Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-25 / 172. szám, csütörtök

1996. július 17. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ó \ 1781 | Nem kell kifüggeszteni az államfő portréját a hivatalokban Érdekes volt az a kormányjavaslat is, amellyel az állami szimbólumok használatáról szóló törvényt egészítik ki. Ez felszámolja azt a masarykigottwaldi hagyományt, amely kötelezővé tette az államfők portréjának a kifüggesztését a hivatalokban. A fejlett demokratikus országokban a hivatali helyiségekben csak az állami címert és zászlót helyezik el. A javaslat foglalkozik más államok zászlóinak az elhelyezésével is. Például Dél-Szlovákiában magyar zászlót csak hivatalos miniszteri, kormányfői vagy államfői látogatás alkalmából függeszthetnek ki. JÁN SMOLEC, Slovenská Republika Eladja üdülőjét az államfő fia A szenei Napos-tavaknál ezekben a napokban telt ház van. Megtudtuk viszont, hogy a helyszíp mégsem felel meg mindenkinek. Ifj. Michal Kováč például árusítja itteni üdülőjét. Azt, amelyet információink szerint még édesapja vásárolt öt évvel .ezelőtt, amikor a Szövetségi Gyűlés elnöke volt. A vételárat nem sikerült megtudnunk, de a környékbeli üdülőtulajdonosok szerint jelenlegi ára egymillió korona körül mozog. Ez ebben az üdülőkörzetben nem is sok, amit az is bizonyít, hogy Ivan Lexa, a SZISZ igazgatója nemrég több mint kétmillió koronáért vásárolt itt üdülőt. Olyan feltételezések is szárnyra kaptak, hogy ifj. Michal Kováč nem azért adja el üdülőjét, mert nem tetszik neki Szene, hanem, mert pénzgondjai vannak. Nový čas Nincs pénz a fizetések emelésére, ezért Kozlík minisztertől kérnek Augusztus elsején lép érvénybe az új egészségügyi árrendszer, amely értelmében egy pont értéke 0,40 koronára nő. Hasonlóan emelkedik az egy beteg után elszámolható összeg is. Az egészségügyi minisztérium ezzel szeretné biztosítani az ágazat dolgozóinak a béremelést. Eduard Hostýn, a piac 70 százalékát birtokló Általános Egészségbiztosító igazgatója viszont elmondta, hogy szervezetüknek nincs fölös pénze az egészségügyben dolgozók bérének az emelésére. Erről a döntés előtt az állami szerveket is értesítették, azt javasolva számukra, hogy ezt céltámogatás formájában oldják meg. A biztosító arra is figyelmeztetett, hogy bár augusztus folyamán új szerződéseket kötnek az egészségügyi intézményekkel, de az emelés hatásai'csak november folyamán nyilvánulnak majd meg. Ez is csak akkor, ha a biztosítónak lesz pénze. Az Altalános Egészségbiztosító továbbra is a minimális 0,28 koronát fizeti majd pontonként. Az Általános Egészségbiztosító adósságai jelenleg 2,4 milliárd koronát tesznek ki. Ebből 0,6 milliárd 1994-ből, 1,8 milliárd pedig 1995-ből származik. Az új rendtartás minimális értékeinek a megőrzése az adósságot 0,96 milliárd koronával emeli, ami az egészségügyi intézmények fizetésképtelenségében is megnyilvánul. Hostýn a Twist Rádióban ehhez még hozzátette, hogy Sergej Kozlík pénzügyminisztertől vissza nem térítendő kölcsönt kértek. ANDREA NOZDROVICKÁ, Národná obroda Ami volt, elmúlt A lap munkatársa Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével beszélgetett. • Mit ígért Önöknek a DSZM a koalícióba való visszatérésért? - Ez újra csak azok értelmezése, akik féligazságokra és félreértelmezésekre építenek. A koalíción belül nem voltak alapvető nézetkülönbségek. Nézeteink nagyon közeliek a DSZM-mel és a munkásszövetséggel. Mindhárom szubjektum célja polgáraink boldogulása. Az információs csatornák megnyíltak, a problémákat tisztáztuk. Senki nem ígért senkinek semmit. Egyszerűen megegyeztünk abban, hogy gyakrabban találkozunk és megoldjuk a sztresszhelyzeteket. • Miként értékeli a DBP szerepét ebben a játékban? - Nem szeretnék ellenük valamiféle pszichózist szítani, de bizonyosan nem tesz jót nekik a választások során. • A koalíciós válság idején a kormányfő elfogadhatatlan embernek nevezte Önt. Mit tett, hogy ennyire megváltozott a véleménye? - A kutya ugat, a karaván halad. Talán egy pillanatban valóban mondott valamit. Végül is én sem hallgattam. Szavaim nagy részét félreértelmezték, és volt, aki ennek alapján reagált. A szavak csak szavak. A tettek a fontosak. MARTIN KRNO, Pravda (Rövidítve) Titkolózók Idén márciusig az Európai Unió 370 millió polgára közül alig hallott valaki a közösség állat-egészségügyi állandó bizottságáról. De amióta a britek nyilvánosságra hozták, hogy szakértőik szerint a marhakórként is emlegetett BSE-vírus emberre veszélyes lehet, kórként terjed a félelem. A fogyasztók kerülni kezdték a marhahúst - olyannyira, hogy júliusra a közösség legnagyobb piacain a termék iránti kereslet a március előtti szint kétharmadára esett vissza. A közös agrárpolitika alakítói válságtervet dolgoztak ki, hogy megmentsék az unió marhatenyésztőit. Megsegítésükre a firenzei csúcstalálkozón 850 millió ECU-t szavaztak meg az idén, ami az agrárkassza kiürülését jelenti. Az Európai Bizottság mezőgazdasági ügyekben illetékes tagja másban sem bízik már, mint a „szakmai szolidaritásban". Franz Fischer szerint onnan kell most megvonni a közösségi támogatást, ahol jövedelmek keletkeznek - például a gabonatermesztőktől. Az Európa Parlament a múlt héten meghallgatta marhaügyben Jacques Santert, a brüsszeli bizottság elnökét. Arra volt kíváncsi: mi igaz abból, hogy a bizottság illetékesei 1990 októbere óta szándékos hallgatással övezték a kergekórt. A francia sajtó ugyanis idén júniusban felidézte egy fogyasztóvédelmi havilap 1991. februári számát, amely szerint a fogyasztóvédők egyik képviselője az állat-egészségügyi állandó bizottság előtt 1990. október 9-én azt fejtegette, hogy a BSE-vírussal kapcsolatosan ajánlatos lenne tartózkodó magatartást tanúsítani, nehogy kedvezőtlen piaci reakciókat provokáljanak ki. „Nem kell többé a BSE-ről beszélni" - szögezte le az illető. Radikális, zöld és kommunista euroképviselők hiába szorgalmazták, hogy vizsgálóbizottság tisztázza az ügyet: Jacques Santernek sikerült megnyugtatnia a kedélyeket. Az Európa Parlament ettől függetlenül feszegeti, milyen szerepet is játszik a brüsszeli bizottság mellett kötelező konzultációsjoggal működő 340 különféle szakértői bizottság - közöttük a marhakórügyben illetékes három csapat -, mert az euroképviselők szerint ezek a testületek titkolózásra hajlamosak. Ami aligha ébreszt bizalmat az Európai Unió iránt akár az europolgárok, akár a társult polgárok szemében. HOLKA LÁSZLÓ KOMMENTÁRUNK Magyarország NATO-tagságáról első felében megszületik Brüsszelben a döntés az első csatlakozókról. „Nagyon számítunk rá, hogy benne leszünk az első körben" - mondta Gyarmati. 1997 második felében megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, majd az egyes tagállamokban lezajló ratifikációs eljárások és a Magyarországon tartandó népszavazás után a helyettes államtitkár szerint Budapest 1999-re az észak-atlanti szervezet teljes jogú tagjává válhatna. Nincs semmilyen összefüggés Magyarország NATO-csatlakozási törekvései és az Ausztriában jelenleg az ország semlegességéről, illetve a NATO-hoz fűződő viszonyáról folyó vita között állapította meg Gyarmati István, a budapesti honvédelmi tárca helyettes államtitkára az osztrák Der Standard című független, liberális lap keddi számában. A magyar politikus nyilatkozatában annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország 1999-ben már a NATO teljes jogú tagja lesz. Gyarmati megértőnek mutatkozott a tekintetben, hogy az utóbbi hat évben lejátszódott európai változások ellenére Ausztria ragaszkodik eddigi külpolitikai irányvonalához. A helyettes államtitkár - Magyarország NATO-csatlakozásának az előkészítése az ő feladata - hangsúlyozta: „Ausztria sokat profitált a több évtizedes semlegességéből." Utalt arra, hogy Magyarország másképp értékeli biztonsági kockázatait, hiszen közvetlenül határos a balkáni „puskaporos hordó"-val és a „stabilnak éppen nem mondható" Ukrajnával. Gyarmati arról is beszámolt, hogy egyre világosabban látható Magyarország számára a NATOba vezető út. A helyettes államtitkár arra számít, hogy 1997 A politikus kijelentette, hogy Magyarország nem költ majd túlságosan sokat a csatlakozásra, mert alig van pénze. „Elsősorban a parancsnoki struktúrák egymáshoz igazításán múlik a dolog" - mondta Gyarmati, aki szerint ehhez megfizethető híradástechnikai beruházásokra van szükség. A Der Standard utal arra, hogy Volker Rühe német védelmi miniszter áprilisi magyarországi látogatásán is hasonló szellemben nyilatkozott. A német politikus akkor azt mondta: „Senkitől nem várjuk el, hogy a modern fegyverek beszerzése érdekében vállalja a gazdasági csődöt." A lap megemlíti: Rühe ezért is üdvözölte, hogy Budapest potom áron 100 használt harckocsit szerzett be Fehéroroszországból. Emelni, de miből? A múlt héten Sergej Kozlík pénzügyminiszter - az egészségügyi tárca vezetőjének a javaslatára aláírta azt az új pénzügyi rendeletet, melynek értelmében augusztus elsejétől megváltozik a pont értéke (28, illetve 30 fillérről 40 fillérre), s emelkedik a betegekért járó fejpénz is. Az általános orvos 12, a gyermekorvos 15,50, a körzeti nőgyógyász 8 koronát kap(hat). A kórházakban egyúttal megváltozik s betegápolási nap értéke, az I. típusba sorolt gyógyintézetnek az egészségbiztosító napi 592, a II. típusúnak 670, a III. típusúnak 760, a IV. típusúnak 976. az V. típusúnak pedig 1180 koronát fizet majd. A kérdés csak az: honnan lesz erre pénze? A kormány ezzel nem foglalkozik. Az orvosok bérköveteléseit nagyon rafináltan oldotta meg: mivel az államkassza köztudottan üres. a biztosítókra akarja hárítani a terheket. Azért, meri tavaly a tizenegy egészségbiztosító 2 milliárd koronás nyereséggel zárta az évet. A biztosítók természetesen tiltakoznak, mondván: ők már eddig is a maximális 30 filléres pontértéket Tizeitek a velük szerződött orvosoknak és egészségügyi intézeteknek. A maximális, tehál negyven filléres érték kifizetésére képtelenek. Azzal (is) érvelnek, hogy nem készült egyetlen alapos elemzés sem, amely értékelte volna a jelenlegi anyagi helyzetet, viszont az új pénzügyi rendelet kidolgozásakor nem vették figyelembe az Egészségbiztosítók Társulása által kidolgozott szakmai véleményezést. Kérdéses tehát: mi teszi indokolttá nagyobb tehervállalásukat?! Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megemeli kiadásokat miből állja majd a legnagyobb és a legveszteségesebb (jelenlegi adóssága 2,4 milliárd korona) Általános Egészségbiztosító. A kialakult helyzetet értékelte dr. Eduard Hostýn vezérigazgató is, aki nem tagadta, nincs pénzük arra, hogy állni tudják a költségekel. A többi biztosítóhoz hasonlóan az általános is csak a 28 filléres pontérték kifizetését vállalja. Ha ugyanis löbbet fizetne, adóssága 0,96 milliárd koronával emelkedne, s ez az egészségügyi intézetekben okozna komoly gondokat. Az. egészségügyi minisztérium szerint augusztus első napjától az. orvosok bére átlagosan 2000 koronával emelkedik. Kár, hogy azt nem közlik a kórházigazgatókkal, honnan vegyenek erre pénzt. Bár ha figyelembe vesszük az orvosok eddigi alacsony jövedelmét, akár (velük együtt) azt is mondhatnánk, hogy ez őket nem érdekli, s ez az emelés is jól jön. Máskülönben így vélekedik a Szlovák Orvosi Kamara, illetve a Magánorvosok Társulása is. A radikálisabb szervezet, az Orvosok Szakszervezeti Társulása viszont megkérdőjelezi az összegei már csak azért is, mert ő 5000 koronás béremelést követel. S ha őszig nem rendeződnek a bérkérdések, sztrájkot hirdet. Az egészségügy háza táján tehát ismét nagy a zűrzavar. A kórházak igazgatói ma még azt sem tudják, miből emelik meg 7 százalékkal a dolgozók augusztusban kifizetésre kerülő bérét. És a jövő hónap elejétől esedékes. 2000 koronás jövedelememelésre nem is gondolnak. A szeptemberi fizetési terminus, szerencsére, még messze van... SZÁLKA ÉS GERENDA Dusza István rovata Színházi settenkedők A kulturális minisztériumban valakik azt hiszik, s politikai érdekeik alapján ______ eltökélt, hatalmi pozícióból hozott döntéseik lilozófiájából kiindulva joggal, hogy a színházak nyári szünete a legalkalmasabb néhány kőkemény intézkedés meghozatalára. Sokkal alkalmasabb, mint volt a kora tavasz, amikor a kassai és az eperjesi színházat az érintettek tiltakozása ellenére Kelet-szlovákiai Színház néven összevonták. Mondván, hogy több lesz a pénz, s azzal a többel is gazdaságosabban lehet sáfárkodni. Fél év elteltével mindkét érinteti társulat tapasztalhatta, hogy nem lett több pénz, de még a folyósított minisztériumi támogatás összegét sem tudják gazdaságosabban felhasználni. A Kassán kezdetektől meglévő ellenszenv mellé társultak az eperjesiek ellenérzései is. Mivel az új színházi konglomerátumnak Kassán van a székhelye, így a vezérigazgatóság legelfogulatlanabb intézkedéseire is a részrehajlás gyanújának az árnyéka vetül. Márpedig, főleg az utóbbi évtizedben, amely idő alatt monstruózus új színházépületet kapott a Záhorský Színház, Eperjesen komoly erőfeszítéseket tettek a saját arculatú színház megteremtéséért. A Szlovák Nemzeti Színház és a gazdasági, erkölcsi, valamint művészeti csődbe jutott Üj Színpad eltervezett egyesítésének a nemzeti színház társulatainak tiltakozása utáni meghiúsulását most megbosszulja a minisztérium. Különben is, régóta szálka a nemzeti szűkkeblűség ellenében tevékenykedő vezetés egyes „hejszlovákok" szemében. Ráadásul az opera és a balett sikerei mellett a prózai társulat igazából nem talált önmagára. Rendezőegyéniségek (Vajdiíka, Haspra, Mikulík) alkotói válságát a nemzeti érzelmű vezetés sem oldja majd meg. Engedni fog annak a nyomásnak, amely Huba, Strnisko és Polák rendezéseit bírálja, s helyette a kommersz, a bulvár és a kritikátlanul játszandó kortárs szerzők szlovák történelmi drámáinak színpadra erőszakolására törekszik majd. Úgy tűnik fel, a kulturális minisztérium tudja, mit csinál. A Pavol Mikulík leváltott művészeti vezető helyére kinevezett Ľubomír Paulovič viszonylag keveset és egyre többször csak epizódszerepekben foglalkozatott színész. Rendezői ambícióit a nemzeti színházban eddig legfeljebb mesejátékok színpadra állításakor élhette ki. Van tehát elegendő személyes indítéka ahhoz, hogy kollégáinak adott írásbeli ígérete ellenére is elvállalja a művészeti vezetést. Ha csak eggyel több főszerepet játszhat és eggyel több rendezést bízhat önmagára, neki már megérte. Magányos farkasként aligha szegődött volna a minisztérium urainak szolgálatába. Beavatottak tudják, hogy a Szlovák Nemzeti Színháznak mindig volt úgynevezett martini csoportja. Olyan rendezők, színészek képezik, akik 1945 óta folyamatosan Turócszentmártonból érkeztek a fővárosba. Igen jelentős színészek, rendezők vannak ma is közöttük. Még mielőtt a kommunista rendszer utolsó éveiben a Ján Kákoš drámaíró helyére került martini színigazgató, Ivan Petrovický elfoglalta volna a nemzeti színház direktori székét, Ľubomír Vajdičkával, a Turócszentmártonban rendezőként jelentős előadásokat színpadra vivő fiatalemberrel együtt a nyolcavanas évek kezdetén többek között Paulovič is a színházhoz szerződött. Van tehát bizonyos belső tehetetlenségi nyomatéka is annak, hogy a személycsere elkezdődhetett. A nagyobb ellenállást pedig megszüntetik a nyár, a szabadságolás, az információk tudatos visszatartásával késleltetett sajtóreagálások. Nincs másról szó most sem, mint azoknak a vezető színházi szakembereknek az eltávolításáról, akik még a bársonyos forradalom után, az első pályázatokon kiírt helyeket elnyerve kerültek vezetői pozíciókba. Ez történt Beke Sándorral a Jókai Színházban, ez történt Kolár Péterrel a Thália Színházban, ez játszódott le Kassán és Eperjesen, s most a főváros került sorra. Most már csak az a kérdés: meddig megy el a kulturális kormányzat a színházak transzformációjára hivatkozva. Ebben a nyomulásban igen hamar az egyes állami színházaknak az önkormányzatokra való kényszerítése következik majd. Ez közvetve akár több színház megszüntetését is maga után vonhatja. Felelős hivatalnokok nyílt színi kijelentései szerint - és a készülő színházi törvény szerint is - a költségvetésből a színházaknak most folyósított összegeket a minisztérium nem akarja az önkormányzatok felé transzponálni.