásból nézi a versenyeket... - Nagyon hiányzik a tévés munkám. Olykor eszembe jut, hogy mit csinálok én ott lent, a pálya környékén, amikor nekem fent kellene ülnöm és közvetíte­nem mondjuk az említett 1500­as döntőt. • Egy szép és dicsőséges kor­szak után meg kellett szoknunk, hogy magyar sportolónak nem igen jut főszerep az atlétikai vi­lágversenyeken. Most azonban van néhány kiemelkedő képes­ségű spotolónk. Hol látja az ő helyüket? - Továbbra is meggyőződé­sem, hogy nálunk pici műhelyek­ben egy-egy megszállott szak­ember munkájának a gyümöl­cseként születnek kiemelkedő eredmények. Szerencsések va­gyunk, hogy van egy Kiss Balá­zsunk, akiben még a győzelem lehetősége is benne van. Inán­csi Rita esetében is bármi lehet, bár gondolnunk kell arra, hogy a világranglistát vezető szíriai Shouaa igen erős és Jackie Joy­ner-Kersee a hattyúdalára ké­szül. Horváth Attila, akiről alig hallani, talán éppen ebből a visszavonultságból tudja majd meglepni az ellenfeleit. Összes­ségében viszont úgy érzem, hogy magyar atlétának a nyolc­ba kerülés már óriási sikernek számít. Gondolja csak el, 400 gáton mit jelentene, ha ott len­ne a döntőben Kovács Dusán egy olyan sportágban, ahol 197 ország sportolói versenyeznek. (NS) A NEMESOCSAIAK NYERTEK A KOMAROMI JARASI LABDARUGO-BAJNOKSAGOT Csak saját nevelésű játékosokkal A közelmúltban már volt a majd 3000 lakosú Nemesócsá­nak kerületi I. B-osztályban szereplő labdarúgócsapata. Sőt, másfél évtizeddel ezelőtt a Komáromi és a Dunaszer­dahelyi Járás határánál található község együttese „látoga­tást tett" az I. A-osztályban Is. Aztán egyik napról a másikra elindult lefelé azon a bizonyos lejtőn, mígnem Ismét a Járá­si bajnokságban kötött kl. Tavaly aztán merész tervekkel vágtak neki a pontvadászatnak a nemesócsalak: a feljutást tűzték kl célul. Az őszi Idény után még ugyan a harmadik helyen tanyáztak, ám remek tavaszi hajrájuknak köszön­hetően, nyolcpontos előnnyel végeztek az élen. - A rendszerváltásig, tehát 1989 őszéig a szövetkezet tá­mogatta a helyi sportegyesüle­tet, aztán váratlanul gazda nél­kül maradt a klub. Lépnünk kel­lett, nem lett volna sportszerű, ha feloszlatjuk az egyesületet. A sporton kívül még a kultúra tá­mogatását is magára vállalta a falu. Sok pénzünk nincs, s nem is volt, de azért valahogy mindig sikerült előkaparni a szükséges összeget. A többi, kisebb-na­gyobb szponzornak köszön­hetően, ha szerényen is, ám lé­tezünk - mondta Szkukálek László polgármester, akinek az egyik fia élvonalbeli futballista. Nagyon jól tudják a nemesó­csaiak, hogy máshol - ezen a szinten! - jóval több pénzt áldoz a sportra a községi hivatal, de hát csak addig takarózhatnak, ameddig a takarójuk ér. És ezzel a futballisták is tisztában van­nak. Ők valódi amatőrök, egy fil­lért sem kapnak a meccsekért, edzésekért; valamennyien na­gyon szeretik ezt a sportágat, s nagy megtiszteltetés számukra, hogy a falut képviselhetik, au­gusztustól már nem a járási baj­nokságban, hanem a VI. ligá­ban. - Mindenki bízott Sárközy Im­re edzőben, aki egy évvel ezelőtt vette át a csapat irányítását, s mindjárt a kezdet kezdetén kije­lentette: kizárólag saját neve­lésű játékosokra épít, s vala­mennyi fiatalt ki szeretne pró­bálni. Akkor is türelmesen vár­tunk, amikor csak a harmadik helyen tanyáztunk, tudtuk, előbb-utóbb beérik szorgalmas munkánk gyümölcse. A legna­gyobb rivális, a szilosi gárda el­leni diadalt követően már nyil­vánvaló volt, hogy mi kerülünk a VI. ligába. Le a kalappal az edző és a játékosok előtt - értékelte a nemesócsai futballcsapat idei teljesítményét Bukovič Péter klubelnök. Még sosem jártak a község­ben annyian focira, mint 1996 tavaszán. Az utolsó előtti fordu­lóban például közel 600-an szurkoltak, a hazai átlag­nézőszám 400 körül mozgott, s ez - járási szinten - igencsak fi­gyelemre méltó. A pálya talaja kifogástalan, azonban az öl­tözők, valamint a mellékhelyisé­gek kritikus állapotban vannak. Az 50-es években átadott épület komoly felújításra szorulna, ám a sportegyesület anyagi helyze­te ezt nem teszi lehetővé. Újabb helyi és környékbeli szponzorok­ra várnak a nemesócsaiak... És milyen tervekkel vágnak neki a magasabb osztálynak? Bukovič Péter: - A keretben (Beke László, Boros Igor, Borsányi Tibor, Cseh János, Cserepes Tibor, Garai Jó­zsef, Horváth Zsigmond, Juhos József, Kollár János, Kollár Mi­roslav, Ledecky Imre, Molnár Roland, Molnár István, Ledecky Vince, Smeja Tibor, Varga Zol­tán, Veszprémi László) nem tör­tént különösebb változás, tehát minden maradt a régiben, ami biztató jel. Ezek a lelkes srácok a VI. ligában is megállják helyü­ket. Különben, ha akarnánk, ak­kor sem igazolhatnánk, manap­ság ugyanis egy IV., de egy V. li­gás futballistáért is sokat kér­nek. A cél: a középmezőnyben végezni. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A nemsócsai labdarúgócsapat, amely nyolcpontos előnnyel nyerte a komáromi járási bajnokságot, s au­gusztustól a VI. ligában szerepelhet... (Bedecs György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom