Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-30 / 176. szám, kedd

1996. Július 30. KULTÚRA ÚJSZÓJJ KAZINCBARCIKA '96 Színpadok amatőrjei, egyesüljetek!... Bizonyosság a bizonytalanságban - ez a jellemzője az Idén huszonöt éves kazincbarcikai Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztiválnak Is. A bizonyos­ság maga a létezése, az a tény, hogy kétévenként erre a fesztiválra ebbe a kisvárosba készülni lehet. A bizonytalan­ság pedig nem más, mint az a társadalmi közeg, amely ha­tárokon belül és határokon kívül az amatőr színjátszóknak sohasem kedvez. Mindig nehéz az amatőr színjátszóknak, de a legnehe­zebb a kezdő csoportoknak, kü­lönösen, ha diákok állnak össze, s kísérlik meg azt^amlről szakmai berkekben köztudott: első nekifutásra lehetetlen t s csak véletlenül sikerülhet szak mai tudatosság nélkül. Valami­fajta nemzedéki önvallomást akár a kazincbarcikai művelődési ház előtti szökőkút ban fürödve is meg lehet fogal­mazni. Szavak nélkül, csupán a gesztus protestáló erejére ha­gyatkozva. Amihez mindenkép­pen rendezői gondolatok kíván­tatnak, Színészi felkészültség és kifejező eszközök kellenek. Gond igazán akkor van, ha mindegyikből van egy kevés, és önmagukban e dolgok csonka­sága egymást semmisíti meg, mert csonkultságuk az egész tüzét is kioltja. Amiből aztán botrányos dolgok születhetnek színpadon és azon kívül. Mind­ezeket előrebocsátva a kazinc­barcikai fesztiválon látottakból először mégis egy, sokak sze­rint totális bukást hozó előadásról szólnék, helyszűke miatt csupán érintőlegesen. Az első maradandó élmény­nek, úgy is mondhatnám, ka­tartikus erejű felismerésekhez segítőnek láttam a miskolci Monroo Csoport előadását, amelyen belül a kamaszkor ön­magát láttatni képes tehetsé­géhez, a két előadás utáni tá­vozásával etikai ballépést is el­követő, fiatal felnőtt rendező nem sok mindent tett hozzá. Maga az a tény, hogy a szak­mai zsűri bizonyítottan a gyen­gébbre sikerült éjszakai előadást látta, csupán a ren­dezői kiérleletlenséget és a ját­szók színpadi tapasztalatlan­ságát bizonyítja. Ha ugyanis nem úgy lenne, akkor közlik, hogy csupán egy előadást ké­pesek tartani. Ami azonban aligha szüntette volna meg azokat a negatív jegyeket, amelyek az érthetetlen színpa­di beszéd es a rendezői túlhaj­tottságból születtek meg. Miért emeltem kl a mezőny többi előadása közül éppen ezt? A már levont tanulságokon túl, egyszerűen a csapat felka­varó szókimondása és a szinte már a színpadi lázadás klasszi­kusának tekinthető Wedekind­értelmezésük maisaga miatt. L.T. nem érdemli meg, hogy rendezőként a nevét leírjam, mert a legnagyobb lelki terhet hátrahagyva, szinte elmenekült a szakmai vita és bírálat elől. Nem ismeretlen ez a viszonyu­lás tájainkon sem. Rendező nem követhet el nagyobb bűnt annál, mint amikor saját felké­születlenségének következmé­nyeit hátrahagyva, hisztériku­san odébbáll. Ha valaki tudatá­ban van egy előadás hiányos-, ságainak, s azzal együtt kiteszi a csoportját Ilyen erejű megmé­rettetésnek. ott kell lennie mel­lettük minden kritikai kereszt­tüzet kiállva. Ez kemény tanul­ság a szlovákiai magyar amatőrök köreiben Is divatozó, főleg díjkiosztások bojkottálá­sakor gyávaságukat és etikát­lanságukat mutogató rendezők és csoportok számára. A na­gyobbik baj azonban mindigaz, hogy ezek a rendezők az Ilyen gesztusaikkal valamifajta kívül­állást és ártatlanságot akarnak demonstrálni, s cserbenhagy ják színpadi gázolásuk színé­száldozatalt. Pedig a felelősség mindig a rendezőé. Más minőségi koordináták között teljes etikai abszolutóri­umot - de csak azt érdemlő rendezői alapállás az, amit a budapesti Szárnyak Színháza vezetője, Csetneki Gábor képvi­sel. Természetes módon és kö­vetkezetesen évek óta, de a Kazincbarcikán látott Kis debil darab című sokadik moz­gásszínházi opuszuk Is a színé­szek individuális képességeire, tehetségére alapozódik. Olyannyira, hogy sokszor mint­ha a rendező is a szabad lelki és mozgásgyakorlatok fejezet alá sorolná be mindazt, amit az ámuló-bámuló, de keveset értő néző elé visz. Ilyen rendező is van, akivel szemben szakmai érveket Igen nehéz felsorakoz­tatni, mert mindent megindo­kol a néző rá-, bele-, ki- és meg­érző készségével. Az ilyen ren­dezőnek aztán nincs mil cso­dálkoznia azon, ha legjobb szí­nésze sem kapja meg az amúgy neki kijáró díjat. Sokkal kevésbé hagyja magára a nézőt az olyan rendező, mint aki már több éve látszólagos szellemi rögtönzéseit a magával hozott és a fesztiválon talált anyagok­ból férceli össze. Roll Denne­mann a színpadon megfogal­mazott képi metaforákkal veszi célba a nézőt, aki nélkül min­den rendezői extravaganciája érvénytelen lenne, s éppen ettől tetszik elemi módon kon­zervatívnak. amit csinál. Rendezők és amatőr társu­latok viszonyrendszerének fel­vázolása közben szeretném, ha a fesztivál díjazott csoport­jain belül Is e kapcsolatok el­lentmondásosságára tudnék rávilágítani. Mert kl vitathatja, hogy Schilling Árpád, a Kréta­kör Színház rendezője kevésbé van Jelen abban a jelenségben, amit valaki „az alkotás hősies pesszimizmusával való küzde­lemnek" mondott, mint a há­rom színészi díjakra érdemesí­tett színésze (Szabó Annie, Bánki Gergely, Pintér Béla)? Pedig a Nagy játék című Cocte­au-adaptáció (ezt mellesleg ta­valy a Jókai Napok közönsége Is láthatta, s azóta csak Javára változott a Játék) és a Teatro Godot olyan rendezői, illetve szerzői színháznak a kristályai, amelyet nem elég színészi és „műhely" díjjal Jutalmazni. Igaz, a két rendezőből (Ascher Tamás és Fodor Tamás) és egy kritikusból (Nánay István) álló zsűri nem osztott ki rendezői díjat a színpadi kompozícióért jutalmazott budapesti Mozgó Ház Társulatnak és a legjobb komédiás együttesnek nyilvá­nított debreceni Tabak Szín­pad nak sem. A látottak alapján - a méltat­lanul mellőzött Schilling Árpá­dot leszámítva - igazuk Is volt. Végül nem hagyhatom szó nélkül a szlovákiai magyar amatőr csoportok hiányát, amit a Jókai Napokra rendszeresen járó magyarországi szakembe rek Is szóvá tettek. Oda kellene figyelni: ha a két év múlva sorra kerülő kazincbarcikai fesztivál­ra az idei igencsak szépszámú, jó diákelőadás és egy-két felnőtt produkció közül már nem is jut el 1998-ban egyik sem (bár ki tudhatja?), akkor a jövőre elkészülő Jobbakat az 1997-es Jókai Napok után úgy tarthatnák életben a csopor­tok. hogy benevezhessenek ve­lük erre a fesztiválra. Mivel az eseményt válogatás előzi meg, ezért az elképzelhetetlen, hogy a Jókai Napokon annak az év­nek júniusában sikeresen sze­replő bármelyik csoportot előre és látatlanban meghívják oda. Kár, hogy ezzel a tényállással csak a két résztvevő szlovákiai magyar amatőr rendező ismer­kedhetett meg a XIII. ifj. Hor­váth István Nemzeti és Nemzet­közi Amatőr Színjátszó Feszti­válon, mert a többinek Is jutott volna, ha más nem, akkor álló­hely az előadásokon. DUSZA ISTVÁN j Kis NYELVŐR Birtokos szemelyj eleinkről i A birtokos személyjelek - vagy régebbi nevükön személyragok ­nyelvünknek olyan elemei, ame­lyek tömören utalnak a birtokos számára és személyére. A kör nyező nyelvekben ezek funkció­ját a jelzőként használt birtokos névmások töltik be. Pl. a magyar házam formának a szlovák mój dom szókapcsolat felel meg. Ha a magyarban hangsúlyozni akar­juk a birtokost, akkor személyes névmást teszünk ki ele, vagyis pl. az én házam szerkezetet hasz­náljuk. Általános jelenség, hogy a két­nyelvű beszélők azokat a nyelvi formákat részesítik előnyben, amelyek mindkét nyelvükben megvannak. Ez azt jelenti, hogy a kétnyelvűek nyelvhasználatában az érintkező nyelveknek épp a sajátosságai halványodnak el. Mivel a birtokos személyjelezés éppen ilyen sajátosság, fölmerül a kérdés, nem okoz-e valamilyen változást a személyjelek haszná­latában az a tény, hogy a Szlová­kiái magyarok másodnyelvében ilyen elemek nincsenek. A legfeltűnőbb és legegyér­telműbb a szlovák hatás a má­tyusföldl Vága nyelvjárásában, amelyben a birtokos személyje­lek helyett sok esetben birtokos névmást használnak Jelzőként, vagyis pl. a lovad helyett a tied ló, az ökreitek helyett a tietek ökrök szerkezetet. Hogy nem valamifé­le újabbkor! idegen hatásról van szó, arra az a tény Is utal, hogy a magyarországi Nógrád megyé ben is él ez a jelenség, azzal a kü­lönbséggel, hogy ott a birtokos névmást a birtokos személyjelek kel együtt használják. Vagyis pl. az én lányom helyett azt mond­ják: enyim lányom. Az érdekes ség kedvéért megemlítjük, hogy hasonló alakok az erős román hatás alatt álló moldvai csángó nyelvjárásokban is élnek. Pl. a homlokom helyett a homlok az enyim, a házunk helyett a ház e mijink szerkezetet használják. Hogy a birtokos névmás itt a blr­tokszó mögé kerül, annak az a magyarázata, hogy a román nyelvben a jelző a jelzett szó után áll. Az e területen tapasztalt Ide­gen hatásnak egy enyhébb for­mája Is van: a birtokos személyje­les birtokszó előtti személyes névmások, illetőleg az ilyen sze­repű mutató névmások gyako rlbb előfordulása, pl. az én há­zam szerkezet az egyszerű há­zam helyett olyankor Is, amikor a birtokos nem hangsúlyos. Erre a jelenségre a vajdasági magyar nyelvváltozatokban figyeltek föl: nálunk csupán egy sajtónyelvl té­májú szakdolgozatban találtam rá utalást. Lengyel Erzsébet az Új Ifjúság című egykori hetilapból ír­ta ki a következő két mondat­részletet: látta a ml elkeseredett lövöldözésünket...: lehet, hogy éppen azoknak egyszerűsége te­szi különössé azokat. Az előző esetben a mi személyes névmás, az utóbbiban az azoknak mutató névmás szerepel fölöslegesen: a mondatok nélkülük sem jelente­nek mást: látta elkeseredett lö­völdözésünket...: lehet, hogy épp egyszerűségük teszi őket külö nőssé. A birtokos személyjelek terüle­tén észlelhető interferencia más­fajta megnyilvánulása az, hogy ritkábban érezzük a birtokvi­szony kifejezésének szükséges­ségét, mint a magyarországi be­szélők. „A magyar nyelv általá­ban személyesebb, mint az indo­európai nyelvek" - írja Kossá Já­nos vajdasági nyelvművelő, és így folytatja: „El tudok képzelni olyan falusi embert, aki déduno­káját Is megérte, mégse mondta ki egész életében az apa, anya szót birtokos személyrag nélkül." A személyrag elmaradása nálunk is előfordul olyan esetekben, amikor a szlovák nem használ birtokos jelzőt. Pl. torkot köszö­rülve köhög torkát köszörülve köhög helyett, az alma nem esik messze a fától - fájától helyett. Itt említhető meg, hogy bizo­nyos esetekben a neki van vala mije szerkezetből is elmaradhat a birtokszó személyjele, minde­nekelőtt akkor, ha a mondatban helyhatározó is található. Pl. Neki van a vállán egy anyajegy; Neki van a munkahelyén írógép. Ezek alighanem keveredéses alakok, amelyek a neki van egy anyaje­gye, neki van írógépe és a van a vállán egy anyajegy, van a mun­kahelyén Írógép szerkezetek összevegyüléséből keletkeztek. A személyjeltelen alakok meggyökeresedését a másod­nyelv hatása Is erősíthette. Erre utal az a tény, hogy hasonló szer kezetek használatára az erősebb szlovák hatás alatt álló nyelvjárá­sainkból is van példánk. Megta­láljuk ezt a kifejezésformát az amerikai magyaroknál is, ami nyilván a birtoklást a szlovákhoz hasonló módon kifejező angol nyelv hatásának tudható be. Végül meg kell jegyezni, hogy a birtokos személyjelek elmaradá­sának egyes esetei Magyarorszá­gon sem példátlanok. Ezen nem Is csodálkozhatunk, hiszen a ma­gyar már ezerszáz