Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-06 / 156. szám, szombat

[6] Új szó TANÁCSADÁS 1996. június 29. „Kétségbeesés" jeligére: Nagyon kérem segítsen nekem, mert úgy érzem belebolondulok, mindig arra gondolok, mi lesz velem? 14 éves lány vagyok, és először 3 éve nyúltam magamhoz. Csak úgy, a ruhán keresztül, de egyre gyakrabban, mert nagyon jó érzést tudok így elérni. Nagyon tetszik és tetszett mindig, de félek, hátha valaki megtudja, vagy valami bajt szerzek! Megpróbáltam le is szokni róla, de minden hiába, mert nekem ez kell, szükséges! Sajnos nem tudom, szűz vagyok-e még, emiatt is félek. Fiúval még nem voltam. Az biztos, hogy orvoshoz nem megyek, bármi is történjen velem. Meg tudja válaszolni a kérdésemet? Teljes bizonyossággal nem. Ahhoz nőorvosi vizsgálat kellene, de több olyan esetről tudunk, amikor ez a vizsgálat sem tudta teljes bizonyossággal megválaszolni a költői kérdést, érintetlen-e még a vizsgálat alanya. A leírtak alapján azonban megnyugodhat, melt a leírt módon végzett ruhán keresztüli önkielégítés nem valószínű, hogy a szűzhártya átszakadásához vezetett. Nem teljesen értem, mitől vannak azok a leküzdhetetlen félelmei. Bár valóban úgy tűnik, kicsit szokatlanul korán kezdett el a nemiség iránt érdeklődni, és az átlagosnál korábban kezdte az önkielégítést, de megnyugtathatom, mai orvosi szemmel nézve ezt a tevékenységet egy olyan műveletnek tartjuk, ami szükséges az egészséges pszichoszexuális éréshez, és károsnak tartjuk, hogy a felnőttek, akár rosszindulatból, de inkább tudatlanságból ezzel kapcsolatban a bűntudatot próbálják a bakfisokba és a kamaszokba belénevelni. Olvassa el kérem Dr. Szilágyi Vilmos „A pszichológus válaszol szerelemről, szexről" című könyve megfelelő fejezetét az 52. oldalon. „Bizalom" Jeligére: 40 éwel ezelőtt egy műtét után mélyvénás trombózist kaptam. A következményeit a mai napig viselem. Ha már nagyon fáj a lábam, gumiharisnyát viselek, de ez csak néha segít, mert van, hogy alatta zsibbadás keletkezik. Rengeteg gyógyszert szedtem már, de csak több-kevesebb ideig segítettek. Általában az alsólábszáram dagadt, a színe is sötét, egészen a vádliig. Most azonban váratlanul a combom is fájni kezdett és megfigyeltem, hogy a belső felén egy fájdalmas, piros csík húzódik, és ezt egy sistergő-zümmögő érzés kíséri. A körzeti orvos, mikor ezt elmondtam neki, Curantyl-t írt fel nekem, de ennek szedését abbahagytam, mert amikor bevettem, a fájdalom erősödött! Az orvosokkal nincs szerencsém, mivel már 63 éves vagyok, és már sokan kicserélődtek a rendelőben. Volt aki állandó gyógyszerszedést ajánlott, míg más az időszakos mellett voksolt. Én meg nem tudom mit csináljak, kétségbeesem, ha amputált lábú embert látok, mert ettől nagyon félek! Ön milyen gyógyszert ajánl? A felsorolt gyógyszerek közül a GLYVENOLT tartom a legjobbnak, annak ellenére, hogy tudom, voltak időszakok amikor problémák voltak a beszerzésével. Akár hosszabb ideig is lehet szedni. Mindenképpen ajánlom azonban a természetes alapanyagú C-vitamin tartós szedését is. Olyat válasszon, ami dúsítva van bioflavonoidokkal, mert ezek azok a vegyületek, melyek az érrendszerben felelősek az érfal rugalmasságáért és a belső felületek simaságáért. Azonkívül jócskán megemelik a C-vitamin hatékonyságát is. Ne adja alább kérem napi 2-3000 mg-nál. A fájdalmak elviselhetővé tételéhez Önnek is a Lecithint és az Alfalfát ajánlom. Problémásnak tűnik viszont az az új tünet, a fájdalom és a piros csík a comb belső felén. Erős a gyanúm, hogy erre valóban ne.m a Curantyl nevű gyógyszer a legjobb, inkább antibiotikumos kezelésen kellene gondolkodnia. Ez a tünet ugyanis a comb erének a gyulladására jellemző, és ezt, főleg olyan előzmények után, amiket Ön 40 éwel ezelőtt már átélt, ajánlatos energikusan gyógyítani! Kérem, kérje meg a kezelőorvosát, hogy haladék nélkül utalja be Önt vizsgálatra egy érspecialistához, vagy legalább egy sebészorvoshoz, mert az elhanyagolt, vagy fel nem ismert érgyulladás újabb trombózis keletkezésével fenyeget! „Bizalom-ll" jeligére: Az utóbbi hónapokban nagyon kellemetlen, feszítő érzésem van a végbelemnél. Mintha be volna dagadva az egész alsó felem, és ez eltart mindig 2-3 napig. Voltam orvosi vizsgálaton, azt mondták, nem kell félnem, nincs aranyerem. Pedig én nem is attól féltem. Nagyon kellemetlen ugyanis az a viszketés is a végbélnyílás körül, ami szintén hosszú ideig el szokott tartani. Eddig már 7 fajta kenőcsöt kaptam, de tartósan egyik sem segített. Egyszer egy orvostól kaptam olyan kenőcsöt, amelyiknek ELCOSON a neve, s ez néhány nap alatt elmúlasztotta a viszketést. Szeretném megkérdezni, hogy használhatom-e ezt a kenőcsöt huzamosabb ideig, ha megint megjelenne az a viszketés? Nyugodtan használhatja, amikor csak szüksége lesz rá. Gondolom, a körzeti orvosa újra felírja Önnek, ha kiújulnának a tünetei. A végbél környéki viszketés leggyakoribb oka az ekzéma, de lehet egy gyulladás miatti folyás következménye is. S hölgyeknél még bonyolultabb a helyzet, mert ez a folyás nemcsak a végbélből, de a hüvelyből is eredhet. A hüvelyi folyás megoldása a nőorvoshoz tartozik, kérem tessék egy vizsgálatot kérni. Mivel a végbél vizsgálatánál nem leltek sem daganatra, sem aranyérre, ajánlom, tessék odafigyelni a bélflóra kedvező befolyásolására. Tessék megpróbálni a rostos anyagok fogyasztásának az emelését, a folyadékfogyasztás biztosítását napi 2,5 literes szinten, és a jól ismert ACIDOPHILUS szedését napi 3-4 kapszula erejéig. „Hemangioma" jeligére: A kisunokám 9 éves. Születésekor észleltük, hogy egy lencse nagyságú bőralatti csomó van a bal oldalán. Néha a színét és a nagyságát is változtatta. Az orvosok szerint hemangiómáról van szó, és hogy nem kell aggódni, merthogy 8-10 éves korára el fog múlni. Voltunk Pozsonyban a plasztikai sebészeten is kivizsgáláson, ahol a diagnózist megerősítették, és először 3, majd 6 hónaponként ellenőrző vizsgálatokra jártunk. Sajnos egyszer a csomó begyulladt, teniszlabdányivá nőtt, és ki kellett operálni. Visszamaradt egy 15 cm hosszú sebhely, amely körül később megint megjelentek olyan hasonló színű kiütések, és bőralatti csomók is megjelentek. A kisfiú ekkor 6 éves volt. A plasztikán azt mondták, hogy ha majd nagyobb lesz, lézerrel eltüntetik a kiütéseket. Csakhogy ezek állandóan terjednek tovább, és megint nő a hemangioma is! Nem lehetne ennek érdeké ben mégis korábban tenni valamit? Igazán aggódunk érte, különben nagyon eszes, ügyes kisfiúról van szó! A hemangioma a jóindulatú daganatok közé tartozik, rendszerint a hajszálerek daganatáról van szó, melyek néha egészen áttekinthetetlen gubancot alkotnak. Általában elfogadott elv, hogy a jóindulatú daganatokat is rendszeres időközökben ellenőrizzük, mert sok esetben, nem tudni miért, rosszindulatúvá válhatnak. A kezelőorvos ezért minden esetben figyelmezteti a beteget, hogy ha eddig nem tapasztalt jeleit venné észre az addigjóindulatú daganat aktivitásának (színváltozás, növekedés, fájdalom, váladékozás stb.), akkor a megadott időponton kívül is mielőbb el kell menni az ellenőrző vizsgálatra, s nem csak akkor, amikor eszes, ügyes betegről van szó! Kérem jelentkezzenek a pozsonyi Ružinov kórházban! „Pszichopata?" Jeligére: Hosszú ideje halogatom az írást, s most is a sírás környékez. Nem könnyű higgadtan és objektíven fogalmaznom, mert az anyámról van szó! Hat éves voltam, amikor a szüleim elváltak, ami engem erősen megviselt. Viszont őrá kellett mindig tekintettel lenni, mert mindenbe halálosan belebetegedett! 20 éves koromban férjhez mentem, s mivel még nem volt lakásunk, két évig nála laktunk. Soha olyan szörnyű időszak nem volt és ne legyen az életemben, mint ez a két év! Amiért írok, az egy számomra érthetetlen jelenség, ami sajnos a szeretetem és tiszteletem utolsó maradékát Is kiöli belőlem. Rájöttem, hogy az anyám kb 8-10 éve névtelen levelekkel zaklatja a szomszédalt, de a rokonságunkat is, sőt nagyon sok embert befeketített már a különféle hivatalokban is. Akire megharagszik, azt így próbálja elintézni, még a gyerekek tanítójának is képes írni. Viszont mindent letagad! S a körzeti orvost be sem engedte a lakásába! Kérem, meddig vagyok köteles tűrni ezeket a disznóságait, és hagyni magam zsarolni a „betegségeivel"? Akár pszichopata az édesanyja, akár lelkibeteg, előbb vagy utóbb pszichiátriai kezelésre lesz szüksége! Ez viszonylag könnyen elintézhető akkor, ha a beteg beleegyezik a kezelésbe, de annál nehezebb, amikor a beteg nem érzi magát annak. A levélírogató, feljelentéseket gyártó lelkibetegek általában ebbe a második kategóriába tartoznak, és rendszerint rengeteg embernek megkeserítik az életét, mert akár évekig is eltart, amíg a környezetük rájön arra, miről van szó tulajdonképpen. Ilyenkor általában hivatalos úton elrendelt kényszerkezelés következik, és az eredménytől függően esetleg bírósági eljárás, mely során megfosztják a beteget attól a jogától, hogy hivatalos ügyekben önállóan cselekedhessen. Ezzel persze a beteg még nem gyógyult meg, ez csak a társadalom védekezése, hogy a hivataloknak ne kelljen az ő bejelentéseivel, feljelentéseivel, mint ahogy levélírónk írta „disznóságaival" foglalkozniok. A beteg további sorsa attól függ, milyen sikeres lesz a család, a környezet igyekezete, hogy rendszeresen szedje a kényszerkezelésen megállapított és meghatározott gyógyszereket, rendszeresen eljárjon az ellenőrző vizsgálatokra. S ez gyakran nem sikerül! Kivételes esetekben aztán az ilyen betegek intézetben töltik le hátralévő életüket, saját sértettségük és a világ iránti gyűlöletük falaival körülbástyázva! Ami pedig az Ön lelki problémáját illeti, kedves levélírónk, tökéletesen meg tudom érteni szívfájdalmát, de egymásnak ellentmondó érzelmeit is. Viszont azt önemésztéssel semmit nem segít sem az édesanyján, sem a helyzeten. A leghelyesebb döntés, és a legjobb segítség az lesz, ha a mamát kozzásegíti a kezeléshez, és a lehető legrövidebb időn belül. Vegye fel kérem a kapcsolatot mind az ő kezelőorvosával, mind a körzeti pszichiáterrel, aki kompetens az ügyben hivatalosan eljárni! S az önmarcangolásait tegye kérem mielőbb félre! Önnek már családja, férje van, elsősorban ott kell helytállnia! Ha szereti az állatmeséket, olvassa el kérem a gyermekeit a tengerbe dobáló hollóanya meséjét! Kívánok Önnek vasidegeket és sok türelmet. „Újabb aranyeső" jeligére: A fiam 22 éves. A sorozás folyamán elvégzett kötelező orvosi vizsgálat alkalmával derült kl, hogy magasabb a bilirubinszintje a megengedettnél! Ezzel egy időben jelentkezett a hajhullás is, ami már négy éve, a mai napig tart! A májteszteket félévenként megismétlik, az értékek változatlanok. Az orvosok azt mondják, hogy ha a májműködés többi mutatója a normális értéket mutatja, akkor ez csak szépséghiba. A hajhullásra is kipróbáltunk egy csomó s

pray-t, habot, hajszeszt, eredménytelenül. Már akupunktúrás kezeléssel is megpróbálkoztunk, hiába. Hallottuk, hogy Angliában egy kórházban sikeresen gyógyítják a legreménytelenebb eseteket is. Bárhová elmegyünk, csak segíteni tudnánk neki! Kérem segítsen! Sajnos azt az angliai címet nem tudom, talán abban a szerkesztőségben meg tudják szerezni, amelyik a cikket lehozta. A leírtakból egyértelműnek tűnik, hogy a máj évek óta emelkedett bilirubinszintje és a hajhullás között összefüggés van. Addig viszont akkor nem fognak segíteni a különféle hajszeszek és fürdők, amíg ezt a problémát nem tudják rendezni. A belgyógyászok valóban ismernek egy olyan tünetet, amit úgy neveztek el, hogy idiopatikus bilirubinémia. Az okot nem tudjuk, a beteg nem érzi magát betegnek, de a bilirubinszintje a vérben állandóan emelkedett értéket mutat. Gyógyítani sem tudjuk, esetleg diétával mérsékelni a tünetet. Több esetről kaptunk hírt viszont, hogy segítettek a jukkaszaponinok, egy-egy több hónapig tartó méregtelenítő kúra alkalmával. Próbálják ki kérem egy féléves kúra erejéig, hátha ebben az esetben is sikeres lesz. Javaslom viszont hozzákombinálni a lecithin és a B-vitaminok szedését is, mert ezek nagy mértékben szükségesek úgy a haj, mint a máj egészsége szempontjából. A kúra idejére legalább előnyben részesítjük a szigorúan vegetáriánus életmódot, és javaslom örökre száműzni a fiú életéből az alkohol minden fajtáját, ami alatt nemcsak a pálinkát, de a sört, bort és a likőröket is értem! Üzenet: Kérem a „Világegyetem" jeligével ellátott levél íróját, hogy ha ideje engedi, keressen fel július második felé ben a rendelőmben, hogy konkrétan meg tudjuk beszélni problémája megoldásának a lehetőségeit. Várom és megválaszolom kedves olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. ^JÜU! JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Emberi jogok H. L: Kérem szépen, a minap olvastam egy szlovák lapban arról, hogy a szlovákiai bírák, külföldi bírákkal tárgyaltak, illetve értekeztek valamiféle emberjogi egyezmény valamelyik cikkelyéről. Azt szeretném tudni, hogy valójában miről is van szó, no meg aztán mire jók az ilyen tárgyalások? Ez nem fölösleges pénzkidobás? Elsősorban az ilyen - külföldi bírákkal folytatott - eszmecserék azért szükségesek, hogy a szlovákiai bírák megismerjék annak az Emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak védelméről szóló 1950. évi római egyezményt, illetve az említett egyezmény alkalmazásával kapcsolatos konkrét problémákat, amelynek megtartására még a föderális Csehszlovákia, később pedig a Szlovák Köztársaság is kötelezte saját magát. A külföldi bírákkal folytatott találkozón remélhetőleg szó esett az említett egyezmény 10. cikkének alkalmazásáról, amely kimondja: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy az államok a rádió-, a mozgókép- vagy televízióvállalatok működését engedélyhez kössék. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethetők alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmények megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas információ közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából." A kormány hivatalnokai, szakértői mostanában véglegesítik a sajtótörvény parlament elé juttatható változatát. Az ilyen nemzetközi, illetve bírák közti találkozó hasznos lehet abból a szempontból is, mert ezt a változatot remélhetőleg a független szlovákiai bŕróságok is véleményezhetik. Igaz ugyan az is, hogy véleményezték már az alapítványokról szóló törvénytervezetet is, ám a törvénytervezet csiszolására, tökéletesítésére vonatkozó javaslataikat egyáltalán nem vették figyelembe. Nem erősíthetjük meg azt a véleményét, hogy itt „fölösleges pénzkidobásról" lenne szó. Tudomásunk szerint az ilyen tanácskozásokat, találkozásokat külföldi bírói szervezetek, kamarák, esetleg alapítványok finanszírozzák. A szlovákiai adófizetők ilyen rendezvényekre nem fizetnek rá, ráfizetnek viszont arra, hogy a kormány a törvények megfogalmazásánál nem hajlandó tanulni az európai tapasztalatokból. Próbaidő P. J.: Március elsején léptem munkába egy, a munkaügyi hivatal által kijelölt cégnél. A február 29-én aláírt munkaszerződésembe három havi próbaidőt írtak be. A munkahelyemen soha nem említették, hogy a munkámmal szemben kifogás lenne, június 4-én mégis átadták a felmondásomat, azzal, hogy próbaidőben szűntetik meg a munkaszerződésemet. Jogszerű az ilyen felmondás? Nyilvánvaló, hogy ez nem felmondás akart lenni, hanem a munkaviszony próbaidőben történő megszüntetése. A munkaviszony próbaidőben történő megszüntetését nem a felmondásokra vonatkozó rendelkezések, hanem a Munka Törvénykönyvének egy külön rendelkezése - mégpedig az 58. §-a szabályozza. A Munka Törvénykönyvének 58. §-ának első bekezdése szerint próbaidőben a munkavállaló és a munkáltató is megszüntetheti a munkaviszonyt - mégpedig bármiféle okból vagy akár indoklás nélkül is. Az 58. § (2) bekezdése rendeli el, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló értesítést legalább három nappal a munkaviszony tervezett megszüntetése előtt kézbesíteni kellene a másik félnek. Ez azonban csak egy formális rendelkezés, a megsértéséhez nem fűződnek szankciók, jogkövetkezmények (egyenlőre a Munka Törvénykönyve még nagyon sok ilyen szankcionálatlan rendelkezést tartalmaz). A munkaviszonyt csak a próbaidőben lehet ilyen egyszerűen, ilyen gyorsan megszüntetni. A levelében közölt időpontokból viszont arra lehet következtetni, hogy a munkaviszonya próbaidőben történő megszüntetéséről szóló értesítést ön már a próbaidő letelte után kapta meg, márpedig az ilyen munkaviszony-megszüntetést egyszerűen semmisnek, nem létezőnek kell tekinteni. Ha a munkáltatója mindmáig ragaszkodik hozzá, akkor önnek minél hamarább ügyvédhez, vagy jogtanácsoshoz kell fordulnia, és érvényesítenie kell azokat a szankciókat, jogkövetkezményeket, amelyekkel a Munka Törvénykönyve 61. §a számol (az említett paragrafus alcíme: „a munkaviszony érvénytelen megszüntetéséből eredő jogigények"). Az említett jogkövetkezmények érvényesítésének előfeltétele az, hogy a munkáltatóját értesítse arról, hogy ragaszkodik a további foglalkoztatásához (a levelében említettek szerint ön ezt a lépést megtette). Ilyen esetben a munkaviszony továbbra is fennáll, és ha a munkáltatója nem tette lehetővé a további munkavégzést, akkor önnek legalábbis munkabér-megtérítés jár, mégpedig az átlagos havi keresetének összegében és attól a naptól, amikor a munkáltatóját értesítette, hogy ragaszkodik a további foglalkoztatásához egészen addig, amíg a munkáltatója lehetővé nem teszi azt, hogy a munkáját folytassa vagy amíg nem kerül sor a munkaviszony érvényes megszüntetésére. Összegezve az elmondottakat: A munkaviszony úgymond próbaidőben történő megszüntetéséről Önt már csak a próbaidő letelte után értesítették. Ez annyit jelent, hogy a munkaviszonyt teljesen érvénytelen módon próbálták megszüntetni. Ön, a levelében közöltek szerint értesítette a munkáltatóját arról, hogy továbbra is dolgozni akar. A munkáltatója ilyen esetben két lehetőség között választhat. Vállal egy munkaügyi pert, vállalja azt, hogy munkabérmegtérítést fizet arra az időre, amíg nem teszi önnek lehetővé a munkája folytatását. Vállalja azt, hogy fizeti a bírósági költségeket, illetve az ügyvédi honoráriumot is, ha ön úgy gondolja, hogy egy ilyen jogvitában rászorulna ügyvédi segítségre (a bírósági beadvány ügyvéd általi megfogalmazására, a bírósági tárgyaláson pedig ügyvédi, jogi érvelésre, jogsegélyre stb.). A másik lehetőség pedig az, hogy nem fizet, kivárja a bíróság ítéletét, illetve azt, hogy a bíróság ítélete alapján munkabérmegtérítés, valamint perköltségek címén egy végrehajtási eljárásban az eredetileg követelt összegnek esetleg a töbszörösét vonják le a számlájáról.