éve él olyan nyelvek közt, amelyek ilyen ele­meket nem ismernek. Ugyanak­kor tény az is, hogy ez az elmara­dás többnyire még Szlovákiában is csak az olyan esetekre korláto­zódik. amikor a birtokos személy­jel tulajdonképpen fölösleges, mert a birtoklás ténye vagy nyil­vánvaló (barátokkal mentem oda: apa is elkísért), vagy pedig valamilyen más nyelvi elem Is utal rá (van neki otthon festék ­a van és a neki szavak egyér­telművé teszik a birtoklás té­nyét). Ezért az ilyen példákban észre kell vennünk a nyelvi gaz­daságosságra való törekvést Is, amely minden nyelv fejlődését befolyásolja. LANSTYÁK ISTVÁN Szepesszombat Besztercebánya Pintér Tamás grafikái Pályázat A Slkondai Nemzetközi Al­kotóház millecentenáriumi pályázatot hirdet Szlovákiá­ban élő magyar nemzetiségű alkotók és kutatók, valamint Irodalmunk szlovák fordítói és kutatói számára. A kéthetestől maximum há­romhónaposig terjedő alkotó­házi ösztöndíjat olyan pályá­zók kaphatják meg, akik rész­letes munkatervet tartalmazó pályázatukhoz meggyőző szakmai referenciát (esetleg kiadói szerződést) csatolnak, és az ösztöndíj elnyerése után a pályázat kiírójával szerződést kötnek. A pályázat folyamatos, jelentkezéseket egész évben elfogadunk. Te­matikai megkötöttség nincs: különleges esetben útiköltsé­get Is téritünk. A pályázatokat szakkurató­rium bírálja el. Címünk: Nem­zetközi Alkotóház, H-7300 Komló-Sikonda, Villasor 7. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének hírei Pozsony és Tőketerebes után augusztus 5-ig Losoncon, a Nóg­rádi Múzeumban látható az a ki­állítás. mellyel a Magyar Intézet a magyarországi szlovákság éle­tébe kíván betekintést nyújtani. A „Békés megye népi építésze­tében élő szlovák hagyomá­nyok" című kiállítás megrende­zésében reszt vett Békéscsaba Város Önkormányzata, Illetve Szlovák Kisebbségi Önkormány­zata, a Munkácsy Mihály Múze­um, valamint a Csabai Szlová­kok Szervezete. A kiállítás a ha­táron túli szlovákság emléknap­ja alkalmából országszerte szer­vezett rendezvénysorozat kiegé­szítője. • •• Július 28 augusztus 3. között Gímesen zajlik a IV. Népművé­szeti Tábor. Az egyhetes táboro­zás vendégoktatója - a Magyar Intézet szervezésében - a kisgyőri Kékedl László fara­gómúvész. • •• A Magyar Tudományos Akadé­mia Füst Milán Fordítói Alapítvá­nya ez évben is meghirdeti fordi tói ösztöndíj pályázatát. A fordítói ösztöndíjra pályázhatnak a ma­gyar irodalmi müveket idegen nyelvre fordító - vagy fordítani szándékozó magyarországi vagy külföldi alkotók, illetve azok, akik a magyar Irodalmat magas szin­ten bemutató kritikai vagy tudo­mányos munkássággal foglalkoz­nak. A kérelmeket 1996. szep­tember 15-ig kell benyújtani, a pályázó munkásságának bibliog­ráfiáját mellékelve, az alapítvány levelezési címére: Budapest I. sz. Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Kecskeméti u. 13.. dr. Rőder Edit címére). A Magyar Köztársaság Kulturá lis Intézete - igény esetén - kész a pályázatok továbbítására, amennyiben azokat 1996. szep­tember 5-ig eljuttatják címére: A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Somolického l/a, 811 05 Bratislava. • •• A Magyar Hidrológiai Társaság, mely a vízzel kapcsolatos szakte­rületen dolgozó szakembereket tömörítő civil, nem kormányzati szakmai egyesület - 1994 utan második alkalomal - 1996. októ­ber 15-17. között nemzetközi ta­lálkozót szervez Egerben. A „Víz és a vízi környezet védelme a Kárpát­medencében" című kongresszus­ra, melynek védnökségét Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta - környező országbeli, elsősorban magyar szakembereket várnak a szervezők. A találkozó programjá­ról, a Jelentkezés módjáról a Ma­gyar Intézet részletes felvilágosí­tást nyújt az érdeklődőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom